Új Dunántúli Napló, 2003. május (14. évfolyam, 118-147. szám)

2003-05-09 / 125. szám

6. OLDAL R I P ŐRT 2003. Május 9., péntek K U L T Ú R A Jön Emil és a detektívek A világítás nem luxus A Pécsi Tudományegyetem 1. Számú Gyakorló Általános Is­kolájában immár hagyomány a diákszínjátszás. Az idén Erich Kästner Emil és a detek­tívek című művét adják elő, a díszelőadás pénteken délután lesz az Ifjúsági Házban. Az iskola néhány évvel ezelőtt szin­tén egy Kástner-mű, a Két Lotti színpadi adaptációjával rukkolt elő, s most megint a „bevált” német szerzőnél kötöttek ki. Sebők Gábor angol szakos tanár tavaly nyáron ír­ta meg a darabot a regény alapján, és azután a tanév folyamán szinte végig folytak az előkészületek. Szeptemberben a 4-7. osztályos ta­nulók közül választották a megfele­lő karaktereket, majd hónapokon át próbáltak. Természetesen csöp­pet sem könnyítette meg a dolgu­kat, hogy ezúttal zenés darabról van szó, ugyanis Schóber Tamás dalokat írt a produkcióhoz. Az is­kola énektanára és karnagya az „1- es Gyakorló” Campanella Gyer­mekkara, valamint a jelenlegi és volt tanítványokból, szülőkből és barátokból álló zenekarral a dalo­kat CD-lemezen rögzítette is már. Az Emil és a detektívek előadás iga­zi csapatmunka volt, amit jelez az is, hogy a rendezésben is hárman működtek közre, Dombiné Boisos Margit, dr. Mánfainé Fazekas Ágo­ta és Sebők Gábor. m. k. ____________Egyetemi esték____________ Gé njeink és napjaink A napi életritmus genetikai és élettani szabályozásáról Gén­jeink és napjaink címmel tar­tott előadást az Egyetemi Es­ték sorozatában dr. Gábriel Róbert egyetemi tanár, a PTE TTK dékánja. A genetika korunk egyik legfiata­labb, gyorsan fejlődő tudománya. Szinte lehetetlen a naprakészség benne. Ugyanakkor a Pécsi Tudo­mányegyetem is hozzájárult a sok szinten zajló kutatás eredményei­hez. A napi életritmus genetika és élettani szabályozottságának kuta­tása volt a témája annak az előadás­nak, amelyet dr. Gábriel Róbert egyetemi tanár, a PTE TTK dékánja tartott legutóbb az Egyetemi Esték sorozatában. Az életfunkciókat, az életet, az emberi tevékenységet ritmusosság jellemzi. A napszakos ritmusok, az alvás és az ébrenlét váltakozá­sai, a havi ritmusok, az évszakok éves ritmusai, a napciklus ritmusa a legfontosabbak mindabból, ami életünkre is döntő hatással van. A napi ritmus jellemző vetületei pél­dául egyes képességek, készségek napszakonkénti jellegzetességei. Például a számolási készség reggel a legjobb, időbecslésben pedig a déli órákban jeleskedhetünk. A ve­seműködés, a szemnyomás és a vérnyomás is napi ciklust követ. Korszakos kezdeményezésként a kutatók megpróbálták a napsza­kos ritmusokat a fényciklusokhoz kötni. Kísérletek sora vezetett ama megdöbbentő felismerésre, hogy létezik egy parányi szerv a szem­öldökök között, amely a fény érzé­kelése révén mintegy mesteróra­mű irányításával diktálja a tempót az emberi szervezet valamennyi sejtjének. A fényinformáció elsőd­leges forrása a Nap. Lehet mester­séges fényforrás is. A fényinformá­ció szinkroni­zálja a belső szerveinket, a melatonin nevű anyag kiválasz­tódását a toboz­mirigyben.- Okos dolog az olaszok által kitalált szieszta - mondta vége­zetül a professzor. - Ennek a kora délutáni órákban történő pihenés­nek ugyancsak nagy szerepe lehet a regenerálódásban. Szóba került a klónozás is. Ez rég elhaltak kapcsán nemigen le­hetséges. Ma élőknél az elvi lehető­ség nyitott. Lapunk kérdésére dr. Gábriel Róbert elmondta, hogy az általa előadott témakör eddigi fejle­ményei nem érintik a rákkutatást. Befolyásolják viszont az egész em­beri életminőséget a lehetőségek szerinti, mindenkor optimálisan jó közérzet révén. Ismét kellemessé válhatna az életünk, ha a Naphoz tudnánk igazítani benső biológiai óránkat. Ahhoz, hogy igazán lakályos legyen a Pécsi Szimfonikus Zenekar 2001-ben avatott próbaterme, még több min­den felújításra vár az épület­ben. Pénz híján ezek a mun­kák elmaradtak, noha kide­rült: szemrontó bajok vannak a pódium megvilágításával. A volt Park mozi épületének átala­kítása zenekari próbateremmé - és egyben kis koncertteremmé - 2001 őszén fejeződött be az önkormány­zat és a MÁV Rt. közös beruházá­sában. Csak a legalapvetőbb dol­gokra tellett. Az avatás után fokoza­tosan kiderült: bajok vannak a pó­dium megvilágításával. A próbák többórás kottaolvasása nyomán egyes zenészeknek a könnyük cso­rog, a szerencsésebbeknek csak a szeme fáj, vagy káprázik. Horváth Zsolt, a Pécsi Szimfo­nikus Zenekar megbízott igazga­tója korábban szakszervezeti ve­zetőként is találkozott ezzel a munkavédelmi problémával, és muzsikusként szó szerint szem­besült vele.- A teremnek nincs természetes megvilágítása. A fényforrások álta­lánosságban megfelelnek a szab­ványnak, ám ha a hideg, vagyis na­gyon fehér fénytől 100 emberből 25-nek könnyezik a szeme kottaol­vasáskor, akkor ez a megvilágítás egy próbateremben mégsem elég jó - mondja. - A fényerő sem ele­gendő a pódium minden pontján. A munkavédelmi előírás szerint 500 lux kellene, de az ebből a szempontból legrosszabb részekre csak 112 lux jut. A világítás megle­hetősen speciális dolog egy hang­verseny pódiumára. Valószínűleg úgy mérték és szerelték be a világí­tást, mintha a fény egy vízszintesen álló asztallapra esne merőlegesen, csakhogy a kottaállványok nem vízszintesen helyezkednek el. Mint mondja, a most haszná­latos izzóknak nagyon kedvező az energia-felvétele, a meleg fénynek, vagyis a sárga fényű iz­zóknak viszont ennek többszörö­se. Tehát nem egyszerűen arról van szó, hogy ki kell cserélni az izzókat, hanem valószínűleg az egész házat át kell vezetékeztet- ni, ami nem két fillér.- Az elődöm az intézményi költségvetési tervezetben szerep­eltett bizonyos felújítási össze­get, de ez végül mégis elmaradt. Most ígéret van arra az önkor­mányzat részéről, hogy a szép- | temberi évadkezdésre át tudjuk szereltetni a világítást. Mivel j évad közben a zenekar dolgozik a teremben, valószínűleg a nyári szünetben lehet megvalósítani. Kovács Józsefné gazdasági ve­zető az eddig történteket összeg­zi: - Amikor panaszkodni kezd­tek a zenészek, kihívattam a munkákat ve­zénylő MÁV-os mérnököt, aki szerint a világí­tás a terveknek és a költségek­nek megfelelő­en készült. A tervező viszont azt mondta, hogy az izzók tekin­tetében nem egészen úgy való­sult meg a világítás, ahogy ő megtervezte. Bemérettem a vilá­gítást. Ebből az is kiderült, hogy egészen különleges megoldású tervezés kell a kottaállványok mi­att. Mivel a trombitások végképp nem látták jól a kottát, saját erő­ből már megoldottuk, hogy a fal­ról hátulról és oldalról is kapja­nak fényt. A probléma nagyobb része nem ilyen egyszerű. Úgy hallottam, hogy a hideg fényt nemigen lehet kiküszöbölni, mert meleg fény esetén izzadnak a zenészek a lámpák alatt. A je­lenlegi világításon azonban min­denképpen módosítani kell. A zenekar vezetése által emlí­tett önkormányzati ígéretet meg­erősíti Meixner András, Pécs Közgyűlése kulturális bizottságá­nak elnöke:- Az idei intézmény-felújítási tervek között szerepel a próbate­rem világításának felújítása, és ha jut rá még pénz, a teljes néző­téri székcsere is megvalósul. Ez együtt 15-20 millióra becsült költségű. Az egyeztetések még folynak, de a világítást őszre mindenképpen szeretnénk meg­oldani. Elképzelhető, hogy a pró­baterem teljes felújításának befe­jezésére is sor kerülhet. Sok múlik azon, hogy az önkormányzat szá­mára milyen központi pályázati lehetőségek, illetve hitelkonst­rukciók nyílnak meg az intéz­mény-felújításhoz, de ez csak a nyáron dől el. Fontos lenne, hi­szen a Liszt Terem állapota, kies­te miatt Pécsnek szüksége van hangversenyteremre. DUNAI I. Messzire nőtt pécsiek 1. Kolos operaénekes Kováts- Mikor is jelent meg a „Pulóveres Sarastro"? Va­lamikor elterjedi: a pécsi Széchenyi Gimnázium­ban egy fiúnak feltűnően jó énekhangja van és...- ...és kivonult a Dunántúli Napló, engem ki­hívtak az osztályból s egy garbóban Mozartot énekeltem a sajtónak, Sarastro áriáját a Varázsfu­volából. Már harmincnyolc éve... Bizony!- Váttsunk is kérdést. Ön harminchárom esz­tendeje a Magyar Állami Operaház mngos, és nagyon megbecsült tagja De milyen az emberi Nem ezért, hanem a szerint minősítik, hogy hányszor, milyen messzire, milyen híres dalszín­házba hívták meg!?- Európában mindenütt énekeltem, de Auszt­rálián kívül a világ sok helyén, köztük a leghíre­sebb operaházakban többször is, például a mi­lánói Scalában. Sokszor szerepeltem Oroszor­szágban, a basszus hangnem hazájában. A meg­hívó dalszínház művészeti rangja mellett egyéb­ként még fontosabb, hogy akit valahol már hal­lottak operaszerepben, azt vissza is hívják-e ugyanoda. E tekintetben is sok örömöm volt.- Szinte megszállta a világot a gépi muzsika, s vele a művészet helyett a könnyűzene, a szóra­koztató ipar. Mennyire veszélyes ez az operakö­zönség utánpótlása számára?- Nem látom veszélyesnek. A piac törvénye, hogy minél olcsóbban, s minél nagyobb tömeg­ben adja el a „zenei árut”. Az élő operaelőadás megteremtése viszont nagyon drága. Egyáltalán, nem a műfaj minősít, hanem minden egyes ze­nei alkotás és annak előadása. Domingo, Pava­rotti, Carreras rendszeresen énekel musicalt s a West Side Story eddig legjobb előadásában is Jó­sé Carreras énekelte a tenor főszerepet, New Yorkban. A Madáchban most próbálják Az ope­raház fantomját, s több operaénekes kollégám szerepel benne. Nekem viszont nincs érzékem e műfajhoz, a hangnemem sem arra termett, a fi­zikai alkatom sem. De én sem szorítottam be magamat az operába, több operettlemezem van, azonkívül sokat énekeltem magyar nótát. Végül is a fiatal zeneszeretők közül, a környeze­tük, a szülői házuk zenei igényessége, a saját ér­deklődésük és sok minden révén később a köny- nyűzene kedvelőjéből sokan operaszeretővé is válhatnak.- A pécsi zeneszerető közönség egy része hábo- rog, hogy évtizede csökkentették az operatagozat létszámát. Nemzetközi tapasztalatai alapján ek­kora lélekszámú városban, mint Pécs, fenntart- ható-e egy igényes operatársulat?- Színházat lehet csi­nálni nagyon sok pénz­ből, s nagyon kevésből is. Ha nincs elég pénz, akkor azt kell eldönteni, hogy ki akamak-e ne­velni egy saját társula­tot, a saját meglévő szé­les közönségnek, vagy pedig a város elit kö­zönségének játszanak, meghívott kiváló éneke­sekkel, de ritkábban. A kiváló vendégművé­szekkel a viszonylag ke­vesebb előadás összes­ségében olcsóbb, mint az állandó társulat. De a széles közönségnek, állandó társulattal előadott, rendszeres opera- előadások célja: a nagyobb tömegek operakul­túrájának kifejlesztése és ápolása, így nem ér­hető el. Ezek persze általános szabályok. A döntés a művelt - sőt, nem árt, ha jó mene­dzserérzékű -, továbbá a színházi érdekcso­portok által nem „megetethető” önkormányza­té, magáé a színházvezetésé és a hangját hallat­ni képes, összefogó s kitartó zenei közönségé. Én nem élek már Pécsett, nem ismerem a város jelenlegi sajátosságait, de kétségtelen, hogy a lélekszám meghatározó.-Túl a pálya közepén, milyen a művészi köz- \ érzete?- Jó! Egy a vágyam, hogy eddig elért színvo­nalamat tartsam. Hangban, kifejezésben, fizikai, sőt, szellemi erőnlétben, hiszen ez kettős igény. Ezt persze egy művész sosem képes megállapí­tani magáról, ez az arra hivatott szakemberek feladata. Még van kereslet irántam, tele vagyok szereppel, el nem énekelt szerepről nem álmo­dom, s ha tartom a színvonalam, boldog ember vagyok. Földessy Dénes- '-*1^ Mohácson született 1948-ban. Hamarosan Pécsre költöztek, ahol édesapja, dr. Kováts Andor belgyógyász és tüdőszakorvos volt. Énekpedagógusa Pécsett Schlezák Aguszta . Az 1966-os érettségi után Budapesten, a Ze­neakadémián Révhegyi Ferencné növendéke. Felesége a pécsi Kovács Ildikó, aki az itteni tanárképző főiskolán, majd a debreceni tudo­mányegyetemen végzett, s a budapesti XII. ke­rületi Arany János Általános Iskola és Gimnázi­um igazgatója. Leánya Kovács Krisztina filharmóniai zenekari me­nedzser. Kitüntetései: Kossuth-díjas érdemes művész, a Magyar Állami Operaház örökös tagja. Tüzérezredes és szerkesztő pécsi történelemórákon Nem remélt sikert hozott a PTE Bölcsészettudományi Karának úgynevezett diplo­maváltó, történelem szakos képzése. Az idén kétszer any- nyian jelentkeztek, mint a ta­valyi első évben. Az országban egyedülálló, úgyne­vezett diplomaváltó képzést tavaly indították a PTE Bölcsészettudo­mányi Karán, négy történelem tan­szék összefogásával. A lényeg, hogy egy már megszerzett, bármi­lyen diploma birtokában bárki be­iratkozhat a négyéves történelem szakos képzésre - persze, ha meg­felel a felvételi beszélgetésen. Ami esetenként a felvételiztető tanárok­tól is különleges felkészültséget igényel, mondja Majdán János egyetemi docens, a program felelő­se. A zöm ugyanis azért jelentke­zik, mert valamilyen szinten hobbi­ja a történelem, és az adott „szelet­ben” rendkívül tájékozottak. A tavaly indultak között van pél­dául egy nyugalmazott tüzérezre­des, aki a saját elmondása szerint azzal kergeti esetenként az őrület­be feleségét, hogy zalaszentgróti la­kásának minden zugában Napóle­on egy-egy csatáját modellezi, ólomkatonákkal. A multimilliomos budapesti vállalkozót a II. világhá­borús német harci gépek, a Messer- schmittek iránti vonzódása hozta ide, de újra iskolapadba ült a Ma­gyar Demokrata című hetilap fő- szerkesztője, Bencsik András is. Va­lamennyien átfogóbb történelmi is­mereteket szeremének, mindösz- sze négy tanítónő aspirál arra, hogy ezáltal szaktanár legyen. Az idén az előzőnél csaknem kétszer többen, 64-en jelentkeztek a szeptemberben induló képzésre, volt, aki Rómából érdeklődött. Nem kis dolga lesz tehát az órák és a kar négy történelem tanszéke ok­tatóinak összehangolásával Nagy Mariann adjunktusnak, a gyakorla­tilag levelezős oktatás szervezőjé­nek. A négy év elteltével a résztve­vők történész bölcsész diplomát kapnak, az egyetem most azt pró­bálja elérni, hogy legalább azok, akiknek tanári végzettségük van, történelemtanári oklevélhez jut­hassanak. B. z. A nagy ugrás Pécsi fotográfusok az Egyesült Államokban Egy kép a kollekcióból Pécsi képzőművész nyerte az amerikai Portland városában megrendezett Photo Americas elnevezésű fesztiválon „Az év fotósa”-díjat 150 fotográfus közül. Gyenis Tibor tagja volt annak a hatfős csapatnak, amely 20 napig vendégeske­dett az Egyesült Államokban. „Nagy ugrás” címmel húsznapos tanulmányúton vehetett részt né­hány fiatal magyar fotográfus az Egyesült Államokban. Csoszó Gab­riella, Gyenis Tibor, Illés Barna, Ke- menesi Zsuzsa, Major Lajos és Nagy Tamás közül Csoszó, Gyenis és Kemenesi a Pécsi Tudomány- egyetemen szerezte diplomáját, utóbbi kettő városunkban is él. Az út költségét a Mai Manó Ház pályázaton nyerte el az amerikai szponzortól. Két helyszínen vehet­tek részt különböző programokon. Az első Portland, Oregon állam fő­városa volt, amely a Csendes-óce­ánhoz közel, egy folyó két partján terül el. Itt rendezik meg kétévente a Photo Americas nevű fotófeszti­vált. A második szakasz New York­ban, a fotográfia fővárosában zaj­lott, ahol múzeum- galéria- és mű­terem-látogatások alkották a prog­ram zömét. A „Nagy ugrás” elneve­zés azt takarta, hogy ritka kivétel­ként ezúttal az ösztöndíj válogatási elveinek kialakításakor pozitív diszkriminációt alkalmaztak a nem budapesti tehetségek javára, akik „túlugorva” Budapestet, egyenesen az Egyesült Államokba juthattak ki. Nyolcvan, az egész ÚSA területé­ről erre a célra odautazott fotókriti­kus, kurátor, galériás, lapkiadó szá­mára mutathatták be munkáikat a fotográfusok, mondja Gyenis Tibor képzőművész, aki 1995-ben szer­zett diplomát a Pécsi Tudomány- egyetemen, ahol Bencsik István és Konkoly Gyu­la voltak a mes­terei. A portlan- di szakmai talál­kozások volta­képpen szemé­lyes, négyszem­közti beszélge­tések voltak, magyarázza a művész. A magyarok komoly sikereket arattak munkáik­kal, amely abban nyilvánult meg, hogy kiállítási lehetőségeket kap­tak, lapokban jelennek meg, s min­denképpen felkeltették a szakma fi­gyelmét Magyarország iránt. A négynapos portlandi rendez­vényen kiosztották „Az év fotósa”- díjat is, amelyre 150 fotográfus pá­lyázott munkáival, s ezt a címet ez­úttal Gyenis Tibor nyerte el, aki jö­vőre a portlandi Öble Galériában mutatkozhat be. Gyenis Tibor a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents