Új Dunántúli Napló, 2003. április (14. évfolyam, 89-117. szám)

2003-04-05 / 93. szám

Ill 2003. ÁPRILIS 5., SZOMBAT RIPORT 7. OLDAL K U L T Ú R A Felfrissülő francia kapcsolat Fölélesztették Pécs és Vaison- la-Romaine csaknem másfél évtizede született kapcsola­tát. A francia város annak idején az Europa Cantat itteni megvalósításához nyújtott se­gítséget, most kulturális, gasztronómiai és örökségápo­lási együttműködés látszik körvonalazódni. Vaison-la-Romaine, amely csak­nem másfél évtizede az Europa Cantat pécsi megvalósításához nyújtott nagy segítséget, 10 éve egyedülállóként elnyerte az Euró­pai Kórusváros címet. A jubileum apropóján az ottani polgármester fölvette a kapcsolatot Pécs és Ba­ranya megye önkormányzatával, és ajánlott lehetőséget közös programok szervezésére. A közelmúltban a francia vá­rosba látogató, dr. Kékes Ferenc megyei közgyűlési elnök vezette delegáció több konkrétumban is megállapodott meghívóival. Első­ként ez év tavaszán a pécsi Kodály Zoltán Gimnázium énekkara otta­ni vendégszereplésére kerül sor, majd novemberben utazik az a pécs-baranyai küldöttség, mely egy gasztronómiai és művészeti rendezvénysorozat, a Gourmand Napok díszvendége lesz. A franci­ákat jövő nyáron látják vendégül a Pécsi Gasztronómiai Fesztiválon. További kapcsolódási pont le­het a Vaison-la-Romain hatezer fős amfiteátrumában minden év­ben megrendezett kórus- és antik színházi fesztivál, amely szívesen fogadná magyar kórusok és társu­latok fellépését. A római kori em­lékek, az örökségápolás és az örökségmenedzsment területei ugyancsak lehetőséget kínálnak az együttműködésre. Ebben az AVEC - az Európai Kulturális Vá­rosok Egyesülete - nyújthat háló­zata és projektjei révén segítséget; Baranya és Vaison-la-Romaine a közeljövőben kéri felvételét az egyesületbe. A mostani tárgyalásokon meg- fogalmazódottak anyagi hátterét a franciák által az Európai Bizott­sághoz benyújtott Dossier Prince - Herceg Dosszié - elnevezésű pá­lyázati anyag hivatott biztosítani, melyet várhatóan áprilisban bírál­nak el. b. z. ÚJ HANGSZEREK SZIGETVÁRON. A Szerencsejáték Rt. támogatá­sának köszönhetően bővült a szigetvári Weiner Leó Zeneiskola hang­szerállománya. .Az ajándékpénzből vásárolt fuvolát, hegedűt, szaxo­font és cimbalmot már használatba is vették az intézmény növendé­kei. A szintén támogatásban részesülő Derűs Gyermekkor Alapítvány- nál fejlesztőeszközöket és játékokat vásároltak. fotó, umjfeb László Görgey zászlaja alatt Moravetz Levente színművészt „csatába” szólí­totta Görgey Gábor kultuszminiszter, akihez több évtizedes emberi és szakmai barátság fűzi. A színművész ezért hivatalnoki szerepet vállalt, mint mondta: a segítségnyújtás reményében. Már a tavalyi kormányalakítás után felvette az új kulturális miniszter, Görgey Gábor a kapcsolatot Moravetz Leventével, az után érdeklődve: ha szük­sége lenne a munkájára, jönne-e? A pécsi színmű­vész habozás nélkül igent mondott, mert:- Ismerem régóta a miniszter urat, tudom, mi­lyen erkölcsi és morális tőkével bír és hogy mennyi­re elkötelezett a kultúra támogatásában. Aztán ami­kor néhány hete kaptam egy telefont, hogy eljött az idő, én is jöttem. Méghozzá politikai főtanácsadó beosztásban, ami némiképp a Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztériumában amúgy manapság nem létező kabi­netiroda vezetésével egyenértékű, és persze társul hozzá egyfajta személyi titkári funkció is.- A nagy falatok azok a munkák, amik természete­sen a minisztérium erre a ciklusra vonatkozó stratégi­Pécsiek a kultusztárcánál (1990-2003) 1990-1994 AntaJI/Boross-kormány: Andrásfalvy Bertalan (miniszter), Havasi János (sajtótikár), Sz. Koncz István (sajtótitkár) 1994-1998 Homkormány: Derényi András (ka­binetiroda) 1998-2002 Orbárhkormány: Ecsedy István (he­lyettes államtitkár), Visy Zsolt (helyettes államtit­kár), Révész Mária (főigazgató-helyettes), Kőhalmi Andrea (sajtótitkár), Havasi Bertalan (sajtóiroda), 2002-töl: Kocsi László (politikai államtikár), Moravetz Levente (politikai főtanácsadó) áját jelenük. Ennél kézzelfoghatóbbak a napi teen­dők, amik rám hárulnak. Sok a kérés, a bejelentkező, többnyire én tárgyalok velük, és készítem elő a dön­téseket. Aki már kért hivataltól, az tudja, hogy a „hi­vatali rend” mennyire lassú, ezt igyekszünk a minisz­ter úrral orvosolni. Sokszor még egy gyors „nem" is jobb, mint egy hónapokon át húzódó esetleges „igen”. Tudom, hogy aki ide bejön, az mind jó ügyet képvisel, és bizony fájó visszauta­sítani egy-egy, kérést, és elisme­rem, pszichésen is nehéz dolog. Vajon Pécs, a pécsi kulturális élet remélhet-e attól valamit, hogy a szakminisztérium újabb pécsivel bővült ki?- Én természetesen itt is pécsi maradok, noha nem ott születtem, s tagadhatatlan,- ha onnan jön fejlé­ces papír, kicsit felgyorsul a szívve­résem. De muszáj megtartani a távolságot, elvégre egy minisztériumban egy egész ország ügyeit kell intézni. Ráadásul napi 12 órában, legalább. Moravetz Le­vente ugyan volt már polgármester is Szentkatali- non, de most történt meg vele először, hogy a nap­jai percre előre beosztva telnek.- Efféle rendszerességgel sose dolgoztam, külö­nösen az utóbbi öt évben, amikor azt mondhatom, a magam ura voltam. Most a reggeli 6 órai keléstől az egész napom kottára be van táblázva, vágtatem­póban ráadásul. De jól vagyok, s bár természetesen hiányzik a színház, egyelőre úgy érzem, most itt tu­dok a leginkább segíteni. Aztán, hogy mi a véleménye arról, ami a minisz­ter esetleges távozását illeti?- Én Görgey Gábor mellé szegődtem, azt hiszem, ezzel mindent elmondtam. Politikusi ambícióim nincsenek, minden egyéb találgatás. Amúgy a sors majd dönt. Az tény, hogy én mindig is szívesen vál­lalkoztam új dolgokra. Ez is az. _____________»ck. Én eklő Ifjúság: tizennégy kórussal Tizennégy kórus részvételé­vel rendezik meg az Éneklő Ifjúság hangversenyét Pé­csett. A mozgalom immár több mint hetvenéves, s a kó­ruséneklés híveinek ezreit mozgatja meg országszerte. Az Éneklő Ifjúság mozgalom a közös éneklés élményének megszerettetése és széles körű elterjesztése céljából jött létre az 1920-as évek végén a Kodály Zoltán köré tömörült énekpeda­gógusok kezdeményezésével. A mozgalom vezérkarát - Kodály mellett - Bárdos Lajos, Ádám Je­nő, Kerényi György és Rajeczky Benjámin alkották. Idén a pécsi Éneklő Ifjúság hangversenyeire április 5-én, szombaton kerül sor Pécsett, a Kodály Gimnázium aulájában. Délelőtt az általános iskolák, délután a gimnáziumok kórusai mutatkoznak be. Természete­sen nemcsak pécsi együttesek lépnek fel, hanem jönnek szép számmal Mohácsról, Sásdról, Komlóról, Szigetvárról, de még a német Marienstattból is. A dél­előtti program zárásaként az összkar is megszólal Kunváriné Okos Ilona vezénylésével, a dél­után zárásaként pedig a ciszter­ci kórusok közös műsorára ke­rül sor Norbert Buhrmann és Nagy Ernő dirigálásával. ________________________Q. L. __________Futnak a képek___________ Az Idő hullámverése „Minden egyes pillanat rendkívül sok, mindeddig ki nem fejezett ész­lelés találkozási pontja. Az élet mindenkor és elkerülhetetlenül gazdagabb, mint mi, akik megpró­báljuk kifejezni” - írta Virginia Woolf egyik esszéjében. írásművei valóban próbálkozások. És ez a leg­több, amit modem író tehet: sejtet­ni, érzékeltetni a létezés áradó bő­ségét. Kivált magáét az emberét, személyiségünkét, amelyben énje­ink - az Orlando emlékezetes ha­sonlata szerint - úgy vannak egy­másra halmozva, mint a pincér ke­zében a tányérok. E gazdagság érzékeltetésére néz­ve az írónő első klasszikus kísérlete az 1925-ben publikált Mrs. Dal- loway című regény, amely egyetlen napról szól, hőse egy londoni úri­asszony, aki egy estély előkészüle­teivel foglalkozik. Ez a regény há­romféle módon is szerepel Stephen Daldry Az órák (The Hours) című filmjében - amely Michael Cun­ningham Woolf-ihlette műve alap­ján készült -, három nő sorsához kapcsolódva, akik nem ismerik egymást, történetüket mégis ösz- szefűzi ez a különös regény. Az egyik nő maga Virginia Woolf, ki éppen írja a Mrs. Dalloway-t, mi­közben súlyos idegbajával, halluci- nációval viaskodik. A másik a bol­dogtalan Laura Brown, aki negyed­századdal később olvassa a köny­vet, s az olyan nagy hatással van rá, hogy élete döntő lépésére szánja eí magát. El fogja hagyni a családját, kisfiát, aki pedig erősen kötődik hozzá, s aki soha nem fogja ezt a csapást kiheverni. Költő lesz belőle, aki fél évszázaddal később AIDS- betegségben haldoklik. Ennek a férfinak barátja, ápolója és szerel­mese Clarissa Vaughan, Mrs. Dal- loway mai hasonmása, kinek életé; ben mintegy újraíródik a regény. Ő a film harmadik asszonyhőse. A könyv motívumai, mint eg> zenemű vissza-visszatérő dallamai, áthálózzák a három sorsot, ismét­r -T—T • A testi-lelki azonosulás példája: Virginia Woolf szerepében Nicole Kidman Egy öregember emlékirataiból Jó étvágyat! Egyszer egy kolléganőm panaszko­dott, hogy nehezen boldogul a köz­vetlen főnökével. Tréfásan azt java­soltam, szűrje össze vele a levet, s rögtön felhőtlenebb lesz a munka- kapcsolatuk is. A nem éppen prűd nő felpattant: csak nem képzeled, hogy ágyba bújok olyan férfival, aki­nek mindegy, hogy mit eszik? To­vábbi okfejtése is tanulságos volt. Csóringer ifjúkorunkban, a Ná­dor Kávéházban, ingyen adták a sa­ját sütésű fehér kenyeret az ételhez. Törzsléhűtőnek néha egyéb étel rendelése nélkül is. De főúri módon szervírozták egyhatvanért a teát, s nyáron elegáns üvegkehelyben hoz­ták kilencven fillérért a hideg aludt­tejet. Volt, hogy egy teát rendeltünk, de négyen ettük a potya kenyeret. Azt azonban lesajnáltuk, aki simán tömte magába. Sóval, paprikával megszórva fogyasztottuk, mert úgy finomabb volt. Igényes ember a nehéz időkben is megtalálta a módját, hogy ne csak éhségét csillapítsa, hanem életmi­nőségét, örömháztartását is gazda­gítsa az étel. A háború után édes­anyám kenyérrel szaporította a húst, de úgy fűszerezte, olyan szaft­ban párolta, hogy ma is számban ér­zem a darált pörkölt kellemes de- cens ízét. A főzelékekre csak papri­kás párolt hagyma, zöldpaprika ju­tott, de ma is fontosabb számomra a főzeléken a szaft, mint a snicli. Azért nosztalgiázom, mert döb­benten tapasztalom, hogy néhány értelmiségi ma is csak pejoratív jel­zőkkel képes szólni evésről-ivásról. Gasztronómia helyett zabálást és vedelést emleget. Etelbűzt ott, ahol ínyencségek illatoznak. Nem tu­dom eldönteni, hogy alakoskodó ál­puritánság vagy csupán érzéki si­várság rejlik-e ítélkezésük mögött? Az életöröm méltatlan volt a szo­cialista embertípushoz. De ma már anakronisztikus ez a magatartás. Vonzó gasztronómiai kínálat nélkül idegenforgalomról ábrándozni csacskaság A polgári kultúra szer­ves része a konyhaművészet élveze­te. Ma már, akinek pénze és igénye van, Pécsett is elmehet egy-két ven­déglőbe, ahol európai színvonalú ét­kek és italok közül választhat. Még­is szenzációs dolog, hogy a Gundel étterem étlapjáról néhány fogást csütörtöktől a pécsiek is megkóstol­hattak. S mert a szecessziós miliőt nem lehetett áttelepíteni a Minaret étterem ódon falai közé, mérsékel­tebb árakon kínálták a libamáj- és pisztrángcsodákat. Olyan ez, mintha a milánói Scala vagy a New-York-i Metropolitan utaztatna néhány produkciót. Gon­dolom, a szerényebb operaházak­ban is kíváncsi lenne az előadások­ra a közönség. A Gundel ugyanis sikertörténet. Mert a megalkuvás nélküli minőség története. Működtetőit sosem a gyors meggazdagodás vágya vezet­te. Ez kamatozott hosszú távon 1894 és 1949 között is, az államosításig, majd 1992-től napjainkig. 1995-ben már elnyeri a Kelet-Európa legjobb étterme címet. ’93-99 között a Kony­haművészet titkos szavazása alapján a legjobb éttermek tízes listájának tagja és a Budapest legjobb étterme cím birtokosa. 1999-ben a Sidney Morning Herald a világ tíz legjobb étterme egyikének nyilvánítja. 1 Ez a rang nem a homárnak, la­zacnak szól. Ilyent sok száz étte­remben kínálnak a világon. A Gun­del fő varázsa, hogy hétköznapi nyersanyagokból is ételkölteménye­ket állítanak elő. Az ízek és a lát­vány harmóniája a hagyományos ételeknél is alapkövetelmény. A zöldségek milliméterre egyforma hosszúak, vagy azonos nagyságú gyöngyök, egymással színharmóni­ában. Nem kerülhet tányérra szét- ’ főtt, vitaminját vesztett, fogyatékos ízű répa vagy paraj. Aki olvasta a séf, Kalla Kálmán mesterszakács bármely receptjét tudja, hogy végigolvasni is fáradság, hát még elkészíteni ételkreációit. Még az alapmártások készítéséhez is pontosan megadja, milyen átmé­rőjű edényt kell használnunk, hány milliméteresre kell szabni az alap­anyagokat. A méretektől, mennyiségektől megkímélem az olvasót, de gondol­juk el, hogy a borjúalapléhez kell: napraforgóolaj, borjúcsont, víz, zel­ler zöldje, petrezselyem zöldje, ba­bérlevét, fekete bors, kristálycukor, hagyma, aprított zeller, sárgarépa, fehérrépa és paradicsompüré. Há­rom óra főzés után már beledobhat­juk a fűszereket, eztán már csak egy órát kell főzni, közben tetejét folya­matosan habtalanítani, majd finom ruhán átszűrni, s lehűteni, hogy minden zsiradékot eltávolítsunk. Ez az alapié nélkülözhetetlen a barna alapmártáshoz, mert egy liter kell belőle s még olaj, hagyma, répa, fehérrépa, zeller, paradicsompüré és liszt. Ezt, az előpirítgatások után csak egy órát kell forralni, lehaboz­ni, lezsírozni, s máris átszűrhetjük egy finom lyukú szűrőn. A húskivonatot szintén bor- júalapléből készítjük, csak szép las­san kell forralni, állandóan lehaboz­va, ha felére forrt, áttöltjük egy ki­sebb edénybe, s megint a felére for­raljuk, míg állaga szirupszerű lesz. S ha meg van már a három fontos ösz- szetevőnk, elkészíthetjük a demi- glace mártást. Ehhez egyharmadára forralunk újra barna alaplevet, eh­hez öntünk 3 csésze barna alapmár­tást, fél óra forralás után pedig két evőkanál húskivonatot. Ha ezzel is forrt, levehetjük, szűrhetjük, s neki­kezdhetünk a vörösboros vadgom- bamártás elkészítésének, mert vé­gül is ezért történt eddig minden. A finomra vágott hagymát száraz vörösborral (Merlot) közepes tűzön forraljuk, míg a bor negyedére apad. Ekkor adjuk bele a vajat és a szele­tekre vágott vargánya- és kucsma­gombát, 2-3 perc párolás után sóz­zuk, borsozzuk és a demi-sec már­tást a gombára öntve még 4-5 percig lassan forraljuk. Ehhez képest a pe­csenye és a zöldségköret minden tagjának külön edényben párolása már bakfitty. Mindenesetre kézcsó­kom annak a háziasszonynak, aki minden utasítást betartva elkészíti. Hacsak nem hétfőn kezd el főzni, szombatra. Igaz, az éttermekben nem naponta főzik le az alapleve- ket, mártásokat. De a kiemelkedő minőség előállí­tása egyetlen műfajban sem egysze­rű dolog. Ám a minőségtől függ, hogy koldusok leszünk-e Európá­ban vagy... legalább az ígéretek felét megkapjuk. Btikkösdi László lődő gesztusok, újra felbukkanó tárgyak; váratlan déja vu találkozá­sok, felderengő sejtelmek sugallják a három nő (és a regény) összetar­tozását. A főszerepeket kiváló szí­nésznők keltik életre. Clarissát Meryl Streep játssza, szépen érzé keltetve azt az ellentmondásos vi­szonyt, amely a költőhöz fűzi, aki­ben megpróbálja tartani a lelket. Laura szerepében Julianne Moore- nak nehezebb feladat jutott: neki önmagával kell megküzdenie. Van egy egészen nagy pillanata: fásult arccal mered maga elé este, lefek­vés előtt a fürdőszobában, miköz­ben férje, akit nem szeret, csak saj­nál, várja maga mellé az ágyba. Jössz már? - sürgeti várakozva. Me­gyek, válaszolja Laura, elindul a há­lószoba felé, s kezével letörli köny- nyeit. Úgy látszik, Nicole Kidman te­hetségét felszabadította, hogy elvált Tom Cruise-tól. Élete eddigi legna­gyobb alakítását nyújtja az írónő különlegesen súlyos szerepében. Játékának íve a döbbenetes hason­lóság megteremtésétől a hibátlan érzelmi azonosuláson át a lélek di­menzióinak sejtetéséig terjed. Mint tudjuk, Virginia Woolf ön­gyilkos lett, beleölte magát a kert­jük aljában folyó Ouse-ba. Két hét múlva leltek rá holttestére. Zsebé­ben köveket találtak. Kitűnő úszó volt, ezért kellettek neki a kövek. De bármilyen különös, még férjé­nek hagyott búcsúlevele' is az élet általa oly nagyon ismert gazdagsá­gáról tanúskodik. A szavak mintha felülírnák a tragikus tettet. „Drága, érzem biztosan, újra megőrülök. És most már nem gyógyulnék meg. Azt teszem hát, ami a legjobbnak látszik. Te minden tekintetben az voltál nekem, aminél több nem le­hetett volna senki. Nem hiszem, hogy két ember lehetett boldogabb, mint mi voltunk egymással.” Ezzel a jelenettel kezdődik s zá­rul a film. Nagy Imre

Next

/
Thumbnails
Contents