Új Dunántúli Napló, 2003. április (14. évfolyam, 89-117. szám)

2003-04-19 / 107. szám

6. OLDAL HÚS VÉT 2003. Április 19., szombat Jézus útjának jegyében Húsvét a nagyvilágban: bűnbánók és zarándokok Húsvét a kereszténység legrégebbi ünnepe. A húsvét zárja Te a Krisztus meghurcolására, keresztre feszítésére böjttel, gyásszal és bűnbánattal emlé­keztető passióidőszakot, amelynek legáhítatosabb pillanata a feltáma­dás. A világban sokféleképpen, ám egyazon gondolatiság jegyében ün­nepük a húsvétot. A jeruzsálemi zarándokok - Jézushoz hasonlóan - keresztet visznek, mi- — közben végigmennek a Via J Dolorosán, a fájdalmak út ján. A Fülöp-szigeteki Cutud városában tizenegy férfi pokoli kínokat áll ki, miközben keresztre fe- szítteti magát nagypénte­ken. Kéz- és 1 á b f e ­ü mise után az ünnepi ebéd, a „curanto” következik. A földbe vájt polinéz tűzhe­lyen sült-párolt hal, hús, zöldség készül. A húsvét közkedvelt ünnep, s ilyenkor is föl­csendülnek a szépséges polinéz dalok az ősi rapa-nui nyelven. H. I. GY. Törékeny varázslat Látogatók sokasága a zengővárkonyiJ\Awes Tojás Múzeumban vei festettet és géppel Himnuszunk /_ =g5s-_.\ \ '"s^fúrtat is, melyet kottája egy \ «V csipkeszerű strucctojás héjába Mit rejt az egykori öreg pajta, amelynek az ajtaja a héten napon­ta nyitva állt a szünet nélkül érke­ző látogatók előtt? Zengővárkony hírét messze vitték mesterei, ha­gyománytisztelete; egykori tudós lelkésze, Fülep Lajos, vagy a Ro­ckenbauer Pál nyugvóhelyéül is szolgáló, ma már nagybeteg, lomb­jait vesztő gesztenyés. A pajtából kialakított Míves Tojás Múzeum harmadik éve vonz vendégeket. Csillagháló, virágszirom, szőlőlevél vonalas rajzolata: és egy közönséges tyúktojás jelképteremtő, üzeneteket hordozó kozmosszá tágulhat. Ehhez nem kell semmi más, csak a képírók képzelete és tüneményesen magabiz­tos keze. A múzeum recepciós pultján a fonott kosarakból kipúposodik az ünnepi kínálat; héjuk alapszíne most általában szerelem-piros - vonalas, raj­zos díszekbe öltözve kelletik magukat -, de a melegbarnákból a kékekig, a fe­ketén ragyogóktól a finoman áttört, csipkeszerűen lyuggatott fehérekig rendkívüli a választék. Ezek a valóban míves, a népművész leleményét dicsé­rő tojások 500-1000 forintba kerülnek, munkaigényességük fokától és a min­tázat elkészítésének technikájától is függően. De ez a húsvéti kínálat csak szerény kóstoló az itt sorakozó számtalan rit­kasághoz képest. A tárlók kincseit cso­dálkozó gyerekszemek fürkészik - újabb és újabb gyerekcsoportok népe­sítik be a termet. A kis múzeumban, az intézmény létrehozását kezdeménye­ző és a gyűjteményét felajánló Nienhaus Rózsa kalauzol. Az ukrajnai hucul tojások szépségén tűnődünk el először - geometrikus, négyzetrácsos - formákon, melyeket mozaikszerűen szerveznek egységessé az élénk vörö­sek, sárgák. Viaszlevonatos technika, mondja Nienhaus Rózsa, ahány szín van rajtuk, annyiszor kell a tojásokat megfürdetni - végül leveszik róluk a viaszt. Majd törökkoppányi, tolnai kar- coltakon időzik a szemünk, hogy egy leheletvékonyán héjba vésett pitypan­gon meg is akadjon: „...akár el is fúj­hatnánk” - mosolyodik el kalauzom. A leghagyományosabb díszítések azonban egyszerűbbek, elvontabbak, a termékenység és az élet körforgásá­nak letisztultabb jelképeivel. Kultikus és szakrális küldetésük és kialakulá­suk szerint is mélyen gyökereznek a múltban. Európában a szakrális ke­resztyén jelentéskörhöz való kapcsoló­dásukról a gyakori keresztosztásos fe­lület vagy a kereszt ábrázolása árulko­dik. A tolnaiak közt szépia-barna ala­pon látni baglyot, menyétet, nyulat, békát: elég világos az üzenet, ha a le­génynek békával rajzoltat nyomnak a kezébe locsolkodáskor ... Ez a kis kol­lekció is sejteti, hogy az ábrázolásmód szabadon alakítható, a képzeletnek egyre kevésbé szabnak határt konven­ciók. Ezért is írhatja Nienhaus Rózsa „írva muzeu mi aján lójában, hogy „egyre több a művészi ihletésű, a tojás hímző tehetségét, egyéniségét kifejező díszített tojás.” Egy budapesti férfiember történel­mi hőseinket rajzolta a héjra grafiku­san, Gencsapátiban és egyre több he­lyen politúrozzák is a tojást, hogy a színeket-kontúrokat a karcolásnál ki­emeljék. Ez a piacra is kacsintó, kicsit magakellető módi az Erdélyben ké­szült - gyimesi, dévai - tojásokról hi­ányzik. Drapposan matt felületükön a zártabb, feszesebb levél- és virágmotí­vumok őszintébbek is. Már eddig él­én lyugga­tott ki az alkotó­Nem szól- a patkol­tak-fű­zöttek, szögeitek - kategóriájá­ról! A kiállító« mintegy 2000 da­rabos kollekció nenl csekély hányada 19 országból ver­buválódott. Van itt kínai lakktojás, homokkő-tojás Afrikából, színéivé nyűgöző batikolt szorb,. régi ném® írással hesseni. A nemes kőből készül­tek közt a Bajkál-tó mellől származó csaroit mintha a lila akác színeit rejte­né, az Utolsó vacsorát ábrázoló Betle­hemben született, a magyar Himnusz kottáját térbe író alakzat - strucctojas- ba álmodva - németországi csellista hölgy munkája.- A múzeum a millennium évében nyílott - mondja Nienhaus Rózsa f nagy örömünk, hogy ennek a kis mú­zeumnak a látogatottsága példátlan gyorsasággal növekszik! A művészi ér­Csonti Melinda a Vajdaságból érkezett Zengővárkonyba varázsolódhattunk a vonalak-formák hajszálpontos rendjétől, csodálva ab­ban az asszonyok kezét vezérlő szel­lem működését is, de ezután követ­keztek még a fehér „hercegnők”! Vilá­gító mészhéjuk növényi magokkal ki­rakva - virágszirmot, levelet mintázva, gyöngysorként ragyogva. Emitt a ló­szőr finom hálóját nehéz férfikéz fon­ta a héjra, de láthattam gombostű fejé­tékű kézműves áruk ma még nehezed ben elérhetők, de nő irántuk a kere. let, és az a reményünk, hogy a mntrt’ cás, vásári tojások helyét is átvesz^' Sokhelyütt mára önálló mesterségre vált a tojásdíszítés, és itt, Zengő''“, konyban sem hiányzik az utánpótl^ ahol olyan sok segítséget kaptam á mom, a múzeum létrehozásában. , BÓKA BÓ®6 A nyúlmese, a tojás és bűnbánat vérszíne A húsvéti tojás keresztény szimbó­lumként is másfél ezer évvel koráb­bi, mint a nyuszitörténet magyaror­szági elterjedése. A nyúl és a festett tojás együtt és külön-külön is ősi jel­kép Eurázsiában. Százéves legenda, hogy egy német szö­veg félrefordítása, betűelhagyása alap­ján került be a magyar hagyományokba az a kisgyerekeknek kitalált mese: a nyuszi hozza a festett húsvéti tojásokat. Mert hát a nyúl és a gyöngytyúk német neve nagyon hasonlít: Hase (Haselhuhn), illetve Hasel. Ezt a téve­dést nem lehet biztosan kizárni, de alig­hanem csak annyi igaz a legendából, hogy a tojást hozó, illetve a tojást tojó nyuszi húsvétra aktualizált alakja német földről jutott el hozzánk a XIX. század­ban. Csakhogy a festett tojás viszont ön­magában sokkal ősibb, kelet-európai, közép-ázsiai néphagyomány és termé­kenységjelkép a Kárpát-medencében is. A nyúl pedig egyike volt az ősrégi ger­mán állati termékenység-szimbólumok­nak. Régebben más állatok is hozták a húsvéti - tavaszünnepi - tojást a germá­nok hiedélemvilágában: a kakukk, a da­ru, fajdkakas, sőt a róka is. Az elképzelés, hogy a nyúl tojást toj­hat, nem is olyan kivételes zoológiái té­vedés. Claudius Aelianus római termé­szettudós (i-II. század) az írta, hogy a kannyúl is kisnyulakat hoz a világra. Va­lószínűleg ez a tévedés abból fakad, hogy a nyúl nagyon szapora fajta. Ezért is lett a termékenység szimbóluma Eu­rópában. Ám a nyúl más szerepet is ka­pott a különböző népek mitológiájá­ban, sőt a vallási jelképekben. Az ókori görögöknél a nyúl Aphrodité, a szere­lemistennő kísérője, és ez a funkció egy­értelműen kapcsolható a termékenység­hez. A középkori keresztény egyházmű­vészetben viszont a bűnbánat szimbólu­ma a nyúl, de olykor másnak a jelképe­ként is felhasználták. Például a német- országi paderborni dóm kerengőjében egy ablakban háromfülű nyúl látható. Művészettörténészek szerint ez a fura nyuszi a Szentháromságot jelképezi. A buddhista mondavilágban a Nyúl az önzetlenség megtestesítője. A kínai asztrológiába azzal a mesés indoklással került a 12 állatövi jegy közé, hogy ön­sírban ként beleugrott egy fazékba, amelyben az éhes Buddha ételnek megfőzte. Egy másik és még ősibb kínai vallás, a taoizmus tanítása szerint a Nyúl fenn ül a Holdban, ott zúzza-dörzsöli szét mancsai­val kis mozsarában a halha­tatlanság füvét. A kínai nyúl és a húsvéti tojás között épp a halhatat­lanság fogalma teremt össze­függést. A húsvéti tojás ugyanis nagyon szoros kap­csolatban van a keresztény­ség legnagyobb ünnepével - különösen az ortodox görö­göknél -, mert az egyházig szimbolika szerint a tojás a sírjából feltámadó Krisztust jelképezi. A húsvéti tojás egyházi áldásban való része­sítéséről már a IV. századból van adat, az áldás hivatalos­sá emeléséről pedig a XII. századból. A hagyományoknak leginkább megfelelő - hagymalével festett - húsvéti tojás színe is utalás. A szentségeket a szivárvány hét színével szokták jelképezni. A bűn­bánat színjelképe a vörös (piros), a vér színe. A még korábbi germán hagyomá­nyokat bizonyít­ója, hogy Worms / mellett egy - f 1320 évre datált / j rtoíntt m többrétegű. Ezért is maradt fenn élőként, népszerűként a pogány tertf1 kenység-va­rázslásra visszave­zethető húsvét­'díszítésű to­jást találtak aj régészek. É Magyarország területén népvándorlás kori és főleg avar sírokban leltek tojást, sőt díszített tojáshéjat is. A tojásfestés húsvéti népszokása tehát nagyon ősi és egyeteme hétfői locsolkodással amelyben a lányokat vízzel(!) megöntöző legények díja épP^J a hímes piros tojás. dunai "'^ tiszta hi^jj téren, hogy meghallgassák a pápa húsvéti üzenetét és részesüljenek az Urbi et Orbi (városnak, világnak) szóló áldásában. A Gergely- és a bizánci naptár közötti időszámítási különbség miatt az ortodox görög és szláv keresztény egyház egy hét­tel később tartja a húsvétot. A húsvét előtti elmélkedés, böjt és gyász után bekövetkező feltámadást, ma­gát a húsvétot a népek különféleképpen ünnepük meg. Szicíliában például kitör a kollektív jókedv. A Szűzanya válláról le­veszik a gyászkendőt, a halál és az ör­dög álarcait visszateszik az egyházi kellékek tárába. Spanyolország ugyan­csak látványos módon, hangos jókedvvel feledteti a Semana Santa, a nagyhét bána­tát: flamencót járnak vidéken, városban egyaránt. Aragóniában viszont a világon egyedülálló szokás dívik: a nagypénteki dobolás. A Semana Santa Madridban kü­lönösen látványos: az óváros szűk utcái­ban kanyargó körmenetben vezeklők százai magas, csúcsos süvegálarcban ci­pelik keresztjüket, jó néhányan méteres vasláncot, béklyót erősítenek bokájukra, hogy kínjaikkal méltó módon emlékezzenek a Megváltó ke- ■sztútjára. Sevillában ősi hagyomány, agy a különféle cofradías-ok, tliásos egyesülések tagjai, akik tálában egy-egy városrészben ’ymás közelében élnek, a rájuk llemző színű, szabású öltözék- ín vesznek részt a húsvéti kör- íenetben. Éppen húsvét vasárnapján pil- .untotta meg felfedezője a később a dátum alapján elnevezett Húsvét-szigete- ket. E távoli földön ma már a misszionári­usok alapos munkája után római katoliku­sok élnek, akik a húsvétnak leginkább a kellemes napjait élvezik. A vasárnap regge­átütött szögeken lógnak órák hosszat a ke­resztfán a perzselő nap alatt a vezeklés je­gyében. A lateráni bazilikában a hagyományos lábmosással kezdődik nagycsütörtökön a húsvét. Az utolsó vacsorára emlékez­vén, az egyházfő jelképesen tizenkét papjának a lábát mossa meg. Előtte a Vatikánban, a Szent Péter dómban tar­tott istentiszteleten megáldják a szent olajat. Pénteken né­mák maradnak Ró­ma harangjai, mi­ként a világ katoli­kus templomainak harangjai is „Rómá­ba mennek”, és csak a feltámadás perceiben szólal­nak meg újra. Nagypénteken ke­rül sor a hagyomá­nyos keresztútra a Colosseumnál: a pápa ezzel emlékezteti a világot Krisztus gyötrelmeire. A fény bevi­tele a templomba, a Lucernarium a zsidó vallási hagyományból származtatható: a szabbatlámpás meggyújtása közben hang­zik el az Istent dicsőítő ima. Vasárnap tí­zezrek gyűlnek össze a római Szent Péter i jelképes lábmosás pillanata

Next

/
Thumbnails
Contents