Új Dunántúli Napló, 2003. április (14. évfolyam, 89-117. szám)
2003-04-13 / 101. szám
2003. ÁPRILIS 13. RIPORT Politika: fapofával jobban megy? Hová tűnt a markáns politikai humor, s miért nem divatos mifelénk a taburombolás, a közelmúlt történéseivel való csipkelődő szembenézés? Úgy fest, Hofi hatalmas űrt hagyott maga után. S a honi művészvilág Inkább asszisztál a kereskedelmi kanálisok bárgyú műsorszámaihoz, minthogy jól odamondogasson a politika és a gazdaság frissen felkent papjainak. Fábry Sándor sikere kétségtelen, bár politikai humorban a szakértők szerint Hofi nyomába sem ér A szocialista szellem vasútján szellemesen szánkázó Pelikán elvtárs nyomába régóta nem ért senki. Pedig elkélne egy újabb viccbajnok gátőr, aki korunk fonákságaira is felhívja a figyelmet. ■ Lám, a faarcúnak gondolt németek is ez idő tájt - bizonyítván, hogy nagyon is vevők a nívós poénokra - a közeli múlt furcsaságain, az NDK históriáján derülnek. Pontosabban: röhögnek - teli szájjal! Az egyik germán filmkreátor (Wolfgang Becker) ugyanis készített egy mozimesketét Good bye, Lenin! címmel, amely egyetlen lakótelepi panelszobába menekíti a Német Demokratikus Köztársaságot. A sztori alapján 79 négyzetméteren fennmaradt minden, ami a Honecker-érában létezett: még a jellegzetes Spreewald- uborka is túléli a falbontást. Irigylésre méltó mozis ötlet, melyhez hasonló aligha születik heteken belül Magyarhonban. - Az Irigy Hónalmirigy botránya is jelzi: bajos ügyeinkről képtelenek vagyunk nyíltan, ironikus stílusban megnyilatkozni. Mert, ha valaki mégis megpróbálja, kikezdik. Pedig itt lenne az ideje a tabudöntögetésnek. A (közelmúlttal való szembenézés szándéka nincs meg egyik oldalon sem - mondja Fricz Tamás politológus. - Nagyon hiányzik Hofi! - teszi hozzá kollégája, Bőhm Antal. Kijelenti: ideje lenne újra „gombolni”/ gondolni a honi vicckreálás művészetét. - Amit a Heti hetesben vagy a többi show-ban láthatunk-hallhatunk, annak kevés köze van a minőségi (politikai) humorhoz. Fábry bohóckodásai mögött sincs elég átütőerő. Nevezettek ide- oda csapkodnak, néha öncélúan mókáznak, s ezzel vége... - értékel Bőhm. Fricz ugyan ennél többre becsüli Fábryt, de ő sem titkolja hiányérzetét és szeretne új tagokat látni a hivatásos csipkelődők kis (lét)számú táborában.- A jelenkorban érvényesülő, humorpótlékként szervírozott olcsó, altesttáji viccelődés divatjához nagyban hozzájárul, hogy napjainkban a „humorszülés” pénzkereseti formává silányult, s a lényeg ilyetén formán elsikkad - konstatálja Markos György. Mint mondja, az emberi butaság örökérvényű bemutatása helyett a felszínes viccelődést favorizálják a médiumok. Holott minden esetben a jelenségeket kellene támadni, s nem a személyeket. - Az a baj, hogy e szakmai alaptétellel csak kevesen vannak tisztában. Ma hiányzik az olyan mélységű, a kisembert pártoló humor, mint amilyen Chaplinnek, Peter Sellersnek vagy éppen Hofi Gézának volt a sajátja. Réz András nem ért egyet vele. Szerinte korántsem biztos, hogy 2003-ban pont Chaplinre van szükségünk. - A mai világ sokkalta bonyolultabb annál, mintsem hogy azonmód felismernénk: ki a kisember? - figyelmeztet. Réz utálja a nosztalgiát. Példaként a hetvenes évek kabaréját említi. - A rendszerváltás táján már kiderült, hogy a régi titkos nyelv, az összekacsingatós humor működésképtelen egy szabad világban. Akkor meg minek erőltetni? - tudakolja Réz.- Politikusaink nagy fogyatékossága, hogy képtelenek az önkritikára, talán mert félnek - mondja Böhm. - Antallék voltak az elsők, akik nem bírták „cérnával”, mivel túlzottan tisztelték a tekintélyt. Hornék a Bokros-csomag miatt voltak rosszkedvűek. Orbánék pedig már-már be voltak oltva humor ellen. A fideszesek állandóan azt sulykolták, hogy a jó magyar ember keményen dolgozik és párás tekintettel hallgatja a himnuszt - említi Bőhm Antal. Az esztéta, Réz András viszont díjazza azt a sokszínűséget, amit korunk kínál, részben az internetnek is köszönhetően. Egy képzeletbeli „svédasztalról” immár mindenki maga választhatja ki a számára tetsző viccbajnokot: legyen az akár a Sas Józsi, vagy Hajós András. Egy valamit ő is erősen hiányol, de az nem a politikai, hanem az etnikai, a kisebbségek életérzését hűen kifejező humor. Szabó Zoltán Attila Néhány magyar tőkés visszanéz Egymllliárd forintot ajánlott fel Demján Sándor a köz javára. Magánvagyonból soha ekkora összeget még nem áldoztak nemes célra Magyarországon. Széchenyi gróf is csupán vagyonának hozadékát ajánlotta fel egy magyar tudós társaság létrehozására. A magyar gazdagok társaságából manapság azonban még kevesen gondolják úgy, hogy magánpénzt szánjanak a közjóra. Többségük maga akarja elkölteni, amit megkeresett. Sokan nem tartották príma ötletnek, hogy a Demján Sándor által felajánlott egymilliárd forintos Prima Primissima Díj „lehagyta” a Kossuth- és a Széchenyi-díjjal járó nettó 4,7 milliós összeget. Demján Sándor talán a magyar származású Peter Műnkről, üzlettársáról vett példát, aki az aranybányáiból és ingatlanaiból szerzett jövedelmének javát ne/n gyerekeire, hanem a köz javára hagyja majd. ■ A Prima Primissima Díj éves összege ötvenezer euró (tizenkét és fél millió forint), amelyet nyolc kategóriában ítélnek oda a legjobbaknak. Az irodalom, a színház- és zeneművészet, a tudomány, a pedagógia és köznevelés, az építészet és építőművészet, az írott és az elekronikus sajtó legjobbjai kapják majd. A Kossuth- és Széchenyi-díjat leszámítva az állami kitüntetésekkel járó pénzek nem vagy csak alig lépik túl az egymillió forintot. Még a Nemzet Színészei is csak bruttó félmilliót kapnak havonta. Prima-díjas lehet az is, aki az adott évben március 15-én megkapja a Kossuth- vagy Széchenyi-díjat. Ők már valóban príma kis pénzt visznek haza: 17,2 millió forintot. ■ - A nemzeti tőkének kiemelt szerepet kell játszania a hazai kultúra, tudomány fejlődésében is - mondja Demján Sándor, a TriGránit Rt. fő tulajdonosa, aki a magyarországi adománytörténet legnagyobb felajánlását tette a napokban. Tíz éven át magánvagyo- nából esztendőnként százmillió forint felajánlásával létrehozta a Prima Primissima Díjat. Hajdan gróf Széchenyi István birtokainak egyévi jövedelmét, hatvanezer forintot ajánlotta fel egy tudós társaság létrehozására. Ebből született később a Magyar Tudományos Akadémia. Dr. Vizy E. Szilveszter szerint ez a díj példát mutat arra, hogyan lehet magánvagyonnal tenni a közjóért.- Nálunk korábban az állam volt a mecénás, és Demján Sándor felajánlása azért is lehet áttörés, mert itt is van már egy réteg, amely kellő gazdasági szakértelemmel gyűjtött vagyont - mondja a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. - És esetleg úgy gondolja, hogy ebből közcélokra is adakozhat. A hazai nagyvállalkozók mecenatúrájának négyesztendős története csupán néhány névvel fonódik össze: ők azok, akik ma- gánvagyonukból vagy vállalkozásaik jövedelméből komoly összegeket áldoztak a kulturális és tudományos élet legjobbjainak ajánlott díjak fedezésére. Vannak tehetős vállalkozók is, akik bár adományoznak, igyekeznek megőrizni névtelenségüket. Magyar József, a szentesi Hungerti Rt. tulajdonosa, akit a Magyar Hírlap kiadványa a száz leggazdagabb magyar közé sorólt, két éve elhatározta, hogy támogatja szülővárosát.- Én csak a városomra áldozok, de ez is több millióba kerül évente - mondja Magyar József. - A nyereség dönti el, mennyit fordítok támogatásra, amit mégis sokszor erőn felül vállalok, de hogy mire mennyit adok, sohasem verem nagydobra. Közép-Európa legnagyobb kiskereskedője, a fotexes Várszegi Gábor már saját kézilabdacsapatot (Fotex Veszprém) és két futballklubot (Ferencváros, MTK) tudhat magáénak. S bár a komoly- és könnyűzenét egyaránt megjelentető Hungaroton lemezkiadó tulajdonosa is, az egykori beatzenész Várszegi üzleti filozófiájába nem fér bele a hagyományos mecenatúra: sem a kultúra támogatása, sem a díjalapítás. Magyarország leggazdagabb embere ma még csak az üzletben és a futballban képes csodákra.- A családi vállalkozásnak számító Zwack elsősorban a kultúra mecénása - tájékoztat Keré- nyi Péter kommunikációs igazgató. - Segítjük többek között a Budapesti Fesztiválzenekart, az Experidance társulatot, az Operabált, de támogattuk Koltai Róbert filmjeit is. Az első klasszikus mecénások egyike Somody Imre, aki nem kis feltűnést keltett, amikor 1999-ben többedmagával megalapította az 50 ezer dolláros Bolyai-díjat. Ez az elismerés tudósoknak jár. Húszezer eurót ér a fiatal tudósoknak járó Talentum Díj, amelyet az ingatlanbefektetésekkel foglalkozó és hétmilliárdos vagyonnal rendelkező Kenyeres Sándor alapított. Évente tizenötmillió forinttal támogatja az oktatást a magyar szoftver- ipar mágnása, Bojár Gábor. A magyar alubáró, a 16,5 milliárdos vagyont szerző Tolnay Lajos évente 80 millió forintot költ az oktatás támogatására, szponzorálásra, jótékonyságra.- A hazai gazdagok egy részéből szerintem hiányzik a beleérző képesség - véli Palotás János vállalkozó. - Nem adományoznak, mert azt mondják, megdolgoztak azért a pénzért, őket sem támogatta senki. Mások még a piaci pozíciószerzés idejét élik, korainak érzik a jótékonykodást. Az együttes állami, önkormányzati, vállalkozói támogatásoknak vagyok a híve, mert azok hatékonyabbak. Én sem győztem volna az alapítványok százainak támogatását, ezért kiválasztottam néhányat, és azokat segítem. A vendéglátóiparos debreceni Boros Józsefet is jegyzik a magyar gazdagok között, ő szociálisan érzékenynek tartja magát és szülővárosában a gyermekegészségügyet, a nyugdíjasokat támogatja.- Segítettem a gyermekklinika szeretetfáját létrehozni: aki egymillióval támogatja az intézményt, a nevét a szeretetfa aranylevelére írják - mondja Boros József. - Adományoztam már a Down-kóros gyerekeknek, é» nyugdíjasokat látok vendégül. Soha nem érzem, hogy mindezt elvárják tőlem a gazdagság okán, de nem is ezért segítek. A Magyar Hírlap 30 milliárdra taksálja Demján Sándor magánva- gyonát, melyből az egymilliárdnyi felajánlást néhányan azzal fogadták, hogy szerencsésebb lett volna, ha ezt a hatalmas összeget a nagy' vállalkozó szociális programokba fekteti. A Demján-felajánlás vissZ' hangjai közül az is kihallatszotü hogy megint azok tesznek valaiü’1 a szellemi élet fejlődéséért, akik már eddig is úgy gondolták: kötelességük magánvagyonuk néhány százalékát a közjóra fordítani.- Szeretnénk megadni a mód' ját a Prima-díj átadásának mondja dr. Lovasi Tamás’ Demján Sándor kabinetfőnöke.' Minden év decemberében az Operaházban vagy a BudapesI Kongresszusi Központban rém dezzük meg az ünnepséget, me' lyet terveink szerint élőben köZ' vetítene a közszolgálati televízióA playboyok nem adakoznak SÍ - Amerikában komoly hagyomány a magánmecenatúra, amit az adórendszer is támogat - mondja Hanklss Elemér szociológus. - Az ellenpélda Ausztria, ahol szinte nem létezik ilyesmi. Az osztrák gazdagok úgy vélik, elég adót fizetnek ahhoz, hogy az állam eltartsa a kultúrát, az egészségügyet és ez jobban is működik, minta egyenként adakoznának. Magyarország a kettő között van, és engem meglep, hogy az elsőgenerációs gazdagokat foglalkoztatja az adakozás gondolata. Jó lenne persze, ha a szociális érzékenység és az adakozási hajlandóság még erősebb lenne. Az önmutogató és playboyként rohangáló gazdagokra ez nyilván nem jellemző, a rejtőzködő gazdagoknak pedig ott az alapítványi forma. Bár nem kellene szégyellniük, ha adakoznak, sőt legyenek büszkék, ha tesznek valamit.
