Új Dunántúli Napló, 2003. április (14. évfolyam, 89-117. szám)
2003-04-06 / 94. szám
Tilla, a XXI. századi propagandista Kedvenc tartózkodási helye a patika, merthogy bevallottan hipochon- der. Ha teheti, a patikába is kerékpárral megy, miközben derűsen emlegeti, hogy valóságos taxisklán veszi körül. Diplomás médiaművészként nívó és a blődli között Ingázik: Propaganda című kulturális magazinműsorát, amelyet a Supergroup művészcsoporttal készít, néhány hete Pulitzer Emlékdíjjal tüntették ki. Újdonsült hídemberként e társasággal ékesítette tavaly vitorlavászonnal az Erzsébet hidat, és rukkolt elő a belvárosi Duna-szakaszt összekötő pontonhíd ötletével. Ugyanakkor öntortadobáló szerkentyűvel nyit meg filmfesztivált, és hazugságvizsgáló gép építésén töpreng. Újra szerelmes a gyermekkorban gyűlölt tökfőzelékbe, és esténként a Big Brotherben kikiáltóként közvetíti a történéseket. íme, korunk hőse: Till Attila.- Mondják, hogy mindenhová biciklivel jár. Ez amolyan igazi tillás megnyilvánulás, de mégsem gondolom, hogy feltűnési viszketegségből kétkerekezik. Vagy mégis?- Mivel nincs jogosítványom, ha csak tehetem, valóban mindenhová biciklivel megyek. Mégis motorizált család vagyunk, a feleségem vezet. Gyakran járok taxival, valóságos taxisklán van már körülöttem. Éppen arról beszélgettünk Alföldi Robival, akinek szintén nincs jogosítványa, hogy ideje lenne megszerezni, de pillanatnyilag egyikünknek sem ez a legnagyobb vágya. Nekem például új bicikli volt a nágy álmom, a napokban vettem is egyet, és ha nem megyek messzire, bringával indulok el otthonról. Azért is szeretem, mert annál gyorsabb közlekedési eszköz, hogy most mindenkivel elkezdjek beszélgetni az utcán, másrészt fu- ra, különleges élmény: ott kerekeik a városban az autók között, az emberek integetnek, én visszain- tegetek. Olyan filmszerű az egész.- Filmbe illő jelenet lett volna is, ha bringával hajt végig az uniós csatlakozást népszerűsítő Pontonhídon, amely művésznőportjának, a Supergroupnak 02 ötleteként kötötte össze két napig a Duna két partját. Ez a társulat ékesítette vitorla- uászonnal az Erzsébet hidat is a tavalyi parlamenti választá- s°k előtt. Miként az amerikai Christo, aki Berlinben becsomagolta a Reichstagot...-...és aki Párizsban benzineshordókból épített barikádot, a New York-i Central Parkban pedig arany futóutat tervez. E műfaj gyűjtőneve public art, köztéri mű- vészet, amelynek ő a leghíresebb- Íe> de a Supergroup nem tekinti őt háziszentnek, nem figyeljük fél bemmel, hogy éppen mit talál ki.- A Supergroup mégis éppen e tnonumentális hatásokat keltő tnöfaj magyarországi meghono- sűására szerveződött?- A művészcsoport baráti társa- ság, amelyben Csernátony Dórá- Va>. Kistamás Lászlóval vagyok együtt, nyolcadik éve televízióim is. A Tilos az Á-ban jöttünk össze, ahol kabaréműsorokat csináltunk, hatalmas tévéképemyő- keret mögött ülve készítettünk beszélgetéseket, koncepció nélküli, gátlástalan és vad, olykor erotikus Oszakai műfajt találtunk ki, amelybe minden belefért. Ez volt a Vákuum TV underground környékben. Együtt készítettünk kultu- rális magazinokat, amilyen példá- ol a legújabb, a Propaganda. Mi Oem töprengünk azon, hol vannak a határok a művészet és a nem művészet között. Azt csináljuk, amihez kedvünk van. Valóban vonzódunk a vizuális kísérletekhez, a képekhez, a lát- ványho Nem erőségem a verbális h u - mór mint Fábry Sándornak. Képekben gondolkodom. Képzőművészeti iskolákba jártam, az egyetemet is elvégeztem intermédia szakon. A Supergroup csoport többek között azért alakult, hogy látványos köztéri műalkotásokat hozzon létre.- Az Erzsébet híd bevonása vitorlavászonnal és az Európa- hídnak elnevezett ponton felavatása is belpolitikai eseményhez kötődött.- Első alkalommal a Soros Alapítványnál pályáztunk, ahhoz vártak ötleteket, hogyan lehetne szavazásra buzdítani az embereket. Az Európa-híd ötletét már egy éve dédelgettük, mert rájöttünk, hogy művészcsoportként nem építhetünk hidat a'Dunára, nem rendelhetünk el nemzetközi hajózárat a folyón, mindezt mi nem kérhettük. Azért ott még nem tart a világ, hogy egy művész bármit kérhessen... Az Európai Unió Kommunikációs Köz- alapítványnak viszont jól jött az ötlet, és a legnagyobb nemzeti ünnepünkre, március 15-re felépítették a pontonhidat, amelyen négyszázezer ember haladt át.- Pulitzer Emlékdíjat kapott a tv(2) Propaganda című kulturális magazinért. Ez a legrangosabb újságírói elismerés.- Meglepetés a díj, mert nem tartom magam újságírónak, bár az elmúlt nyolc évben több száz riportot készítettem. Egyszer például Sándor Pál filmrendezőt kérdeztem egyenes adásban Az ügynök halála színpadi rendezése alkalmából. A főszerepet Kern András játszotta. Megkérdeztem Sándor Páltól, igaz-e, hogy a darabot valójában Kern rendezi.1 Élő adásban egy hosszú percnyi szünet következett, mert Sándor Pál ennyi ideig nem jutott szóhoz, miközben a kamera pásztázta az arcát. Majd megszólalt: ha jól csinálja, miért ne? Emlékezetes pillanat volt e percnyi némaság, ez a szerkesztési szabálytalanság jellemző ránk. Vannak újságírók, akik hírműsorokat, híradókat csinálnak, és vannak a showmanek, akik a műsorvezetéshez értenek. Én műsorvezetőnek tartom magam. A kulturális ajánlómagazinok szórakoztatóak, mindig történik valami, s az én megjelenésem sohasem még vala-mM ön tort a- 1 dobáló ké0^ ember sokoldalúságát idéző sokszínűség, ráadásul ez utóbbi szerkezet olyasféle rajzokkal, leírásokkal hitelesítve jelent meg, amelyek stílusa, hangulata Leonardo da Vinci kőhajító hadigépeinek rajzait idézi. Valóban e két véglet, a nívó és a blődli között ingázna?- Megtisztelő a Leonardo-ha- sonlat, de ő azért ezt jobban csinálta. Ódzkodom a romantikus dolgoktól, nem vagyok romantikus, a feleségem például napok óta könyörög, hogy nézzük meg Az órák című filmet. Egyébként ha a reneszánsz ember kifejezés a sokoldalúságot jelenti, vállalom, és még igaz is. Vannak, akiket egyetlen dolog érdekel, mások arra törekednek, hogy sok mindent kipróbáljanak. Én ez utóbbiak közé tartozom. Sokáig festőnek készültem, ami hosszú folyamat, hiszen naponta kell bíbelődni az anyaggal, kísérletezni a színekkel, a formákkal. Mindig szégyelltem magam, amiért képtelen voltam a vá,Van egy gyönyörű feleségem és két szép kisfiam.” (Képünkön a kisebbik, Simon) szonra koncentrálni. Én állandóan bohóckodtam, dumáltam, másfajta alkat vagyok. Nem is lett belőlem festő. Két-három éve igyekszem mindent megvalósítani, ami eszembe jut. Mindig is szerettem a nagy terveket, állandóan álmodozom. Ez ma már alaptevékenységem. A látványos dolgok kitalálása, kivitelezése.- Azért ez a burleszkvilágot idéző öntortadobáló szerkezet nem semmi. Lehet, hogy a blődliben is a látványosságra törekszik?- Hatáselemekkel foglalkozom, és amikor ez a berendezés eszembe jutott, azonnal megcsináltam. Egy filmfesztivált nyitottam meg vele, eléggé sokkoló volt, amikor betoltam magam előtt, és működésbe lépett. Restelltem magam, hogy szövegelnem kell a megnyitón, de ha már így alakult, mit csináljak, itt van ez az öntortadobáló berendezés. Mint afféle mea culpa-projekt. Egy furcsa, fából készítendő hazugságvizsgáló gép terve van a fejemben. A szerkentyű mindenféle cetliket adogat, és attól függően, hogy igennel vagy nemmel válaszolok, meg kell húzzon egy kart, és akkor történik valami a géppel. Bohóctréfák kellékeiről van szó, amelyek talán képzőművészetként is eladhatók megfelelő verbális körítéssel. Kötetben is szeretném megjelentetni majd e furcsa találmányaimat.- Pompás passzban van, sikeres, elégedett emberrel ülök szemben, akiről sugárzik, hogy legszívesebben keblére ölelné a világot, amelybe még a gyermekkorában olyannyira gyűlölt tökfőzelék iránt feltámadt szerelem is belefér.- Mázlista vagyok, hiszen egybeesik a munkám és a hobbim, és általában azt csinálok, amit akarok. Van egy gyönyörű feleségem, két szép kisfiam, Simon és Andor, mindez csak jókedvre adhat okot. Másrészt megváltoztam, ma már nem vagyok válogatós és finnyás, és ebbe már valóban belefér a tökfőzelék. Gyerekként én is kijelöltem pontokat a világban, amelyek ellen lázadhatok, és az egyike ezeknek a tökfőzelék volt. Elmúltak a dacos korszakaim, igyekszem jól felhasználni, és szórakoztatóvá tenni a meglévő dolgokat. Amilyen a Big Brother is. Tényleg, erről még nem is kérdezett.- Megpróbáltam olyan interjút készíteni önnel, amelyben egyetlen szó nem esik a Big Brotherről, de ebből már semmi nem lesz.- Nem tudok elképzelni olyan interjút mostanában, amelyben nem kérdeznek a Big Brotherről. Ezerarcú vagyok, és ezek egyike a valóságshow vezetése. Azért is csinálom, mert talán megértik az emberek, hogy van, aki egyszerre sok dologgal foglalkozik, és minden csak elfogadás kérdése. Egyetlen percig nem bánt, hogyha a Big Brotherben vállalt szerepem miatt ismernek meg, hiszen ez a műsor tett népszerűvé. A népszerűséggel az ember jobban kihasználhatja a helyzetét akár á televíziózásban is. Erinek köszönhetően a bankban a kedvemért nyitnak egy új ablakot, hogy ne kelljen sorba állnom, aminek persze nem örülök, és udvariasan elhárítom a lehetőséget. Nem szeretem a kivételezést.- A patikában sem? Egyszer arról beszélt, hogy egyik kedvenc tartózkodási helye a patika. Talán hipochonder?- Igen. A patikában is gyakran megfordulok. Mindig szomorú arccal lépek be, hangosan köszönök, hogy egyértelmű legyen: itt vagyok, és segítségre van szükségem. így kezdődik a patikai műsor. Speciális programról van szó, amely engem éltet. Szeretek beteg lenni. Kedvelem a gyógyszerek ízét, a kanalas orvosságok máig a kedvenceim. Különösen az a sárga és az a rózsaszínű, de újabban a barnákat is szívesen szedem. Teákat is vásárolok, lándzsás 'útifűszirupot, vitaminokat, és kacsingatok egy szép digitális vér- nyomásmérőre is. Megvenni még nem mertem, mert rossz lenne, ha most elkezdeném mérni a vérnyomásomat. De előbb-utóbb be- szerzem. Csontos Tibor Till Attila Született: 1971. decerhber 3-án Budapesten Családi állapot: nős, két gyermek apja Tanulmányok: Magyar Képzőművészeti Főiskola (2001) Televízió: 72 óra, Múzsák, Jó reggelt, Magyarország-Mixer, Propagandista, Big Brother Reality Show Televízión kívül: a Supergroup művészcsoport alapító tagja Elismerések: Az Év Riportere (1999), Pulitzer-díj (2003)
