Új Dunántúli Napló, 2003. március (14. évfolyam, 59-88. szám)

2003-03-01 / 59. szám

2003. Március 1., szombat KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL BOLGÁR BUSÓJÁRÁS címmel Kunkovács László fotóművész kiállítása várja az érdeklődőket Pécsett, az Ifjúsági Házban. A felvételekkel bolgár télűző-tavaszvarázsló népszokásokat mutat be a szerző. A tárlat március 7-ig látogatható. ___________________fotó: müller andrea Né gygenerációnyi muzsika Valószínű, hogy az utolsó olyan cigány- zenekar a mohácsi, ahol a fiú az apától örökölte a hangszert. Négy generáció óta játszanak szinte ugyanazon a helyen - már amikor otthon vannak, és nem Ame­rikában, szerte az országban vagy éppen a tévében lépnek fel. Ifjabb Peti Kovács István és zenekara. Most négyen ülnek körém a mohácsi Halász- csárda asztalánál, idősebb és ifjabb Kovács István, továbbá az ifjabbik két fivére, Tibor és Gábor. De még a nagypapa, mondjuk úgy, a legidősebb Kovács István is be­társul zenélni, ha már ritkáb­ban is. A dédnagyapa, aki a ze­nélést kezdte, már nem él, de az első tamburás-prímásnak ma emléktáblája van az étte­rem falán. Mert ebben a zenekarban, bármily furcsa, nincs hegedű. Van bőgő, harmonika, tambu- rabrácsa, tambura - hegedű nincs. A tambura, ami nyilván valamiféle délszláv hatás az országnak ezen a fertályán, teljesen elfogadott lett, és Peti Kovácsék úgy érzik, nagyon is beleillik a műfajba, kicsit más hangszerelésben kiválóan passzol a magyar nótához, a csárdáshoz. De vajon hány nó­tát lehet kérni a zenészektől?- Á, nem tudjuk megmon­dani - rázza szinte mindenki egyszerre a fejét. - Több ezer, valószínűleg. Jó, nagyon rit­kán előfordul, hogy olyat kér- Ifjabb Peti Kovács István és zenekara nek, amit esetleg nem ismerünk, mert lehet, hogy a nóta derekából mondanak egy sort, de ha tudunk, akkor utánanézünk, megta­nuljuk. Mert több évtizedes gyakorlat után is folya­matosan próbálnak, és hát, mi tagadás, mu­szájból néhány éve a tánc- és diszkózenébe is bele kellett erősíteni.- De bármi történjék is, mi népi zenészek maradunk! - szögezte le a zenekarvezető, if­jabb Peti Kovács István. Amit megfelelőképpen értékelnek is a zene­karban, mert ahogy a munkahelyi főnökük mondogatja: a szezonban csak a nevük és fény­képük van kint a falon, annyi felé hívják őket.- Számos országban megfordultunk, de ta­lán az amerikai turné volt a legemlékezete­sebb, amikor Oklahomában, Chicagóban, Dallasban és New Orleansban is játszottunk. Készült is egy CD velünk, 6 óra alatt játszot­tuk fel egy profi stúdióban az egészet. Ezt saj­nos itthon nem forgalmazták, de szerencsére nemrégiben megjelent Meny­hért Évával közös Duna-parti nótaszó című korongunk, amit újabbak is követnek majd. Valószínű, ugyanis a Peti Kovácsék nem csak neves sze­mélyiségek (Bujtor, Kern, Kun- cze) partijain szívesen látott zenészek, hanem a budapesti szállodákban is játszanak, márciusban pedig a Fábry- show vendégei lesznek. Ezzel együtt van egy kis bá­nata a famíliának: félő, hogy velük megszakad a dinasztia, István, Tibor és Gábor gyere­kei nem nagyon vesznek ke­zükbe hangszert, inkább ér­dekli már őket a számítógép...- Ettől függetlenül ez a mű­faj biztos, hogy tovább fog él­ni, kell ez a zene, amíg az em­berek szórakozni szeretnének, nem fogják elfelejteni. Meg akárhogy is vesszük, ez is az ország egyik kincse. Mi még biztos adunk magunknak né­hány évtizedet! FOTÓ: BARABÁS B. ______________________________ M-K­Fut nak a képek Három kavics Most elmesélek egy filmet. Tudom, szavakkal nehéz képeket felidézni, mégis megkísérlem, mert ennek az alkotásnak, amely a leg­szebb filmek közé tartozik, amelye­ket életemben láttam, igen fontos esztétikai és morális üzenete van, s ez talán a nyelv eszközeivel is meg­sejtethető. Ez a mű olyan érték, ami kritikai mércévé is vált számomra. Ezért mesélem el, főként azoknak, akik nem láthatták. Abbas Kiarostami A cseresznye íze című munkájáról beszélek. Egy magányos férfit látunk az autójában. Lassan halad, mert munkanélküliek tömege között kell utat törnie a kocsival. Ahogy ki­ér a városból, meg-megáll, s szóba elegyedik magányos fiatalemberek­kel. Pénzt ajánl nekik valami mun­káért, sok pénzt, de azok gyana­kodva elfordulnak tőle. Végül egy kiskatona beszáll. Megy az autó, szerpentineken kanyarog, vad he­gyeket látunk, sziklákat, rideg, vö­rösesbarna tájat. Egy idő után a ka­tona nyugtalan lesz, követeli a férfi­tól, mondja meg, mi lesz a munká­ja. Az nem válaszol, mennek to­vább, majd egyszer csak megáll az autó, s a férfi így szól: Megmon­dom, mi lesz a munkád. Az, hogy dobjál rám húsz lapát földet. A ka­tona nem érti, ő elmagyarázza. Van itt egy gödör. Holnap reggel hatkor gyere ide, kiálts le a gödörbe. Ha vá­laszolnék, nyújtsd a kezed, s húz­zál ki. De én nem fogok válaszolni, mert halott leszek, s hogy ne ma­radjak temetetlenül, dobjál rám húsz lapát földet. Ez a munkád. A katona egy óvatlan pillanatban ré­mülten elszalad, bizonyára azt gon­dolta, őrülttel áll szemben. A férfi kénytelen más partnert keresni. Ezúttal egy fiatal papra akad. Elmondja, hogy öngyilkos akar lenni, nincs senkije, de kell va­laki, aki eltemesse. Húsz lapát föld. A pap figyelmezteti: Isten tiltja az öngyilkosságot, ami tehát ellenke­zik a vallás parancsaival. Próbálja lebeszélni. Látjuk, hogy a férfit nem győzik meg az érvek. Valószí­nűleg azért sem, mert érvként ad­ták őket elő. A következő utas egy öregem­ber. Beszélgetnek erről-arról, majd a férfi neki is elmondja, mi a szán­déka, s mire kéri. Úgy látszik, az öreg hajlik arra, hogy vállalja ezt a munkát, ám elbeszél egy történe­tet. Amikor még fiatal volt, egyszer ő is úgy érezte, mindennek vége, nem búja tovább, öngyilkos akart lenni. Kiment a hegyek közé. Amint egy faágra feldobta a kötelet, valami ráhullott a kezére. Egy szem szeder volt. Megkóstolta, s érezte, müyen édes. Nagyon finom volt az a kis gyümölcs. S ekkor hirtelen észrevette, éppen kelt föl a Nap, hogy milyen szép, amint a fény vé- gigömlik a tájon. Aztán iskolás gye­rekek énekét hallotta, s szívét átjár­ta az öröm. Hazament, és feleségé­nek is vitt a szederből. Fiam, fűzi hozzá az öreg, ha meg akarsz hal­ni, én eltemetlek, de Isten életre te­remtett bennünket. Hát nem aka­rod többé látni a Napot, nézni ezt a cseresznyefát itt, nem óhajtod érez­ni a cseresznye ízét? Hiszem, hogy holnap reggel élve látjuk egymást. - Csak te fogsz látni engem, én halott leszek, mondja a férfi. Az öreg kiszáll, elmegy. A férfi vár, majd egy idő után izgatottan az öreg keresésére indul. Amikor ráta­lál, azt mondja neki: Hozz magad­dal a gödörhöz két kavicsot is. Mert hátha élnék még, csak nem hallom a kiáltásodat, dobjál meg a két ka­viccsal, hogy föleszméljek. - Három kavicsot viszek, mondja az öreg. A végét már nem mesélem el. S az üzenet? Azt hiszem, még­sem lehet szavakba foglalni. De ta­lán nem is kell. Itt van nekünk a cseresznye íze. Meg a három ka­vics. És ez a perzsa film a maga végte­len egyszerűségével. Ülünk egy au­tóban, s hallunk három beszélge­tést. Remekmű. Nagy Imre A főhős, Badii úr szerepében Homayoun Ershadi Egy öregember emlékirataiból Örökké élni? Egyes sejtbiológusok szerint örökéletűek lennénk, ha testünk sejtjeinek mindössze két kívánsá­gát teljesítenénk. Kellő mennyisé­gű' és minőségű táplálékot kell kapniuk és a felhalmozott bom­lástermékektől meg kell szabadí­tani őket. Bagatell. Miért van mégis, hogy a 120 évet is alig élik meg néhányan, s a legtöbben ennek a felét sem? Cinikusan mondhatnám azt is, hogy az élelmiszeripar finanszí­rozta tudományos kutatás vagy a divatos fogyókúrareceptek miatt. Ha végiggondoljuk, miként manipulálták étkezési szokásain­kat tudományos „felfedezések­kel”, hogy tették tönkre a máj­funkciónkat űrhajós diéták ke­ménytojásaival, az immunrend­szerünket a „falj fehérjét szénhid­rát nélkül” tanácsával, még hin­nének is nekem. De a civilizáció áldásaitól mentes emberek közül sem mindenki hosszú életű. Az emberiség legősibb tudásá­nak - már Hermés Trismegistos­nál megjelenő - tétele, hogy ami fent van, az van lent. A kozmosz­hoz viszonyítva az ember van lent, az emberhez viszonyítva az őt felépítő sejtek vannak lent. S egyik sem virulhat, ha hiányzik belőle a kozmikus rend. Mielőtt filozófiai fejtegetések­kel riasztanám az olvasót, világos beszédbe kezdek. Régtől tudjuk, hogy testünk jelentős része víz. Egy újszülött testtömegének 80 százaléka, egy felnőtt embernek 70 százaléka, nekem sajnos már a testem fele sem víz. Részben, mert alig ittam vizet az utóbbi év­tizedekben, másrészt, mert a test víztartalma az öregedéssel csök­ken. A bennünk lévő víz 60 száza­léka a sejtekben, 40 százaléka a sejteken kívül van. Az öregedés­sel a sejteken belüli víz aránya csökken. Na bumm! - mondja ön, de ne mondja! A gyerekek azért isznak több vizet, mert párologtatnak, s mert beépül a szervezetükbe. A bete­geknek azért lenne szükségük sok vízre, hogy több káros anyag­tól megszabadulhassanak. Vannak a sejtfalban olyan csa­tornák, amelyek szállítják a vizet a sejtnek. De a vízmolekulák csak libasorban juthatnak át a szűk csatornákon. Fontos tehát az is, hogy könnyen sorba állítható mo­lekulákkal rendelkező vizet igyunk. S innen már nem olyan egyszerű a dolog. írtam már biofizikus ismerő­sömről, aki a csillagközi térben el­osztó hidrogén mozgásából szár­mazó energiát erősíti fel rezonáto­ron, s az ezen átfolyó víznek meg­változtatja a hidrogén kötésrend­szerét. Az így nyert Vitális Víz (W), jelentősen befolyásolja az immunrendszerünkben szerepet játszó enzimek aktivitását. Táplálkozási szokásaink átala­kítása mellett a W segítene, hogy ne szomjazzanak sejtjeink. Utol­só híradásom óta, a Nyugat-Ma­gyarországi Egyetem Mezőgazda­ság- és Élelmiszer-tudományi Ka­rának Növénytermesztési- és Ál­lattenyésztési Intézeteiben végez­tek eredményes kísérleteket a Vi­tális Vízzel, ami a kutató elvárása­it igazolta. A magvak csirázási százaléka magasabb volt, na­gyobb hajtástömeget adott, mint a kontroll vizes kezelések esetén. A fehér húshibrid baromfik közel 10 százalékkal nagyobb súlytöbble­tet értek el, a sárga magyar fajta tyúkok nagyobb tojást és többet tojtak, mint a közönséges vízzel itatott társaik. Az emberkísérletek sajnos pontatlanok. Az egyik alany ugyanis magam vagyok. Méreg­telenítés, fogyás és agyam jobb vérellátása érdekében fogyasz­tom a Vitális Vizet. Sajnos néha váltom Vitális Vinóval s tompító sörrel. Sőt időnként a zöldségek­hez is pecsenyét falok. Tehát nem vagyok olyan ideális alany, mint a csirkék. Egy adattal azon­ban szolgálhatok: amikor két hé­tig nem jutottam a termékhez, is­mét nagyon leromlott az állapo­tom. VV mellett vétkeznem is szabad. Legföljebb nem élek örökké. De amíg... Minél több sült krumplit, sült húst, hamburgert eszünk, kávét, cukros üdítőt, alkoholt iszunk - amelyek vizet vonnak el sejtjeink­től - annál több tiszta ivóvízre vagy W-re van szükségünk. Az ásványvíz csak erős izzadásnál, a sóveszteség miatt segít. Prof. Edmond Székely sok ezer menthetetlennek hitt bete­get gyógyított meg olyan diétá­val, amelyben a friss, nedvdús gyümölcsök és zöldségek - ön­magukban is méregtelenítő hatá­súak - adták a napi táplálék je­lentős részét. Nem tartósított, nem fagyasztott, hanem friss és légazdag gyümölcsök, zöldsé­gek. Utópia, gondolnák a kishitű­ek. Télen? Ha fölvágunk egy almát, nem látunk benne vizet, pedig több mint 80 százaléka víz. A gyü­mölcs kocsonyás (gél) állapotban tartalmazza a vizet. Miként az „élő állapotú” emberi sejtek is. Szervezetünkben a fonálszerű fe­hérjék hálózata építi föl a sejtek vázrendszerét. Ha öregszik a sejt, a benne lévő gél zsugorodik. Nem kéne neki megengedni. Dr. Hummel Zoltán olyan gélt szabadalmaztatott, amely cukor és befőzés nélkül megőrzi frissnek a benne eltett légazdag, nyers gyü­mölcsöt vagy zöldséget. E gél s a benne eltett, darabolt gyümölcs, vízzel hígítva, nem csak étkezés­re, de melegben, szomjoltásra is kitűnő. Nem csak a rosttartalmat növeli, a bélcsatorna szennyektől való megszabadítását is segíti, gusztustalan bélmosások nélkül, s elvégzi a szerves savak, pl. az al­kohol megkötését. Sőt segít az an­tibiotikumokkal tönkretett vastag­bél regenerálódásában. Nekem szimpi. A gél egyébként 0 kalóriá- jú. Csak vizet és emészthetetlen rostot tartalmaz. Mondanom sem kell, Hummel úr kutatásait nem fi­nanszírozták a tartósítószert ter­melő méreggyárak. Hogy hol lehet beszerezni? Nem tudom, de remélem, hogy ez a jövő. Csak egytől félek. Ez a gél, ráncvasaló arcpakolásnak is kivá­ló. Nehogy a kozmetikai biznisz hasznosítsa egyedül. De minderről többet tudha­tunk meg március 6-án este a pé­csi Ifjúsági Házban, a kutató, dr. Hummel Zoltán előadásán. Bükkösdi László

Next

/
Thumbnails
Contents