Új Dunántúli Napló, 2003. március (14. évfolyam, 59-88. szám)

2003-03-23 / 80. szám

2003. MÁRCIUS 23. INTERJÚ 7 Még mindig szeretem a politikát Lendvai Ildikó is elismeri, hogy unalmas kongresz- szusra készül az MSZP, hiszen majd mindenki a helyén marad. Igaz, q pél­dául lemond az alelnök- ségről, de nem akar két széken ülni, frakcióvezető­ként amúgy is tagja marad az elnökségnek. Lendvai azt mondja: nincs Medgyessy-Kovács baj­vívás, sőt több az előnye, mint a hátránya, hogy a szocialistáknak két sú­lyos személyisége van. Jól működik a tandem, a one man show már az előző kormánynak is sok bosz- szúságot okozott. Nincs hát két csapat, nincs két párt. Lendvai pedig nem álmodik kulturális minisz­terségről, s el sem tudja képzelni, hogy a miniszter- elnök efféle kínos helyzet­be hozná. A párt pedig fia­talodik, hiszen az elnök­ségbe kilenc 35 évesnél fiatalabb pályázik. S úgy tűnik, az igazi utánpótlás az önkormányzatoktól ér­kezik, mert ott megméret­tetnek. Az persze nem jó, hogy már ott is vannak pártharcok. S az MSZP frakcióvezetője lop magá­nak egy kis magánéletet is, a hétvége egyik napját őrzi a családjának. Bár nem szabadna, de időn­ként még a telefont is ki­húzza, kapott is ezért már többször a pártelnöktől. A stylistokkal sincs semmi baja, de továbbra is a sa­ját feje után megy, vagyis ragaszkodik a saját ízlé­séhez.- Unalmas kongresszusra készül az MSZP, hiszen az elnök és helyettese marad, még ellenfelük se lesz, csak a választmányi elnöksé­gért lesz némi csata Jánosi György és egy új reménység, Botka László között.- A vita a kormány teljesít­ményéről és feladatairól, az MSZP terveiről biztosan nem lesz unalmas. A személyi döntéseknél viszont a vissza­lépések miatt valóban nem lesznek nagy asszóváltások, de Botkát, a szegedi pol­gármestert tavaly még nem is nagyon ismerték, s most ő Jánosi György kihívója. Az elnökség tíz helyére 28 jelölt van, közülük kilencen fiata­lok. Jósolni se mernék, hogy kik futnak be, de azt tudom, hogy többségük jogász, ta­nár és közgazdász. És ami ugyancsak fölöttébb érde­kes, hogy nagyon sok az ön- kormányzati vezető, többek között Botka László, Toller László, Sós Tamás és Molnár Gyula.- Az új politikai elit tehát a városházákról jön?- Akár úgy is fogalmazha­tunk, hogy az önkormány­zatok az országos politika­csinálás előszobájává váltak. Ott mérettetnek meg először. Persze annak azért nem örü­lünk, hogy már ott is párt­harcok vannak.- Az igazi vízválasztó jö­vőre lesz, amikor Kovács László visszavonul a párt­elnökségből, de eddig csak Juhász Ferenc jelezte, hogy majd ringbe száll.- Nem szeretem az álszen­teket, akik például azt mond­ják, hogy a személyi kérdé­sek nem fontosak. A politiká­ban kevés fontosabb dolog van, mint hogy például ki ve­zeti a pártot. Kovács László visszavonulása után bizo­nyosan többen is pályáznak majd az elnökségre, de egy­előre csak Juhász jelentke­zett be. Bár van ennek koc­kázata is, a politkai ellenzék például kedvet kap, hogy gyakrabban lőjön rá, de ne­kem szimpatikus volt Juhász lépése. Utálom, ha valaki úgy tesz, mintha hat ökörrel kéne odavontatni a válasz­tásra, miközben vágyakozik a szék után. A sportverse­nyeken is azok indulnak, akik beneveztek. Itt is töb­ben vannak, akik nem mond­ták, hogy nem.- Gyurcsány Ferenc ne­vét is emlegetik, aki ugyan jelenleg csak a miniszter- elnök tanácsadója, tehát háttérjátékos.- Szerintem ő még maga se döntötte el. Nagyon tehet­séges elemző, de egyelőre in­kább szürke eminenciás. Én szeretek látszani, de becsü­löm azokat, akik a háttérben maradnak. Gyurcsány most nem jelöltette magát.- És Lendvai Ildikó miért mond le az alelnökségről?- Nem akarok visszahú­zódni, de elég nekem egy szék is. Még mindig szere­tem a politikát, akármilyen randa is. Az elnökségnek pe­dig alanyi, vagyis frakció- vezetői jogon tagja vagyok. És hát szeretek az lenni, másképp ritkán adatna meg, hogy egyszerre tájékozód­hassak a gázárképzés és a sorkatonaság megszüntetése ügyében.- Az állítólagos minisz­tercseréknél az ön nevét is emlegették, miszerint Gör­gey Gábort váltaná a kul­turális tárcánál.- Bizonyítványt sem ad­nak márciuban június he­lyett, vagyis a miniszter- elnök még nem értékelt. Gör­gey Gábort egyébként sokra tartom, s miután tíz hónapja vagyok frakcióvezető, bo­lond lennék abbahagyni. Persze azon is megsértőd­nék, ha bármikor szóba ke­rülne egy kulturális poszt, s fel sem merülne a nevem, hi­szen a kultúrával régóta fog­lalkozom. De a válaszom most az egyértelmű nem volna.- A miniszterelnök nem tudna olyan ajánlatot ten­ni, amit nem lehet vissza­utasítani?- Én tudok nemet monda­ni, de nem hiszem, hogy Medgyessy Péter kínos hely­zetbe hozna.- Néha már-már idilli bé­kében leledzik az MSZP- és az SZDSZ-frakció, s ha né­ha Demszky Gábor főpol­gármester nem dobna egy­két sziklát az állóvízbe, azt is hihetnénk, hogy a két párt egybekelt. Kötöttek egy titkos alkut, vagy mindenki bölcsebb lett a négy ellen­zékben töltött év alatt?- Gyomorszorító, hogy megvan-e a szavazásoknál a csekély többség, s ez nagy józanságra int. Eljátszani egy adó- vagy egészségügyi refor­mot iszonyatos bűn lenne, ezért az utolsó csepp vérün­kig egyeztetünk. És tanul­tunk az előző koalíció kudar­cából, a Fidesz-kisgazda, sőt a Fidesz-MDF együttmű­ködésből. Elkerülendő pél­dául a szövetségest felfalni. És az sem célravezető, ha a nyílt színen veszekszünk, mint a Horn-kormány idején.- Nem maradt nyoma an­nak sem, hogy több SZDSZ- es képviselő a második sza­vazáson is Medgyessy ellen voksolt, amikor a koalíció jövőjéről volt szó?- Szerencsére nem, én már fel se tudnám sorol­ni, hogy kik voltak. És hát ők sem a koalíció ellen voltak.- S ahhoz is elég erős a két frakció, hogy például a rendszerváltás óta ha­lasztott egészségügyi refor­mot megszavazzák?- A szavazáshoz elég erő­sek vagyunk. Az igazi nehéz­ség a reformot végigvinni, hogy az elfogadók többen le­gyenek, mint a kritikusok. Ezt kell ügyesen menedzsel­ni. A betegek sínylik meg, ha nem indul meg a reform és az egészségügy tovább­csúszik a lejtőn.- Sokan mégis már a kór­háztörvénytől megijedtek.- Mert nem ismerik. A ma­gántőkét be kell engedni az egészségügybe, hogy legyen miből fejleszteni, de ez nem azt jelenti, hogy magánosít- ják a kórházakat. Az egész­ségügyi ellátás állampolgári jogon, térítés nélkül min­denkinek jár. A háziorvosok 90 százaléka már magán­praxis keretében dolgozik. Miért ne lehetnének akkor - ha ez pénzt hoz az egészség­ügybe - a kórházakban az ezt igénylőknek fizetőosztá­lyok luxusellátással vagy ma­szek büfék?- A hátsó szobákban az ellenzékiek, sőt néha a má­sik oldalhoz húzó bennfen­tesek is Medgyessy-Kovács vetélkedésről pletykálnak.- Ha ellenzéki lennék, jól felfogott érdekből talán én is ezt terjeszteném, de ez nem igaz. Hogy ma nálunk két sú­lyos személyiség van, annak több az előnye, mint a hátrá­nya. A Horn-korszakban sok­kal sebezhetőbbek voltunk. És a Fidesznek sem kamato­zott mindig a one man show. Egy ember ugyanis nem le­het mindenkinek szimpati­kus. A mi tandemünk jól működik, de ehhez két ilyen ember kell. Meg is jegyezte egyszer egy ellenzéki képvi­selő: szerencsétek van, hogy két úriemberről van szó.- Nos, akkor a többi szo­cialista politikus se kény­szerül választani.- Amikor hétfőn ültünk a parlamentben, Medgyessy Péter hátrafordult, kacsin­tott, és közölte velem, hogy na most választanod kell. Nyers Rezsőt ugyanis a 80. születésnapján nem tudta volna egyszerre köszönteni a miniszterelnök és a pártel­nök, s az volt a kérdés, hogy melyikőjükkel tartok. Aztán mégis közösen ünnepeltünk, de ha ezen tréfálkozni lehet, akkor nincs baj.- Néha lop egy-két óra magánéletet, vagy azt koa­líciós időkben el kell felej­teni?- Kétségbeejtő életformát folytatok, a választóimmal ugyanis csak este tudok ta­lálkozni. A hétvégéből vi­szont az egyik napot lehető­leg megmentem a családom­nak. Néha a telefont is kihú­zom, pedig nem lehetne. Dühös is néha a Kovács Laci, amikor másodszor is csak az üzenetrögzítőt hallja, s szok­ta mondogatni, hogy minek van az ilyennek telefonja. Hét végén természetesen fő­zök is, nem mintha nem bír­nák ki a család férfi tagjai a főztöm nélkül. Ilyenkor min­dig elhatározom, hogy kita­karítok és csinálok valamit, de ebből aztán nem lesz semmi. Egyébként ahhoz is ragaszkodom, hogy bármi­lyen korán jövök el hazulról, reggelit hagyok a fiúknak. Na ne gondoljon nagy dol­gokra, ma például szezám- magos kifli, vaj és Bakony sajt volt a menü. Napozni is szeretnék, de miután nem jutok el sehova, marad az er­kély, a kormos belvárosi le­vegő. Lehet, hogy ezért va­gyok ilyen barna? Viszont nagyon szeretek a város kö­zepén lakni, hiszen ha kilé­pek, nyolc bolt közül vá­laszthatok, s az illatszerek és a ruhák között órákig el­vagyok, válogatok, próbálok, aztán gyakran nem veszek semmit. Vásárolni mindenütt szeretek, még a közértben is. A Nagycsarnokban, ami két sarokra van ' tőlünk, több kofa már személyes jó ismerősöm.- Állítólag divatügyben nem fogad el tanácsot.- Ez igaz. A frakcióban Juhász Gábor foglalkozik a pr-ral, s ugyan nem mert még megszólni a ruháim miatt, de egyszer leültetett egy híres és kitűnő stylisttal. Viszont aki száz éve maga vásárol, azt nehéz átnevelni. És még a szakemberek sem gondolhatnak előre mindent. Erre is van egy történetem. Árvízi kerület az enyém, s Dunatelepről idén ki kellett telepíteni a családokat. A mi­niszterelnök felesége kitalál­ta, hogy vigyünk ingyenes tankönyvcsomagokat a he­lyieknek. Mielőtt kimentünk az óvodába, felhívott egy stylist, hogy ez egy speciális program, s a Medgyessy Kati egy pólóban és szoknyában lesz, nehogy én túlöltözzem. Nem is gondoltam rá, kimen­tünk, átadtuk az ajándéko­kat a nagycsoportosoknak, szerettek bennünket, még énekeltek is nekünk. S ami­kor már indultunk kifelé, az egyik kislány megrángatta a szoknyámat. Medgyessy Ka­tira mutatott és megkérdez­te: „hol van a koronája?”. Az ifjú állampolgár megszólta a First Ladyt, mert nem volt ki­öltözve. Dalia László Lendvai Ildikó Született Debrecen, 1946 Diploma: Eötvös Loránd Tudományegyetem (1964-69) Pályafutás: Móra Ferenc Gimnázium tanára (1969-72), KATE filo­zófia szakos tanársegéd (1972-74), KISZ KB kulturális osztálya munkatárs, osztályvezető-helyettes (1974-81) MSZMP KB tudo­mányos, közoktatási és kulturális osztályán dolgozott, mindvégig egyetemen oktatott, majd az egészségügyi főiskolán, a Semmel­weis Orvostudományi Egyetemen tanított filozófiát és etikát (1984-89), a Gondolat Könyvkiadó igazgatója volt (1989-95). Politikusi karrier országgyűlési képviselő (1994-), MSZP budapesti el­nöke (1994-2000), a kongresszus 2000-ben a párt alelnökévé válasz­totta, az MSZP országgyűlési képviselőcsoportjának vezetője (2002-)

Next

/
Thumbnails
Contents