Új Dunántúli Napló, 2003. március (14. évfolyam, 59-88. szám)

2003-03-14 / 72. szám

2003. Március 14., péntek RIPORT 7. OLDAL K U L T Ú R A ­ÚJ DÍSZDOKTOROK PÉCSETT. Ünnepi ülést tartott tegnap a Pécsi Tudományegyetem szenátusa. Dr. Lázár Gyula tudományos rektorhelyettes március 15-i megemlékezése után adták át a Honoris Causa doktori címek okleveleit. Az új díszdoktorok: dr. Giant T. Tibor orvosprofesszor az USA-ból (balról), dr. Abramov Ivan Vasilevich műegyetemi professzor Oroszországból, dr. Peter Raspor mikrobiológus professzor Szlovéniából, dr. Hugh Spall közgazdász-professzor szintén az USA-ból, valamint dr. Gilberg Gomig jogászprofesszor Németországból. ______fotó: laufer Oszló Sz erelem klasszikus módon Közgyűlés és díjátadás a PAB-on Mészáros Sára és Köles Ferenc a címszerepekben fotó: tóth l. A 2002-es esztendőt értékel­te és az idei tervekről szá­molt be a Pécsi Akadémia Bi­zottság ez évi közgyűlése csütörtökön. Ebből az alka­lomból osztották ki a tudo­mányos pályázat díjait is. Műit dr. Méhes Károly, a PAB elnö­ke elmondta, a jelenleg 37 főt (eb­ből 15 akadémikust) számláló tes­tület 11 szakbizottságban dolgo­zik a dél-dunántúli régióban. 2003-ban kiemelt tudományos té­maként a környezet és öröklődés, a különböző tudományágak infor­matikája és a területfejlesztés ke­rül terítékre. A PAB működésében ezentúl mind fontosabbá válik a határokon túli tudományosság se­gítése, a PAB-nak már most felkért képviselői vannak Zágrábban, Eszéken, Grazban és Lendván. A közgyűlés díszelőadója Roska Tamás az analogikai számí­tógép és biológiai aspektusairól beszélt, majd Fodor István titkár adta át a PAB és a Dél-Dunántúl a Tudomány Támogatásáért Alapít­vány díjait, aminek fedezetét a ki­író szervek mellett a bizottság ré­giójának megyei és városi önkor­mányzata biztosították. Idén a ta­valyinál jóval több, szám szerint 19 pályamű érkezett, s köztük négy I. helyre érdemest talált a szakmai zsűri, amelyek szerzői: Lanszkiné Széles Gabriella (Ka­posvár), dr. Polgár Beáta (Pécs), Pilkhoffer Mónika (Pécs) és Ko­vács Bernadett (Pécs). Ezenkívül 9 második és 2 harmadik helyezés- hez is gratuláltak._________ m.k. Futnak a képek Mint száműzött... Bármit fogadnak be, csak a befo­gadó szerint nyer befogadást, hangsúlyozta Hans Robert Jauss, s tételét igen szemléletesen pél­dázhatja a Bánk bán sorsa. Ami­kor a dráma 1820-ban megjelent, süket csönd övezte, s bár 1833- ban színpadra került Kassán, el­ső előadásai sem keltettek feltű­nést, a mű igazából csak az 1845- ös felújításkor aratott sikert, a ké­sei, forradalom előtti reformkor­ban, negyedszázaddal a dráma befejezése után. Ennek a fáziskésésnek mindmáig sorsdöntő ha­tása van. És annak is, hogy egy irodalmi szöveg a felfokozottabb retorikát igénylő színpadon tört utat magának. Katona műve a felvilágosodás szellemiségében fogant. Hőse, aki, jelképes mó­don, kívülről érkezik a dráma indulatokkal telí­tett terébe, nem vesz részt a merániak és a magyarok vitájában (tragikuma, hogy később mégis bele­rángatják ebbe), és gya­nakodva, fenntartásokkal hallgatja Petur hazafias szólamait. Bánk ebben a Melinda peturi értelemben nem hazafi, hanem, bár középkori jel­mezben, polgár, s ekként kívánja hazáját szolgálni a felelősség, a becsület és a tolerancia szellemé­ben. Amikor a reformkori színé­szek diadalra vitték a művet, fél­re is értették. A szövegben rejlő nemzeti problematika felerősíté­sével - mindmáig hatóan meg­bontván a mű belső arányait - el­nyomták a polgári dráma eredeti üzenetét. Ennek hőse nem dekla- mál, hanem töpreng, viaskodik, hogy elveihez ragaszkodva s minden honfitársa iránt felelős­séget érezve egyaránt hű marad­hasson szerelméhez és hazájá­hoz. Sajnos, nem lehet. A szen­vedélyek vihara őt is elsodorja. Figyelmeztető tragikum az övé! Egressy Bénit, persze, meg le­het érteni, hogy 1849 után, az ön­kényuralom idején a nemzeti sé­relmek s az idegen elnyomókkal szembeni konfrontáció jegyében írt librettót a drámából Erkel Fe­renc számára. Az ő Gertrudisa nyilvánvalóan aljas, a békétle- neknek van igazuk, a helyzet tiszta és világos. Csak a dráma homályosul el. Nem lehet tudni, hogy ez a Bánk miért nem siet fe­lesége védelmére, ha tudja, mifé­le veszélyben forog, s ha a ma­gyar lovagok szentül fogadkoz- nak, hogy megóvják az asszonyt, miért nincs mellette egyik sem, amikor kellene? Az operafilm rendezője, Káéi Csaba előtt két út állt. Az egyik, a merészebb: kimenteni a drámát a 19. századi retorika fogságából, felidézni Katona József szelle­mét, kiaknázva Erkel összetett di­namikájú zenéjének dramaturgi­ai lehetőségeit. Hogy ezt az ös­vényt be lehetett volna cserkész­ni, vállalva a járt utakat elha­gyókra leselkedő kockázatokat, jelzi Bánk nagyáriájának szokat­lan, ám igen termékeny értelme­zése: Kiss B. Attila a visegrádi vár szerepében Rost Andrea kápolnájában, oltár előtt térdel­ve, imaszerűen adja elő, áradó szépségű hangja ekkor meghit­ten, bensőségesen cseng. Káéi Csaba azonban mégsem ezt az utat választotta. Hagyomá­nyos, kissé konzervatív felfogás­ban rendezte meg a művet, ám szakértelme - ezen az értelmezé­sen belül - vitathatatlan. A dísz­letek és a jelmezek kifogástalan hűséggel idézik fel az opera vilá­gát, a technika hibátlan, a jelene­tek beállítása - a koncepcióból következő retorika külsőségei mellett - átgondolt és következe­tes. És nagyszerűek az énekesek: Miller Lajos, Sólyom-Nagy Sán­dor, az Ottót éneklő Gulyás Dé­nes és Kováts Kolos Endre király szerepében. Gertrudist Marton Éva adja drámai erővel, Bánk fe­leségét pedig Rost Andrea - én még ilyen hajlékony hangú, lé­lekből éneklő Melindát nem hal­lottam. Csak az a baj, hogy a felfoko­zott gesztusokra és mimikára ala­pozott játékmód, például a ki­rályné esetében, ami egy opera­ház színpadán megfelelő, mert ott a közönség távolabbról szem­léli az előadást, a filmvászon kö­zegében, különösen a közeli fel­vételeken, nem mindig természe­tes, s olykor leegyszerűsíti a jelle­met. Nagy Imre Egy öregember emlékirataiból 1848, Te csillag! Március idusa környékén - már másfél évtizede - beleolvasok Hunfalvy Pál naplójába. Csak mazo- chizmusból. Irritál a szerző, az élet­mű, a napló, de lényegi ismeretei­met e könyv adta a 48-as forradalom és szabadságharc szereplőiről, ese­ményeiről. Hunsdorfer Pál szorgos, szepes- ségi szász földműves szülők gyer­meke. A késmárki evangélikus né­met gimnáziumba íratták, de tizen­hét éves korában Miskolcra küldték, magyar szót tanulni. Két év múlva Késmárkon jogot és teológiát hall­gat. Később e líceum jogtanára lesz. Előadásait már magyarul tartja, érezhető német kiejtéssel. írásain is érződik, hogy németül gondolko­dik. Nevét azonban Hunfdvyra vál­toztatja. Köz-, magán- egyház-, bün­tető- és bányajogot tanít, majd a líce­um igazgatójává választják. 1848. március 3-án, értesíti Toldyt, hogy befejezte „országászati tanulmányait”. Arisztotelész etiká­jának és Platón politikájának felidé­zésével, úgy gondolja, hogy „a poli­tikai magyar tudományt, egyene­sen, mint talpra építem.” Amikor a forradalom hatására a soproni evangélikus főiskola diákjai magyar nyelvű oktatást követelnek, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap­ban megrója őket, hogy a német tár­salgás megszüntetését kérik, „mint­ha a német nyelv nélkülözhető vol­na a művelődéshez” - írja. Szepes megye egyik képviselői mandátumát nyeri el. Pestre érkezé­sétől írja naplóját, amibe magán­ügyeket nem jegyez föl. Legfeljebb, hogy „országlati dolgokban” a sze­mélyek ismerete fontosabb, mint a tárgyismeret. Előbb a ministeriális, majd a bé­ke párthoz tartozott. Debrecenben már az országgyűlés egyik jegyzője, de esténként, otthon a bányajogról ír tankönyvi jegyzetet. Megveti a kaszinóban kártyázó, pipázó, nemes képviselőtársait. Gyűlölettel ír a radikálisokról. „Mintha a ház a királyi méltósá­got eltörölte volna; mintha midőn valaki az alkotmányra esküszik, már a királyság ellen is esküdnék.” Szemere beszéde: „mint szép szó, kiékesítve hazudsággal.” „Ma­darász László, mint momus vagy udvari bolond, ott is erősködött.” Kossuthról: „Nagy szónoklati tehet­ség, azonban inkább fényes, mint alapos. Teli áltatásokkal, világot, embert nem ismerő...” Mindemellett, a szerkesztő Bajza József barátsága révén egyik legtöb­bet foglalkoztatott vezércikkírója a Kossuth Hírlapjának. Ki nem állhatta Táncsicsok Pető­fit. De tőle tudom, hogy a táborno­kok folyvást rivalizáltak. Mikor a főparancsnok Dembinszky visz- szavonulást parancsolt Mezőkö­vesdtől, bizalmatlanságot ébresz­tett, ezt „ Görgey, Klapka és Répásy csapatainak tisztjei nyil­ván is kifejezték.” „ Görgey úgy nyilatkozott, hogy Dembinszky helyében ő az engedetlent főbe lö­vette volna: mindemellett köteles­ségének tartotta nem engedelmes­kedni." „De mit várjunk, midőn Görgeynek engedetlensége szinte szemet szúr. O Tokaj felé keresi Pestet... Báloz mindenütt. Tokaj­ban vállakon hordoztatta magát zeneszóval.” Nejéhez írt levelében olvashat­juk: „Kossuth család nejei felöl fe­lette sok panasz hallik. Azon nők, úgy látszik, igen közönséges, sőt aljas asszonyok. A világ azt beszé­li Kossuthnéról, hogy azt mondta volna, inkább vesszen a haza, mit- sem Görgey legyen fővezér.” Világos után megretten. „Oct. 8. Ha Komárom megadja magát, közbocsánat fog kihirdetni. Úton- útfelen mondogatták ezt. S Komá­rom sept. 29-kén megadta magát; folyó hó hatodikán Batthyán La­jost kivégezték.” Még nem tudja, hogy az aradi tábornokokat is. Felháborodva ír gyermek mártírokról, egy lányt, aki honvédtisztnek ruhát adott, egy 14 éves inasfiút, ki „éljen Kossuth”-ot kiáltott, agyonlőttek. S egy félreértése: „A nagy Göthe hős leveleket írt a Pester Zeitung­ba, melyek minden emberi érze- ménnyel gúnyolódnak;... a Pester Zeitung eberkölcsű.” Az olvasott cikk elején Goethe-vers- idézet volt, ez zavarta meg, nem tudva, hogy a költő már 1832- ben meghalt. De Hunfalvy amnesztiát kap. 1851-ben elnyeri az Akadémia főkönyvtárosi állását. Még ókor­tudománnyal foglalkozik, ám ez idő tájt nevezik ki a magyarul nem tudó Josef Budenzet a Ma­gyar Nyelvészeti Tudományok Tanszékére, hogy finn-ugor nyelvrokonságunkat bizonyítsa. Lelkes társa lesz ebben Hunfalvy. Már I. Lipót teljhatalmú mi­nisztere - Lobkevic - kijelentette: „Magyarországot először koldus­sá, aztán katolikussá kell tenni, végül németté teszem.” Ez félig si­került. Jól jött Világos utáni meg- töretésünkhöz a nyelvrokonság előrángatása. A magyar és ugor nyelvek amolyan unokatestvéri szinten, távoli rokonok. Közeleb­bi a rokonság a román és a portu­gál nyelv között. Mégsem hirdeti senki, hogy a portugálok a romá­noktól származnak. Csak a mi lo­von járó eleink tanulták, földön­futó idegenektől nyelvünket. Egy kőkorszaki szinten élő nép a legközelebbi rokonunk - hirdette Budenz és Hunfalvy aka­démiai szinten. S elérték, hogy gúnyolják azt, aki zenei, tánc, néprajzi örökségünk, embertani sajátosságaink, a régészeti felfe­dezések, népünk kollektív emlé­kezete nyomán, mást állít. Köve­tőiket ma sem zavarja, hogy a finnugor népek sosem ültek lo­von, hogy nem nő arcukon ba­jusz, szakáll, hogy típusuk mind honfoglaló, mind mai népessé­günkben alig egy százalékban- ban mutatható ki. A fizikai terrornál sikeresebb lett a lelki. Ma is dúl. Hunfalvyt 1885-ben az uralko­dó főrendi taggá emelte. Biikkösdi László la azt a patetikus réteget, ami időn­ként rákényszerítette a szereplőket a szavalásra. A versezet most is mindvégig jambusban szól, de át- élhetőbbek a szavak, nyelvtanilag tisztábbak a szókapcsolatok. A pécsi Rómeó és Júliát te­hetséges fiatal színészek játsz­A szombat esti bemutató írj szö­vegkönyv^ alapján készült,’ Nádasdy Ádám a pécsiek külön megbízására újra lefordította a szerelmi tragédiát - tudtuk meg Balikó Tamás rendezőtől. A tartalom, a nyelvezet nem vál­tozott, de a műfordító lekaparta ró­A Rómeó és Júlia előadása csak a díszleteiben lesz formabontó Az elmúlt 25 esztendőben két balettelőadás is volt a Pécsi Nemzeti Színházban a Rómeó és Júliából, sőt, a nyolcvanas évek elején Eck Imre rendezésében a táncjátékban prózai be­tétek is elhangzottak, ám a klasszikus Shakespeare-mű erede­ti változatában több évtizedes szünet után csak a hét végén lesz újra látható a nagyszínházban. szák (Júlia Mészáros Sára lesz, Rómeó Köles. Ferenc, Mercutio Harsányi Attila, Tybalt pedig Ottlik Adám), de a darab értel­mezésénél szó nincs modernke­désről. A kosztümök korhűek, a díszlet viszont formabontó, tu­lajdonképpen a fények játéka határolja le a különböző tereket, mintegy kiszakítva a történetet a konkrét időből, általános érvé­nyűvé emelve a jellemeket. Az akusztika is ezt támasztja alá, Csajkovszkij-, Prokofjev- és Dire Straits szerzemények váltják egymást. A pécsi kétórás tragé­diát prológ nélkül indítják, de a történet minden eredeti szála megjelenik az előadás során.- Egy ilyen klasszikus mű elő­vételekor az igazi bátorság nem a magamutogató fölfedezések irá­nyába mutat - véli Balikó Tamás. - Ezt a darabot már mindenho­gyan előadták. A bátorság ahhoz kell, hogy kellő alázattal nyúl­junk hozzá, az eredeti gondola­tokat tiszteletben tartva. Ez a mű attól lesz új, hogy most valósul meg, hogy helyben átélhetjük közösen a szenvedélyt, a félel­met, a hiúságot, a gyalázatot, a bosszúvágyat. A mese szála a ha­gyományoknak megfelelően gombolyodik majd, a Montague- k és Capuletek csatáznak egy­mással Veronában a klasszikus értelmezésben, mi csak az idéző­jeleket tesszük a magunk felfo­gásában a megfelelő helyekre. MÉSZÁROS b. e.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents