Új Dunántúli Napló, 2003. február (14. évfolyam, 31-58. szám)
2003-02-05 / 35. szám
2003. Február 5., szerda KULTÚRA RIPORT 7. OLDAL Végigröhöghető tragédia Megrendítő ősbemutató a Harmadik Színházban Thomas Mann kisregényében, A kiválasztottban, többször ír hasonló mondatokat: ...közben meghalt kétszáz ember, de ők nem tartoztak történetünk fősodrához, hát térjünk vissza hősünkhöz. Háy János: A Hemer Ferike faterja című darabjának hősei olyan emberek, akik sosem tartoztak „történetünk” vagy történelmünk fő sodrához. Divatos szóval: halmozottan hátrányos helyzetűek. Nagyon falusiak, munkanélküliek, alulképzettek és tájékozatlanok. Az is rejtély számukra, hogyan képesek a pestiek megjegyezni, melyik busz hová megy? Vaskosan, töredezve formálják szavakba gondolataikat. Kommunikációjuk folyamatos trágárság. A dolgok nem velük, körülöttük történnek. Alig érintette meg őket a civilizáció, de őriznek valamit az emberiség ősi misztikum iránti fogékonyságából. Ám élményeiket, életről, halálról, alpári stílusban képesek csak megfogalmazni. A szerző istendrámának nevezi művét, s ha ez a sorsdráma szinonimája, pontos a meghatározás. A Hemer Ferike faterja ősbemutatóját január 29-én tartották a pécsi Harmadik Színházban. A darab a városi népeknek íródott. Végig is röhögtük a Vincze János rendezte bemutatót. Bár, amikor már nagyon páholyban éreztük magunkat, mellbe vágta a közönséget egy- egy pillanatnyi csend, s a lopakodó szomorúság. Először az tűnt föl, hogy az ocsmány beszéd, milyen természetesnek hat a figurák szájából. Ismerjük ezeket az embereket, ha felületesen is. Ok ilyenek. Lassan az is felsejlett, hogy a szereplők, a maguk nevetségesnek tűnő stílusában, fájdalmasan komoly problémákról beszélnek, s lassan a profán misztika is megmegvillant. A három főszereplő, Béla, Lajos és Pityu, közmunkásként a falu árkát tisztítják, évről évre, mert mindig feltölti a víz. Az árok a szín közepén, a nézőkkel párhuzamosan húzódik. Emellett még sok helyszínt jelez körben a színpad: irodát, kocsmát, lakást, udvart, utat, utcát, iskolát stb. A szimultán játszóhelyeken, a főhősök gyermekként is jelen vannak, megjelennek szüleik, osztálytársaik és azok szülei. A múlt és jelen egy térben, jelezve a változatlanságot, a nemzedékek azonos sorsát. Még a nevek is azonosak generációkon át. A jelent képviseli még Marika, a polgármester titkárnője, mint hatóság, és egy misztikus haver, Jóska, aki megjósolja saját halálát, ami be is következik, ahogy megmondta. Ahogy bekövetkezik az is, amit Béla mondott gyerekként, dühében, Hemer Ferike nevű utált osztálytársának, akinek apja rendőr volt. Bravúrosan fölépített darab. Pontosabb minden szociológiai felmérésnél. Látlelet az elsorvadó faluról, lakóiról, akik hiába élnek otthon, s azokról - mint a rendőr házaspár -, akik sehol sem lesznek otthon. Vincze János rendezése felerősíti a mű erényeit. Úgy tálal mindent, flottul, mintha csak szórakoztatni akarna, de végig motoz bennünk egy kisördög. S a végén, amikor a jósnak bizonyult Bélától félve kérdik társai, hogy róluk mit mondott, ő döbbenten azt feleli: elfelejtettem. S nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ezért a tragédiáért, amit végigröhögcsél- tünk, mind felelősek vagyunk egy kicsit a nézőtéren. Persze, csak akinek maradt még némi lelkiismerete. Kínos katarzis. Huszthy Edit díszlete, szürrealista térbe konkrét, naturális tárgyakat rak biztos fogódzónak. Kovács Yvett jelmezei nem jelmezek. Természetesnek hatnak. Segítik a figura karakterének megteremtését. A szereplők figurális kiválasztása telitalálat. A gyerekszereplők - Dargó Gergely, Fülöp Gergely, Orosz Mihály és Takács Dániel - minden erőlködés nélkül, szinte rutinosan, pontosan játszanak. A szülők alakítói közül Horváth György és Pilinczes József egy tömbből faragott figurát teremt. Több lehetőséget kap Jakab Csaba, s él is vele. Erőltetett nyugalma és a gyerekkel szembeni kitörése emlékezetes váltás. Dévényi Ildikó is hiteles, mint fiáért remegő, de politikusán viselkedő anya. Tetszett a bájait hangsúlyozó, fölfelé dörgölődzködő, lefelé fontoskodó, bár tudja honnan jött, polgármesteri titkárnő szerepében Dóka Andrea. A családját tűzben elvesztett, évek óta tejen élő Jóska rejtélyes figuráját Bánky Gábor kelti életre, szinte eszköztelenül, de átható szuggesztivitással. Csak áll, és érezzük, ő más dimenziót képvisel. Kis szerep, nagy alakítás. Amit a rendőr házaspárt megjelenítő Gráf Csilla és Krizsik Alfonz művel, megrázó erejű. Történetük külön dráma a drámában. A hivatását feladó, idegenbe került nő, akinek itt nem is köszönnek, s a felesége pénzéhségét is kielégítendő rendőrnek állt, mulya férfi kettőse, iskolapéldája volt annak, hogy a pokol útjai jó szándékkal vannak kikövezve. Gráf mögött sok emlékezetes alakítás van, de Krizsik most kapott először lehetőséget Pécsett, erős atmoszférateremtő erejének megmutatására. Ahogy Újláb Tamástól sem láttam még ilyen pontosan kidolgozott alakítást a Hegedűs a háztetőn Ids szabója óta. Ám az epizódszerep volt. Most Pityuja az egyik főszerep. S pillanatra sem veszít alakítása plasz- ticitásából. Németh János és Lipics Zsolt számos kiemelkedő alakítást nyújtott az utóbbi években. Mégis úgy gondolom, Banda Lajos és Krekács Béla megformálása mérföldkő lesz az életükben. Ujlábra is igaz, ők egyszerűen magukra öltötték ezeket a félanalfabéta alakokat. Önmagukból bontották ki. Ezért tudtak a három emberszabású tahónak, egyéni jegyeket, karaktert adni. Az előadás elsősorban, a szerző és rendező szerencsés találkozásának eredménye. Értékét a néző befogadói színvonala minősíti. Ha nem vagyunk elég felületesek, megrázó élményben részesülünk. Bükkösdi László Németh János, Ujláb Tamás, Lipics Zsolt és Dóka Andrea fotó: tóth l. TAKÁCS FERENC FESTŐMŰVÉSZ kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők a Pécsi Kulturális Központ August Senoa Horvát Klubjában. A zombori születésű művész, a folyók és Pannónia csendjének fes- tője szívesen készít életképeket is. Pécsi tárlata február közepéig látogatható. _______fotó: műller andrea Él etsorsok - ezer oldalon Tizenéves tanárok Hét kötetben, mintegy ezer oldalon dolgozott fel cigány életsorsokat Jeli József pécsi kutató. Emellett néprajzi és nyelvjárási feltáró munkát is végzett. Jelenleg öt kötete van az MTA-nál. Idén a két első könyv megjelenése várható. Jeli József pécsi kutató 1950-től foglalkozik a beás és a lovári kolompár cigány nagycsaládok: déd- és nagyszülők, édesszülők és gyerekek színgazdag életével. Egy négygenerációs család története mintegy 100 évet ölel fel. Egy-egy kötetben négy család életét dolgozta fel a kutató, aki a könyvfolyamnak most éppen a hetedik kötetét fejezte be. A cigány nagycsaládok időközben szétestek, legföljebb egy-egy település fogja össze őket. Változtak a születési és a népszokások, továbbá a vallások és az erőteljes keveredés, asszimiláció is megjelent a cigányság körében. Jeli József az adatfelvételt a néprajzi gyűjtés hagyományos útján-módján végezte, a feldolgozásban leggyakrabban a szociografikus módszerek szerint járt el. Munkáját számos díj, elismerés fémjelzi. Első köteteit Várnagy Elemér lektorálta, ezek után kerültek az MTA-hoz, ahonnan még az akkori elnök Glalz Ferenc nyugtázta a munkák elfogadását, egyben jelezte az első két kötet megjelentetésének az előkészítésére tett lépéseket. B. K. Furcsa lehet alig-középisko- lásként már tanítani. Ám aki részt vesz a programban, nem ezt emeli ki. A pécsi Gandhi Gimnázium néhány diákja a Fehérhegyi Általános Iskola diákjait oktatja. A fiúk - a két szószóló - éppen hogy tizenhat évesek, a Gandhi 10. osztályából járnak át öt társukkal hétfőnként és keddenként délután egy-egy tanórára Fehérhegyre, hogy a tőlük alig hat évvel fiatalabb gyerekeket oktassák. Bogdán László és Kalányos Tibor, az ifjú mentorok tavaly november óta segítenek a felzárkózásban az általános iskolásoknak, egy Arizona állambeli és egy magyar alapítvány felkérésére. Az amerikaiaknak csak az volt a kikötésük, hogy angolosok jelentkezzenek a feladatra, a többi menet közben úgy is kiderül. Ami kiderült: a középiskolások képesek megbirkózni bármely tárggyal - mindig azt tanítják, amire az ottani pedagógusok éppen felhívják a figyelmüket -, és a fehérhegyiek többsége javított a tanulmányi eredményén. Tibor szerint azért érdemes tanárkodniuk, mert ha továbbmegy, ez a gyakorlat talán jól jöhet a későbbiekben. Aztán jó érzés, ha valamilyen szinten felnéznek rájuk, másrészt otthon is köny- nyebben szót fog érteni eztán az ifjabb generációval, László úgy fogalmaz: szép látni, ahogyan javulnak a tanítványok, ez az igazi jutalom, nem a munka fejében kapott könyvutalvány. Látva a két tizenéves komoly elhivatottságát, ott a kérdés: hogyan tovább? Tibor tolmácsnak készül, mégpedig két nyelvből: angolból és tóváriból, de nem zárja ki, hogy végleg megbarátkozzon a pedagógusléttel. László, mert inkább a történelem és az irodalom az erőssége, a rendőrtiszti főiskolát említi elsőnek, de titkon a jogi egyetemmel kacérkodik. Újabb kérdés: a nehéz indíttatás után, tudniillik a hegyszentmártoni, illetve rózsafai fiút az apjuk a család nőtagjainak hosszas rábeszélésére bocsátotta csak idegenbe - tán a távolság, tán a másfajta, ismeretlen tudásszerzés ellenkeztette őket -, visszatér- nek-e a szülőfaluba? Tibor bizonytalan, azzal együtt, hogy tudja, munkát nehezen találna. László ellenben határozott: marad Pécsett, bár inkább a főváros vonzza, de a döntés még viszonylag messze van, addig itt kell megfelelni. Ahogy elnézem őket, egyre inkább önmaguknak. Cselekvő szeretet a gyűlölet ellen Rossz minta: az erőszakos embernek mindent szabad A válások legnagyobb vesztese a gyermek. Különösen akkor, amikor az egyik szülő arra használja fel, hogy a másik félnek borsot törjön az orra alá. Egyik történetünk elszenvedője egy apa, a másiké egy anya, akik megrendülve, de kellő emberi méltósággal és gyűlölet nélkül viselik el azt, hogy gyermeküket a másik birtokolja. Alapítvány Greenpeace-mintára Az anyának, B.-nek nehéz gyerekkora volt, szülei a mindennapos gondok súlya következtében hamar elvesztették a vele való normális kapcsolatot. Amikorra felnőtt, nemcsak szerető társra, de anyagi biztonságra is szüksége volt, hiszen egyetemre járt, s újságkihordásból próbálta fenntartani magát. így hát belemenekült a házasságba. Aztán az elmúlt évben, tizenkét esztendő után, ha nem is békésen, de közös megegyezéssel kezdődött válópere A.-val, melynek legnagyobb tétje a tizenegy éves fiuk volt. A kapcsolat megromlásának egyik oka egyébként az volt, hogy Á.-nak 2001 novemberében eltávolították pajzsmirigyeit azok daganatos megbetegedése miatt, amelynek élete végéig komoly következményei lesznek. Felesége pedig nem kívánta felvállalni az ápolónői szerepet. Az apa, A., mint mondja, az elmúlt hat évben úgy nevelte gyermekét, mintha nemcsak apja, de anyja is volna, mert B. jobbára csak saját karrierjével és kapcsolatépítésével volt elfoglalva, fiával, mint annak naplója is bizonyítja, nem sokat törődött. Ennek ellenére azt mondta az iskolában tanévkezdés napján, amikor férje beleegyezése nélkül kivette a gyerekét és elvitte egy másik iskolába, hogy férje alkoholista, idegbeteg, üti-veri őket. Az apa viszont feleségét tartja egyre gátlástalanabbnak, aki a különköltözés időszakában elkérte a férj mobilkártyáját azzal, hogy a gyereknek van rá szüksége, majd arról a kártyáról küldött saját magának és a fiának is mocskolódó SMS-eket, amelyeknek kinyomtatott változatát beadta a bíróságra, mint a férj aljasságának bizonyítékát. A zűrök azzal kezdődtek, mondja A., hogy a gyerek bevonásával, trükkös megoldással elcsalták őt, találkozhat rég nem látott fiával, ám ehelyett az asszony támadt rá az utcán egy szeméttel teli nejlonzacskóval, majd amikor A. védekezett, az asszony segítségért kiáltott, később fel is jelentette férjét a rendőrségen. S bár a válást a bíróság még nem mondta ki a mai napig, de arról már döntött, hogy tulajdonképpen az apának is joga van látni a gyermekét, sőt a szünidők, az ünnepek felét is fiával töltheti. A feleség azonban váratlanul egy Bács- Kiskun megyei kisvárosba költözött a gyerekkel együtt. Az ottani gyerekjóléti szolgálatnál az apa által felmutatott bírósági határozatot a gyerek láthatásáról nem vették figyelembe, szó sem lehet arról, hogy elvigye magához, még a szállodai szobájába sem. Néhány hete pedig az asszony beutazott Pécsre, megleste A.-t könyvtárba menet, s újra kiprovokált egy olyan helyzetet, magyarázza a férj, amelyben segítségért kiabálhatott az utca közepén, bizonyítandó volt embere brutális hajlamát. A. most azt tervezi, hogy „Cselekvő szeretet” elnevezéssel alapítványt hoz létre, amely a Green- peace-hez hasonló békés eszközökkel próbál szembeszállni a vak gyűlölet ellen, s kikövetelni azoktól a szülőktől a gyermeket, akik a másik elől elzárva tartják. A fékezhetetlen „gyerektolvaj” Az anya, C. már két és fél éve nyert jogerősen az apával, D.-vel szemben gyermek-elhelyezési perükben. Hiába nyert azonban, az apa azonnal magához vette a gyereket, azt hazudva neki, hogy az anyja egy idegen férfival külföldre utazott, merthogy egy közönséges kurva. Mindebből természetesen egy szó sem volt igaz, ám a szűnni nem akaró hazugságok és a féktelen gyűlölet teljesen elvadították az akkor 11 éves kisfiút, akinek időnként mocskolódó levelet is kell írnia az anyjának, amelynek lényege mindig a pénzszerzés. D. időnként elmegy volt felesége lakásához, kővel bedobja az ablakát, tönkreteszi az ajtózárat, a legtrágárabb szóáradatot zúdítja rá éjszakai telefonhívásai során, még azt az aljasságot is elkövette, hogy felhívta volt neje munkahelyét, és közölte, hogy C. bolti lopásba keveredett. Rendszeresen zaklatja C. barátait telefonon, részegen telefonálgatva nekik a hajnali órákban. A jogerős döntés óta sem a rendőrség, sem a gyerekjóléti szolgálat, sem a gyámhatóság nem tudott segíteni, voltaképpen minden D. akarata szerint történik; nincs olyan szervezet és hatalom, amely őt meg tudná fékezni. A rendőr, akinek feladata a gyerek visszavitele lett volna, azt mondta a helyszínen, hogy ő erőszakkal nem hajlandó egy gyereket elszakítani semelyik szülőtől sem. A gyerekjóléti szolgálatoknak létezik már egy törvény által is előírt feladata, a kapcsolattartás, de a felek között gyakran felüti a fejét a bizalmatlanság, amely sajnos a bírósági ítélettel nem oldódik fel, mondja Goldmann Tamás, a pécsi belvárosi családsegítő és gyermek- jóléti szolgálat szakembere. A kapcsolattartás során a segítő jól felépített tematika szerint próbálja a bizalmat kiépítem, ehhez persze az is szükséges, hogy mindkét fél felismerje, nem a gyereken keresztül kell egymásnak betartani. Azt azonban tudomásul kell venni, hogy a válás a gyászhoz hasonlítható, s az idő múlásával az együttműködni nem képes szülő is egyre inkább rájön arra, hogy nincs lehetősége hosszú időszakon keresztül a gyereket eltiltani a másiktól. C. és D. ügyében, amelyet jól ismer, nem lát esélyt a pozitív változásra, hiszen D. csak erőből hajlandó cselekedni. Goldmann Tamás biztos abban, hogy az ilyen típusú magatartás komoly kárt okoz a gyerekben, aki nagyon rossz mintát lát, azt, hogy az erőszakos embernek mindent szabad. Goldmann szerint, bár a gyerek karhatalommal történő elvétele az egyik szülőtől a jog által biztosított lehetőség, de erre Pécsett még nem volt példa. CSERI LÁSZLÓ
