Új Dunántúli Napló, 2003. február (14. évfolyam, 31-58. szám)
2003-02-28 / 58. szám
MW Má nml Típusonként változó, mire kell ilyenkor ügyelnünk, mondja a mester. De általában érvényes, hogy a megelőzés, a felkészülés mellőzése megbosszulja magát. Téltájt jellemző, hogy lefagy az ablakmosó-rendszer, megesik, hogy nem töltik föl a hűtőt fagyállóval - hátha nem is lesz olyan hideg -, aztán ott a baj. Ügyelni kell arra, hogy telített legyen az akkumulátor, és időben át kell vizsgáltatni a villamossági rendszert. És ne sajnáljuk a pénzt a téli gumikra! ra a hazának. / Nincs, mert lelke a fiában él.” - olvassa. A fia, Norbi is ezt a szakmát választotta. Egészen jó szinten műveli, párásodik el Sanyi szeme. Balogh Z. ÍMJVdUS Ui, dZ „dilgydi tést: persze, hogy készült a beszélgetésre, a szerelőkabát zsebéből Petőfi-válogatott kerül elő, A farkasok dalából idéz: „...de szabadok vagyunk!”) Petőfinek később még jut szerep, de addig is szakmázzunk: Sanyi nem kószál találomra az utcákon, hívásra megy. Persze, ha bajba kerültet lát az út mentén, megáll, legalább kérdezősködni: tud-e segíteni? Egyébként azt tanácsolja általában az autósoknak: ha valami gond van, és nem tudnak továbbmenni, legalább nyissák föl a motorháztetőt, úgy biztosabban észreveszi őket valaki. Ment most is, a nagy mínuszokban, éjjel is, ha riasztották: baj van! Semmi fakszni, mondja, a legszükségesebbeket végzem el az út mentén, csak annyit csinálok, hogy tovább tudjon menni, ha szüksége van rá, a szakszervizig. Legyen szó bármilyen régi vagy új típusról, hozzá tud nyúlni; fékről, futóműről szó nem lehet, de ha kell, Sanyi segít, hová kell később fordulnia az autósnak. Ehhez mért a szerszámkészlet is: a kombi hátuljában csak a legszükségesebbek vannak - de eddig senki nem tapasztalta, hogy valami ne lett volna, amire éppen szükség van. Hja kérem, legyint erre, fél évszázad, meg persze az ipartestület segítségével Németországban a Fordnál és a Volkswagennél kijutott továbbképzés tapasztalatával a háta mögött. Jöjjenek a történetek! A ballagásra tartó konvojé, amiből kiállt az egyik fő résztvevő kocsija, és ötvenen szerencsétlenkedtek talpig glancban, amíg Sanyi meg nem érkezett. A pécsi vásárba tartó családé, akik a 6-oson robbantak le, és először az utánfutóból kiszabadult, mezőn szaladgáló malacot kellett befogni. A Harkányban minden pénzét elköltött nyíregyházi famíliáé, akiken segíteni kellett. Majd elküldik postán a munkadíjat... Elküldték.- Hogy meddig csinálom? Nem tudom - néz maga elé. - Nem is foglalkoztat. Nem a jövőbe kell nézni, hanem a múltba. Az életet megjártam, többnyire gyalog. De nagyra nem vágyom, elég, hogy szeretem a szakmámat. S ami a fő... - megint előkerül Petőfi, a Fiam születésére - „Meghalt! De nincs káValamikor a taxisoknak Sanyikám voltam, ma már Sanyi bácsi. Nem a jövőbe kell nézni, hanem a múltba - mondja Kovács Sándor, aki teljesen mindegy, milyen idő van, bármikor a bajba jutott autósok segítségére siet megszokott sárga Trabantjával. Ötven éve már, hogy az autószerelői pályán van - persze beleszámítja a középiskolát is -, és idén lesz húsz éve, hogy a sárga segély-Trabanttal először feltűnt a pécsi utcákon - a régi ismeretségre tekintettel - „a” Sanyi. Azóta annyi változott, hogy a kétüteműt fölváltotta az új Polo-motoros négyütemű; milliós kocsikkal segélyszolgálatban flangálni? - néz rám jellegzetes, mindentudó mosolyával. Mielőtt kiváltotta volna az ipart, szerelt a határőrségnél - katonaként került ’58-ban Pécsre az alföldi fiatalember, asszony miatt maradt itt az uránnál, az Autóklubnál, a Shellnél, majd váltott ’83-ban: a maszek világot választotta. (Most is tartogatott meglepeM 28 Autó
