Új Dunántúli Napló, 2003. február (14. évfolyam, 31-58. szám)
2003-02-15 / 45. szám
R I P 0 R T 7. OLDAL ; H 2003. Február 15., szombat KULTÚRA Számvetés az élettel A Grace és Glória ősbemutatója lesz ma este a Pécsi Nemzeti Színház Szobaszínházában. Két Jászai-díjas pécsi színésznő azt tárja elénk, hogy a halálnak mekkora a szerepe az életünkben. A gyógyíthatatlan betegségben szenvedő idős hölgy, Grace (Sólyom Katcdin) hazamegy meghalni. Megbékélt már a sorsával, de utolsó napjaira felfogad egy ápolónőt maga mellé. Glória (Füsti Molnár Éva) csalódott az életben, és bár fiatal és egészséges, kívánja a halált. Az élet értelme, valós és felszínes értékek, a környezetünk felé járó kötelességek és lehetőségek bomlanak ki a két nő vitájából, ahol az agitál az élet mellett, akinek már csak napjai vannak hátra. A színművet Sólyom Katalin Amerikában élő testvére fedezte fel, ahol egyenesen az írótól (Zimmermann Claudia) kérte el a művet. A kontinensen eddig csak Bécsben került színpadra, úgyhogy a pécsi előadás lesz a magyar ősbemutató. A darabból a tengerentúlon film is készült, amit az egyik kódolt magyar tévécsatornán levetítettek. A színdarabban azonban jobban érzékelhető a drámai párviadal a szegénység tisztasága, a gazdagság felületessége, valamint az élet szeretete és utálata között.- Ami nehéz volt a színmű adaptálásakor, hogy nyersebbé kellett tenni a finomabb amerikai humort, a vitákat élesebbre vettük, magyarosabbra, azaz idegesebbre formáltuk - mondja a rendező, Füsti Molnár Éva. Magyarítani kellett a díszletet, a jelmezeket is, ám ez a sokatmondó elszegényítés Tresz Zsuzsának tökéletesen sikerült. így aztán a Grace és Glória egy közép-európai történet lett, mely nem a halálról, hanem az életről szól. MÉSZÁROS B. E. Őstörténet és népzene Az ősmagyarság zenéje fontos és érdekes jellegzetessége annak a folyamatnak, amely mozgalomszerűen és úgymond tudományos alapon szívósan fáradozik egy, a korábbinál csillogóbb eredet- és származáselmélet elfogadtatásán. Iá Ki nem örül annak, ha családja, népe története minél dicsőbbnek, tetszetősebbnek tűnhet föl? Ennek sokféle vetülete van. Az eddigihez képest az alapvetően eltérő eredet, nyelvi hovatartozás, származási hely jellemzi eme nép- mozgalomszerű lázas kutatást. A napokban egy, a pécsi Ifjúsági Házban Magyar őstörténet - Magyar népzene címmel megtartott előadáson hasonló jelenségen érzékenyülhettünk el. Csa- jághy György zenetanár, nép- zenekutató előadásán tapasztalhattuk, hogy az akadémikus állításokkal ellentétben parttalan és beláthatatlan a bizonytalanságok ama roppant területe, ahol régmúlt félhomályában szinte bármi bárhogy megtörténhetett. Meg akár ellenkezőleg is... Izgalmas és rejtélyes a múlt. Egy népé különösképpen. Legendák, mesék, hipotézisek és vérre menő állítások szövik át az úgynevezett tények rengetegét. Eme területen sajnos a hipotézisek is tényeknek öltözve jelennek meg. Csajághy György Az előadó utalt a „derék” embereknek tekinthető finnekkel való „rokonság”-elmélet tarthatatlanságára. A „derék” Zrínyi Miklós Habsburg-interpretációjú vadkan-esetével érzékeltette, hogy eme szindróma valamennyi történelmi hamisítás örökérvényű mintapéldája. A „derék” Vámbéry Ármin fölfedezései is cáfolnak, miközben persze bizonyítanak... Szóba került a „magyarológiából” fura módon ez ideig még ki nem tessékelt László Gyula professzor is. Fél könyvtárnyi szaktudós, szakkönyv címszavának „bedobása”, felsorolása után a laikus már nem csak azt nem érti, ki, mi a magyar, azt sem tudja, fiú-e vagy lány... Az előadó a zene- és hangszertörténetről is szakértőén beszélt. Többek között azon állítást bizonyította, amely szerint eleink nem az llral környékéről, hanem Közép-Ázsiából származnak. Az ottani ősi (és hősi) lovaskultúrák egyik - igen jelentős! - továbbvi- vője, letéteményese a magyar. Kodály és Bartók népzenei kutatásairól is hallhattunk. Az előadó zenei ismeretterjesztő kötetek, tanulmányok szerzőjeként kérdésünkre elmondta, hogy rövidesen a Lehel-kürtnek nevezett hangszerről írott munkája hagyja el a nyomdát. Eddig 40 ilyen bizánci eredetű kürtöt ismernek Európa- szerte. Ezúttal ezt a bizánci jelleget vonja kétségbe a szerző, bizonyítván, hogy a zenei instrumentum rituális hangszer, amely a lovasnépek kultúrkörébe tartozik. B. K. Mesélni a legjobb! Természetes, hogy a gyerekek szeretik a meséket: előbb hallgatni, később már olvasni is. Sokan maguknak is mesélnek, dünnyögve, félálomban, de leírni kevesen szokták ezeket az igazán gyermeki történeteket. A 4. osztályos Nagy Attila megtette, és díjat is nyert vele. A PTE I. sz. Gyakorló Általános Iskolájának negyedikese, mint állítja magáról, igazi kis könyvmoly. Otthon, ha teheti, olvas, egymás után emeli le a könyveket a polcról - hál' istennek, van miből válogasson. Az iskolában régi hagyomány a mesemondó- és meseíróverseny, ezen a kisdiák a második nekiru- gaszkodásra halászta el az I. díjat a többiek orra elől. S mivel A két manó és pékek című mese valóban jól sikerült, tanítónénije, dr. Mánfáiné Fazekas Ágota biztatására beküldték az egri országos seregszemlére, amit a Független Alkotók Országos Szövetsége rendez minden évben. Attila műve itt is tetszést aratott, az ugyancsak előkelő 6. helyen végzett.- Énekórán tanultunk egy dalt, amiben arról volt szó, hogy azért nem nőtt ki a bajuszod, mert megetted a vakarcsot, vagyis a maradék tésztát. Ezt színeztem ki és alakítottam át egy kerek mesévé - mondja a halk szavú szerző, aki egyébként a magyar mellett sok más egyéb tantárgyban jeleskedik, akárcsak grundbirkózásban. - A kedvenceim a Grimm-mesék, de tetszett, amit legutóbb olvastam, a Kis herceg a nagyvárosban, és az idei kötelező olvasmány, a Tüskevár is. Attila, bár jól emlékszik rá, hogy legutóbb is sokat kellett dolgoznia a meséjén, idén is neki fog rugaszkodni, jóllehet komolyabb konkurenciára számíthat: mint Fazekas Ágota elmondta, az osztálytársakat felettébb inspirálta Nagy Attila sikere, azóta ők is egyre-másra írják a meséket.- Nagyon örülünk ennek, hiszen az ilyesmit nem szabad erőltetni, elvégre nem írókat nevelünk. De az biztos, ha sikerül ebben a korban felébreszteni az irodalom iránti szeretetet a gyerekekben, az talán egy életen át meg fog maradni. M. K. Elhalasztott vallomás Csákányi Eszter betegsége miatt szálgyulladással érkezett haza a elmarad ma este a Művészetek hétvégén Az est új időpontja, Házában az Egy színésznő valló- március 16-a. A megváltott je- mása című előadás. A művésznő gyek érvényesek, vagy vissza- Párizsból 40 fokos lázzal és hang- válthatók. ______________m. b. e. IP "fi Futnak a képek |y Négyes tandem Mint minden egyes Jancsó-film nézésekor, a Kelj fel. komám, ne aludjál! esetében is a képek ereje ragadja meg az embert. Talán nem is jó ennek az elemi élménynek a megnevezésére az „erő” szó, inkább sugárzást vagy delejt kellene mondani. A fogoly katona hosszú futása a réten, a végtelen puszta a szélzúgásban, a lovasok vágtája, a szép meztelen nők tánca, hogy néhány jól ismert képre utaljak a korábbi művekből, ezek benne maradnak az ember szemében. Mint ahogy a négyes tandem látványa is ebben a mostani filmben, ahogy végighalad a Lánchídon, rajta nyilas, zsidó, orosz és, ha jól látom, amerikai, s egy alkalommal a hátsó ülésen Galkó Balázs huszáruniformisban, aki megálláskor vezényszót kiált a reglama szerint: „Lóóó-ról!” Ezt nem lehet elfelejteni. A Tóth Ildikó által játszott szép, gimnasztyorkás orosz katonalányt sem, virágfüzérrel a fején, aki mintha Botticelli Tavasz című képéről lépett volna le, csak hát katonaruhába bújtatta a kor, amely a fegyverek és az erőszak nyelvét beszélte. Ez a lány mondja el az egyik záróképen Nádas Péter szívbe markoló szövegét a nagyapa meséjével az Egy család- regény végé- bői. Ennek a filmnek is, mint az előző háromnak, a két burleszk- figura, Kapa és Pepe a hőse, vagyis Mucsi Zoltán és Scherer Péter, akik ezúttal két hadifoglyot vagy orvost játszanak, pontosan nem is tudom, de voltak már sírásók, vasutasok, pincérek, miközben mindig ugyanazok is. Plautus óta ismerjük őket. A nagyszájú, bőbeszédű, trágár stílusú, indulatos Kapa, aki agresszivitását általában társa felé éli ki, az a figura, akit még Arisztotelész nevezett el aladzónnak, hetvenkedőnek, míg a kevés szavú, társa szidalmait elviselő Pepe az eirón, mert valójában ő az okosabb, csak ravaszul kevesebbnek, butábbnak mutatja magát barátjánál, akihez ironikusan viszonyul. Két ősrégi és mégis ízig-vérig mai fazon. Az ember nézi őket, s arra gondol, milyen keveset változott a világ Plautus óta, akinél éppen így marakodtak és duhajkodtak a rabszolgák, s próbálták túlélni a bajokat. Zavarba ejtő film. Az oroszok annak rendje és módja szerint tankkal jönnek, a tiszt kedélyessége mögött olykor rosszat sejtünk, Jancsó pontosan tudja, hogy mit csinálnak, de van any- nyira úriember, hogy így utólag nem rúg beléjük, és nem tagad meg tőlük némi ambivalenciát. A tábornok például szépen idézi kedves költőjét, Puskint, Tatjána levelét. Ám jönnek az amerikaiak, akik viszont James Joyce iránt érdeklődnek. Azután van itt egy német katona, aki kilép az osztagból, és beáll a kivégzendők közé. Mondom, zavarba ejtő film, mert megszokott sémák követése helyett személyes hangú, őszinte és emberi, amiben igen nagy szerepet játszanak Grunwalsky Ferencnek az élő, eleven beszédet idéző képsorai. Jancsó könnyedén ugrabugrál a tragikum és komikum szélső pólusai között. Ha megbotrán- koznánk egy-egy buffo-jelenet vaskosabb tónusán, mond valami halálosan komolyat, s ha már- már meghatódunk, tüstént szamárfület mutat. Játékosan ki-ki- pillant a meséből. Az egyik jelenet szerint agyonlövik Kapát, a barátja odarohan hozzá, mi történt veled, Kapa, kérdezi, mire az: begörcsölt a lábam, feleli. Valójában azonban nem ez a két figura az igazi főhős, hanem maga Jancsó Miklós, aki, mint ezekben a kései műveiben többször is, szereplőként belép saját filmjébe (neki magának szólt a biztatás: „Kelj fel, komám, ne aludjál!”), ami lírai minőséget ad az egésznek, s azt sugallja, hogy minden, amit látunk, a jelenben történik, most, velünk, hogy elveszett a csengős bárány, ami talán nem is igaz, s hogy ez nem is film, hanem valóság, miként a vers vagy az álmaink. NAGY IMRE Egy tandemen pedálozunk? (Jelenet a filmből) Idill Betty komoly, 22 hónapos hölgy. Ibolya mamával múlatja az időt. Barátnőjének és szolgájának tekinti a nagymamát. Most bővült a társaság, a 36 hónapos Marci úrfi is itt vendégeskedik. Bettyt izgatja a derék férfi, aki már magabiztosan szalad, kerek mondatokat mond, kavicsot dobál és a virágokat is ki tudja tépni. Betty szeretné megfogni Marci kezét, de az úrfi nem adja, az istennek sem. Az ifjú hölgy pityeregni kezd. A bölcs Ibi mama, azt mondja: Ne sírj, Csülagom, majd, ha akarja, megfogja a kezedet. Én tudom. A legény megerősíti: Majd ha akarom, megfogom a kezedet. A leány megnyugszik. Szaladgálnak tovább. Egyszer csak, uram teremtőm, Bettyke fenékre tottyan. Riadtan néz körül, s nyújtja a kezét. Az ifjú lovag odamegy, kézen fogja és felsegíti. Nevetnek. Szaladgálnak. Hamarosan újra leül Betty. Marci lovagiasan felsegíti. Nevetnek. Fél perc múlva ismétlődik minden. Már nem is szaladgálnak. Betty csak letottyan, Marci felsegíti. Már két kézzel. És gurgulázva nevetnek. Ibolya hangtalanul kacag. A Jenő lánya Kórház. Az emeleti folyosó végén, régi újságok közt matatva beszélgetünk. Jenő negyvenes, derék férfi. Senki sem gondolná, hogy infarktusból lábadozik. Ő mesél:- Látom, magának is van egy lánya. Nekem is. Az enyém még középiskolás. Utolsó éves. Szeretne egyetemre menni. Két éve egyedül nevelem. A feleségem lelépett egy pasassal, akinek két kisebb lánya van. Az enyém nem akart az anyjáEgy öregember emlékirataiból val menni. Pláne más városba. Keményen dolgozom, este is vállalok szereléseket, javításokat, maszekban, de azért bevásárolok, megfőzöm a vacsorát. Ne érezze az anyja hiányát. Aztán, most beütött a krakk. Még alig tudtam mozogni az ágyon, bejött látogatni a lányom. Csak kushadt a széken, nagyon szomorúan. Mindig jóban voltunk. Kicsit jól is esett, hogy bánkódik, de nem akartam elkeseríteni. Gondoltam, rendbe jövök én, már miatta is.- Ne búslakodj, Magdikám - mondtam - nem olyan nagy a baj.- Dehogynem! - mondja és sóhajt.- Hát mi bajod?- Összevesztem a Péterrel.- A fene! - szaladt ki a számon. - Majd jön egy Pál.- Könnyű neked. Te ezen csak viccelsz. Még sosem tartott két hónapnál tovább egyik szerelme sem. De már búcsúzkodott, hogy még sok tanul- nivalója van. Elköszönt, ám az ajtóban összetalálkozott azzal a fiatal magas dokival, tudja, aki még nem is tanársegéd. Csak kitörölte a szeméből a könnyet, megszólította az orvost. Érdekelte, hogy van az ő drága apukája? A doki meg suttogva magyarázott neki vagy tíz percig. Aztán visszajött hozzám a kisasz- szony, adott egy puszit és azt mondta: ez a kedves orvos mindent elmondott. Meg fogsz gyógyulni. Holnap is bejövök. A hét vicce Éjjel dörömbölnek az albérleti szoba ablakán. Kinéz egy ápolt, harmincas hölgy. Borostás arcú, zilált férfi liheg: - Csajszikám! Engedj be gyorsan! A zsemyákok üldöznek!- De, miért?- Azt állíttyák, hogy feldaraboltam a szeretőmet és megetettem a halakkal.- De, miért?- Mert az a rohadt ribanc vett rá, hogy megöljem a feleségemet, hogy ne legyen a zutunkba’. De hiába nyírtam ki a bulát miatta, az a roha- •dék, még úgy sem szeretett, mint a hites nejem. De ne meséltess már, mer’ rögtön elkapnak a zsaruk!- Szóval maga nőtlen?-Naná!- Másszon be, uram. Gizi anyósa A mama húsz éve lakik nálunk, s legalább tíz éve ágyhoz van kötve. Ágytálaztam, de egy éve pelenká- zom is. Nem bírom a napi ágynemű- cserét, mosást. Mi egész nap dolgozunk, mire hazaérünk, megvan a baj. Muszáj pelenkázni, ha nem vagyunk otthon. De, hát az ember megérti, elvégre kilencvenhárom éves az anyósom. Szeretném megérni ezt a kort, ha nem is kívánom, hogy valaha valaki pelenkázzon. Hát, képzeljétek, most, amikor korrigálták a nyugdíjakat, ha jól emlékszem, egyszerre tizenkilencezer forintot kaptak. De még meg sem kapták, csak a tévé bemondta, s azt mondja nekem az anyósom:- Te Gizi! Tudod, mit fogok kezdeni, ezzel a pluszpénzzel? El nem tudtam képzelni. Húsz éve ott lakik, de még egy fillért nem adott a háztartásba. Hát nem nagy a nyugdíja, de soha meg sem kérdezte, hogy ne segítsen-e esetleg? Gondoltam, csak nem akar most adni belőle? Az is eszembe jutott, hogy mióta itt van, az unokáinak sem vett egy csokoládét sem, még karácsonyra, húsvétin sem. Hátha nekik akar valamit adni most. Mi ellátjuk, etetjük, itatjuk, a gyógyszerét megvesz- szük. Nápolyira, cukorkára, arckrémekre bőven elég volt eddig is a nyugdíja. Igaz egyszer vetetett egy papucsot, de azóta sem lépett bele. Mert nem kelt föl. Hát mondom: - Nem tudom, mama. Mit kezd a több, pénzzel?- Tudod, arra gondoltam, hogy van neked az a fehérnemű-varrónő ismerősöd, aki azt a szép bugyit meg kombinét csinálta neked. Azt megkérhetnéd, hogy varrjon nekem is egy olyan bugyit meg kombinét. És talán még maradna annyi, hogy elhívhatnánk egy fodrászt, hogy beda- uerolja a hajamat. Borzasztó már, hogy, hogyan nézek ki. Csak bólogatni tudtam, s gyorsan kimenni, hogy kiröhöghessem magamat. Mondanom sem kell, hogy nem futotta az emelésből az anyagra, varratásra, betegágyhoz jövő fodrászra, de úgy tettünk, mintha kitelne belőle. Most, dupla vánkossal, majdnem ül az ágyban, s nagyon büszkén várja, hogy meglátogassa az orvos. Bár láthatóan igen jól van. Bükkösdi László Sólyom Katalin és Füsti Molnár Éva FOTÓ; TÓTH L. Nők
