Új Dunántúli Napló, 2003. február (14. évfolyam, 31-58. szám)

2003-02-10 / 40. szám

2003. Február 10., hétfő RIPORT 7. OLDAL K U L T Ú R A ­TŰZZOMÁNCOK A PÉCSI GYÖNGYSZEM GALÉRIÁBAN. A Hosszúhetényben élő Tankó Zsuzsanna tűzzománc épeiből látható bemutató a Tímár utcai kiállítóteremben. A február 20-ig látható válogatásban jelentős szerepet kaptak a bibliai ihletésű alkotások. __________________________fotó: laufer László Ün nepre készül az óvoda Nagypapák lettek az egykori ovisok, s unokáikkal visszatérnek Pécs egyik legrégebbi óvodája, a Mátyás Flórián Óvoda idén ünnepli alapításának 75. évfordulóját. A jeles eseményre való készülődéskor az épület pincéjéből előkerült az elmúlt há­romnegyed évszázadot dokumentáló megsárgult iratcsomó is. A korabeli sajtó 1928 áprilisában tudósított arról, hogy a városházán kibontották a Petrezselyem utca 12. számban építendő új városi óvoda tervpályázatára beérkezett anyagokat. És bő fél év múlva, no­vember 4-én már lezajlott az átadá­si ünnepség. Az új intézményt Mátyás Flóri­ánról nevezték el, aki az 1800-as években Pécs egyik tudós tanára volt, a cisztercieknél oktatott, ő volt a város egyetlen akadémikusa ak­koriban, és végrendeletében vagyo­nát az árvaházra hagyta. Mellesleg, ott lakott a Petrezselyem utcában. A nyitáskor egyetlen óvónő, Kováts Gábrielné kezdett itt dol­gozni, a felügyelete alá 96 gyerek tartozott az első évben, s holott akkoriban minden 80 gyerek után új óvónőt engedélyeztek, ám erre csak később került sor! Az biztos, hogy az új épület az akkori legmodernebb berendezé­sekkel felszerelve készült el, s bár közben évtizedek teltek el, azt le­het mondani, ma is jól funkcionál­nak, jóllehet a fejlesztésre mindig lenne némi igény. Manapság persze mások a tör­vényi előírások, ezért történt is né­mi átalakítás, kialakították a há­rom csoport helyét, hogy a 70 kö­rüli gyermeklétszám, a 6 óvónő és a 4 dadus kényelmesen elférjen. A két, domboldali zárt udvar pedig mindig is az óvoda ékessége volt.- Nagy az érdeklődés az óvoda után, mert kicsi, családias, és tán az évtizedek patinája is érződik rajta - mondja dr. Manolakisné Gálosi Ágnes, aki a hivatalosan a Budai Nagy Antal Utcai Óvodához tartozó tagintézmény vezetője. - Bizony volt már olyan kisgyerek nálunk, akit nagypapája hozott, aki annak idején szintén ide járt. Még Benkő Józsefné, a korábbi vezető ideje alatt kezdődött meg a differenciált nevelés a Mátyás Flórián Óvodában, ami alapvető gyakorlat lett az iskolára való fel­készítésben. Jelenleg is folyik ta- nulásképesség-fejlesztés, moz­gásterápiával kiegészülve, egyén­re szabottan, természetesen játé­kos formában. Ami az idei ünnepségeket ille­ti: őszre készül el az a kis kiállí­tás, amiben az előkerült doku­mentumok játsszák a fő szerepet, valamint számítanak dr. Tigyi Zoltánná segítségére is, aki az egyetemen a pécsi óvodatörténe­tet kutatja. A szeptemberre terve­zett rendezvényre régi dolgozó­kat és volt „óvodásokat” is várnak majd az egykori Petrezselyem, ma Aradi vértanúk úti, 75 éves épületbe. M. K. A jelenlegi óvodások egy csoportja fotó: müller a. * Tv-jegyzet Helyreigazítás Megújult Sorstársak, új műsorvezetők Megújult formában jelentke­zik e hét szerdáján az Ml-en a Sorstársak, az MTV Pécsi Kör­zeti Stúdiójában készülő, több mint húsz éve indított érdekvé­delmi és információs magazin. Az 1981-ben indított Sorstársak az egyetlen olyan műsor a magyar közszolgálati televízióban, amely egyaránt szól a hazánkban élő mozgás-, látás- és hallássérült, va­lamint értelmi fogyatékos nézők­höz, képviselve érdekeiket. Sajá­tossága, hogy valamennyi száma jeltolmács közreműködésével és feliratozva kerül a képernyőre. A kéthetente szerdánként kora délután változó időpontban je­lentkező 26 perces magazin ma már konkrét ügyekben is segítsé­get nyújt oly módon, hogy adása­iban közvetíti a kéréseket és a fel­ajánlásokat. így sikerült például nagyértékű lélegeztetőgéphez jut­tatni egy súlyos beteget, vagy tá­mogatókat találni életmentő mű­tétekhez. A Fogyatékosok Európai Évé­ben - 2003-at az EU illetékes szer­ve minősítette azzá - a rehabilitá­ciós műsor e hét szerdájától meg­újult formában jelentkezik: a mű­sor hitelességét, a sérültek esély- egyenlőségét alátámasztandó két mozgássérült műsorvezetőt is­merhetnek meg a nézők. A Sors­társakat február 12-én 14 óra 55- től Bíró Nikol és Prohászka Csaba vezeti. B.Z. Nemrég a következőt láttam, hallot­tam a TV-ben. Valamikori kedvelt „sómenem” áü szemben az ország­gal. Egy ideig matat a nadrágja kö­rül, majd belenyúl és ide-oda koto­rász. Közben magyaráz. Elmondja, hogy amit ő most keres (sejttette ve­lünk, hogy mit) azt a férfiak külön­böző módon tárolják az alsónad­rágban (lefelé, fölfelé, oldalt stb.). Ő spéciéi a felfele irányuló pozíciót kedveli. Ezután céltudatos matatás­sal látszólag helyére tette azt, ami­vel egyidős. Közben szellemesnek szánt beszélgetést folytatott egy hölggyel, aki több ízben felhívta a fi­gyelmet arra, hogy mennyire szeret pisilni. Közben főhősünk ismétel­ten megigazította a rakoncátlanko- dó hozzátartozóját. Beszélgetőpart­nere témát váltva ajánlott egy külö­nös kézállást, amelynél az őkét lá­ba terpeszben nyugszik a műsorve­zető vállain, közeli betekintést nyújtva bonyolult textíliákkal ta­kart intim szférák felé (elég nehéz volt megfogalmazni). Szegény Bubi kutya Látszott rajta, hogy restelke­dik. Bizony van számos olyan hely­zet, mely nem való nyilvánosság elé. Például az említett „helyreigazí­tás". Magánügy. Nem érdekes, nem szellemes, pusztán közönséges. Saj­nálatos, hogy népszerű műsorveze­tők hangadói egyre többször és egy­re jobban átlépik a jóízlés határait. A téma és a kifejezésmód mind kö­zönségesebb lett. „Vábgasd meg szavaidat" mondták régen a trágár- kodónak. Úgy tűnik, ez a válogatás úgy sikeredett, hogy a sok sípszó mindig a nyomdafestéket nem tűm szó mellé kerül. De tévedtem sajnos. A mai nyomdafesték nagyon türel­mes. Oda jutottunk, hogy már nincs tiltott szó, amire azt mondjuk ejnye-bejnye. Gyerekeink úgy nőnek fel, hogy reggeltől estig közönséges, trágár szavakat hallanak, monda­nak. (Tessék csak két megállót bu­szon utazni, ha felszáll egy iskolás csapat.) Tízéves kis ártatlan ajakról olyan szavak hangzanak el, hogy régi jutási őrmester is megirigyelhet­né a szókincsét. Mindezt szentesítik a népszerű sztárok. Vajon mit hoz a jövő1 Nem sok jót remélhetünk. Még néhány ilyen nyilvános példamutató férfias ma­tatás, s a jövőben honunk szebblel­kű asszonyai is megengedik ma­guknak valamelyik bálon, hogy né­hány szükségszerű intim helyreiga­zítást eszközöljenek (a szemérme­sebbek talán egy kicsit elfordulja­nak). Nóta bene: Kabos Gyula, La- tabár Kálmán, Alfonzó, Kellér De­zső a szórakoztatás, humor királyai voUak. Nem volt szükségük „szóki­mondó", közönséges előadásra. Anyagcsere végtermékek és működ­tető szervek emlegetése nélkül is akad még szellemesség, humor a nagyvilágban. Dr. Szalai István Életrevaló művészképző Alkotó fiatalok a Füsti Molnár Színi Stúdióból A Füsti Molnár Színi Stúdió elsősorban viselkedni, a művészi igényeket kibontani tanítja meg a fiatalokat, az már csak hab a tortán, hogy néhányan továbblépnek a pódiumon - hangzott el a stúdió hétvégi vizsgaelőadásán az IH-ban. Van, aki a színművészetire készül, másból képzőművész lesz, s akad olyan is, aki a jó megjelenést, a szép beszédet, a fogalmazókészséget sa­játítja el a Füsti Molnár Színi Stúdi­óban. Abban viszont közös a négy­tucat pécsi fiatal, hogy egyaránt igen kreatívak, a művészetek von­zásában élik máris mindennapjai­kat. A művészpalánták a hétvégén az Ifjúsági Házban randevúztak, ahol péntek délután a Füsti Molnár Színi Stúdió vizsgaelőadásán zenés, táncos, verses produkciókban iga­zolták, meddig jutottak a színészi, előadói mesterség ösvényein.- Aki alkalmas rá, azt felkészí­tem a színművészeti felvételijére, aki nem, annak is megmondom, hogy más pályát válasszon - mond­ja Füsti Molnár Éva a stúdió veze­tője. - Mindemellett ez nem szí­nészképző, nem is színjátszószak­kör. Nyolc éve csináljuk baráti lég­körben, tanterv és osztályozás nél­kül, heti egyszeri találkozók formá­jában, 8-20 éves fiatalokkal. A gyerekeket a Szélkiáltós Rozs Tamás zenére és zenélésre, Sólyom Kati versmondásra, Varga Györgyi logopédus beszédtechnikára, Bru- mecz Brigitta balettműyész a moz­gásra, Füsti Molnár Éva pedig a színpadi fortélyokra tanítja meg. A fiatalok a közös programok so­rán a művészi alkotófolyamattal is­merkednek meg, találkozóiknak operaénekes, sminkes, vagy éppen bábművész a vendége. Félévente szerveznek a mostanihoz hasonló bemutatót, ezúttal például az Othellóból, és a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról-ból hang­zottak el részletek közel három órán át.- A „végző­sök” aztán to­vábblépnek. Van, aki már a József Attila Színház tagja, vagy a pesti drá­matagozatra ke­rült, de az sem búslakodik, aki nem kerül a színészi pályára. Visel­kedési szituációkat tanulunk meg együtt, a jó fellépés, az értelmes fo­galmazás és beszéd technikáját, amit az élet minden területén lehet alkalmazni - mondja Füsti Molnár Éva. - Ugyanakkor a művészet kü­lönböző válfajaiban eltöltött órák mély nyomot hagynak a fiatalok szemléletében. mészáros b. e. Egy iskola, amelyik meghaladta korát Szigetváron tizenhárom éve működik a bukásmentes rendszer Az oktatási tárca váratlanul finomított a közoktatási törvényt módosító ter­vezetén. Korábbi javaslata szerint alsó tagozaton nem lehetett volna buktat­ni, valamint írásbeli házi feladatot adni hét végére vagy tanítási szünetek­re. Ám a buktatás és az írásbeli házi feladatok feladásának tilalma csupán ajánlás lesz, amelyet az intézmények beépíthetnek helyi tantervűkbe. Mi­közben minderről szakmai és politikai körökben heves viták zajlanak, egy szigetvári iskolában már több mint tíz esztendeje problémamentesen mű­ködik a bukásmentes rendszer. Az Oktatási Minisztérium eredeti állás­pontja szerint, fnivel a gyermekek eltérő ütemben fejlődnek, a lassabban érőknek, a hátrányos helyzetűeknek meg kell adni azt a lehetőséget, hogy a bukás kudarcélmé­nye nélkül juthassanak el a negyedik osz­tály végéig. Ezt az ésszerű szemléletmódot már jóval korábban is vallotta hazánkban néhány szakember, köztük két kiváló pe­dagógus, Pirisi Jánosné és Pesti Gézáné, akik aprólékosan kidolgozott programja 13 éve működik sikeresen a szigetvári Istvánffy Miklós Általános Iskolában. A gyerekek félkörívben ülnek a szőnye­gen a tábla közelében. A negyedik bében vagyunk, reggel nyolc óra öt perc, spontán beszélgetés zajlik a kicsik és a tanító néni között. Például arról, hogy néhány gyerek bocsánatot kért attól a nénitől, akinek az ablakát korábban megdobálták. Aztán el­játsszák A kis bice-bócát. A dramatizálás- ban nagyon ügyesek, súgja az igazgatónő, Pesti Gézáné, akivel a terem hátsó szegleté­ből figyeljük az eseményeket, hiszen elsős koruk óta gyakorolják. A Kincskereső kis- ködmön feldolgozása folyik, most csopor­tokra oszlik az osztály, külön asztalhoz ül a diszkalkuliás, a diszlexiás és a diszgráfiás, mindegyikből akad a társaságban, sőt van egy enyhén fogyatékosuk is, aki most ép­pen hiányzik, de jár az osztályba regisztrált hiperaktív gyerek és kiemelkedő sakktehet­ség is. A tanulók többsége választhat há­rom különböző nehézségi fokozatú teszt­láp közül. Az egyik kislány a könyvtárba megy, neki ott kell végrehajtani egy felada­tot, ketten pedig a számítógéphez ülnek.- A negyedik átmeneti év - mondja az igazgatónő -, itt már elkezdődik az osztályo­zás a készségtárgyak kivételével. Bukás ter­mészetesen nincs, hiszen differenciált okta­tás folyik, addig nem haladhat tovább egyet­len diák sem, amíg a minimumszintet el nem éri minden tantárgyból. Senkit sem si­ettetünk, de nem is tartunk vissza, vagyis az is természetes, hogy egy negyedikes, ha pél­dául matematikából már elérte a tőle elvárt szintet, átjárhat az ötödikes matekórákra. Miközben folyik az egyéni feladatmeg­oldás, akinek kedve van, relaxálhat. Csu­kott szemmel fekszenek a szőnyegen, s kellemes zene közben a tanító néni felol­vassa a saját maga által írt szöveget cinege­királyról, havas tájról, erdőről. Hangja ked­ves és megnyugtató, ilyen tanító nénit kép­zel el az ember magának óvodás korában, de csak nagy ritkán jut hozzá; ide is írom a nevét, érdemes megjegyezni: Bállá Mag­dolna. A választékos, szép szöveg nemcsak a relaxáció sikere szempontjából fontos, zökkent ki a műélvezetből az igazgatónő, hanem azért is, mert tapasztalják, hogy ab­ból egy-egy kifejezés megjelenik a későbbi dolgozatokban. Van olyan tanítónő is az is­kolában, akinek relaxációs szövegei köz­ben a vendégeket meg kell fogni, mert leká­bulnak a székről. Vendég pedig van szép számmal, teszi hozzá, az elmúlt 13 év alatt 800-an vettek részt különböző tanórákon. Az órai hangnem egyébként nem véletle­nül ilyen barátságos, a tanítónak ugyanis nem szabad negatív módon reagálni a gye­rekek megnyilvánulásaira, nem uralkodhat az osztályon, így a tanulók egy-egy sikerte­lenül végrehajtott feladat után sem kedvet­lenednek el, mernek új­ra és újra megnyilvánul­ni. A tanítók nem egysé­ges óravázlatokban, tan­anyagban gondolkod­nak a napi felkészülé­sükkor, hanem a gyere­kek személyre szóló tel­jesítményszintjeiben, hiszen a háromszintű feladatrendszer mellett a nagyon gyorsan és az igen lassan fejlődő tanulóknak nekik kell elkészíteniük a test­re szabott feladatokat. A módszer sikeres, a 13 év alatt az ötödikben még nem volt bu­kás. Évi négy alkalommal diagnosztizáló felméréseket készítenek minimum, átlag és optimum megjelölésekkel, mert tantervi értékelési rendjükbe differenciált követel­ményszinteket építettek be. Házi feladat nincs se hétköznap, se hétvégén, a délelőtt folyamán olyan mennyiségű tananyagot vesznek át, amely azt feleslegessé teszi. Amúgy nincsenek merev 45 perces tanórák sem, 8-tól 10-ig egy blokkban folyik a taní­tás relaxálás közbeiktatásával, vagy ha szükséges, 15-20 percenkénti tevékenység- váltássá, aztán van egy 50 perces szünet, majd a következő blokk a készségtárgyaké. Félévenként levelet kap minden kisdi­ák, amelyben a tanítója részletesen leírja, hogy miben jó és miben kell még együtt­működésüket fokozni, ezt adják a volta­képpen csak a személyi adatokat tartalma­zó, üres bizonyítvány mellé, és egy díszes kártyát azoknak, akik valamely szintet már teljesítették. Az iskola hat éve fogad enyhe értelmi fogyatékosokat is, jelenleg 17 jár a 403 ta­nulói összlétszámú iskolába. Az országból nyolc pedagógus vett részt, köztük Pesti Gézáné is, azon a kétéves nemzetközi szakértői kurzuson, amely során egyértel­művé vált: Magyarország csak akkor csat­lakozhat az EU-hoz, ha megoldja azt, hogy a fogyatékosokat együtt oktatja a nem fo­gyatékos gyerekekkel. A gyerekek most kört alkotva ülnek a szőnyegen, fogják egymás kezét, s barátsá­got küldenek egymásnak. Ez a mai világ­ban legalább akkora kuriózum, mint az is­kola oktatási módszerei. cseri László i

Next

/
Thumbnails
Contents