Új Dunántúli Napló, 2003. január (14. évfolyam, 1-30. szám)

2003-01-06 / 5. szám

2003. Január 6., hétfő KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL Tenni Kolozsvárért Idén lesz tízéves a Kolozsvár- Pécs-Baranya EMKE Baráti Társaság, mely komolyan ápolja a két város közti ele­ven kapcsolatot. Mint Varga Ferenc elnök elmond­ta, amikor létrejött a testvérvárosi egyezség Pécs és Kolozsvár kö­zött, nagyon rózsaszínűnek tűnt minden, de miután ’92-ben Funar lett a polgármester, a hivatalos szá­lak megszakadtak.- Ekkor találtuk ki, hogy mivel továbbra is oda kell figyelni Ko­lozsvárra, a Kolozs megyei EMKE (Erdélyi Magyarok Közművelődé­si Egyesülete) „fiókintézménye­ként” létrehoztuk a társaságot. Eb­ben nagy segítségünkre volt Náznám Olga, és itthon többek között Páva Zsolt, aki így, EMKE- tagként, vagyis nem hivatalos mi­nőségében, polgármesterként két­szer is járt Erdélyben és tudott ta­lálkozni politikusokkal is - mesél­te Varga Ferenc. Az első nagy figyelmet keltő rendezvényük a testvérvárosi ve­télkedő volt, amiben a Dunántúli Napló is tevékenyen részt vett a feladatok közzétételével (ezt ké­sőbb Eszékkel, Krakkóval kapcso­latban is megrendezték, idén Újvi­dék lesz soron). Állandó a kapcso­lat a kolozsvári Kuckó Gyermek­színházzal, akik a Pécsi Napokon szoktak fellépni, illetve a Művelő­dés című folyóirattal, akikkel nép­rajzi vetélkedőt rendeztek. Amúgy nehéz lenne felsorolni azt a temér­dek tábort, cse­rekapcsolatot, ami az utóbbi tíz évben létre­jött, jobbára a Szivárvány Gyermekház ernyője alatt. Nem is csodál­ható, hogy hosszú évtize­des erőfeszítéseiért az EMKE mil­lenniumi közgyűlésén, 2000-ben Varga Ferencet örökös tiszteletbeli taggá választották. Aki, természetesen, ennek megfelelően további terveket szö­vöget:- Mostanság már Maros megye felé is terjeszkedünk, idén az „Or­szág gyöngye, aranya, Maros me­gye, Baranya” című vetélkedő lesz egy fontos program, Szováta, Ma­rosvásárhely, Gernyeszeg, vala­mint Pécs, Szigetvár és még egy harmadik baranyai település rész­vételével. De a tízéves jubileumot is szeretnénk méltóképp megülni, nívós kulturális műsorokkal Ko­lozsvárott és Pécsett egyaránt. M. K. Fejtő Ferenc a pécsi egyetemen Önálló kötetben jelenteti meg a PTE az előadásokat Több napot töltött Pécsett a közelmúltban Fejtő Ferenc, a Párizsban élő világhírű történész és publicista, és előadásokat tartott a Pécsi Tudományegyetemen. Előadásaiból a PTE önálló kötetet ad ki. Az első félév végéhez közeli ki­emelkedő egyetemi esemény volt Fejtő Ferenc pécsi látogatása és itt megtartott, nagy érdeklődéssel kí­sért előadásai. A Párizsban élő vi­lághírű történész és publicista, a Pé­csi Tudományegyetem díszdoktora miután az itteni tudományos és egyetemi élet vezetőivel találkozott, nyilvános előadásokat tartott. A 93 éves tudós hajdani egyetemi évei­nek színterén tett látogatását nagy érdeklődés kísérte. Pár napos ittléte alatt rengeteg könyvét adták el. Ma­ga jegyezte meg némi öniróniával: ennyi könyvemet együtt még soha­sem láttam. Tarrósy Ist­ván, a PTE kül­ügyi igazgatója elmondta, hogy az előadásokból most örjálló ki­advány készül, amelyet a máso­dik egyetemi fél­évben, a 2003-as év első felében vehetnek kezükbe az érdeklődők. Fejtő Ferenc első előadása Az Osztrák-Magyar Mo­narchia helye és szerepe a nemzet­közi kapcsolatok rendszerében, a Monarchia felbomlásának követ­kezményei címmel hangzott el. Volt olyan nap, hogy két előadást is tar­tott, mint azon a napon, amikor reg­gel a PTE szekszárdi Illyés Gyula Pedagógia Főiskola Kain barátjá- ról és szerkesztőtársáról, József At­tiláról beszélt. Este a pécsi Európa Flázban az egyetem és az Alliance Francaise közös rendezvényeként A nemzeti szuverenitás, európai egyesülés és globalizáció című té­makörről beszélt. Az előadás-soro­zat utolsó nagy fejezetét a történet- írás jövőjéről elhangzottak képez­ték. Á most készülő kötetet dr. Tóth József rektor és dr. Csizmadia Sán­dor egyetemi tanár látják el beveze­tővel. Ennyiben a kötet felépítésé­ben is emlékeztet a pécsi tudomá­nyos és szellemi élet kiemelkedő eseményére. A Csendkirály és társai Ha nevelőotthonról, állami gondozottakról, árvaházról hal­lunk, akkor csupa csúnya dolog jut eszünkbe: Twist Olivér, szenvedés, gyermekkönnyek. Szerencsére ma már minden­nek a nyomait sem találni a pécsi gyermekotthonban, de a szomorú kisembersorsok ugyanolyan megdöbbentőek, mint bármikor. A pécsi gyermekotthon kinézetre megmaradt olyan egy tömbből lé­vőnek, amilyen mindig is volt, de persze az 1997. évi új Gyermek- védelmi törvény betűjének meg­felelően alaposan át is alakult. A kinti lakóotthonokhoz hasonlóan megpróbálták felosztani, a házon belül lakóegységek jöttek létre, ahol 12-12 gyermek él. Azok a'kis- korúak, akik 10-11 évesen ideke­rülnek, alapvetően visszahúzódó- ak, valódi énjük csak később mu­tatkozik meg. Leginkább bizton­ságra vágynak, hiszen a család­jukból épp ez hiányzott, no meg a felnőttekbe vetett bizalom - ezért kell itt olyan légkört teremteni, hogy ne csalódjanak még inkább, így is akad, aki legszívesebben el­tűnne a világ szeme elől, elbújik az ágyneműtartóba.- Ezt a fiút a nyári táborunk al­kalmával a többiek elnevezték Csendkirálynak - meséli Péceliné Hoffmann Erzsébet igazgatóhe­lyettes. - Ezt én szép dolognak tartom, hogy el tudták őt fogadni ilyennek, ezt már lehet toleranciá­nak nevezni. Mert azért nem mindig ez a jel­lemző. Elő-előfordul bántalma­zás, ami olyan értelemben nem csoda, hogy a gyerekek többsége ezt a mintát látta otthon, hogy így lehet megoldani a konfliktushely­zeteket. Január másodikán még min­den a pótszilveszter jegyeit viseli magán a házban: mivel a bentla­kók többsége itt töltötte az ünne­pet, még jócskán durmol, csak a legfelső szinten kezdődött meg a csetepaté maradékainak eltakarí­tása. Budai Dániel, aki lassan két éve az otthon lakója szintén az ágyból kerül elő, de amikor kér­dezgetem, csak az első pillanatok­ban tűnik félősebbnek. Az első kérdés azt firtatta, va­jon miképp érzi magát itt, egy intézményben, ami a neve sze­rint és a gyakorlatban is az ott­hona.- Jól - jelentette ki elsőre, aztán kiegészítette. - Vannak napok, amikor nem jó. Ez a többi gyerek­től függ főképp, meg persze tőlem is. Vannak barátaim, de sajnos el­lenségeim is.- Ellenségek? - üti meg a fülemet a szó.- Akik irigyelnek a posztomért. Mert én vagyok a pünkösdi király egyik hadnagya egy éven át, és rá­dióműsor-vezető is lettem; De nem foglalkozom velük. Úgyis csak szavakkal tudnak ártani.- Hogy teltek az ünnepek?- A nővéremmel voltam, aki 18 éves, meg az ő élettársával. Mivel nagyon szeretek biciklizni, bukó­sisakot kaptam, lámpát és bika- szarv-kormányt a bicajra. Három napra maradhatok kint, azután egyszer bent kell aludnom, utána megint kint lehetek három napot. A szilveszter nem volt valami fé­nyes^- És hogyan lesz majd egyszer, ha nagyobb leszel?- Középiskolába szeretnék menni, és ami igazán vonz, az a rendőri pálya.- Miért?- Nem tudom, de tetszik. Van itt egy nagyobb fiú, ő is rendőr akar lenni, vele szoktunk erről be­szélgetni.- Kívánság 2003-ra?- Hogy jól tanuljak. Ami tényleg fontos. A gyere­kek amúgy ott folytatják tanul­mányaikat, ahol megkezdték, egyedül jönnek-mennek a város­ban. Mint Péceliné Hoffmann Er­zsébet megjegyezi, az utóbbi időben belátóbbak az állami gondozott gyerekekkel az isko­lák, aminek tán az is az oka, hogy a családban élők között is, sajnos, rengeteg a deviáns. Az Szent György és az elesettek A lovagok karitatív téren is serények Étellel, takaróval, adományokkal segíti márciusig a hajlékta­lanokat, a krízishelyzetben lévőket a Szent György Lovagrend. Az akciót Szatyor Győző fafaragó művész kezdeményezte. Az 1326-ban Károly Róbert alapí­totta Szent György Lovagrend a ’90-es években éledt föl, addig szüneteltette tevékenységét. Tag­jai közé azok kerülhetnek - és csak ajánlásra -, akik már letettek valamit az asztalra a magyar nép érdekében a kultúra, a művelő­dés, az elesettek támogatása te­rén. Mert nemcsak megtisztelte­tés lovagnak lenni, hanem a XIV. században lefektetett szabályok alapján ez utóbbi rendszeres mű­velése is feladata a 146 magyaror­szági Szent György-rendi tagnak - mondja Szatyor Győző. A fafara­gó művész kezdeményezésére december közepétől a Lovagrend rendszeresen étellel, takarókkal, adományokkal segíti a pécsi haj­léktalanokat, krízishelyzetben lé­vőket. Kator György, aki ugyancsak tagja a rendnek, arról szólt, hogy március végéig kivétel nélkül mindennap 50-70 adag ételt főz­nek meg a Szent György Fogadó konyháján, és viszik el a Támasz Alapítvány férfi hajléktalanszálló­jára. Ezenkívül tagjaik takarókat is gyűjtöttek az utcai hajléktala­noknak, pénzt is adományoznak, a fogadóban kitett urnába pedig a vendégek dobhatják be adomá­nyaikat. Még januárban ugyanitt jótékonysági bált szerveznek, amelynek teljes bevételét ugyan­csak erre a célra fordítják. Kator György beszámolt arról is, hogy megkereste a Kanadába elszár­mazott pécsieket, és tudomása szerint már ott is megkezdődött az adománygyűjtés. Fonal László, a Támasz elnöke mindezt azzal egészítette ki, hogy a Szent György Lovagrend a Pé­csett működő civil szervezetek most formálódó együttműködé­sébe is be kíván kapcsolódni. Hangsúlyozta, hogy akciójuk ki­tűnő példája annak, miképpen le­het nem állami pályázati pénzek révén, hanem magánkezdemé­nyezésre segíteni a rászorulókat. A gyermekotthon növendékeiből verbuválódott alkalmi zenekar fotó: tóth László más kérdés, hogy az egyik belvá­rosi elitiskola egyszerűen elzár­kózott attól, hogy az otthonból fogadjon gyerekeket.- Talán nem is baj - véli a ve­zetőnő -, a többi iskolában elég­gé szórt a társaság, nem esik túl nagy súllyal a latba a divatköve­tés, és egyszerűbb ruhájukkal sem rínak ki a mieink. Mint megtudtam, jelenleg havi 2000 forintot költhetnek egy gyer­mek ruházkodására, most kérvé­nyezték, hogy ez az összeg emel­kedjen 3000-re. Persze, az olyan belevaló kis­srácok, mint a 10 éves Kiss Lali, nem hagyják magukat, ha esetleg csúfolnák.- Ha olyanokat mondanak, hogy „csöves gyivis” vagy „gyer­mekotthonos”, akkor hamar elő­kerül a kezem és megismerked­nek vele. Retteg is tőlem a fél osz­tály. Szülőfalujába az édesapjához hazamehet, de ott nem aludhat.- Otthon jó volt, mert minden­kit ismertem. Itt meg kilépek az utcára, és mindenki ismeretlen. Ezért jó, amikor apu haza szo­kott vinni. Azt mondta, május­ban végleg hazavisz, ha bele­egyezek.- Ez az apukája viselkedésétől függ - veti közbe Hoffmann Er­zsébet. - Ha meg tud változni...- Hát, nem hiszem - vonja meg a vállát Lali.- Akkor itt maradsz - teszi a ke­zét a kisfiú vállára az igazgatóhe­lyettes asszony.- Valószínű - egyezik bele Lali és furcsán elmosolyodik. ______ MÉHES KÁROLY A TŰZ VARÁZSA. Czipóné Borbás Rózsa (felvételünkön) hosszúhetényi tűzzománckészítő alkotásaiból nyílt kiállítás tegnap Pécsett a Café Zacc Galéria és Tőzsdekávézóban. A középkorban virágkorát élő rekesz-tűzzománc technikával készült művek nagy része kép, de láthatók e nemes anyagból összeállított ékszerek is. Az alkotó a mesterséget, művészetet H. Barakonyi Klára szakkörében, a Pécs Városi Képzőművé- szeti Körben sajátította el._____________________________ _______ ____ ___ ___ fotó: tó™ l.

Next

/
Thumbnails
Contents