Új Dunántúli Napló, 2003. január (14. évfolyam, 1-30. szám)

2003-01-02 / 1. szám

6. OLDAL 2003. Január 2., csütörtök IIH:; H I T E L E T _________________________________ Eg yházzenei remekmű született Pécsett Egyházzenei remekmű született Pécsett, a Missa gregoriana - hungarica?... pannoni- ca?... A címen lehetne meditálni - méltó mind. Szerzőjét, a Pécsi Madrigál Kórus kar­nagyát viszont vastapssal köszöntötték az ős­bemutatón, Szent Cecilia ünnepén a zsúfolt Szent Ágoston templomban. így talán a legil­lőbb elnevezése az lesz: tanúi voltunk, megil­templomi szertartásaiknak és áldozati rítusa­iknak állandó részesei voltak. Dalkincsük orális művészetként - szájha­gyományként - élt az ókor népeinek gyakor­latában. E dalkincset a hellén-görög és a római mű­vészet gazdagította, a kereszténység terjesz­tette. A Pécsi Madrigál Kórus fellépése a Csontváry Múzeumban letődve hallgattuk az I. Missa gregoriánét Jandó Jenőtől. Sorozatban a 19. gregorián mi­sét a Pécsi Madrigál Kórustól. - Hát ilyen sem volt még!- Tulajdonképpen mi a gregorián? - kér­dezzük az I. Missa gregoriana szerzőjét.- A gregorián ének a világ leggazdagabb dallamkultúrája. Minden dallamszövés forrá­sa és mintaképe. A gregorián zene az egyszó- lamú európai műzene első fejezete.- Mikor keletkeztek ezek az énekek?- Az ókori sémi népek - sumérok, akká- dok, óbabilonok, asszírok, új-babilonok - Krisztus születése előtti évezredekben terem­tették meg kultikus rendeltetésű dalkincsü­ket, irodalmukat, képzőművészetüket és hangszeres zenéjüket. A varázsmondások, himnuszok, zsoltárok, verseik, eposzaik, hangszeres zenéjük a- Gregorián... kihez vagy mihez kötődik az elnevezés?- Nagy Szent Gergely pápához, akit 590- ben választottak meg a keresztény egyház fő­papjává. Az ő életében kezdődött el az egyhá­zi énekkészlet összeállítása és írásos rögzíté­se.- Mi a szövegi alapanyaga e gazdag dal- • kincsnek?- A szentírás, vagyis 42 ószövetségi és 27 újszövetségi könyvnek a gyűjteménye. Ezek­ben a gondunkat viselő Isten az üdvössé­günkhöz szükséges igazságokat közölte a ki­választott emberekkel, s ők ezen igazságokat hitelesen leírták.- Jandó Jenő karnagyról tudjuk, hogy a pé­csi székesegyházi énekiskola fiú énekese volt. Ott a gregorián énekeken sajátították el a „lapról éneklés” művészetét, tudományát. Mégis 18 gregorián mise bemutatása sorozat­ban... Mi inspirálta erre a Madrigál Kórust?- Államalapításunk millenniuma. A Szent Ágoston plébániatemplomban, az Irgalmasok templomában és a kertvárosi katolikus temp­lomban szólaltattuk meg.- Most a XIX.-et hallottuk...- A Madrigál Kórusnak ismeretlen új stílust kellett elsajátítania. Meg kellett ismerkednie a négysoros vonalrendszerben leírt cé és ef kul­csos kótakép olvasatával, a gregorián dalla­mok neumás írásmódjával, a páros és párat­lan hangjegy alakzatok helyes, könnyed, egyenletes megszólaltatásával, a latin szöveg helyes kiejtésével, a gregorián új írásjeleivel és a modális hangsorokban fogant dallamok újszerű hangzásvilágával. Mindezen tudásanyag elsajátítása, a misék megtanulásának és bemutatásának folyama­tában valósult meg. Arra kellett ügyelnem, hogy a tanulással párosult miseelőadások nehézségei ne ve­gyék el a kórus munkakedvét. Buzdítottam őket: a következő miséhez kevesebb energia is elégséges. Lelkesedésük, kedvük mérhető­vé vált, midőn egy-egy misetételt „fejtetőre fordított kottaállásból” szólaltattam meg. A XII. gregorián mise tanulásakor - lelkesítő szándékkal elhamarkodott ígéretet tettem: a XVIII. mise bemutatásának örömére megírom a XlX.-et. Sosem gondoltam arra, hogy IX. Leo pápa - majd ezer évvel ezelőtt megírt - gregorián miséjét újabbnak kéne követnie. Szavamon fogtak. És én ígéretemnek megfelelően - égi segítséggel - megírtam a XIX. gregorián mise helyett - a saját elsőmet - plagális eolban.- Az „első” megjelölés arra utal, hogy lesz második...- Most először is csiszolgatjuk és újraéne­keljük a gregorián misesorozatot. Felkészü­lünk Palestrina fuga-miséjének bemutatására. De meglesz a második gregorián misém is, ha a Fölöttünkvaló segít - plagális mixolydban! Húsz forint naponta Az Életrendezés Házának tervezett új egysége A jezsuita céltudatosságot és szel­lemiséget találóbban bemutatni aligha lehet: P. Vácz Jenő 88 éve­sen megépítteti Püspökszent- lászlón az Életrendezés Házának új szárnyát. Meglesz, mert kell. Meglesz, mert több ezer ember összefog. Garázsra van szüksége a vado­natúj Toyotának, amely egyszerre személy- és teherszállító - hat év­re szóló a részletfizetési teher. Kazánra van szükség, a gáztar­tály nem illik a környezetbe, egy­szeri megtöltése egymilliónál is többe kerül. A központi fűtést biztosítani tudnák egy faelgázosí- tó kazánnal. Fa pedig bőven van a Mecsekben. Új vizesblokkra van szükség. A szolgálati lakás'az új részben lesz megfelelő helyen és a ház befoga­dóképessége 12 férőhellyel növe­kedne. Valamivel több mint 20 millió forint kellene hozzá. Honnan? A Széchenyi-terv keretében 6 millióra kötöttek szerződést. Ez­zel az építkezés tavasszal elkez­dődik. Jelentősebb támogatást kap­nak a jezsuita rendtől, - így a munka nagy részével ősszel el tudnak készülni. A végső befejezéshez 5-6 mil­lió még hiányzik. S most hadd idézzük Páter Vácz Jenőt!- Ráébredtem, hogy címtárunk csaknem 2000 neve mögött talán 10 000 ismerős is van, akiknek ja­va része nemcsak tud rólunk, ha­nem becsül, értékel, szeret is minket. Milyen jelentős tény ez! Mennyi lehetőség van ebben! És egyesít bennünket a Krisztus Űrünk iránti hit, remény és szere­tet. Érzékeltette ezt tavaly a ká­polnaszentelésre összesereglett sokaság is. Van egy elképzelésem, mely - ha elgondolásom szerint megva­lósulhatna, példája lenne a szere­tet és az összefogás csodálatos erejének. Arra szeretnélek kérni, barátaink, építkezésünk befejezé­sét támogassátok oly módon, hogy erre a célra ki-ki félretesz naponta 20 forintot. így őszre szinte játszva összehozzuk a be­fejezéshez szükséges összeget. És mivel bizonyosra veszem, hogy lesznek, akik többet szánnak ide, még a berendezésre is jut majd.” Húsz forint naponta sok ezer embertől... És két év múlva meg­ismétlődik a tavalyi kápolnaszen­telés felejthetetlen élménye, fel­épül az Eletrendezés Házának új szárnya és az „Ablak a Világra” jezsuita program segítségével még több fiatal részére tudják biztosítani az életrendezés, az el­igazodás, a döntés lehetőségét a felnőttkor küszöbén a Mecsek festői környezetében. (Az Életrendezés Házának cí­me: 7694 Hosszúhetény-Püs- pökszentlászló. Telefon: 72/490- 610.) A törvény alattvalója Jézus Krisztust születése utáni nyolcadik napon - Mózes törvényét teljesítve - körülmetélik, akkor kapja meg hivatalosan is a Jézus nevet, melyet az angyal még születése előtt előre hirdetett édesanyjá­nak. A görög katolikus egyházban ezt az eseményt január elsején nyilvánosan ünnepük. Alig egy héttel korábban ünnepeltük Jézust úgy, mint a Törvény alkotóját, aki születésében elfogad­ta a gyermekkori pályázást, most pedig a Törvény alattvalóját tiszteljük benne, aki elfogadta a testi körülmetélést is, önmagát adva például és mintaképül. A törvény szerint cselekszik a törvény fölött álló, hogy a törvény átkától megsza­badítson mindenkit. Aki Krisztushoz tartozónak érzi magát, annak nincs szüksége testén viselt jelre, mely kifejezi hovatartozását, mert számára a törvény helyett „a kegyelem és igazság” ragyogott fel. Ahogy Krisztus születése az emberiség megújulását jelentette, úgy az ő körülmetélkedése egy újabb megújulás forrása: testi jel helyett lát­hatatlan kegyelem megígérése és megadása, mely a jövendő örök élet záloga minden embernek. Jézus neve - a héber „Jesua” átírása, mely a „Jehosuah” (= 'Jahve szabadítás') rövidített formája - azt jelenti: szabadító, megváltó: ő váltja meg népét bűneitől. A hívők számára ez a név az üdvösség, és ugyanolyan tisztelet illeti, mint Isten nevét. „Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban” - mondja Szent Pál apostol a Filippiekhez írt levelében. Ezért bátran mondhat­juk, hogy a gonosz lelkek fölötti minden hatalom és uralom Jézus ne­vének segítségül hívásában van. Ha Jézussal harcolunk a gonoszság ellen, akkor Jézus harcol értünk, velünk és bennünk. Jézus a körülmetélkedés elfogadásával Isten törvényeinek tisztele­tére tanít. A Törvény szerzője éppúgy aláveti magát saját törvényé­nek, mint bárki más. Ezáltal került a választott nép családjába, s ezen címen is „Isten gyermeke” lett. Az Isten törvényét megtartó és annak magát alávető emberrel is hasonló dolog történik. Azáltal, hogy megtiszteli törvényt adó Istent és kimutatja az iránta való enge­delmességet, maga is „Isten gyermeke” lesz, aki bizalommal várhat­ja az Atya jóindulatú szeretetét. Jézus nevének a segítségül hívása pe­dig minden nehézség közepette megőrzi és megsegíti őt. Bodogán László, parókus Emlékeztető GYERMEKMISE. Vasárnap fél 11-kor lesz az első gyermekmise a zárdatemplomban a Szent Margit Katolikus Általános és Zene­iskola tanulóinak részvételével. Szívesen fogadják más iskolából is a tanulókat. A szentmisét Szabó Oszkár tábori lelkész mutatja be. MEGVÁLTOZOTT a szentlőrinci római katolikus plébánia tele­fonszáma. Az új szám: 73/471-210. NYÍLT NAP. Január 9-én háromnegyed 8-tól nyílt napot tart az Árpádházi Szent Margit Katolikus Általános- és Zeneiskola. Janu­ár 16-án és utána minden csütörtökön délután fél 5-től isko­laelőkészítő foglalkozás lesz leendő elsősök részére. Várják a gyermekeket és a szülőket (Pécs, Szent István tér 10. Telefon: 72/511-243). KOPT KARÁCSONY. Hoszni Mubarak egyiptomi elnök ünnep­nappá nyilvánította a kopt keresztények karácsonyát az összes egyiptomi számára. Január 7. tehát a többségi muszlimok számára is pihenőnap lesz. A koptok az ókori egyiptomiaktól származtat­ják magukat, egyházuk gyökereit Szent Márk apostolra vezetik vissza, pápájuk III. Senuda az ő 117. utódának számít és Kairóban székel. KARÁCSONYI ÜDVÖZLETÉT küldött II. János Pál katolikus egyházfőnek II. Alekszij pátriárka, az orosz ortodox egyház feje, felszólítva a pápát kettejük „testvéri kapcsolatának felújítására”. II. Alekszij üzenetében kitért arra, hogy a január 7-én ünneplendő ortodox karácsony alkalmával külön imát szentel a katolikus egy­házfőnek, békés új esztendőt kérve a Vatikán feje számára. TÖMEGTÁJÉKOZTATÁSI VILÁGNAP. „A tömegtájékoztatási eszközök a valódi béke szolgálatában a Pacem in Terris tanításá­nak fényében” - ezt a témát választotta II. János Pál pápa a 2003. évi tömegtájékoztatási világnapra. A témaválasztás arra mutat rá, mennyire fontos szerepet tölt be a média a béke elő­mozdításában. A tömegtájékoztatás világnapja június 8-a, pün­kösdvasárnap. Az egyetlen megengedhető út II. János Pál szerdán, az új év első napján határozot­tan felszólította a világha­talmakat és a nemzetközi közösség tagjait, hogy bé­kés eszközökkel szüntes­sék meg a világbékét fe­nyegető jelenkori feszült­ségeket, különösen a Szentföldön dúló viszályt. A Szent Péter-baziliká- ban a szentmisét Angelo Sodano vatikáni bíboros­államtitkár celebrálta, a pá­pa a bevezető és a záró szertartást vezette, és ő mondta a homíliát. Szent­beszédében a katolikus egyházfő nem tett konkrét utalást az Irak ellen készü­lődő esetleges támadásra, általánosan fogalmazva ál­lapította meg: annak elle­nére, hogy sorozatosan is­métlődnek a népek békés együttélése elleni merény­letek, a békés út lehetsé­ges, sőt, az az egyetlen megengedhető. Külön említette a pápa Szentföldön kialakult hely­zetet. A Közel-Keletet el­borító, tartós feszültség - mondta II. János Pál - még sürgetőbbé teszi az értel­metlen testvérháború pozi­tív jellegű megoldását. Eb­ben minden istenhívőnek a közreműködésére szükség van, azokéra, akik éppen vallásosságuk tudatában utasítják el a népek és az egyének egymás ellen uszí­tását, s a békés világ meg­teremtésére törekszenek. __________________Megtörtént_________________ Ka maszlányok A frissen „visszaegyházasított” közép­iskolában nem volt könnyű dolgom. A hittan ugyan már annak rendje-módja szerint beleépült az órarendbe, a diá­kok jelentős része azonban nem volt hívő. Sőt. Kifejezetten utálta a hittant és vele együtt engem is. Az egyik osztály, amelyben tanítot­tam, egyébként is elképesztően fe­gyelmezetlenül viselkedett. Nem csak nekem okoztak gondot, magatartásuk a kollégák körében is állandó beszéd­téma volt. Ebben az osztályban történt az alábbi eset. A tanterem közepe táján egymás mellett ült két lány. Már korábban is sok bajom volt velük, de azon a bizo­nyos órán mintha az ördög bújt volna beléjük. Mindent megtettek annak ér­dekében, hogy zavarják az órát, hogy lehetetlenné tegyenek engem az egész keresztény erkölcsi tanítással együtt. Időnként „véletlenül” úgy ejtették le az írószeres tasakjukat, hogy a szétgu­ruló holmik minél nagyobb derültsé­get keltsenek. Cédulákat indítottak út­nak, melyeken szellemes megjegyzé­sekkel kísérték a magyarázataimat. Az egyik kérdésem után támadt pillanat­nyi csendbe egyikük jó hangosan be­leböfögött, és így tovább. Először igye­keztem nem észrevenni az idétlenke- déseiket, aztán többször rájuk szól­tam, de éreztem, hogy teljesen kiszol­gáltatott vagyok. Én itt a szerető Jé­zust képviselem, nem ordítozhatok, nem zavarhatok ki senkit a teremből. Az ellenkező hatást érném el azzal is, ha írásbeli megrovást adnék, ha az osztályfőnök vagy az igazgató segítsé­gét kérném. Igyekeztem türelmes ma­radni, de az idegeim kezdték felmon­dani a szolgálatot. Nagyokat fohász­kodtam magamban, és a következő percekben - úgy éreztem - sikerült is egy időre megnyernem az osztályt. Arra figyeltek, amit mondtam, az ar­cokból egyetértést olvastam ki. És ak­kor... A két lány összenézett, majd a bábfigurák mozgására emlékeztető fejbóÜntás kíséretében, idétlen han­gon ezt mondták: „Ühüm!” Óriási röhögés tört ki. Nem bírtam tovább, elszánt, komor léptekkel meg­indultam feléjük. Nem tudom, müyen lehetett az arckifejezésem, de amint a két lány elé álltam, síri csend lett az osztályban. Mindenki rám nézett. Gon­dolom, azt várták, hogy itt most két ha­talmas pofon fog elcsattanni. Erre szá­míthatott a két főszereplő is, mert el­szánt, pimasz arccal néztek vissza rám. Ebben a pillanatban különös melegség futott végig rajtam. Elmúlt a remegé­sem, és csendes, nagyon nyugodt han­gon ezt mondtam a lányoknak: „Ha azt akarjátok kipróbálni, hogy még med­dig bírom, hát megmondom: már nem sokáig. Még egy ilyen benyögés, és el­veszítem a józan eszemet. Ordítani és toporzékolni fogok, és kizavarlak ben­neteket a teremből. De most mondom, amikor még ura vagyok önmagámnak, hogy azért én akkor is nagyon foglak szeretni benneteket.” Döbbenetes csend lett. Nem erre számítottak. Visszamentem a helyem­re és folytattam az órát. A két kis­lánnyal sem azon az órán, sem ké­sőbb nem volt több problémám. Akkor 17 évesek voltak. Ma már ta­lán asszonyok, fiatal édesanyák. Nagy szeretettel gondolok rájuk. Dobos László (

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents