Új Dunántúli Napló, 2003. január (14. évfolyam, 1-30. szám)

2003-01-22 / 21. szám

2003. Január 22., szerda RIPORT 7. OLDAL KULTÚRA­Változatos programok megyeszerte Tizenharmadik éve ünnepeljük minden év január 22-én a Magyar Kultúra Napját. A megyében több helyen is lesznek megem­lékezések, színes programok. A központi ünnepségre idén Mohácson kerül sor. A kézirat szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban, január 22-én fejezte be a Himnusz megírá­sát. Ennek emlékére 1989-től január 22-én ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját, és a pedagógusokat 1993-tól e napon tüntetik ki. Baranyában a központi ünnepségre ezút­tal Mohácson kerül sor ma 17 órakor a Kos­suth Filmszínházban a Pécs-Baranyai Kultu­rális Szövetség és a Bartók Művelődési Köz­pont rendezésében, melynek keretében a hagyománynak megfelelően elismerő díja­kat, okleveleket adnak át különböző kultu­rális szervezetek. Az ünnepi műsort a nívó­díjas együttesek adják. A Baranya Megyei Múzeumok Igazgató­sága idén is csatlakozik e jeles naphoz: ma ingyen látogatható a Néprajzi, a Várostörté­neti, a Régészeti Múzeum és a Modern Ma­gyar Képtár I. Több pécsi könyvtár rajz-, fotó- és könyv­kiállítással ünnepel. A leglátványosabb ösz- szeállítás a Várkonyi Nándor Könyvtárban (Nagy Jenő u.) látható, ahol a folyosói galéri­ában a 125 éve született Molnár Ferencre em­lékeznek. A drámaíró munkásságát a Pécsi Nemzeti Színházban játszott darabjainak plakátjaival, fotóival, műsorfüzeteivel szem­léltetik. A tárlat három hétig lesz látható. A Nyitnikék Gyermekkönyvtárban (Bán­ki Donát u.) olyan könyvekkel rendeztek be egy sarkot, amelyek a különböző művészeti ágakat: a színház, a film, az irodalom világát mutatják be képekkel gazdagon illusztrálva. A három tucatnyi kötet átfogó képet ad a magyar kultúráráról. A Csipkefa Gyermekkönyvtárban (Baj- csy-Zsilinszky u.) a nagy magyar művészek közül a jeles dátum alkalmából ezúttal Ba­bits Mihállyal foglalkoztak alaposabban (ta­valy Bartók Béla volt a kiemelt). A gyerekek a költő Jónás könyve című művét álmodhat­ták színekbe, és a rajzokból látható most be­mutató. Szigetváron délután képeslap-kiállítás nyílik Ady Endréről a Városi Könyvtárban, majd ünnepi műsorra kerül sor a Weiner Leó Zene- és Művészeti Iskolában, ahol a kulturális program mellett sor kerül a Váro­si címerplakett átadására. Sásdon immár hagyomány, hogy egy nappal későbbre szervezik a Magyar Kultú­ra Napjának programját, elkerülendő a üt­közést a megyei központi rendezvénnyel. A Művelődési Központ és Könyvtár tehát holnap este látja vendégül Márai Enikő-B. Horváth István előadóművészeket, akik Magyarok szimfóniája címmel verses zenés műsorral várják az irodalombarátokat. Komlón, a Színház- és Hangversenyte­remben 17 órakor nyílik az erdélyi fejedel­mek arcképeiből egy kiállítás, majd 18 óra­kor kerül sor a Pilinszky-estre. Pécsvára- don a zeneiskolában holnap délután az összes tanintézmény ad kulturális műsort. Siklóson a Vince-nappal kötik össze évek óta a rendezvényeket, ez utóbbihoz kapcsolódnak a színes programok, amelye­ket a város több pontján tartanak meg. Az ünnepélyes megnyitó a várudvarban lesz ma délben. CS. L.-M.B.E. Pengeélen a balettoktatás Egyre több nehézséget jelent a Pécsi Művészeti Szakközépis­kolában folyó balettoktatásban, hogy a most már 5 évfolyamos tagozatnak nincs megfelelő ba­lett-terme. így a minimálisan 100 négyzetméteres termek he­lyett kettő 60 és egy 70 négyzet- méteres helyiségbe szorulnak a táncosok. Uhrik Dóra tagozat- vezető azt mondja: már évekkel ezelőtt a tűréshatárra értek. Az önkormányzat oktatási bizottsága a közelmúltban tu­domásul vette, hogy az intéz­mény tornatermét használják balett-teremként - ami már ön­magában is belső feszültségek­hez vezet, nem szólva arról, hogy nem éppen erre a funkci­óra építették, így elengedhetet­len felszerelések hiányoznak. Az iskolában abban bíznak, hogy a nemzetközi hírű tago­zatnak e tekintetben ez csak át­meneti éve. B. Z. A Várkonyi Nándor Könyvtárban a PNSZ-ben játszott Molnár Ferenc-darabok fotói is láthatók mától FOTÓ: TÓTH L. Ingatlanok az egyetemnek Szorosabbá teszik a város és a PTE kapcsolatát A közelmúltban született állásfoglalás arról' a pécsi önkor­mányzatnál, hogy létre kell hozni egy olyan operatív bizottsá­got, amely a város és a Pécsi Tudományegyetem kapcsolódási pontjai mentén a PTE döntési pozícióiban lévőkkel konkrét ügyekben folytat tárgyalásokat. A bizottságnak még ebben a hó­napban föl kell állnia, mondja Póla József, a városháza főosz­tályvezetője,. miután számos olyan lépés várható idén, amely az önkormányzat költségvetésé­re is hatással lehet. A PTE tudo­mányos, kulturális, művészeti súlyára tekintettel naprakész, pontos információk szüksége­sek, fogalmaz a főosztályvezető. Köztudott, hogy nagyon soká­ig rendezetlen volt a város és az egyetem viszonya, egyik fél ré­széről sem történt igazán közele­dés, nem mérték föl kölcsönösen az igényeket és a lehetőségeket - bár példákat lehet hozni. Ilyenek az istenkúti vagy a Berek utcai volt általános iskola épületeinek átadása, vagy az, hogy az Egye­tem utcai iskola területének egy részén az egye­temi dolgozók lakásépítésé­nek szolgálatá­ban álló Fecs- keház-program valósul meg. A Rókus utcai volt Hevessy szakiskola épületét gyógysze­részképzésre bérlik, a Vasváry- ház egyetemtörténeti múzeum­nak ad otthont. A közeljövőben olyan, a város tulajdonában lévő ingatlanok sza­badulnak fel, amelyek Póla József szerint kiválóan hasznosíthatók egyetemi célokra. Ha elkészül a „kis-Pollack” épülete a Batthyány utcában, elhatározás és megálla­podás kérdése, mi lesz a régivel? A Rókus utcai épület feltételeiben minden tekintetben képes kielé­gíteni a gyógyszerészképzést, és a nyáron teljes egészében kiürül. Ami nem tulajdoni ügy: a volt Park mozi épülete, a szimfonikus zenekar jelenlegi próbaterme az egyetemi zenekar próbáinak is helyet adhat, az orvosi kar aulája, ahol sorra rendezik a hangverse­nyeket, viszont akusztikai fejlesz­tésre szorul. A bővülő egészség- ügyi főiskolai karnak a városi ok­tatási intézmények lehetnek a gyakorlóterei, és megfogalmazó­dott, hogy az egyetemi kulturális rendezvényeket a város is támo­gathatja. BALOGH. Z. Svéd nap Pécsett Svéd. napra kerül sor Pécsett január 24-én: svéd cé­gek tartanak előadásokkal egybekötött termékbe­mutatót, illetve a korábban Berlint, Prágát és Bé­cset megjárt Svéd építészet a huszadik században című kiállítás is megnyílik a Pécsi Galériában. Svédország magyarországi nagyköveteként nagy örömömre szolgál, hogy ezeknek az eseményeknek a házigazdája lehetek. Az országaink közötti kulturális, kereskedel­mi, és emberi kapcsolatok jóval nagyobb számban és változatosabb formában vannak jelen, mint azt Magyarországra érkezésem előtt gondoltam volna. Svédország egyike a legnagyobb külföldi befekte­tőknek Magyarországon, és országaink között tartós és régi hagyomá­nyokra visszatekintő kapcsolat van. Az építészeti kiállítás egyik, a Ragnar Östberg tervezte stockholmi városházát ábrázoló képén példá­ul éppen azt a stílust figyelhetjük meg, amely a szegedi egyetem épí­tészét, Rerrick Bélát is megihlette. Az elmúlt hatvan év során Svédország és Magyarország útjai sok­szor keresztezték egymást. 1944-gyel és 1956-tal ellentétben, ezúttal nem Magyarország balszerencséje, hanem sikere hoz bennünket ösz- sze. Ez különösen nyilvánvaló volt múlt decemberben, amikor ugyan­azon a héten vette át Kertész Imre a Nobel-díjat Stockholmban, és zár­ta le sikeresen Magyarország az Európai Unióval folytatott csatlako­zási tárgyalásait Koppenhágában. Nemsokára ugyanannak a családnak, az Európai Uniónak le­szünk a tagjai. Azonos méretű és sok közös érdekkel bíró országok­ként, bízom benne, hogy az Európai Unió keretein belül Svédország és Magyarország szorosan együtt tud majd működni több olyan kér­désben, mint például a munkavállalás, kereskedelem, környezetvé­delem ügye, illetve az Unióval szomszédossá váló országokkal, neve­zetesen Ukrajnával, Moldovával, illetve a nyugat-balkáni régió orszá- ' gaival való együttműködés erősítésére irányuló kezdeményezések. De az Európai Unió nemcsak gazdasági és politikai egyesülés, ha­nem a közös örökség és azonos demokratikus értékrend uniója is. Ah­hoz, hogy együtt élhessenek és dolgozhassanak, a családtagoknak igazán ismerniük és tisztelniük kell egymást. A kultúra segít nekünk ebben. A magyar művészet és irodalom jelentős mértékben erősíti majd az Unió kulturális identitását. Amikor a stockholmi városházán Kertész Imre köszönetmondó beszédét hallgattam a Nobel-díj átadó ünnepségen, az irodalmi No- bel-díj két másik nyertesének szellemi jelenlétét is érezhettem. Egyi­kük a Gulág krónikása, Alexander Szolzsenyicin volt, a másik pe­dig az 1974-es év (az utolsó alkalom, hogy svéd író kapta a díjat) egyik díjazottja, Eyvind Johnson. Johnsont Krilon-trilógiája tette is­mertté Svédországban, a hitleri és sztálini rezsimek gyilkos szatírá­ja, ami egyben allegorikus felszólítás is: ne békülj ki vele, ne szokd meg a diktatúrát. 1956 őszén Eyvind Johnsont a magyarországi események foglal­koztatták. „Magyarországot megint eltiporják” - írta naplójába no­vember 4-én. Néhány nappal később egy tüntetésen szónokolt Ma­gyarország érdekében, emberi jogokat, szabadságot követelve az or­szágnak, Svédországot pedig arra kérve, hogy nyitott ajtókkal fogad­ja a magyar menekülteket. Néhány hónappal később magyar menekültek ezreit fogadtuk, és létrejött az a svédországi magyar közösség, amely az elmúlt fél évszá­zadban lényegesen hozzájárult az országaink közti kapcsolatokhoz. A huszadik század svéd-magyarparadoxona, hogy azok a szörnyűsé­gek, amelyeken Magyarország a negyvenes és ötvenes években át­ment, ugyanakkor az országaink közötti kulturális kötelékek erősö­déséhez is vezettek. A negyvenes évek elején Közép-Európát elhagyni kényszerülő Skandináviába távozók között találjuk a pécsváradi fiatalembert, Ne­mes Endrét is, aki a háború után egy híres göteborgi képzőművészeti iskola igazgatója lett, és fiatal svéd alkotók egész generációját ihlette és bátorította. Ez utóbbiak közül ketten, a már nyolcvanas éveikben járó Acke Oldenburg és LeifEricson Pécsre is eljöttek tavaly október­ben, hogy művészetük gyökereit megkeressék és saját munkáikat, il­letve egy harmadik társuk, Valter Gibson műveit a Múzeum Galériá­ban kiállítsák. Kevés ennél találóbb példa akad arra, hogy a Pécs és Svédország közötti kapcsolatok mennyire gyümölcsözőnek bizonyultak mindkét ország számára. Január 24-én egy újabb esély kínálkozik majd arra, hogy még jobban megismerjük egymást. Staffan Carlsson Svédország magyarországi nagykövete Kritikus vizsgálódás a vizsgák körül Aranyköpés: „A Hunyadiak össze voltak veszve a csileiekkel” Az egyetemi diplomáig hosszú út vezet, négy-öt-hat éven keresz­tül. Rögös, amennyiben a rögök a vizsgákat jelentik. Márpedig ezt még manapság sem lehet megúszni, hiába a kreditrendszer, hiába bármely más újítás. Azaz: tudni kell. Kellene. Különböző karokról, nagyon külön- Sokan állítják, hogy a szóbeli böző tárgyakat oktató tanársegé- vizsga amúgy elavult, nem objektív, dek, adjunktusok, docensek, pro- s előnyben részesítenék az írásbeli fesszorok egy dologban felettébb számonkérést. Csemus professzor egybehangzó véleményt formálnak: azonban minderről így vall: tragikusan alacsony tudásszinttel -Az orvosnak máj dán beszélnie kell szembesülniük a vizsgákon, kell, kommunikálnia. És bírnia szigorlatokon. stresszhelyzetet, hiszen sokszor Hallgassuk, mit mond dr. Csemus úgy kell majd döntenie, hogy köz- Valér, aki a mindig is nagy „mumus- ben a beteg hörög, a rokonság sír nak” számító anatómia professzora és a nővérke már elájult. A szóbeli - de hát ezt még a laikus belátja: ha ezekre a helyzetekre is edzést ad. valamit kell tudnia egy jövendő or- De a bajok gyökere voltaképp mé- vosnak, az az anatómia. lyenvan. Az a gond, hogyazorvo­- Ma is volt valaki, akiből negyed- si pálya erkölcsi-anyagi megbecsü- óra alatt sem tudtuk előcsalogatni, lése olyannyira lesüllyedt, hogy hogy a szívnek négy ürege van, és nem kell csodálkozni rajta, ha a leg- mi az a négy üreg. A másik azt állí- jobbak több lehetőséggel kecsegtető tóttá, hogy még életében nem hal- pályát választanak. A kevés szent el- lotta azt a kifejezést, hogy „lábszár”, hivatott mellett, meg akikből az Pedig ezek már azok a hallgatók, anyuka még ma is mindenképp or- akik a vizsga előtti minimumteszten vost akar nevelni, már csak közepes átmentek. képességűek jelentkeznek ide. Jel­lemző, hogy anatómiából nagyobb arányú a bukás (akár 50 százalékos is!), mint korábban, jóllehet az egy- harmadával csökkentettük a tan­anyagot! Megjegyzés: csak anatómiából 5000-6000 latin kifejezést kell tudni a hallgatóknak, ami annyi, mint egy közepesre fejlesztett idegennyelv^ tudás szókincse. Nincs mese: eh­hez fenék is kell. Mint ahogy lényegében min­den tárgyhoz, vagy mondjuk szebben: tudo­mányhoz. De mint dr. Lénárd László, az élet­tan professzora megjegyezte:- A fiatalok manapság temérdek információhoz jutnak, az internettől kezdve a televízión át a ma már sok­kal könnyebben hozzáférhető szak­irodalomig. Csak az a baj, hogy a sok információ feltérképezése, akár csak feldolgozása sem egyenlő még Dr. Csernus Valér a tudással. Márpedig sokan azt kép­zelik, hogy a relatív tájékozottság, az információhalmaz maga a tudás. A Bölcsészettudományi Karon is vannak aggodalomra okot adó jelek. Persze, a „sztori” vagy hallgatói aranyköpés is lehetne, hogy egyete­mi történelem szigorlaton ilyen fele­let hangzik el:- A Hunyadiak össze voltak vesz­ve a csüeikkel. (Nehéz ezt írásban visszaadni, mivel a Hunyadiak a Czilleiekkel „voltak összeveszve”, és Chüét ide- kevemi meglehetősen bajos.) De mit lehet kezdeni azzal, ha irodalomszigorlaton a társaság fele tételhúzás után azonnal bedobja a törülközőt, aki meg mégis megszó­lal, arról két-három mondat után de­rül ki a teljes nihil.- Az irodalom olyan szak, hogy sokat kell olvasni: regényeket, ver­seket - mondta Takáts József, a Klasszikus Irodalomtörténeti Tan­szék tanársegédje. - De nyilvánva­ló, hogy a hallgatók nem olvasnak, nem tartozik a mindennapos fogla­latosságaik közé, műit ahogy egy korábbi generáció, ha volt szabad­ideje, levett egy könyvet a polcról. Észrevehető, hogy nehézségekbe ütközik, hogy fo­tálában mond- Pj nem érdeklőd­ide. Ettől még ta­nulhatnának a vizsgára, hiszen dip­lomát azért szeretnének kapni. De van egy olyan „titkos szerződés”, hogy minimális teljesítménnyel is elvégezhető az 5 év, amiben persze, az oktatók is hibásak. Ám úgy tű­nik, ha valaki bekalkulálja azt, hogy az egyetem alatt túl kell élni néhány kínos pillanatot (úgy mint: bukás a vizsgán), biztos lehet benne, hogy meglesz a diplomája. A jogi karon se szűkölködnek ke­mény vizsgákban a hallgatók. Dr. Fenyvesi Csaba docens főképp bün­tető eljárásjogból szigorlatoztat ne­gyedéven.- A nagy kirugdosást megköny- nyítettük a néhány éve bevezetett minimálteszttel, ahol kiszűrjük az egyeseket. Ez biztos, hogy minden nap a társaság 40-50 százaléka. De ez persze nem jelenti azt, hogy ma­gán a vizsgán ne lehetne megbukni, elvégre a fő kérdésekben nincs par­don. Az egyértelműen érződik: a hallgatók érdeklődése elfordulóban van a büntető jogtól, inkább a gaz­dasági-, a versenyjog felé tendálnak. Itt nem pedáloznak a jó jegyért, le­gyen meg az a kettes, hármas. Alig van, akiből árad az affinitás, akiben fel lehet fedezni plusz olvasottságot, akivel ugyan vizsgakörülmények között, de beszélgetni lehet kicsit! Olyan hallgató, aki gondolkozik. Megjegyzem: mindegyik beszél­getőpartnerem hozzátette a mon­dandójához - tisztelet a kivételnek. Reméljük, ezek a kivételek lesznek az orvosaink, a tanáraink, az ügyvé­deink. M. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents