Új Dunántúli Napló, 2003. január (14. évfolyam, 1-30. szám)

2003-01-03 / 2. szám

2003. Január 3., péntek KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL ZENÉSZ-KÉPZŐMŰVÉSZ FOTÓKIÁLLÍTÁSA. Benedek Barna, a pécsi Burzsoá nyugdíjasok együttes zenésze, a PTE festő szakán végzett képzőművész modern német és oszt­rák épületekről készített fotóiból látható kiállítás a pécsi Ifjúsági Házban január 8-ig. _______________________________________________________ __fotó; tóth l. Sze mparazsak Nem hiszem, hogy megetettek volna, hazudni legfeljebb a szavak szoktak, de ez a két pár szem lesütve is a valóságot köpte az aszfaltra. Az egyik gazdája még hétéves sincs, a másiké tizenegy, két felnőtt kislány a város túlsó végéből, egy egészen más világból, ez a szegénység nem mű, a ruhájuk rájuk nőtt, mint ahogy biztosan valódi az elköltözött apa, a trombózissal otthon fekvő anya, ahol ennek a szónak, hogy otthon, valami egészen más jelentése lehet, egy vacok az összebújásra, és nem érdekel, ha valakiben most föl­mordul az önérzet, miért merem kutyához hasonlítani az embert. Nem hiszem, hogy megetettek volna, a koldulásnak vannak fokozatai és van már-már művészete, de ez a két gyerek csak megállt, először tisztes távolban, figyelte, ahogy pakolom ki a bevásárlókocsit, lassan araszoltak közelebb és közelebb, elugrásra készen, és csak néztek némán, és a szemük szégyent égetett mindannyiunk arcára az új év első tevékeny napján. balogh zoltán _____________Jegyzet______________ Ló vá tett emlékezet A Járdaszéli bárpult - jeges ke- verttel című, a régi pécsi kiskocs­mák felé vetett búcsúpillantásnak tekinthető írás kapcsán több tele­fonáló örvendeztetett meg emlé­keivel. Regényes helyek lévén, emez ivók bezárásával egy kor­szak is végleg letűnni látszik. ...De az a Csicsi bácsi-ügy nem egészen úgy történt - figyelmez­tettek. A hajdan volt bűntény ál­dozata a Piros Rózsa törzsvendé­ge lévén sokáig volt beszédtéma a Városban. Több gyilkosságról is az a szóbeszéd járta, hogy; bottal üthetik a tettesek nyomát. így rög­zülhetett az is, hogy az öreg, dús­gazdagnak hitt, szegény numiz- mata életének kioltója azóta sem került kézre... Fölhívott egy igen idős úr, mondván, ő mint az ügy hajdani nyomozója, személyesen tartóztatta le, és állította elő a tet­test. Ezért külön jutalmat is ka­pott. Más valaki azt közölte, dr. R. I. ügyvédi irodája látta el a tet­tes védelmét. Az illető rég leülte már a büntetését. Az emlékezet, az emlékezés csalóka dolog. Az emlékező szubjektum hol a dolgok színét, hol a visszáját lépteti elő a múlt homályából. A tények hangula­tokkal, érz.elmi környezettel tár­sulva konzerválódnak. A tanu­lás nem választható el az emlé­kezéstől. Aki tud valamit, emlé­kezik. Az idő rostáján persze sok minden kihullik. Eljelentékte- lenednek egyes mozzanatok, mások fölerősödnek. Az érzelmi­hangulati töltéssel együtt az elő­jelek is változhatnak. Ugyanak­kor, sohasem volt még alaposab­ban dokumentált kor, mint a mögöttünk lévő évszázad. Még­is: az emlékezést is a végletesség látszik uralni. A „csak a szépre emlékezem" egyfelől. „Minden sötét és fekete" másfelől. Igaz ál­talánosság az is: „...a filléres emlékeim oly drágák nekem. ” A kínai asztrológia most záruló in­tervalluma a Ló éve. Sokakat ló­vá is tett ez az időszak. Hogy kit, miben, annak talán csak a lo­vak volnának a megmondhatói. Meg a régi italmérések fuvaro­sai, a.„ fuharosok”, akik a lehető legalaposabban ismerték a lova­kat. BEBESSI KÁROLY Levéltárak kormányhátszéllel Eredmények a baranyai és az eszéki intézmény együttműködésében Most készítik elő a Baranya megyei és az eszé­ki állami levéltárak közötti, márciusban alá­írandó, évente megújított együttműködési meg­állapodást, amely konkrét feladatokat határoz meg a két intézmény közös munkájában. Harmadik éve viszik mikrofilmre Eszéken az egy­kori belyei uradalom iratanyagát. A nagybirtokot annak idején érdemei elismeréséül a törökverő Savoyai Eugén kapta, a horvát levéltárosok mun­kája nyomán a megmaradt dokumentumok ha­marosan a magyar kutatók számára is könnyeb­ben hozzáférhetővé válnak. Ami a Baranya me­gyei és az eszéki állami levéltárak évente megújí­tott együttműködésében most különösen idősze­rű, az az elektronikus adatfeldolgozás, illetve a privatizáció teremtette új helyzet kérdésköre. A horvátoknak az elsőben, az ittenieknek az utób­biban, a magánosítás során felgyűlt iratanyag ke­zelésében van nagyobb tapasztalatuk, amelyek megosztása - s ez jelzi a feladatokat is - érdeke a feleknek. A másfél évtizedre visszanyúló közös munka három területet ölel fel, mondja dr. Odor Imre, a Baranya Megyei Levéltár igazgatója. Az egyik a kutatás, a magyarok főként az eszéki, a történe­ti Baranyára, illetve az egykori Verőce, Szerém és Pozsega vármegyékre vonatkozó forrásokat vallatják részben Eszéken, illetve Zágrábban, az ottani országos levéltárban. Természetesen bi­zonyos, őket érdeklő dokumentumokhoz itthon is hozzáférhetnek, például a II. József korában egy kerületbe sorolt Baranya és Szerém várme­gye népességéről, foglalkoztatásáról az Orszá­gos Széchenyi Könyvtárban találni - mai szó- használattal: szociológiai mélységű - adathal­mazt. Az eszékiek főként a pécsi egyházmegye iratai iránt érdeklődnek - hiszen az a XVIII. szá­zadig jóval a Dráván túlra nyúlt -'továbbá a magyaror­szági horvátokra vonatkozóan folytatnak kutatásokat. A két intézmény munkatár­sai rendszeresen publikálnak egymás kiadványaiban, emel­lett számos alkalommal hívják egymást konferenciákra - ilyen a levéltári napok sorozata -, módszertani szimpóziumokra. Harmadik éve egy úgynevezett szakmai napot is tartanak, amikor valami különlegességre hívják fel a figyelmet; így látogattak tavaly a dakovói püspöki levéltárba, idén Pécs lesz a házigazda. Az csak természetes, hogy egy-egy konkrét kuta­tási témában, amennyiben a szomszéd országból valamelyik kolléga igényli, kölcsönösen, rövid időn belül minden segítséget megadnak - mond­ja Odor Imre. A forrásokat magyar részről a Nemzeti Kultu­rális Alap pályázatai teremtik meg, amelyek rész­ben a határ menti intézmények együttműködé­sét, illetve a határon túli, magyar vonatkozású te­rületek feltárását preferálják. BALOGH Z. Világzene magyar nyelven Világok virága címmel január­ban jelenik meg a pécsi Kalan­dor zenekar tizenhat dalt tartal­mazó Cl e. A nemzetközi fel­állású csapat - tagjai között hol­land, ír, perzsa zenész is van - magyar népzenei motívumokra épülő világzenét játszik, de a ko­rongon három népdalfeldolgo­zás is helyet kapott, mondja az ötletadó Teve (Sándor Péter), aki Mészáros Péterrel közösen jegyzi a szöveget és a dallamo­kat. Fél éve a Vadászok vadásza című könyv mellékleteként már kaphattunk ízelítőt az anyagból, amely a Deep Forest-vonalnál is ősibb hagyományok felé fordul. - Azt kell játszanunk, ami a gén­jeinkben van - fogalmaz Teve -, a flamenco maradjon a spanyo­loké, ahogy a feketéké a blues. A világzene nálam nem univerzá­lis rágógumizenét jelent, hanem az értékeink felmutatását úgy, hogy nem zárkóztunk el az elől sem, hogy befogadjunk bizo­nyos motívumokat. Ami nem mond ellent a hagyományok­nak, hiszen a magyar nép is be­fogadó. B. Z. Olvasásból elégséges Minden negyedik 15 éves magyar tanuló gyakorlatilag analfabéta A magyar tanulók olvasási képességének alacsony színvonalá­ról 1970 óta rendelkezünk adatokkal. Azok az első jelzések sokkszerű reagálást váltottak ki: egymást követték a különbö­ző olvasástanítási módszerek. Most, 32 év múltán kiderül egy nemzetközi felmérés eredményeként, hogy a 15 éves magyar diákok 20 százaléka nem érti, mit is olvas. Az okokra és a meg­oldásra kerestünk választ két kiváló szakember segítségével. Az" oktatás helyzetéről az UNICEF által közzétett jelentés a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szer­vezet (OECD) huszonnégy fejlett or­szága közül csak a 16. helyre sorol­ta a magyar oktatás színvonalát. A 15 éves magyar diákok 20 százaléka nem érti meg, amit olvas. A koreai és a finn gyermekek között ugyanez az arány csak 7 százalék. A húsz százalék is riasztó, de en­nél jóval differenciáltabb a kép, állít­ja Arató László, az Irodalomtanárok Egyesületének elnöke. Ugyanis, mint azt egy 2001 novemberében, a kilencedikesek körében elvégzett felmérés igazolta, ennél sokkal siral­masabb eredmény született bizo­nyos mélyebb összefüggéseket tar­talmazó szövegek esetében, hiszen csak 3 százalék tudott válaszolni ar­ra, mit is olvasott. Magyarországon az iskolarendszer rendkívül szelek­tív, vagyis a jók a jó, a gyengék a gyengébb iskolákba járnak. Ugyan- aldcor a differenciálás ritkán alkal­mazott módszer, következésképpen a rosszabbáktól szabadulni igyekez­nek.- Az is komoly probléma, hogy nálunk már 12 éves kortól irodalom- tanítás folyik, nem pedig szövegér­tés tanítás. Sok életrajzi és egyéb le­xikális adathalmazzal tömik tele a fejeket, kevés a szöveggel való elidő- zés. Van esély a változtatásra, de csak akkor, ha nem az első négy, ha­nem az első tizenkét évben tanítjuk az olvasást. Úgy gondolom, hogy nem hoz megoldás a tervezett hat­éves alapozó szakasz sem. Mindez természetesen más típu­sú hozzáállást vár el az irodalomta­nároktól is, mondja Arató László. A szemléletváltást részben kényszerí­tő eszközökkel, részben az iroda­lomismereti tananyag radikális csökkentésével lehetne elérni. Az pedig egyértelműen bebizonyoso­dott, hogy az a feltételezés, misze­rint a diák a klasszikus értékeket eleve szereti, nem éppen alapadott­sága, az ő befogadó szempontjait is figyelembe kellene venni, ellenkező esetben kulturális autizmusra neve­lünk. Még bonyolultabb, és sajnos rosszabb is a helyzet, állítja Csapó Benő, a Szegedi Tudományegyetem professzora. A „PISA 2000 Projekt” elnevezésű felmérések szerint ugyanis Magyarország a 32 részt ve­vő ország közül az olvasás tekinteté­ben a 21-26. helyek valamelyikén áll. A különbségek e sávban annyira kicsik, hogy a sorrendet nem lehet megbízhatóan eldönteni. Az igazi probléma azonban az, hogy a gyere­kek egy jelentős része valóban nem tanul meg olyan szinten olvasni, hogy e készségét írott szövegek ér­telmezésére, tanulásra, önmaga fej­lesztésére használhassa. Minden negyedik 15 éves magyar tanuló gyakorlatilag analfabéta. Matemati­kából (a 20-23. helyen) és termé­szettudományból (13-21. helyek va­lamelyikén) egy kicsit jobban ál­lunk, azonban ezek az eredmények is elszomorítóak, ha arra gondo­lunk, hogy a hetvenes és nyolcva­nas években e területeken mi vezet­tük a nemzetközi mezőnyt. Az okok összetettek, és hiba len­ne egyetlen tényezőre visszavezetni az összes problémát, magyarázza a professzor. Az olvasás tanítása soha nem volt az erősségünk, és a gyen­ge eredménynek semmi köze nincs ahhoz, hogy nyelvünk a finnugor nyelvcsaládhoz tartozik: az olvasás­listát ugyanis legközelebbi nyelvro­konaink, a finnek vezetik. De jók Korea és Japán eredményei is, tehát a sikert még csak a latin betűkkel sem lehet összefüggésbe hozni. Ma igen nagy gondot jelent az erős sze­lekció: az iskolák válogatnak a tanu­lók között, erősíti meg az Arató László által mondottakat. Egy ré­szükről eleve lemondanak, holott válogatás nélkül mindenkit meg kellene tanítani. Egy másik gond a lemaradókkal való foglalkozás, a felzárkóztatás hiánya. Továbbá a ta­nítók nem rendelkeznek azzal a speciális szaktudással, amely a ne- lönböző pályázati kiírásokat értel- hézségekkel küszködő gyerekek mező szakembereknek. Ezeket a azonosításához és kezeléséhez kel- készségeket azonban az iskola nem lene. A legfőbb baj pedig az, hogy tanítja. az iskolai olvasás-tanítás szinte nem Legalább ennyire nagy probléma is törekszik arra, hogy megtanítsa a van a természettudomány és mate- gyerekeket gondolkodni, a szövege- matika tanításával is, vélekedik Csá­két feldolgozni, értékelni, elemezni, pó Benő. Mindkettő elavult tudás­- Eleve hibás szemléletnek tar- felfogáson alapszik, idejétmúlt tóm az olvasás-tanítás feladatainak módszerekkel nagyrészt haszonta- iskolafokhoz való kötését. Az olva- lan és gyorsan felejthető tudást köz­sás képességeinek fejlesztésére vetít-óriási erőfeszítéssel. Ezek per- ugyanis az oktatás minden szintjén sze csak nagyon általános megfigye- szükség lenne, beleértve a középis- lések, a konkrét okokról és folyama- kolát és az egyetemet is. Szövegek tokról nagyon keveset tudunk, és lényegének kiemelése, összefogná- így a megoldásra sincsenek recept- sa, következetlenségek, belső el- jeink. Más országok - például Finn- lentmondások felismerése, nagy ország - euro-tízmilliókat költenek mennyiségű szöveg gyors áttekintő- pedagógiai kutatásra, fejlesztésre, se és értékelése - mind-mind olyan Mi pedig elvárjuk a tanároktól, készség, amelyre egy biztosítási hogy maguk oldják meg a problé- szerződést aláíró ügyfélnek éppúgy mákat - amikre senki nem készí- szüksége van, mint egy jogásznak, tette fel őket. egy gazdasági vezetőnek, és a kü- ____________________cseri László NÉH ÁNY ORSZÁG 15 ÉVES TANULÓINAK OLVASÁS-SZÖVEGÉRTÉS PONTSZÁMA Angolszász országok Mediterrán orszáeok Kanada 534 Franciaország 505 Ausztrália 528 Spanyolország 493 Egyesült Királyság 523 Olaszország 487 USA 504 Portugália 470 Észak-eurónai országok Posztszocialista orszáeok Finnország 546 Csehország 492 Svédország 516 Magyarország 480 Izland 507 Lengyelország 479 Norvégia 505 Oroszország 462 (Az ötös szintet a 625 pont feletti érték jelenti.) h t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents