Új Dunántúli Napló, 2003. január (14. évfolyam, 1-30. szám)

2003-01-15 / 14. szám

jgjggjg MHj íg ü 2003. Január 15., szerda KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL NAGY GÁBOR TERMÉSZETFOTÓI várják az érdeklődőket Pé­csett, a Mecseki Fotóklub kiállítótermében (Civil Közösségek Háza). A tárlat február elejéig látogatható. ________reprodukció; müller andre* Vi zsga Hivatalos helyről hivatalos infor­máció érkezik: jön a honvédelmi miniszter. A Pécsi Tudomány- egyetemen sajtótájékoztató, amelyen részt vesz, tájékoztat. Újságíró készül. Újabb hivatalos információ hivatalos helyről: jön a miniszter, de nem vesz részt, nem tájékoztat. Ámde találkozik az intézetigazgatóval, s erről be­szerezhető bővebb információ. Újságíró egyeztet. A megjelölt for­rás csak annyit tud, jön és talál­kozik. Nincs bővebb információ. Újságíró kutat. Kiderül, minisz­ter nem miniszterként, hanem hallgatóként jön. Két főiskolai diplomája mellé megcélozta az egyetemit, s vizsgáznia kell. Két tárgyból. Egyikből az intézetigaz­gatónál húzza a tételt. Újságíró régi kapcsolatokhoz nyúl, s kide­ríti, jól teljesített a miniszter. De ebben az ügyben csak ő ment át a vizsgán. __________fw Eu rópa még messze van millió eurós uniós támogatást ren­deltek - amihez természetesen az önrészt is hozzá kell tenni. Az alpolgármester úgy látja, először a magyarországi kulturális fővárosi rangot kell megcéloznia Pécsnek, amihez bizonyos tám­pontot adhat egy újabb látogatás. Január végén dr. Kunszt Márta al­polgármester vezetésével három­fős delegáció utazik Grazba, hogy tanulmányozza egy ilyen méretű rendezvény financiális és szerve­zési hátterét. Mint emlékezetes, az itteni kul­turális és politikai közvéleményt szinte sokkolta, hogy az egész éves grazi programsorozatban egyetlen baranyai esemény, egy májusi táncbemutató kapott csak helyet. Horváth Zoltán nem sok esélyt lát arra, hogy a rendezők változtassanak elképzelésükön. BALOGH Z. Bábelőadás nagyon felnőtteknek Ki az a költőfejedelem, akinek nem írásai, ha­nem sikerei bűvölték el kortársait? Legtöbb mű­vét álnéven adta ki. Ezeket elkobozták, és nyil­vánosan elégették. Száműzetésben töltötte fél életét, de ott is udvartartása volt, s megorrolt, mert a mi II. Józsefünk, Franciaország felé utaz- tában, nem ugrott be hozzá. Európa nagy ural­kodói támogatták. Összetákolt tragédiákat és si­lány nemzeti eposzt írt, mégis szobrot kapott már életében a Comédie-ben. Mert a cenzúra ugyan mindent megtilthatott, de semmit meg nem akadályozhatott. írásai mindenhova elju­tottak. Mikor visszatérhetett hazájába, az ün­neplésekbe halt bele. Könnyítésül: gyűlölte a fanatizmust, minden írását harcos filozófia jellemzi s mindenekelőtt az irónia. Temetésén Franciaország színe-java ott alakoskodott, a királyi pár leeresztett redő­nyök mögött reszketett. Ellenségei kiásták ko­porsóját, és egy szemétdombon temették el. Maradandót csak a kisregényben alkotott, s ezek közül is a Candide ragyog legfényesebben, Igen ,-Voltaire-ről beszélek, akit rég elért már vég­zete: kötelező irodalom lett. Ezért nem olvas­suk. Csak néhány sort, amit róla írtak. Szerencsére Sramó Gábor, a Bóbita Bábszín­ház vezetője, elolvasta a Candide-ot, és úgy gon­dolta roppant aktuális, a negyedezer éves mű. Felnőtt bábdarabot íratott belőle Csánicz Sza­bolccsal. A január 10-i bemutatón, figyelemre méltó produkció született. Csánicz nem zanzásította, a műfajra adaptál­ta a kisregényt. Elhagyta a személyeskedő ol­dalvágásokat, a terjengős cselekménynek csak lényeges epizódjait kerekítette a mesébe, hosz- szas lotyogás helyett, a filozófusok okoskodásá­nak sarkított mondatait emelte át. így nem baj, ha fogalma sincs a nézőnek, ki volt Leibnitz, akit Pangloss mester személyesít meg filozófiá­jával, miszerint a legjobb világban élünk a le­hetséges világok közül. Ha élt a létező szocializ­mus korai éveiben, van némi fogalma a szóla­mokról, melyekből kihagyták ugyan Leibnitz nevét, de a nyomor és megaláztatások közepet­te is meg akarták győzni a népet, hogy ennél jobb nem lehet. A dolog akkor aktualizálódik tovább, amikor megj elértik Martin mester, aki szerint viszont minden a lehető legrosszabb ezen a világon. Máris itthon vagyunk időben és térben, s csak ámulunk, hogy Voltaire nem csak a kormány­párt de mindenkori ellenzékének ideológusait is ismerte! Mindezt nem a szemináriumok szájbarágá- sával, s nem is a politika nagygyűlések pátoszá­val zúdítja ránk az előadás, hanem sok humorral, bumfordi bájjal, ma­gával ragadó lendülettel, mint jó tréfák sorozatát, mint egy nagyon intellektuális játékot. Csak felnőtteknek ajánlom. Nem azért, mert vannak erotikus mozzanatai, hanem, mert kizáró­lag éretten gondolkodó emberek számára nyújt élvezetet. Nincs bu­gyuta viccelődés, langyos, andalító szépelgés. Kereskedelmi tévé nem fogja közvetítem. Sramó Gábor ötletdús rendezé­se mindent kihasznál, amit a szö­veg, a praktikus, sokértelmű díszlet (Fazekas Antónia) és a műfaj szel­leme kínál. Itt igazán hatásosak a bábszínpadon otthonos átváltozá­sok. Ahogy mai vüágunkban sem tudjuk, viójában ki kicsoda? S fő­ként ki volt? Egy köpenycserével a bábu a szemünk láttára új szereplővé válik. A regény és bábelőadás egyaránt azzal a mondattal fejeződik be: „de vár ám a kert!”. A regényben előtte kapálgatnakis a szereplők, az előadáson nem. Biztosan véletlen, de nekem ez azt sejdíti, hogy az értékteremtő tevékeny­séget is csak szajkózzuk, s nem hisszük, hogy valóban boldogít. Jelenidőnkre utal, hogy a vé­gén Händel muzsikája rockosított átírásban zeng. A mai divatnak megfelelően, látható szemé­lyek és a kezükben életre kelő bábok közös játé­kát látjuk. Ebben a kavalkádban a szerepek ván­dorolnak a bábok és az emberek között. A ját­szó személy lehet hős, környezet, hajó, bármi. S mert arca kivételével minden feketében van, na­gyon sokat ad a játékhoz a beszélő arc, akkor is, ha néma. Hát, még ha, ilyen tisztán és hatáso­san szól. Szégyellem, hogy nem tudom leírni, müyen briliáns teljesítményt nyújtott Illés Ilona, Kozma Andrea, Matta Lóránt és Varga Páer az előadásban. Pedig nincs könnyű dolguk. Az amatőr szín­padok harsány hangvételével, az árnyalatokat is hangsúlyozva, profi szinten bűvölik el a közön­séget. Jő lenne tudni, hányszor sikerül ez még? Talán segít, hogy a jövőben, a Dante Kávéház­ban is játsszák a Candide-ot. A bábuk jól funkcionálnak. Arcuk állítólag Picasso szellemében fogant. Nem tudom meg­erősíteni, otthon felejtettem a nagyítómat. Bükkösdi László Humoros, bájos erotika fotó: laufer l. Európai szintű távoktatási program a régiónak A PTE Természettudományi Kar Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézet koordinálásával európai mér­tékű távoktatási program megvalósítására alakult szö­vetkezés. A mintegy hatmilli- árd forint költségű projekt szeptembertől kezdődik. Az új távoktatási projekt megvaló­sítására a Pécsi Tudományegye­tem, az Antenna Hungária Rt., az Eduweb Távoktatási Rt., a Nádor Rendszerház Kft., az Inter Tan-Ker Kft., a Baranya, a Somogy, a Tolna és a Zala Megyei Önkormányzat, valamint Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata szövetkezett. A konzorcium tagjai által tegnap tar­tott pécsi sajtótájékoztatón dr. Koltai Dénes rektorhelyettes, a PTE TTK FEEFI igazgatója hangsúlyoz­ta: a 2004-es uniós csatlakozásra olyan felnőttoktatási rendszerrel kell rendelkeznünk, amely megfe­lel az EU-s elvárásoknak. A felnőtt- oktatásban részt vevő tanulók né­pességarányával is meg kell közelí­teni az európai átlagot. Ma a felnőtt lakosság 15-18 százaléka, mintegy 350 ezer ember tanul nálunk rend­szeresen, jó néhány nyugat-, illetve észak-európai országban ez az arány meghaladja az 50 százalékot. A magyar társadalom iskolázottsá­gi szerkezete és az emberi erőforrás minősége nagy szélsőségeket mu­tat. El kell érni, hogy a tudás az élet­minőség egyik legfontosabb meg­határozója legyen. Ennek érdeké­ben az EU-csatlakozásig biztosítani kell a tanuláshoz való hozzáférést: házhoz kell vinni a tudást virtuális módon. A munkaerő tudásszintjé­nek emelése munkahely- és esély- egyenlőséget teremtő tényező. A létesülő távoktatási rendszer két fő területet céloz meg. Egyrészt azon rétegeket, amelyek az iskolai felnőttoktatást nem, vagy csak nagy nehézségek közepette tudják igénybe venni: a program igyekszik esélyt teremteni a lemaradtaknak a tanulásba való visszatéréshez. Másrészt mun­ka mellett nyújt lehetőséget a szakképzettek­nek az ismere­tek megújításá­ra, a továbbkép­zésére. A cél elérésé­hez ki kell fejleszteni a rendszert, amelyen ez információ eljut a fel­használókhoz, a készülékeket ki kell osztani, a tananyagot multimé­diás távoktatásra alkalmassá kell alakítani. A képzésekhez a dél-du­nántúli régióban mintegy tízezer tanulóhelyet teremtenek. A tervek szerint olyan új rendszer alakul ki, amely az infrastrukturális hiányos­ságok miatt elsősorban a vezeték nélküli adatközvetítésre épül, de hagyományos módon is lehet kap­csolódni hozzá. A program költségfedezetét a humán erőforrás fejlesztési straté­gia terv pályázati pénzforrásai, a konzorciumi tagok befektetései, ü- letve az EU strukturális alapjaiban rejlő források adják. Pisti és az a zivataros élet Fél évnél több, hogy megfogtam az utcán: - Beszélnünk kéne. - Ugyan miről? - nőtt fölém a kopa­szodó, amúgy mindig kopaszra borotvált, kétméteres ember. Néz­tem a karján a tetoválást. - Talán a balhékról. Esetleg arról, hogy volt két gyereked, akiket elvettek tő­led, és van egy kisfiad, aki miatt elhatároztad, hogy soha többé nem kerülsz vissza a sittre.- Jó - és akkor eltűnt a csibész mosoly a szeméből. Aztán kerül­gettük egymást egy darabig, kap­tam biztatást innen, legyintést on­nan. Egy-egy hunyorításba sok minden belefér. Első kocogásra kinyílik az utca­fronti ablak, amelyiken nincsen sötétítő. - A Pisti? - kérdez vissza az úr, akiről onnan tudom, hogy az apa lehet, mert Pisti azt mond­ta, csak verjem meg nyugodtan az üveget, úgyis a fater szól majd ki. Valahonnan ismerős az „öreg”, de csak később válik bizonyossá, hogy nem azért, mert munkanél­küli, hanem sok-sok évig tényleg kórustag volt a színházban, aztán portás. - Még pihen. - Fél kilenc­re beszéltük meg. - Akkor bizto­san várja magát. Nem járt még itt? Ott, az alsó házban... Ez a reggel nem olyan komisz, mint az előző, a hó azért csikorog a darabokra vágott öreg gerenda mellett, tűzrevaló van, nagy baj nem lehet, majd bent a melegben elfelejtem a csípő mínuszokat. Pisti hosszú motoszkálás után nyit ajtót, nyugtalan volt éjszaka a gyerek, alig aludtak, a félmezte­len, kigyúrt ember arcát most lep­te volna meg az álom. Nem baj, már mindegy, ülj csak le itt, kiho­zom a cigit és fölveszek valamit. Az épület valaha műhelynek készült, ebből csináltak egy szo­bát, bent Nóri, a feleség és az Öcsi próbál még ellopni valamit a nap­ból a takarók alatt. Itt, az előtér­ben a csupasz téglafalak a sze­membe okádják a hideget, amíg Pisti bent matat, benézek a félig fölhúzott válaszfal mögé. Majd egyszer fürdőszoba lesz itt, de venni kell még egy csapot a mos­dóra, mert addig hiába akarják rá­kötni a vizet. Hiába van a faternak jó pár szakmája, kicsit összegu­bancolta a vezetékeket, magyaráz Pisti. Fürdés? Fönt van meleg víz, onnan hordjuk lavórban, ide meg nem érdemes radiátort rakni, any- nyi a rés, amúgy sincs annyi fö­lösleges fa... Ott az anyag a hó alatt, tavasszal nekiállok, addig minek hozzáfogni?- Kezdjük, rendben? - A Kodály­ba jártam - szippant az első sodort cigarettába -, de eltanácsoltak. Ti­zenöt évesen részegen nekimen­tem a tornatanárnak. - Most meny­nyi vagy? - Harminc, a fater ötven­három, anyám meghalt rákban, mikor is... Azt hiszem, kilencven­hatban, összefolynak már az évek. Szóval kirúgtak a Komarovból is, mert nitróztam, zacskóval mentem be órára. Lehúztam két évet az 506-osban, de nem tetszett. Nem is az volt a baj, hanem lopkorásztam otthonról. Egy darabig elnézték az öregemék, de amikor elemeltem a videokamerát és eladtam, amit a püspök vett, kidobtak, nem voltam még tizennyolc. Kellett a pénz piá­ra. - Püspök? - Ja, az előző, a Cser­háti, nagyapám testvére. Onnantól csöveztem. Kilencvenben megismerte Nó- rit, aki terhes volt az egyik haverjá­tól. A haverral jártak erre-arra lop­kodni, még akkor is, amikor össze­költözött Nórival, és nevére vette a most tizenegy éves Gergőt. Szüle­tett egy kislányuk is - Anna nem rég töltötte be a hatot. Ivándárdán vannak nevelőszülőknél, nézi Pisti a padlót. A haver egy másik ügy­ben megbukott, földobta őt is, a gyámügy elvitte a gyerekeket. - Hi­ányoznak? - Hülye vagy? De mit tehettem volna? Az albérletből ki­rúgtak, a Nórival a Bagolyvárban csöveztünk, tudod, a Szabadság úton, amit most berácsoztak. Ott laktunk a padláson, csupa lyuk volt a tető, az ágyat mindig arrébb kellett húzni, ha esett. Aztán belekeveredett egy rab­lásba, hogy az volt-e, vagy sem, igazából mindenki mást mond. Egy biztos, betámasztott valaki­nek, akitől az ismerőse pénzt kö­vetelt. A rendőrök a helyszínről vitték el, összesen 2 év 9 hónapot kapotL ebből 2 év 4-et le is ült. Pécs, Állampuszta, Solt. - A bör­tönben nem volt balhéd? - Úgy ér­ted, verekedtem-e? Tán kétszer, ha ütöttem. Nem szóltak igazán hozzám, meg aztán gyúrtam ál­landóan. Hat-hét kétliteres vizes­flakont az ágyneművel összekö­töztünk, az volt a súly, meg a für­dőben a korláton lehetett tolon- colni. - Jó két éve szabadultál. Hogyhogy ilyen fizikummal nincs munkád? - Ember, az nem úgy van! Azt hiszed, nem betonoz­tam egyedül tíz órát, vágtam csá­kánnyal az árkot a várfal melletti kőben? És? Biztos, hogy fizetnek? Ez rabszolgapiac. - Miből éltek? - Huszonháromezer a gyes, négy­ezer a nevelési segély. Néha ne­kem is van munkám. Enni meg... Látod, csont üres - tárja ki a hűtő ajtaját. - Van egy haverom, neki egy élettársa. Mindketten jogosul­tak szociális ebédre, ott kapják az Ágoston téren, a keresztnél. Na most az egyiket kifizetem, egy ez­res havonta. Nekik is elég egy, ne­künk is. - És ez a ház, az anyag? - Apáméknak volt egy házuk a Bor­nemissza utcában, eladták, abból kaptam egymilliót, itt minden az öreganyámé volt, örökség. Abból a millióból tettem be ide ötszázez­ret, tudod, volt egy haver, lehú­zott, de nem csináltam semmit. Nem akarok már balhét. - Az egy­éves fiad miatt? - Igen.- Pisti, mi lesz így? - Mi lenne? Mondtam már: jön a tavasz, neki­állok a háznak. Most kitaláltuk, hogy elmegyek gyesre, Nóri meg vállal valahol egy nyolcórás állást, ő könnyebben kap munkát. Fi­gyelj, semmi nem érdekel, csak az Öcsiké, mióta megszületett, nem volt és nem is lesz több balhé, oké? - Persze, hogy oké. Szép lesz ez a ház, ha tényleg elkészül, a fele tiszta terméskő, és jó helyen is van: az udvarról cso­dás kilátás nyílik a Kálváriára. BALOGH ZOLTÁN * á Idén Graz Európa Kulturális Fővárosa, amely egész éven át meg­különböztetett figyelmet élvezve, programok sorának ad otthont. A protokolláris megnyitót múlt szombaton tartották. Az ezen részt vett pécsi delegáció vezetője úgy látja: a baranyai megye- székhelynek évtizedek kellenek, hogy elnyerhesse ezt a rangot. sikerrel pályázhasson. Igaz, nem hangzott el, hogy mikor... Horváth Zoltán véleménye egy ott töltött nap után, a látottak tükré­ben, hogy optimista megközelítés­sel 15-20 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy Pécs beadhassa a pályázatát, olyan mérvű épített infrastmktúra, szervezésre fordított idő, energia - és temérdek pénz - szükségeltetik. Erre csak két példát hozunk: a graziak a Murán még egy mestersé­ges szigetet is létesítettek, ami csak a rendezvényeket szolgálja, az anyagiakról pedig talán elég annyi, hogy az Európai Bizottság 2000-es pályázati kiírásában az Európa Kul­turális Fővárosa programhoz 3,4 A steiermarki tartományi székhely magyarországi partnervárosát, Pé­cset a Horváth Zoltán alpolgár­mester vezette küldöttség képvi­selte a rendezvénysorozat nyitó­napján. A grazi Operaházban tar­tott protokolláris megnyitón az osztrák államelnök és a kancellár is beszédet mondott, ezzel is jelez­ve a kulturális fővárosi rang sú­lyát. Amit a dédelgetett tervek elle­nére egy darabig nem kell viselni­ük a pécsieknek. Ugyan tavaly szeptemberben a Város Napján az itteni díszpolgár, az idén január­ban leköszönő grazi polgármester, Alfred Stingl azt mondta: minden befolyását latba veti, hogy Pécs is

Next

/
Thumbnails
Contents