Új Dunántúli Napló, 2002. december (13. évfolyam, 327-354. szám)
2002-12-06 / 332. szám
; m 2002. December 6., péntek KULTÚRA RIPORT 7. OLDAL Aki föltámasztotta Pécs zenei életét Nyolcvanöt éves Antal György Liszt-díjas karnagy Nyolcvanötödik születésnapját ünnepli Antal György Liszt-díjas karnagy, a pécsi zeneművészeti főiskola volt címzetes igazgatója. December 8-án, vasárnap koncertet szerveznek tiszteletére a Művészeti Szakközépiskola hangverseny- termében rangos együttesek és szólisták közreműködésével. A Csík megyei Gyimesben született 85 esztendővel ezelőtt. Szüleinek azonban 1918-ban, a világháború eseményei miatt menekülniük kellett, így került a család Battonyára. Előbb vonultak be oda, mint az oroszok, mondja finom mosollyal kísérve. Aztán később Szegeden, Simontornyán járt iskolába, 1931-ben pedig, miután édesapját elvesztette, félárvaként a pécsi úgynevezett „Matessa-árvaházba” került. A Pécsi Polgári Fiúiskola volt a következő állomás, ahol két évig Agócsy László tanította neki az ének tantárgyat, majd Vadas Gábor, 1935-ben pedig a Pécsi Püspöki Tanítóképzőbe iratkozott be, ahol 1939-ben kapta meg oklevelét.- Nem voltak könnyű idők, hiszen nagy volt a munkanélküliség, így én kezdetben szellemi szükségmunkásként tanítottam Pécsett egy napközi otthonban, de helyettes ta- nítóskodtam is Kisasszonyfán, majd Somogy- Vasason. Közben azonban folyamatosan tanultam zongorázni és orgonáim, készültem a zeneakadémiai magánvizsgára. 1940-ben kezdte el a tanulmányait az Akadémián Bárdos Lajos tanszakvezető profesz- szornál, s szerzett egyházkamagyi oklevelet, s párhuzamosan járt Ádám Jenő középiskolai énektanárképző osztályába is. A háborús években megüresedett volt iskolájában, a tanítóképzőben a zenetanári állás, oda hívták.- Úgy érzem, nagyon jó Zeneakadémiára járhattam, ahol oklevelemet Dohnányi főigazgató írta alá, a diplomahangversenyemről Bárdos professzor írt dicsérő kritikát, ráadásul a koncerten bemutatkozhattam orgonistaként, és vezényelhettem professzorom énekkarát. A katonai behívó ’44-ben érkezett, melynek következménye 27 hónap szovjet hadifogság lett, ahonnan 1947-ben szabadult, s jött haza az elhíresült „kék cédulás” választások idején. Folytatta a tanítást ugyanott, ahol abbahagyta, majd a Konzervatórium igazgatójává nevezték ki. Az 1952-es év számára nagyon jelentősnek bizonyult, az volt Kodály születésének 70. évfordulója, s ekkor mint karnagy és igazgató kapcsolódhatott a pécsi zenei élet felépítésének munkájába. Nem volt könnyű, hiszen a Rákosi-korszak feloszlatta az egyesületeket, így a Pécsi Zenekedvelők Egyesületét is; hangszereit, kottatárát szétosztották, letétbe helyezték. Volt mit föltámasztani tehát, zenekart kellett létrehozni, hangversenytermet szerezni hozzá. 1952 hozadéka volt még a Kodállyal való igen szoros kapcsolat. Gyakran látogatta meg Budapesten, többször az otthonában is. Persze voltak annak az időszaknak gondjai is, például az, hogy a zenetanárképzés a művészeti szakközépiskola keretében folyt, s ez visz- szás helyzetet teremtett, hiszen középiskolaiként adtak ki főiskolai rangú tanári okleveleket. Évekig tartott a főiskolai képzés kialakítása; a megoldást az 1966-os év hozta, ekkor csatolták a vidéki intézményeket a Zeneakadémiához kihelyezett tagozatként. Abba a helyzetbe került, mint az ungvári magyarok, magyarázza, ugyanabban az épületben volt konzervatóriu- mi, középiskolai majd főiskolai igazgató. Nevéhez fűződik tehát a főiskola kiépítése, s nemcsak a tanári kar létrehozása, hanem az épület teljes renoválása, átépítése. 1988-ban ment nyugdíjba. Ilyen sok ideig senki sem volt az országban zenei intézmény vezetője. Tizenegy minisztériumi főosztályvezetőt „fogyasztott el” ez idő alatt. Egyszer büntették meg mindössze, repikeret túllépésért, 40 forintra. Tanítványainak száma megbecsülhetetlen, szétszóródtak a világ négy égtája felé. Azt pedig ma már kevesen tudják róla, hogy tanítványaiért keményen kiállt, még akkor is, ha a politika adott esetben rossz szemmel nézett olykor egyikre-másikra. De ezzel ő nem szívesen dicsekedik. Ami fontos számára, az a szakma. A zene szeretete és tanítása. CSERI LÁSZLÓ Megfogta a félhold hanyatlása Hatodik kötetét írja a török alóli felszabadító háborúkról A török hódoltság megszűnését taglaló újabb köteten dolgozik e korszak jeles kutatója, dr. Szita László nyugdíjas levéltárigazgató, történész. Folkkoncert a művészetért Lehet-e annál nemesebb célkitűzés és tett, hogy művészettel támogassuk a művészetet? A szél- kiáltós csellista, Rozs Tamás triója, egy flamenco-dzsessz duó, és olyan folkrockot játszó pécsi csapatok, mint a Pavilon, a Héthatár, vagy a Kökörcsin, valamint a Pejkó banda ugyanis ezzel a szándékkal ad közös jótékonysági koncertet és tart táncházat szombaton éste az IH Billentyű Kultúrkocsma. Versek a zenében, a folkmuzsika impro- vizatív és klasszikus ágai mind megtalálhatók a többórás programban, melynek a bevételét a Fiatal Pécsi Művészekért Egyesület kapja. Ez a csoport a pénzből irodalmi esteket és újabb koncerteket szervez majd a jövő esztendőben, és ezeket a műsorokat többnyire a Civil Közössé- gek Házában láthatjuk, m. b. e. A nyugodtabb életvitel és a kertészkedés érdekében három éve Pécsről Vokányba vonult vissza dr. Szita László, a történelemtudomány doktora, aki 1971-től 1993-ig a Baranya Megyei Levéltár igazgatója volt. Az egyetemi oktatást is abbahagyta, a szakmai közéleti tevékenységét azonban nem: egyebek közt a Magyar Történelmi Társulat Dél-dunántúli Csoportjának az elnöke. Most tölti 69. életévét. Nyugdíjba vonulása óta közel ötven tanulmányt és két kötetet készített Magyarország és Délkelet-Közép-Euró- pa török uralom alóli felszabadításáról: A legnagyobb győzelem (Dokumentumok az 1697. évi török elleni hadjárat és a zentai csata történetéhez) és A karlócai béke és Európa. Ehhez társul levéltár-igazgatói idejének végéhez kapcsolható három vaskos kötet ebből a témakörből. Joggal büszke arra, hogy a Buda felszabadításától, 1686-tól az 1699- es karlócai békéig terjedő korszak történeti feldolgozása az ő nevéhez fűződik. Most készül az Erdély a török háborúk idején című könyv.- Hat éve kezdtem el gyűjteni hozzá az anyagot a levéltárakban, főként Olaszországban, Németországban és Ausztriában - meséli. - Két éve írom a kötetet és jövő nyárra szeretném befejezni. Az első köteteinek rengeteg baranyai vonatkozása volt, a későbbiek viszont földrajzilag távolabb kerültek a megyétől. Munkásságában ezt ellensúlyozza, hogy a tavaly év végén a Száz magyar falu sorozatban megjelent Nagyharsány monográfiának ő a szerzője, illetve a Pécs története nagymonográfia egyik kötetének a szerkesztője.- A kötetben átfogott históriából a török kori részt én szeretném megírni - mondja. - Legalább száz tanulmány elkészült már a kötethez, ezek képezik majd a szintézis alapanyagát. ______________dunai i. A szenvedélyek vihara egy babaház-drogériában Gráf Csilla és Vidákovics Szláven jelenete FOTO: MULLER A. A Pécsi Nemzeti Színházban ma este az Illatszertár bemutatója lesz G. Béres Attila rendezésében. A szerző László Miklós nagy karriert futott be ezzel a művével a múlt században Amerikában, nemrégiben filmet is forgattak belőle Saroküzlet címmel Tom Hanks és Meg Ryan főszereplésével. A fiatal rendezőt az előadás kulisszatitkairól faggattuk.- Tökéletes a bemutató időzítése, hiszen a mű kanksonytájt játszódik.- Az egybeesés szerencsés véletlen. Tény, hogy a történet karácsony előtt két héttel kezdődik, és az ünnep estjével zárul.- Hogy került Pécsre az az erdélyi színész, aki most végzett rendezőként Budapesten?- Balikó Tamás látta a főiskolai vizsgarendezésemben a Lázadót, ezután kért fel, hogy dolgozzam Pécsett, melyhez László Miklós Illatszertár művét ajánlotta. De ha nem tette volna, lehet, hogy akkor is ezt a darabot választom.- Mitől aktuális ez a hetvenesz- tendős darab?- Az ember szeretetéhsége mindig időszerű kérdés marad. Ez a mű a kisemberek nagy története. Másrészt az van a színpadon, ami hiányzik a mai korból, de találkozhatunk itt a kezdő vállalkozások belső konfliktusaival, sőt, az emberi alkalmazkodás és megalázkodás gondolatával is szembesülünk.- László Miklós színészből lett vígjátékíró. Átjön ez az Illatszer- táron?- Egyértelműen, hiszen minden figura tökéletesen kimunkált, a legapróbb szálakat is el- varrta az író az egyes szerepeknél. De a korabeli pesti humor is visszaköszön a darabból, szövegben és helyzetkomikumban egyaránt.- Át kellett alakítani az eredeti történetet?- Sokat változtattunk rajta, mert nagyon szájbarágós az alapmű, a szereplők minden állapotukat többször is elmagyarázzák. Igyekeztünk több titkot sejtetni a személyiségekben.- Fog még Béres Attila Pécsett rendezni?- A beszélgetéseim alapján azt kell mondanom, hogy igen. Olyan ez, mint egy boltban. Ha az ember jó cipőt árul, akkor visszajönnek a vevők, ha rossz a portéka, akkor nem kérnek belőle. MÉSZÁROS B. E. Zsolnay: múlt, jelen és jövő Jubileum térfelújítással, alagútöltöztetéssel, bállal és kiállításokkal A pécsi Zsolnay-kerámia hazánk méltán világhíres terméke, amely hírnevét olyan újításoknak köszönheti, mint a porcelán fajansz vagy a különleges máz, az eozin, de leginkább annak, hogy a gyár tervezői és mesterei a XIX. sz. végén, XX. sz. elején fantasztikus virtuozitással és sokszínűséggel ontották a szecesszió és art deco szellemében készült munkákat. Jövőre kettős jubileumot is ünnepelhetünk, Zsolnay Vilmos születésének 175. és a gyár alapításának 150. évfordulóját. Az örömbe azonban egy kis üröm is vegyül, mert az utókor eltékozolta az értékek egy részét. A Zsolnay Mauzóleum az 1920 körüli években. A látványt nem rontják le a később ide épített kockaházak, a kerítést még nem hordták szét a környékbeli lakók, és még megvan a felvezető utat szegélyező falon mind a negyven oroszlán. A szaporodó lopások is bizonyítják, hogy a Zsolnay-porcelánnak reneszánsza van manapság. A fokozódó érdeklődéshez erőteljesen hozzájárult a világ kulturális központjában, New Yorkban a nyár folyamán lezajlott kiállítás, amely az Amerikai Egyesült Államokban elsőként mutatta be a Zsolnay teljes történetét mintegy 250 alkotáson keresztül. A kiállított anyag összeállításában közösen vettek részt a budapesti Ipar- művészeti Múzeum, a pécsi Zsolnay Múzeum, a pécsi Zsolnay Porcelán- manufaktúra Rt., valamint amerikai, osztrák és magyar magángyűjtők. A téma hamarosan még inkább az érdeklődés homlokterébe kerül, hiszen 2003-ban lesz Zsolnay Vilmos születésének 175. és a gyár alapításának 150. évfordulója. Ennek méltó megünneplésének biztosítására és az emlékek ápolása, megmentése érdekében a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Rt. jubileumi bizottság alakít e hét szombatján Pécsett, melynek tagja lesznek minden olyan szervezet, társadalmi érdekkör képviselői, amelynek érdeke fűződik a Zsolnay-örök- ség fennmaradásához. Tehát a bizottságban képviselteti magát a város és a megye, a közgyűjtemények, politikai személyiségek, így például Szik Katalin, az Országgyűlés elnöke, az ipari, gazdasági irányítás képviselői. S amíg egyrészt öröm, hogy a jubileumi bizottság az ünnepi rendezvénysorozat előkészítésén munkálkodik, nagyon aggasztó, hogy nemcsak lopják a Zsolnayt, de pusztítják is, vagy éppen átengedik az enyészetnek, mondja Komor István, a Zsolnay Örökségkezelő Kht. ügyvezetője. Elsősorban a rendkívül értékes, de elhanyagolt építészeti kerámia védelme érdekében volna szükség széles körű összefogásra. A legag- gasztóbb a Zsolnay Mauzóleum állapota. Az egykor kőkerítéssel körülvett területen az elmúlt negyven esztendő alatt nem mindennapos rongálások történtek. Az épületet belül szinte teljesen kifosztották, a felvezető utat szegélyező falon fekvő negyven oroszlánt pedig néhány kivétellel mind ellopták. A folyamat tíz esztendeje állt meg, a tetőszerkezet rendbetételét pedig a napokban fejezték be, de a vandál pusztítás nyomainak eltüntetéséhez sok pénz kellene. Nagyon rossz állapotban van az egykori DOZSO épülete, amely a művelődési ház kiköltözése óta lakatlan, állagromlása folyamatos, a gyönyörű kerámiák részben pusztulnak, részben pedig eltünedeznek. Az elmúlt években akadt néhány ötlet a hasznosítására, de végül is nem sikerült megoldást találni. Komor István szerint, ha beindulna a terület rekonstrukciós folyamata, a Király utca akár eddig is kihúzódhatna, vagyis a belváros meghosszabbítható ebben az irányban, hiszen a tá- gabb értelemben vett belváros voltaképpen itt ér véget. Ennek a területnek a szerves része a Balokány is, ahol a gyönyörű Zsolnay-burkolatok és vázák már csak fotókon jelennek meg, a valóság inkább, ahogy az előző esetekben is, az utókor mérhetetlen felelőtlenségéről tanúskodik. De komoly károk keletkeztek a Király utcai Vasváry-ház vagy a Vasváry-vil- la pirogránit díszeiben is. Csak Pécsett, 1880-tól 1949-ig 83 helyszínen, különböző épületeken jelentek meg pirogránit munkák, s kevesen tudják, hogy Európa-szerte 61 épület dicsekedhet hasonló épületdíszekkel, többek között Prágában, Zágrábban, Szabadkán, Hágában, Bécsben, Milánóban, Torinóban, Bukarestben, Kassán, Rijeká- ban vagy Marosvásárhelyen. Mindezekről azonban a mai napig nem készült tudományos felmérés, tudtuk meg Pál Zoltántól a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Rt. igazgatóságának tagjától, aki Kocsi László NKÖM- államtitkámál szorgalmazta ennek megvalósítását. Hiszen nyilvánvaló, érvel, hogy nem pécsi, hanem nemzeti ügyről van szó: a Zsolnay név még ma is az öt legismertebb magyar márkanév egyike. Az ötletnek, amely végül is egy forrás értékű könyv formájában öltene testet, pozitív volt a visszhangja, mondja Pál Zoltán, mint ahogyan annak a felvetésnek is, amelyet Toller László polgármesternek javasolt, miszerint a jubileumi évben a pécsi bikafejes kút körüli térszegletet jó volna felújítani, és a gyáralapítóról elnevezni. A jubileum kapcsán számos rendezvényre kerül sor. Az első, a Zsolnay: múlt, jelen, jövő elnevezésű kiállítás még ez évben látható lesz, december 17-én, az egykori gyáralapítási kérelem beadásának napján nyitja meg Görgey Gábor miniszter a Művészetek Házában. 2003-ban pedig lesz jubileumi bál, felolvasóest, díszelőadás a Pécsi Nemzeti Színházban, gyűjtők konferenciája, készletbemutató, tervezik a Zsolnay-szobor felújítását, az alagút „felöltöztetését”, Zsol- nay-szoba kialakítását a Palatínus Szállodában, egy nagy pirogránit-ki- állítást Budapesten, s végül a jubileumi év zárását az Országházban. CSERI LÁSZLÓ
