Új Dunántúli Napló, 2002. december (13. évfolyam, 327-354. szám)
2002-12-28 / 352. szám
2002. December 28., szombat KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL ________Futnak a képek ________ Sz emközt a Hold A Szex és Lada (Lada y el sexó) című spanyol film cselekményét az teszi nehezen értelmezhetővé, hogy az elbeszélő személye bizonytalan, és beszédpozíciója sem egyértelmű. A történet középpontjában (amennyiben efféle centrumról ez esetben egyáltalán beszélhetünk) egy pincérnő és egy író, azaz Lucia és Lorenzo szerelmi kapcsolata áll, amely éppen válságba jutott. Valószínűleg azért, mert hat évvel korábban egy szigeten, éjszakai fürdőzés közben Lorenzo találkozott egy ismeretien nővel, s a mámoros tengeri ölelkezés emléke azóta is kísérti. Különösen, mióta értesült arról, hogy a találkozásból gyermek is született. Nem lehet azonban tudni, hogy a visszatekintésekben feltáruló múlt az eszméletlenül fekvő Lorenzo tudatának szüleménye-e, vagy pedig, mindaz, amit látunk, nem egyéb, mint mesén belüli mese, annak a regénynek a kivetülése, meg- elevenedése, amelyen Lorenzo éppen dolgozik. Bárhogyan van is, a cselekményben mindenképpen akad egy lyuk, amelyen át egy másik világba, egy újabb fikciós szintre pottyanunk. A spanyol elbeszélők mesterei az efféle dekonstruk- ciós játéknak, amit létezésmodellként fognak fel. A film író-rendezőjének volt honnan tanulnia, s ő élt is a kínálkozó lehetőségekkel. A mesterként leginkább szóba jöhető Jorge Luis Borges Elágazó ösvények kertje című kötete éppen fél évszázada teremtette meg annak a posztmodern szemléletváltásnak az alapjait, amely azóta számtalan izgalmas eredményt produkált. Medem is Borges köpönyegéből bújt elő, ő is a „körkörös romok” lakója. Csakhogy a filmbeli Lorenzo nem igazán jó író, mert a túlbuzgó tanítványok szokása szerint csábítóan kínálkozó, ám lényegében felesleges motívumokkal terheli művét. Ilyen például a pornósztár anya és pszichopata lánya története. Ennek a zavaró és ízlésvilágát tekintve kérdéses mellékszálnak a részletezése helyett tanácsosabb lett volna a hősnő jellemének árnyalásával foglalkozni, s mellőzni a ma már elkoptatott freudi szimbolikát (világítótorony, búvár, alámerülés). Egyébként is, úgy látszik, Lorenzo nem tanulmányozta kellőképpen Foucault-t, s ezért a gyanútlan Luciához hasonlóan maga is'beleesik a tengerparton tátongó gödörbe. A szexualitásról való beszédnek ugyanis létezik egy olyan típusa, amelynek diskurzusát nem a (korábban tabunak számító) téma teremti, hanem éppen fordítva, a különféle divatoknak és hatalmi mechanizmusoknak alárendelt diskurzus teremti (az általa manipulált, eltorzított) témát. Amennyiben persze Lorenzót a film szerzője álmodja, a fenti ellenvetések ez utóbbira is vonatkoztathatók. A „szerző” fogalmát azonban differenciálnunk kell, mert számomra nyilvánvalónak tűnik, hogy Julio Medem sokkal jobb rendező, mint amilyen író. A helyenként kusza anyagból bravúrosan - sugallass képek segítségével, a lunáris és szoláris szimbólumok ellenpontozó technikájával - bontja ki a cselekmény lényegét alkotó Endümión-mítoszt. A Szex és Lucia valójában ironikus reflektálás a tragikus sorsú görög ifjú történetére, újraírása a mesének a borgesi „Luna de enfrente” jegyében, amely az interpretáció kulcsát rejti. Endümión egy bűnös szerelem következtében örökös álomba merült egy barlangban, ahogy Lorenzo is eszméletlenül fekszik. Ám Szeléné, a Hold istennője (őt a film legérde- kesehb nőalakja, Elena képviseli, akinek lányát Lunának hívják!) beleszeret az ifjúba, s midőn éjszakai útja során a barlangja fölé ér, leereszkedik oda és csókjaival éb- resztgeti Endümiónt. Ezeket a csókokat Elena üzenetei jelképezik. Mivel azonban soha nem sikerül felébresztenie alvó kedvesét, Szeléné mindig szomorú, mint ahogy bánatos a fény is, amellyel eláraszt- • ja a földet. Ez a hideg, szomorú fény a legszebb Julio Medem filmjében. Nagy Imre A holdfény átdereng a hullámokon (Elena szerepében Najwa Nimri) POLGÁRMESTERI KÖSZÖNTŐ PÉCSETT. A városban élő, a közelmúltban állami kitüntetést kapott, közismert személyiségeket fogadott hivatalában dr. Toller László polgármester. Husznai Gáborné Hambuch Ida pedagógus Kisebbségi díjat, Zalay Buda kertészmérnök pedig Kós Károly-díjat vehetett át a napokban Budapesten. ____________________________________________________________fotó.uuferlászló A Szárnyas Malac Napján - és utána Weöres Sándor Bóbita című verséből vette a Bóbita Bábszínház hosszú évekkel ezelőtt a Szárnyas Malac Napjához az ötletet (ti. Bóbita „szárnyat igéz a malacra”). A hagyományos év végi műsorban ezúttal a felnőtteknek is készült valami meglepetés. Vasárnap, december 29-én először természetesen a gyerekek örülhetnek, hiszen délelőtt 10 órától a Márkuszínház előadását, az Égigérő fát tekinthetik meg, amit Pilári Gábor és Vajda Zsuzsanna játszik el aranyos, bumfordi bábjaikkal. A mese jól ismert: a hosszú vándorúton Jánoska legyőzi a sárkányt, és a táltos malac segítségével kiszabadítják a királykisasz- szonyt. A nap esti attrakciójára azonban már a felnőtt nézőket várják a Bóbitába. Szinte napra pontosan három év elteltével ismét olyan darabot mutatnak be, ami a gyerekkorból kinőtt korosztálynak szól, nevezetesen Voltaire Candide-ját. Az előadás rendezője, Smmó Gábor a következőket mondta az első hallásra tán meghökkentő választásról.- A Candide különösen alkalmas bábszínpadra. Az előadás nem a regény egyszerű illusztrációja, jóllehet a cselekményt pontosan követjük, a szövegkönyv meglehetősen eltér az eredetitől. Bábos szemmel próbáltuk megragadni azokat az időtlen problémákat, amik Voltaire óta nem változtak az emberiség történetében: a földrengéseket, a betegséget, a gonoszságot. Szerencsére a szerző és maga a mű is támogatja a bábosokat abban, hogy mindezt sok humorral, groteszk elemekkel megtűzdelve játszhassák el. Aláfestő zeneként korabeli barokk muzsika és mai szimfonikus-rockzene hallható majd. Mindez roppant kicsi térben (a kamaraterem befogadóképessége 50 fő!), pici, 30-40 centiméteres bábokkal történik, amolyan mikroszínház jelleggel. Ennek köszönhetően az előadás a megszofőn este 20 órakor, ismét csak a felnőttek érdeklődésére számítva, mutatják be a győri Vaskakas Bábszínház vendégjátékában A három testőrt, amit szintén Sramó Gábor rendezett.- Ez egy 45 perces műsor, amiben szöveg szinte nincs is, ami van az is francia vagy angol nyelvű, de az nem nehezíti a megértését. Itt is a jól ismert regény bábszínházi adaptációjáról van szó, szerelemről, árulásról, háborúról, amit amoZenekar: igazgatóból művészeti főtanácsadó Soron kívüli társulati ülésen jelentette be tegnap Szklodányi Péter, a Pécsi Szimfonikus Zenekar igazgatója vezetői megbízatásáról való lemondását, aki a közgyűlés által előírt átszervezést sem szakmai, sem lelkiismereti okból nem tudta felvállalni. Póla József főosztályvezető szerint a zenekar az elmúlt másfél évben legszebb korszakát érte meg. Bejelentette, hogy a város megtalálta Szkladányi Péter számára azt a feladatot a jövőben, amely a város számára is a leghasznosabb lehet, őt ugyanis a művészeti főtanácsadói feladatok ellátására kérték fel. A zenekar ügyvezető igazgatói teendőit a január 23-i közgyűlésig a gazdasági igazgató, Kovács Józsefné végzi, s akkor döntenek az ideiglenes igazgató személyéről, aki a nyilvános pályázat befejezéséig lesz hivatalban. Hamar Zsolt vezető karmester elismerte, hogy voltak szakmai vitáik az ország legfelkészültebb, legműveltebb igazgatójával, de azok soha sem váltak személyeskedővé. Reményét fejezte ki, hogy az EU-ba való belépéskor a városnak „A” kategóriás zenekara lesz. Dr. Toller László polgármester hangsúlyozta: komolyan gondolják azt, hogy Pécs az ország kulturális fővárosa lesz, amelynek minden alapja megvan, többek között egy jó zenékara, amelynek működési feltételeit az önkormányzat biztosítja. CS. L. Felnőtt nézőknek mutatják be a Voltaire Candide-jából készült darabot kottnál talán intimebb, és képes jobban sűríteni a játékot és nézők figyelmét egyaránt. A Candide-ot Illés Ilona, Kozma Andrea, Malta Lóránt és Varga Péter játsszák. És a Bóbitában ezzel még mindig nem teszik le a lantot, mert másnap, december 30-án, azaz hétlyan pajzán módon jelenítünk meg, ezért ajánljuk az ámyjátékot csak az idősebbeknek - adta tudtunkra a rendező. A hétfő este afféle vigalomba is átcsap majd, mivel A három testőr bemutatója előtt és után a Folk Tone Drum együttes játszik élőben ír és kelta népzenét. m. k. Nemrég avatták a pécsi Gyermek- klinika udvarán Böszörményi István szobrászművész Teknősbéka szobrát. Művész kollégák, a klinika és a szponzorok képviselői megha- tottan hallgatták Sólyom Katalin előadásában, Lázár Ervin gyönyörű, ide illő meséjét. A klinika-igazgatója, dr. Soltész Gyula professzor, öröméről beszélt, hogy a hosszú élet, tehát az egészség, a bölcsesség és nyugalom szimbóluma került a klinika kertjébe, s beszámolt róla, hogy már avatás előtt, a téli hideg ellenére is, a kis betegek simogatták, megmászták a kedves teknő- cöt. Látni, tapintani, érinteni akarták. Böszörményi, számos, izgalmas térproblémát feszegető, geometrikus formákból építkező szobor után, utolsó kiállításán kedves kő teknősbékákkal lepte meg a közönséget. Az új romantika szele érinthette meg. Egyéb változás is érlelődik a művésznél. Néhány hónap múlva apa lesz. Nem csoda hát, hogy a kiállítás kisebb teknőceit az Akvárium- Terráriumbán helyezte letétbe, s az sem, hogy a legnagyobbat, a képző- művészeti lektorátus, alapítványok, szponzorok, a Művészetek Háza segítségével a Gyermekklinika udvarán állították föl. Az előteremtett pénzből anyagköltségre már nem futotta, ezt a művész állta. Az avatás utáni beszélgetésen, a kertmérnök Böszörményi Kriszta elmondta, hogy a mesterséges dombot, amelyre a szobor került, egy beton félgömbre telepítette. A szobrot a betonhoz rögzítették. Egy kisebb daru sem tudná kiemelni. Á társaságot e tény megnyugtatta. Hisz nemrég lopták el a nevezetes, Zsolnay-kerti kerámiákat. De másért is. ’ Soltész professzor nem csak a fiatalkori cukorbetegségek és anyagcserezavarok kezelhetőségével, a belső elválasztású mirigyek és a növekedés zavarainak kutatásával foglalkozik, Innern kis betegeinek leikével is. Szerette volna kellemesebbé tenni számukra a kórházban töltendő időt. Ugyanazon alapítványok támogatásával, amelyek a teknőcszobor odakerülésében is segítettek, korábban egy játékszobát rendezte- tett be. Minden korosztályt figyelembe vevő játékokkal. Sőt egy játékprogramokkal rendelkező számítógépet is oda akartak telepíteni. A gép már a folyósón várta a beszerelést, amikor ellopták. A játékszobát nemsokára bezárták, mert a játékok felének lába kelt. Ide a szülők mehettek be, beteg gyermekükkel játszani. Elkeserítő. Dr. Soltész Gyula mégis azt mondja, csak ideiglenesen van zárva a kifosztott szoba. Majd kitalál valamit. Karácsony előtt, a vásárcsarnokban, idősebb nő sírdogál. Nem hölgy, inkább néni. Kérdem, segíthetek-e? Ellopták a pénztárcáját. A télikabátja zsebéből emelték ki. Ma akart venni karácsonyra babát az unokájának. Minden spórolt pénze benne volt, a tegnap jött nyugdíjjal együtt. Amikor zöldséget vett, akkor vette észre. A zöldséget pénz nélkül megkapta, emberségből, de most ez minden vagyona az ünnepek előtt. Mellettünk egy árus mutatja: azok a szemetek lehettek, ott! Három sorral odébb, hárman nyüzsögnek szorosan egymás közelében, úgy haladnak. Később két helyen is figyelmeztetnek: tessék nagyon vigyázni a pénzére, tarolnak a zsebtolvajok. Egy helyen még hozzáteszik: ott is jön kettő.- Ha így felismerik őket, miért nem tesznek valamit ellenük?- Hol él uram? Tönkretennének, kicsinálnának. De mit is tehetnénk? Ha följelentjük, és valamelyiket sikerül elkapniuk a rendőröknek, félóra múlva már itt röhög és megígéri, hogy kinyír. Egyszer elkiabáltam magam: vigyázát, zsebtolvajok! Körbevettek, fenyegettek, és közben megloptak engem is. Meg kéne verni őket közösen, hogy ne legyen kedvük itt rontani a levegőt. De a törvény nálunk a bűnözőt védi. Csak annak vannak jogai. Az önvédelmet nehéz.bebizonyítani. Nem tudok vitatkozni. Nincsenek ellenérveim. Hazafelé a buszon, szociológus ismerősömnek mesélem a piaci állapotokat. Nem érti felháborodásomat.- Egy sajátos szubkultúrának a belső törvényei szerint ezek természetes jelenségek - mondja. Már majdnem elhitette velem, hogy csak meg kellene értenem a számomra idegen szubkultúrát, s már nem is csodálkoznék, de akkor szerencsére le kellett szállnom a buszról. Egyébként nem csodálkozom. A szubkultúrák is érdekelnek. Csak úgy gondolom, a többségi társadalom erkölcsi normái határozzák meg, hogy a benne élőknek, mint kell viselkednie. Nem tudom elfogadni, hogy a tisztességes emberektől elvárják a jótékonyságot, mások segítését, ha esetleg gyengébb anyagi helyzetben vannak is. S közben az élősdieket nem illik komolyan felelősségre vonni. A garázdaság, lopis, legföljebb bocsánatos bűn. Ez/nem demokrácia, csak demagógia. Nem a magántulajdon szentségét féltem, hanem fáradságosan megtermelt közös javainkat, értékeinket. Lassan csak élősdiekből és balekokból áll a társadalom. S már most, nagyjából mi vagyunk kevesebben. Ha ezt be tudnánk bizonyítani, mint kisebbség, már küzdhet- nénk a jógánkért! Én Szent István törvényeit akarom. Azok nem ideiglenes törvények voltak, nem változtak négy- évenként és minden alattvalóra érvényesek voltak a Kárpát-medencében, eredeti szubkultúrájuktól függetlenül. Volt is, közbiztonság. Tudom, a Szent István-i szigor, csak egy szép, szilveszteri ábránd. De legalább a közvélemény bélyegezze meg, ha visszaélnek mások emberségével. Bükkösdi László * > Teknőcök, tolvajok
