Új Dunántúli Napló, 2002. december (13. évfolyam, 327-354. szám)

2002-12-22 / 348. szám

2002. DECEMBER 22. ARCKÉP Szili: ajándék ez a három nap Dr. Szili Katalin, a parlament elnök asszonya ezüstvasár­nap a két Interjú között indult férjével karácsonyi aján­dékvásárlásra. Az utóbbi időben családjával egyébként többnyire telefonon tartja a kapcsolatot. Régebben ő ingázott Budapestről Pécsre, mostanában viszont már inkább a család kerekedik fel. Ajándék lesz az a három nap is, amit majd Pécsett együtt és a rokonsággal tölte­nek, mindennap másik családnál lesz ugyanis az ünnepi ebéd. Idén ő már kapott két nagy ajándékot. Magán­kihallgatáson fogadta a pápa, s Koppenhágából pedig az ország kapott egy belépőt az Európai Unióba. Kemé­nyen dolgozik. A pécsi jogásznő mindig állja a szavát, bár egy tartozása még van. Megfogadta, ha tavasszal nyer a pártja, elgyalogol Gyüdig és vissza. A kis búcsú­járó baranyai faluban már várják.- Politikai életútja cseppet sem szokványos: máról holnapra robbant be a politikába. A pécsi jogásznő elindult az ön- kormányzati választá­sokon, és tett egy ígére­tet: ha nyer, Pécsről a huszonöt kilométerre lévő Gyüdre gyalogol. Ennyire nem hitt magá­ban?- 1992-ben négy vá­lasztási fordulót csinál­tam végig. A szabad vá­lasztások óta akkor esett meg először, hogy a jelölt­társammal azonos számú szavazatot kaptam a má­sodik fordulóban, és új voksolást kellett kiírni. Megfogadtam, ha meg­nyerem, elgyalogolok Gyüdré, mert úgy érez­tem, tartozom a sorsnak ezzel az úttal. Idén ta­vasszal is megfogadtam, ha nyerni fogunk, most nemcsak elmegyek Gyü­dig, hanem vissza is gya­log jövök. Ez az út még előttem van. Háziasszonyként gyakran mondogatta, az a dolga, hogy a gondo­kat eltüntesse a köténye alá. Lehet-e ilyen érte­lemben a parlament női elnöke, aki a kormány­párt és az ellenzék kö­zötti hidat is jelenti?- Mostanában ritkán járok kötényben és bő szoknyában. A párton be­lüli vita jobb, ha a kony­hában marad, s nem hal­latszik ki a csörömpölés, így van ez a családokban is, és ez merőben külön­bözik attól, amit parla­menti elnökként tennem kell. Elnökként éppen az a dolgom, hogy kordában tartsam a parlament mű­ködését, és ne csak a kor­mányoldalt képviseljem, hanem mind a négy frak­ciót. Egyébként hiányo­lom az intellektuális hu­mort a parlamentből. A könyvtárosoktól kaptam egy gyűjteményt, amiben a frappáns megnyilatko­zásokat gyűjtötték össze. Kíváncsi lennék, hogy mondjuk, az elmúlt tíz évből mit lehetne össze­gyűjteni...- Már a parlament al- elnökeként is arra töre­kedett, hogy méltósága, eleganciája legyen az Országgyűlés üléseinek. Elnézve az olykor vesze­kedésbe torkolló csete­patékat, érdekharcokat, nincs könnyű dolga.- A Házszabály behatá­rolja az elnök szerepét. Akkor van módunk rendre utasítani a képviselőt, ha a Ház tekintélyét kezdi ki. Én mindig figyelmeztetem arra képviselőtársaimat, hogy próbálják a Ház mél­tóságát megőrizni. Ha már a házelnök sem tudja kéz­ben tartani az ülést, akkor felállhat, s elhagyhatja az üléstermet. Ilyenre még nem volt példa, nagyon re­mélem, nem is lesz. Érde­kes, néhány régebbi de­mokrácia parlamentjének házszabálya például tar­talmazta azt, hogy az el­nöknek lehetősége van ar­ra, hogy egy-egy képvise­lőt több napra kiutasítson a teremből. Ez az angol­szász demokráciában nem szokatlan. Nálunk, ha fel­vetődne, hogy a Házsza­bályt e szerint módosít­suk, mély felháborodást váltana ki. Más munkahe­lyen is elvárás, hogy tisz­teletben tartsák egymás megnyilatkozásait. Nem tartanám jó tendenciá­nak, ha a parlamentben eluralkodó megosztott­ság, gyűlölködés a társa­dalomba is begyűrűzne. Sajnos ennek tanúi vol­tunk az elmúlt négy esz­tendőben. Hosszú időbe telik, míg ezt felszámol­juk.- Keresi a kapcsolatot a civiltársadalom kép­viselőivel, értelmiségek­kel. Részt vesz az Anta- lóczy Attila és Hegyi Gyula által elindított Széphalmi Diéta rendez­vényein, az Andrássy úti estéken, néhány napja meglátogatta Várszegi Asztrikot Pannonhal­mán. Miért tartja fontos­nak ezeket a találkozá­sokat? Szili Katalin A családja egyelőre Pécsen él, Eszter ott jár gimnáziumba, Péter pedig egyetemre- Ezek a beszélgetések azt jelzik, hogy a civil tár­sadalomnak nemcsak ak­kor van beleszólási lehető­sége a közéletbe, amikor négyévenként az urnához szólítják. Odafigyelnek rá máskor is, meghallják, mit akarnak. Úgy gondolom, a párt és a jelenlegi kor­mányzat törekszik erre, és ez lehet a záloga annak, hogy a több cilduson ke­resztül képviselhessük az ország érdekeit.- A közelmúltban a pápa magánkihallgatá­son fogadta. Ha jól tu­dom, először fordult elő, hogy parlamenti elnök járt a katolikus egyház­főnél. Sokaknak még­semjelentett ez meglepe­tést, hiszen sosem titkol­ta, hogy 1977-ben egyhá­zi esküvője volt.- Egy katolikusnak a pá­pával találkozni egyszeri és megismételhetetlen él­mény. A protokoll szabá­lyai szerint a pápa színe elé járulóknak illik kalapot, sötét ruházatot viselniük és meghajolniuk a Szent­atya előtt. A katolikus hí­vőknek - így nekem is - pe­dig kendő és lapos cipő, valamint a gyűrűcsók aján­latos, ha az ember lelki késztetést érez. A nagykö­vet úr azt mondta nekem, érezni fogom a hely hangu­latából, mit kell tennem. Valóban így történt. A nun- ciatúra és a Vatikán kez­deményezésére mentem Őszentségéhez, találkoz­tam Sodano bíboros úrral, és számomra az, hogy a ti­zenöt percesre tervezett magánkihallgatás 25 per­cig tartott, sokat jelentett, volt miről beszélni. Büszke vagyok erre a látogatásra, mint politikus is.- Ha jól tudom, gyer­mekei, Eszter és Péter már megengedték, hogy nyíltan beszélhessen ar­ról: nem vér szerinti gyermekei.- Hat éve élünk együtt, a sors kegyeltje vagyok, mert mindig megajándé­koz olyan dolgokkal, amit kevesen mondhatnak el magukról. Őket az élet ajándékaként kaptuk egy tragikus fordulat után. Szü­leik elvesztését követően találtunk egymásra, felelős­séggel tartozom értük, az életükért. Nagyon jól meg­vagyunk, és nagyon szeret­jük egymást. A családegye­sítés időszakát éljük. Eddig én ingáztam, most a férjem teszi ugyanezt a gyerekek­kel. Telefonos család vol­tunk sokáig, volt hét, hogy háromszor-négyszer meg­jártam a Budapest-Pécs tá­vot. Nem múlhat el úgy es­te, hogy nem hallom a sze­retteim hangját. Beleértve édesanyámét is. Született: Barcs, 1956. május 13. Család: férjezett, Molnár Miklós. Gyerekei: Eszter, Péter Tanulmányai: JPTE JTK (1976-81), politológia (1998-2001), ELTE Jogi Továbbképző, ELTE TTK, hománökológus (1990-92) Pályafutás: gyámügyi előadó Pécsett (1981-85), a Dunán­túli Vízügyi Igazgatóság jogtanácsosa (1985-92), az MSZP parlamenti frakciójának szakértője (1993-94), a Környezet- védelmi és Területfejlesztési Minisztérium politikai állam­titkára, az OMFB tagja (1994-98), pécsi önkormányzati képviselő (1992-94), az MSZP tagja (1989-), Baranya megyei elnök (1997-2001), országos elnökhelyettes (2000-), országgyűlési képviselőjelölt (1990), képviselő (Pécs) (1994-), az Országgyűlés alelnöke (1998-), az Or­szággyűlés elnöke (2002-)- Tudom, hol a vasa­ló... Szívesebben járok szoknyában, szerencsére nagyon sok segítséget ka­pok édesanyámtól, fér­jemtől, akik átvették tő­lem a házimunkát.- S mi lesz az ünnepi menü?- Halászlé, rántott hal, hagymás krumplis saláta. Édesanyám és a férjem főznek a legjobban. Imá­dom a mákos bejglit, volt már olyan esztendőnk, amikor húsvétig eszeget­tük, mert mindenki azt sütött.- Hol töltik a szent­estét?- Otthon. Mindennap a család más-más tagjánál ebédelünk. Ezüstvasár­nap volt néhány óránk, hogy a férjemmel megve­gyük az ajándékokat. Hu- szonharmadikáig tart a parlament ülésszaka. Ak­kor lesz igazi a kará­csony, ha magam mögött tudhatom az alkotmány- módosítást, és a költség- vetés végszavazását. Olyan célegyenesbe for­dulhatunk 2003-ban, ami a következő generációnk és a mi korosztályunk számára is sokkal boldo­gabb jövőt hozhat.- Szép karácsonyi ajándék érkezett Ma­gyarország címére Kop­penhágából: 2004. má­jus elsejétől az Európai Unió teljes jogú tagjai lehetünk. Az ország har­madik közjogi méltósá­gaként, a kormányzó­párt elnökhelyettese­ként érez-e némi szemé­lyes sikert, örömet is a csatlakozás bizonyossá­ga felett?- Ez a sors ajándéka, ha úgy tetszik különös ke­gye, hogy éppen akkor va­gyok a parlament elnöke, amikor beléphetünk az unióba. Ez a nemzet sike­re, s jó lenne, ha ezt min­denki átérezné. Igaz, ami más országokban évtize­dek alatt zajlott le, arra nekünk csak tizenhárom évünk volt. Tovább nehe­zíti a dolgunkat, hogy a piacgazdaságra történő át­téréssel együtt az EU-ba is belépünk. Ez történelmi szerencse. Ezért örülök annak, hogy a parlamenti pártok közösen kezdtek bele egy olyan vidékjárás­ba, ahol képviselőik együtt mutatják be, mit jelent számukra Európa. Pontosan azért, hogy mire április 12-én a választók az urnához járulnak, min­denki a legteljesebb isme­retek birtokában voksol­jon. Egy nemzetnek, nép­nek minden túlzás nélkül kivételes egy ilyen lehető­ség. Felelőtlenség lenne nem élni ezzel. Csontos Tibor- Rendkívül elegán­san, ízlésesen öltözkö­dik. Stílusát, ruhada­rabjait egy gyermekkori balesetének - amelyben elveszítette bal kézfejét következményeihez igazította. Ha nem szer­zek szomorú pillanato­kat vele, felidézi e tragé­diát?- 1968-ban Barcson felrobbant a kezemben egy gyutacs. Szerencsére édesanyám úgy nevelt, hogy ugyanolyan ember vagyok, mint a többiek, tehát sosem hagytam, hogy zavarjon, vagy bár­miben akadályozzon. Ver­senyszerűen sportoltam, vívtam. Autót vezetek, te­niszezem, úszom. Van, aki sajnálattal közelít, de aztán ők is megértik, hogy a baleset már csak egy rossz emlék.- Margaret Thatcher­től egyszer megkérdez­ték, ki viseli otthon a nadrágot? Én - hangzott a válasz. De én is vasa­lom. Ha ugyanezt kér­dezném öntől?

Next

/
Thumbnails
Contents