Új Dunántúli Napló, 2002. december (13. évfolyam, 327-354. szám)

2002-12-21 / 347. szám

K U L TÚRA R I P 0 R T 7. OLDAL 2002. December 21., szombat ____________Könyv_____________ Mi nőség és érték Ókori és modem európai nyelveken tájékozódó, európai kultúrájú szer­zőként fordította magyarra élete utolsó éveiben Goethe, Humboldt, Herder és Winckellmann egyes sa­játságos műveit Rajnai László. A magányos pécsi esztéta közelmúlt- béli halála előtt Székesfehérváron még megjelent, és országos sikert aratott - asztalfiókból előkerült, évti­zedekkel ezelőtt írott - Vörösmarty- monográfiája. A minap pedig ugyancsak Székesfehérváron látott napvilágot Kodolányiról írott köny­ve. Rajnairól szólva utalni kell arra, hogy Pécs irodalmi élete az elmúlt évtizedekben legalábbis kettős arcu­latú volt. A Várkonyi Nándorhoz kö­tődött „rejtettebb irányzat” egyfajta introverzióba, befelé fordulásba kényszerült. Az Újholdas nemzedék hajdani reményteli alakja, Rajnai állt Várkonyihoz a legközelebb. Szűk körben visszafogott életet éltek, alig publikáltak. Az ilyesmit tekinthet­jük manapság belső emigrációnak. Levelezéses kapcsolatrendszerük persze igen kiterjedt volt. Hamvas Béla, Weöres Sándor és Kodolányi János álltak hozzájuk a legköze­lebb. Rajnait kiváló romantikakuta­tónak és Dante-kutatónak is tekin­tették ismerői. E tárgyköröket szór­ványpublikációk jelezték. Tíz évvel a rendszerváltás után, még életében mindössze az említett Vörösmarty jelent meg. A hagyaték elénk került elemei igazolni látszanak a jelentős szerzővel szemben támasztott, min­denekelőtt minőségi várakozásokat, bár nem tudni, mit tartalmaz valójá­ban a hátrahagyott kézirathalom. Hatalmas levelezése ugyanis - mint a jelen könyv premierjén megtud­tuk - eltűnt! Hajdani barátja, Rába György például meglepő módon „visszavásároltatta” a hagyatékból a saját leveleit... Ilyenkor elgondol­kodhatunk, mi minden lapulhat meg egy ilyen, több évtizeden átíve­lő levelezésben. Most a hagyaték egy részét gondozó pécsi Pannónia Könyvkiadó Az összművészet kísér­lete címmel - néhány tanulmányból és többnyire kisebb kritika írások­ból álló - kötetet jelentetett meg Raj­naitól. Hogy ez őt mennyire repre­zentálja, szükségtelen feszegetni, mivel szerinte egy íróra minden so­ra jellemző. Németh László, Mé­szöly Miklós, Dante és Petraca neve utal a legirányzatosabban tanul­mány- és esszéírói érdeklődésére. Az „összművészet” nála nem vala­miféle mennyiségi terminus. A mi­nőségre utal. Az értékre, a mindent átható értékrendre. A lényegre. Ami ebben a felfogásban maga az ember. BEBESSI K. (Pannónia Könyvkiadó 2002. Pécs) HITES ALKOTÓK TÁRLATA. A Hit Gyülekezete immár tizenöt éves pécsi közössége első alkalommal rendez kiállítást tagjainak alkotása­iból, melynek ünnepélyes megnyitóját dr. Kunszt Márta alpolgár­mester tartotta tegnap. A Megyeri út 62. alatti gyülekezeti csarnok kistermében január végéig lesznek láthatók Mosonyi Tamás (felvéte­lünkön), Kósa Ferenc, P. Vörös Júlia, Bogdán János, N. Pintér Mária, Vidákovich Anikó, Vidákovich Nándor, Lőrincz Péter és dr. Pátri László festményei, szobrai, kerámiái és textiljei. ________fotó: tóth l. Je lenkor-könyvpremier Márton László a Pécsett megjelenő regénytrilógiájáról Két újdonságát mutatta be a közelmúltban a Pécsi Művészetek Házában a Jelenkor Kiadó. Bállá Zsófia költő A harmadik történet című verseskönyvéből, Márton László író pedig a Testvériség című regénytrilógiájának megje­lenés előtt álló harmadik kötetéből olvasott fel. Az esten Ágoston Zoltán, a Jelenkor folyó­irat főszerkesztője beszélgetett velük. Egyszemélyes színházat teremt Márton László felolva­sása. Míg Bállá Zsófia versei sötétlő selyemként suhog­tak körülöttünk, Márton Shakespeare-színésznek is el­kelne. Esetében egy vérbő próza zegzugos erdeiben cserkelünk, váraüan meglepetésekre ajzottan. Sűrűn hangot váltva, érzékletes gesztusokkal nyomatékosítja veretes prózáját. Olykor pillant csak bele a papírjaiba. A Testvériség című történelmi regénytrilógia zárókö­tetének ismeretlen részletét halljuk, látjuk. Pénzásó Pista pénzt kereső máguskodása jelenik meg előttünk. A fura figura a történelem adta hallatlan lehetőségek kincse helyett a földben áskálódva reméli megtalálni mindazt, amit az életben elszalasztott. A szerző-előadó minden nehézség nélkül kelti élet­re a sokrétű históriát, ad hangot eme régi regényes vi­lág dolgainak. Csalóka, esendő, kacskaringós, megin­dító és meseszerű dolgok ezek.- Minél többet tudunk a történelemről, annál többet tudunk annak fonákjáról is - mondja az író. - Azt is lát­hatnunk kell, hogy ez a két oldal végső soron ugyan­az. A tények és az írói szándékok, a kötőanyag köl­csönhatásba kerülnek egymással. Ezért mondom, mint valaha Rodolfó, a bűvész: figyeljék a kezemet, mert csalok...! Hozzáfűzi azt is: a történelmi közegbe ágyazódott regény nem szükségszerűen „ismeretterjesztő”. Az utak és kerülők szintén ugyanoda vezetnek. A fontos az epikai hitelesség. A túl sok adat, adalék felhalmozá­sának a veszélye az, hogy elrejtik az igazságot. A há­rom kötet a Testvériség alcímet viseli.- A főhősök, Károlyi Sándor és István testvérek - mondja az író. - Sok testvérpár szerepel a történetben. A testvériség persze egyben meg­osztottság is. Eredetileg a „Megosz­tottság” volt a trilógia címe. A pécsi világörökségi cím elnye­résekor Márton László Bachman Zoltán építésszel leereszkedett a föld alá és a Jelenkor különszámá- ban riportot közölt az ókeresztény sírokról. Megtudjuk: a Jelenkor fo­lyóirat már Szederkényi Ervin ide­jében fontos kötődés volt számára. A pécsi egyetemen előadóként is szerepelt. Az itteni Kisszínházban pedig bemutatták egyik darabját Miku­li János rendezésében. A dramaturg Nagy Boglárka, az irodalmi folyóirat mostani egyik szerkesztője volt. Ami pedig a Jelenkor Kiadót illeti, minden munkája itt jele­nik meg Pécsen, akárcsak Mészöly Miklósé. Mándyval a barátságon túl ők azok, akik Márton Lászlónak a le- hetséges példát is jelentik. ________________bebessik. A Hangoló Színház új lemeze Megy a vonat, muzsikál a kereke, ez a címe a Hangoló Zenés Gyer­mekszínház új albumának, mely a bevált gyakorlatnak megfelelő­en neves hazai költők megzené­sített verseit tartalmazza. A szín­ház mindenese: szerzője, zené­sze és színésze is egyszemély- ben Nemes László, az Orfűn élő művész, aki az új korongon töb­bek között Gazdag Erzsébet, Kassák Lajos, Weöres Sándor, Zelk Zoltán, Kányádi Sándor mű­veit szólaltatja meg. Ez az össze­állítás a közönség válogatása a Hangoló Zenés Gyermekszínház 17 rendszeresen szervezett mű­sorából, tudtuk meg Nemes Lászlótól, aki az-előadásokon bá- bozik, fél playbackre énekel, és olykor szintetizátorozik is. Tehát a Hangoló Zenés Színház gyer­mekek által legkeresettebb szá­mai találhatók a CD-n. A Hangok gyorsan ébredjetek fel debütáló lemez szerves folytatása ez az al­bum, mely összesen 11 gyermek­dalt tartalmaz. Nemes László az új lemezt december 23-án élő műsorban is bemutatja a Szivár­vány Gyermekházban. M. B. E. Futnak a képek A Tél mítosza Érdekes, hogy a filmekhez meny­nyire más a befogadók viszonya, mint az irodalmi alkotásokhoz. A jó könyveket általában változatlanul adják ki ismét, míg a filmeket gyak­ran újraforgatják. így születik a re­make. Ezek olyanok, mint a műfor­dítások: egy másik közönség vizuá­lis nyelvére ültetik át az eredeti al­kotást. Ezzel a módszerrel készült most az Álmatlanság, amely a nor­vég Erik Skjoldbjaerg Insomniá- jának új kiadása Christopher Nolan rendezésében. A történet ezúttal Alaszkában játszódik, szinte a világ végén, ahol a földi történések más dimenzióba kerülnek, valami sejtelmes, túlvilá- gi megvilágítást kapnak. Az első ké­pek légi felvételem végtelen jégme­zőket látunk, s ez egyszerre ébreszt bennünk pokoli hangulatot, s vala­mi ezzel ellentétes érzést, ahogy a fagyott, fehér tömbök visszatükrö­zik a távolból érkezett napsugarat. Itt éjszaka is világos van, s ez az ál­landó fény, ami elől a besötétített szoba sem kínál menedéket, kö­nyörtelenül rávilágít a bűnökre, és behatol a lélek titkába. A film kömyezetrajza kiváó, aminek következtében a miliő jel­képes távlatot kap. A befejező jele­netben pedig már teljesen olyan a játéktér, mint a középkori misztéri­umjátékok színpada. Alul a poklot szimbolizáló jéghideg tenger sötét- lik, amelybe beletaszíttatik a meg­átalkodott bűnös, felül egy angyal ál a Rachel nevű rendőrnő szemé­lyében, az immá tiszta tényisme­ret és a makulátlan morá birtoko­sa, középen pedig, az angyá lábá- ná, a mélység fölött átívelő pallón a megtisztuló, hádokló vétkes fek­szik, aki a kétarcú, esendő, ám jobbra törő földi ember megtestesí­tője. Ez a férfi, Will Dormer nyomo­zó ekkor má hat napja nem aludt, ennyi időre volt szüksége ahhoz, hogy kiűzze a világból az őt megkí­sértő gonoszt, s lelke is megszaba­duljon a múlt terhétől. A hetedik nap: az örökkéváóság. Ez az elemzés, amelyet, nem ta­gadom, Umberto Eco leírása ihle­tett a Casablancá-ról, arra tesz kí­sérletet, hogy jelezze: a populáris film - az Álmatlanság műfaját te­kintve krimi -, azátá, hogy a Jó és a Rossz küzdelmét ábrázolja, egy dolgát értő rendező kezében, túl­emelkedve az adott sztorin, a míto­szokká és a lélek archetipikus kép­zeteivel kerülhet kapcsolatba. Ez ritkán váósul meg, ahogy a kép­zett, művelt rendező fs kevés, ám ha létrejön a kapcsolat, mint most, anná inkább figyelemre méltó. Amellett az Álmatlanság „egy­szerű” kriminek sem rossz, mert ügyesen megcsavarja a gyilkos, a nyomozó és kísérője hagyományos szerepköreit, ami, persze, áapvető- en Erik Skjoldbjaerg érdeme, de Christopher Nolan sem rontotta el az áapanyagot. A cselekmény úgy épül fel, hogy a jelenben játszódó történetbe egy múltbeli, emlékké­pekben őrzött jelenetsor ékelődik bele. Bizonyáa ebből a paráeliz- musból következik, hogy a rende­ző gyakran él a gyorsmontázs esz­közével, ami számomra nem min­dig rokonszenves. Nem kedvelem ugyanis az éles vágásoknak ezt a má kultuszát, sőt, komoly elvi fenntartásaim vannak vele szem­ben. Váószínűleg azért, mert a ka­meramozgássá tásított hosszú be­állításokra vagyok hangolva, egy lassúbb tempóra, amely nagyobb teret enged a befogadói tudat mű­ködésének, és szabadabb mozgás- lehetőséget biztosít a szemlélődő értelmezés számáa. A két főszerepet áakító színész játékává sem vagyok hiánytáanul elégedett. A nyúzott arcú A1 Pacino helyesen állítja be a figurát, de játé­ka kissé egyszínű (csak a roncstele­pi jelenetben lép ki a szerep átá egyébként indokolt testi-lelki fá­radtság gond sújtotta hangulatá­ból), az alaptónushoz nem ad ele­gendő ellenpontot, Robin Wil- liamsnek pedig nem fekszik igazán Wáter Finch szerepe. Nagy Imre Sorstársak vagy ellenségek? (AI Pacino és Robin Williams) Ma van az év legsötétebb napja. De­cember 21-én a legrövidebb a nap­pá, legkevesebb a fény. Nem lehet véletlen, hogy e napon született a grúz Dzsugasvili, aki Sztálinként hí­resült el a történelemben. Szeren­csére egyre kevesebben értik, miért gondolom őt a sötétség megtestesí­tőjének. Felejtsük is el. Gondoljunk arra, hogy mától csak nőhet a vilá­gosság, születőben a fény. Bá a csillagászati tél is a má nappá kezdődik, mégis egyre hosszabbak lesznek a nappalok. Néhány nap mává ez érzékelhető­vé válik, s táán a szívünkbe, ked­vünkbe is több fény lopakszik. Reményünket erősíti, hogy ma véget ér a kozmikus sötétedés leg­újabb kori rítusa, befejeződik az első magyar Big Brother-sorozat. Eztán tán, az adventre is tudunk figyelni. A történelemben mindig megün­nepelték a téli napfordulót, illetve az azt követő napokat. Az ősi Me­zopotámiában közös ünnepi szer­tartások segítették Marduk isten vi­lágrajövetelét, támogatták harcában a káosz és a sötétség erőivel szem­ben. A görög Zeusz is ekkor szállt harcba Kronosz és a titánok ellen. A rómáak a Kronosznak megfelelő Szaturnusz jegyében köszöntötték nagy csinnadrattává a napfordulót. A Mitrász hívők december 25-én ünnepelték a Legyőzhetetlen Nap száetésnapját. I. e. 164-ben Júdás Makkabeus kikergette Júdeából a szeleukidákat, s attól nem csak a Mózes rendelte tavasa és ősá nap- éjegyeáőséget tartja meg népe, ha­nem Kiszlév hó (november-decem­ber) 25-től, nyolc napon át, a Ha- nukkát is. E napon Woden és Thor isten germán hívei máglyákat raktak, hogy fénye és melege elűzze a téli sötétség hidegét. A kelták a hidegen és sötétségen felülkerekedő Elet EGY ÖREGEMBER EMLÉKIRATAIBÓL Tamás szimbólumaiként az örökzöld nö­vényeket ünnepelték. Némi huzavona után, I. (Szent) Gyula pápa, 350-ben, december 25-ét a Megvátó születésnapjának nyilvánította. Csak az örmények ünnepük január 6-án, az egyik ko­rábbi napon, Jézus születését. De hát ott lett államválás először a vi­lágon a kereszténység. Az ortodox egyházak híveinek is nagyobb ün­nep a vízkereszt, mint a kará­csony. Ezt félreértve, náunk vízke­reszt ünnepét szerb karácsonynak nevezik. Ma egyébként Tamás napja van. AIX. században erre a napra tették Hitetlen Tamás apostol névnapját, aki kétszer is kapott kétkedésére bi­zonyságot. Jézus külön megjelent neki és az apostol ujját a Mester se­bébe Uleszthette, hogy higgyen fel­támadásában. Később, mert Mária mennybemenetelét is kétségbe vonta, Jézus anyja ledobta neki ru­haövét az égből. Legáábbis a legen­da szerint. Tamás az értelmiségi az apostolok között. Kézzel fogható bizonyítékokat igényelt a csodák hitelesítésére. Építőmester volt. Az Úr Indiába küldte térítem, egy má­kodéhoz, aki építészt keresett. AIV. században keletkezett „Ta­más cselekedetei” c. apokrif irat szerint, az apostol a királytól az építkezésre kapott pénzt szétosz­totta a szegények között. Má építő­mesterekről is hallani hasonlót, csak ők a páriák pénzét nyelik le. Sajnos a má überáis törvények nem teszik lehetővé, hogy egy „po­gány pap” lándzsásá vértanúvá te- ■ gyék őket. Pedig tán többet érne, mint néhány év múlva egy „ejnye- bejnye”! 1968-ban a Szentszék visszarak­ta júüus 3-ra Szent Tamás ünnepét. Ne zavarja az advent utolsó hetét. A má Tamás maradt, akinek a nép addig is nevezte: Disznóölő Tamás. Ilyen tájt vágták karácsonyra a hí­zókat, s vitték szenteltetni a kará­csonyi ételek áapanyagát. Váaha a baranyá fávakban, valamireváó csáádban karácsonykor tőtöttká- poszta dukát. És azt a gyerek is tudja, semmiből sem lehet olyan fi­noman elkészítem, mint a saját, friss kolbászhúsból. Legtöbben koleszterinszegény mangalicát vágtak, amelyiknek nem csak a farka, a szőre is ondolá- va volt. S amikor dél körül kifőtt az abáében a fejhús, még melegen sózva, paprikázva, fehér kenyérrel és saját bicskává nekiláttak kóstol­ni. Csak az ízéért. Mindig akadt egy öregember, aki kimondta: ezt az él­vezetet, nem adnám három kika­pós menyecske csókjáért sem. A disznótoron, amikor az orjáe- ves, a hurka, kolbász, pecsenye után a hájas süteményt is megkós­tolták, odaszólt a házigazda a ko­májának:- Hát csak elénekeljük a Tahó nótát? És némi kacarászás után rázen­dítettek, hogy aszongya: „Befútta az utat ttahó, cééél talanul fut a fakó...” Közben kint nem a betleheme- sek zörögtek, hanem a maszkások, vagy a szomszéd suttyó gyerek du­gott nyársat. Rajta levél, trágársá­gokká, hogy: ,Miko a disznó mek- ugrott, a böllér nagyot fingott”. Vagy: Aki a farkát fokta, orrát a fenekibe dukta!” Ilyen volt a régi adventi szaba­dosság. Sajnos a mangaücákat a korszel­lem, vagy az „előglobalizáció" má lecserélte ártalmasabb angol fajták­ra. Azóta túlteng bennünk a kolesz­terin, növöget a sörpocakunk, mert az egy helyben állva felnövő sertés húsa mentes azoktól az enzimek­től, amelyek segítenék fehérjéit tel­jesen lebontani. A mangalicák feltámasztásáa akad néhány kósza kísérlet, de fé­lek, nem lesznek eukomfortos disz­nók. Erre a projektre nehéz szerezni Phare-támogatást. Legföljebb Disz­nóölő Tamáshoz fohászkodhatunk. Holnap aranyvasánap. Sok asszony számáa még a karácsony- ná is több boldogságot tartogat. Hisz lehet shoppingolni! Reggeltől estig. Akár a taváy vásáolt arany ékszer záogba adása áán is. Ezt a napot még a fogyasztói tásadáom új sötét istene urája. Szerencsére a Kis Jézus születésnapján zárva tar­tanak az áruházak. Ma így győz a vüágosság. Bükkösdi László T^\ • / • • 1 // m / Disznoolo Tamas

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents