Új Dunántúli Napló, 2002. december (13. évfolyam, 327-354. szám)
2002-12-19 / 345. szám
‘*B| 2002. December 19., csütörtök KULTÚRA RIPORT 7. OLDAL Az önismeret a titok Elsősorban nem egy esemény szabja meg, hogy miként reagál rá az ember, hanem az, hogy a maga számára hogyan értelmezi azt. A torz szemlélet betegségekhez vezet, és döntően meghatározza a halálozási mutatók alakulását. A Magyar Viselkedéstudományi és Kognitív Terápiás Egyesület a Pécsi Honvédkórházban tartott tudományos ülést e héten. A magatartásterápia 40 évvel ezelőtti pécsi kezdeteit dr. Ozsváth Károly, a PTE professor emeritusa, a Pécsi Honvédkórház ideg-elmeosztá- lyának első főorvosa idézte fel.- A magatartásterápiát nem mi találtuk ki, de másoktól függetlenül jöttünk rá, hogy azon betegségek jelentős részében, ahol nincs szervi elváltozás, nem a tünetek az érdekesek - a szívpanaszok, a magas vérnyomás, a fejfájás stb - hanem az, hogy a páciens miként látja a világot, hogyan dolgozza fel a kudarcokat - mondja a professzor. A magatartásterápia lényege: csoportos beszélgetéseken meg kell tanítani az embereket arra, hogy a környező világot, de elsősorban önmagukat reálisan lássák. Ha ugyanis torzít az optikánk, akkor egy-egy kudarc olyan túlzó érzelmi reakciót válhat ki, amelyre az egész idegrendszer reagál és a feszültség testi kellemetlenségekkel jár. A Pécsi Honvédkórházban 1962-ben megalakult idegosztály orvosait kezdettől Dr. Ozsváth Károly foglakoztatta ez téma. Az eredmények nyomán a magatartást értelmező rehabilitációs foglalkozásokra a szaksajtóból mások is felfigyeltek. A módszer gyógyító a nem súlyos pszichiátria betegségeknél, és megelőző jellegű azáltal, hogy érzelmi képességeinket, tűrőképességünket mások segítségével meg tudjuk becsülni, majd fejlesztem.- Az önismeret a kulcs - hangsúlyozza dr. Ozsváth Károly. - Akkor szenvedünk lelki betegségektől, ha keveregnek bennünk a megfogalmazatlan érzelmek. Az embert az érzelmekkel való gazdálkodás tanítja meg a stresszek elviselésére. Mérési eredmények igazolják, hogy Baranyában a népesség jelentős hányada - anélkül, hogy tisztában lenne ezzel - érzelmi feszültségekkel küzd, amelyek hosszabb távon betegségekhez vezetnek. Sajnos kultúránknak nem része a lélektan ismerete. Példák sora igazolja, hogy minél alacsonyabb valakinek az iskolai végzettsége, annál több ideges panasza van, minél gyengébb az ismeretszintje, annál könnyebben jut el valaki az ön- gyilkosság gondolatáig. Mindig mondtam: a magyar nép egészsége inkább a pedagógusképzésen múlik, mint az egészségügyön, 75 százalékban ugyanis életmódbeli eredete van a halálozási mutatóknak. Mindenkinek nagyon korán meg kellene tanulnia, hogyan túd- ja elfogadni a másik embert, különben egész életében szenvedhet amiatt, hogy szemléletében egy csomó torzítás van. Ezeket a torzításokat szeretnénk önismerethez segítő magatartásterápiával helyreállítani. FELOLVASÓSZÍNHÁZ. Megint feltámadás címmel Méhes Károly a '90-es évek Magyarországán játszódó darabját mutatták be a pécsi Művészetek Házában tegnap este. A szerző ösztöndíjasként írt művét Mikuli János rendezte. Felvételünkön az előadóművészek: Inhof László, Füsti Molnár Éva, Pilinczes József és Tóth András Ernő. fotó. tóth l. A zongora hercegnője Több nemzetközi zongoraverseny győztese, az év klasszikus lemeze díj nyertese, az itthon csak igen ritkán hallható Krausz Adrienne ad ma este koncertet a Művészetek Házában. Hozzászokhattunk már, hogy a Művészetek Házában jobbnál jobb zongorahangversenyeket hallhatunk, hiszen a honi művészek krémje adja itt egymásnak a kilincset. Most azonban ez a nem mindennapi sztárparádé is ünnepi pillanathoz érkezik, egy világhírű magyar zongoraművésznő, Krausz Adrienne játszik ma este Chopin, Rachmaninov-, Schubert- és Bartók- darabokat. Krausz Adriennéről tudni kell, hogy az Európai Zenekonzervatóriumot is elvégezte, és 1984-től sorra nyeri a nemzetközi versenyeket New Yorktól Berlinig. Többször volt dobogós a monte-carlói World Piano Masters megmérettetésen, ahová csak világversenyek első helyezettjeit hívják meg. Kurtág György tanítványát ugyanakkor itthon alig hallhatjuk játszani, mivel évek óta Párizsban él. Ezért is különleges alkalom a pécsi vendégszereplése, no meg azért, mivel elismert zongora- művészek között hölgyekből sokkal kisebb a választék a magyar palettán. Nem csoda hát, hogy fokozott érdeklődés tapasztalható a lírai összeállítású program iránt. Az pedig további aktualitást ad a ma esti koncertnek, hogy Krausz Adrienne nyerte a napokban Szabó Päer csellistával közösen Az év magyar klasszikus lemeze díjat. M. B. E. Az ápolt kert virágai Kós Károly-díj a pécsi városüzemeltetőnek A városfejlesztési tevékenységért adható legmagasabb kitüntetéssel, Kós Károly-díjjal jutalmazták a héten Zalay Budát, a pécsi városfejlesztési iroda korábbi vezetőjét, aki most nyugdíjasként a Világörökségi Kht. munkáját segíti.- Az elismerést a teljes pályafutásomért kaptam, így hát felvázolom a főbb állomásait - ad rövid önéletrajzot Zalay Buda. - Szigetváron születtem 1939-ben, aztán a Kertészeti Egyetemet elvégezve 1964- ben Pécsett helyezkedtem el a Kertészeti és Parképítő Vállalatnál. Ez volt az igazi iskola, a ranglétra több fokozatát is megjártam. Innen Szentlőrincre kerültem, ahol a költségvetési üzemben térségi feladatokat ellátva 17 évig dolgoztam, majd jött egy rövid vargabetű, elcsábítottak a Budapesti Világkiállítás ökológiai előkészítéséhez. Ezután újra Szentlőrinc, majd Pécs következett, ahol hat esztendeig vezettem a városfejlesztési irodát ez év januári nyugdíjazásomig. Azóta a világörökségi csoportban infrastrukturális fejlesztésekkel, műszaki üzemeltetéssel foglalkozom.- Hogyan értékeli a szerepét a régió parkformálásában?- Amit az eltelt idő során igazán a magaménak érzek, az a rengeteg megoldott területrendezői feladat. Mert a hitvallásom mindig az volt, hogy a települések komfortkörülményein kell javítani. Egykor a kommunális vállalatok ezt jól ellátták, de a rendszerváltással nagy zavarok keletkeztek. Most kezdünk újra beállni egy kedvező szintre, amióta Pécsett egy önkormányzati cég kezében van a városfejlesztés és a működtetés, és gazda módjára hangolhatják össze a teendőket.- Mire a legbüszkébb az életművéből?- Azokra a munkákra, amelyekben fullszerviz jelleggel tudtam részt venni. így a mohácsi sírkert kivitelezésére, a jugoszláv hősi temetőre, a harkányi fürdő fejlesztésére, Pécsett pedig az Alsó-Tettye rekonstrukciójára. Felemás érzéssel mentem nyugdíjba, mert sok feladat maradt még, de nem lehetek elégedetlen, igazolja ezt a Kós Károly-díj is, melyben baranyaiként elsőként részesültem. Másrészt itt vannak a fiaim, akik bár nem a kertész vonalat vitték tovább, de a maguk területén igen jól boldogulnak Pécsett. Szabolcs drámapedagógiával foglalkozik, a Pécsi Tudományegyetemen és a Leőwey Gimnziumban tanít, Zoltán a PVSK férfi kosárlabdacsapatának edzője, Buda pedig informatikus a pécsi dohánygyárban. Magyarul - magyarán Szegénység - gazdagság A nyelviségről, a nyelvi műveltségről már sokan fogalmazták meg véleményüket. Közülük most Wittgensteint, a világhírű filozófust idézem, aki szerint: „Nyelvem határai világom határai." Számomra ez azt jelenti, hogy az anyanyelv maga a kultúra, az emberi tudás tárháza, az emberek közötti alapvető értelmi és érzelmi viszonyrendszer, közösségi hagyomány és nemzeti emlékezet, vagyis a jelen létformája és a jövő letéteményese. Értékrend. Ha ezt a megállapítást a nyelvközösség egy-egy személyére vetítjük, sokszor döbbenetes következtetésre jutunk. Nemcsak úgy általában, hanem naponta adott beszédhelyzetekben, valóságos magyar embereket hallgatva. Fölöttébb tanulságos volt az az összefoglaló értékelés, amelyet a tévé sugárzott a Sziget nevű nagy nemzetközi „buliról”. A főszervező inkább számokkal, a résztvevők eddigi legmagasabb létszámával és a rendezvények színes sokféleségével méltatta felülmúlhatatlan sikerét. A találomra szóra állított fiatalok jól, meggyőzően szemléltették fentebbi megállapításomat. A többségükben semmitmondó véleményeket valósággal megkoronázta az énekes házaspár elragadtatott vallomása, amely szerint a szereplésük kiváltotta sikere dicsőségük csúcspontja volt. Nem is találtak rá szavakat. A férfi legalább ötször ismételte a mindent kifejező szót: fantasztikus. A hölgy pedig a kábítószerek kiváltotta extázishoz hasonlította pillanatnyi életérzését. A nyelvi műveltség színvonalát a nemzetközi mezőnyben elfoglalt helyünk is jelzi az olvasási készség hiányaival és a beszédértés fogyatékosságaival. A valósággal való szembenézés végett beszéljenek a tények. Irodalmi szövegekből vett részletek alapján tájékozódom a tanulmányaik végéhez közeledő magyar szÁosok szóismeretéről. Ady egyik versének címét mondom: A magyar ugaron. Kínálkozik a kérdés: Mi az ugar? - Bizonytalankodás. Találgatások. Elhangzik a parlag. Jóakarattal rokonértelműként elfogadom. Lassan-lassan tisztázódik, hogy mindkettő földterület. Az ugar bevehetetlen, de már művelésbe vont szántóföld. A művelés elmaradásának oka a pihentetés, a maradék talajerő megtartása és pótlása azáltal, hogy fölveri a gaz, a gyom, amely leszántva a következő tenyészidőre zöldtrágyának számít. A parlag viszont még művelés alá nem vett földterület, amely jó esetben legeltetésre volt használható. Ezzel az első próbán túl voltunk. De egy másik Ady-vers kapcsán (A grófi szérűn) értelmezésre várt a következő. Legalább annyi bizonytalanság. A széni a grófi birtoknak, de minden paraszti gazdaságnak az az elkülönített része, ahova a learatott, kévébe kötött, keresztekbe összerakott gabonát betakarították, asztag- ba (az én szülőföldemen kévéskazalba) rakták, s ott csépelték. Ezek után már nem hagyhattuk a dudva és a muhar szavakat sem. A növénytanban hallottak vagy tanultak a dudvás szárú növényekről, gazokról. A muhar végképp ismeretlen volt, pedig a paraszt nagyapák még annak idején takarmányként termelték. Nem nehéz elképzelni, hogy azok, akik ezen az órán nem vettek részt, milyen hozzáértéssel taníthatják Ady verseit. Rónai Béla Gyógyszeres betegségeink Egy tavaly decemberben életbe lépett rendeletmódosítás szerint a kórházak a gyártóktól egy-egy gyógyszerből évente legfeljebb tíz csomagot fogadhatnak el térítés- mentesen. A korlátozás célja az lett volna, hogy az intézményekben ne szoktassák rá a betegeket bizonyos gyógyszerekre, miután a kórházból való távozásuk után többségük feltehetően „ezt a megszokottat” íratja föl a háziorvosával. Az akkori miniszter, Mikola István úgy érvelt, hogy a szigorítással a gyógyszergyárak ellenében tesznek, miután azok részben a „beetetés” révén érik el, hogy a drága és nagy tb-támo- gatású szerek forgalma növekedjék a patikákban. Kiskapu és alkuk A rendelet több szempontból is betarthatatlan, ugyanis a törvény- alkotók - lehet, nem véletlenül - meghagyták azt a kiskaput, mely szerint karitatív célra térítésmentesem adományozhatnak gyógy- és tápszereket a kórházaknak. Másrészt pedig a szakterületet ismerők - már aki nyilatkozott lapunknak - egybehangzóan állítják, hogy ugyanazt a gyógyszert más és más áron szerzik be a kórházak, a kedvezmény elérése alkupozíció függvénye. Persze az alku mellett megfér a másik „kedvezmény”: nem kell feltétlenül ingyen adnia a gyártónak a szert, hogy jól járjon a kórház, ugyanis a rendelt mennyiséghez rabatt - nagyobb tételű vásárláskor árengedmény, amit gyógyszerben is átadhatnak - is társulhat. Milliárdok forognak Egy, korábban kórházi gyógyszertárban dolgozó baranyai szakember óvatos megfogalmazása szerint „van olyan kórház, ahol csak egyetlen gyártó havonta egymillió forint ára gyógyszert hagy ott ellenszolgáltatás nélkül”. Nincs Magyarországon kórház- igazgató, aki ne kezelné üzleti titokként, hogy honnan és milyen értékben kap ingyen vagy kedvezménnyel gyógyszert, így mindenki csak becslésre hagyatkozhat. Az egyik szerint a gyártók évente 12-15 milliárd forint értékben adnak a kórházaknak ingyen vagy kedvezménnyel gyógyszereket, ami, ha így van, akár a teljes kórházi gyógyszerfogyasztás felét is elérheti. Az összeget hallva az egyik hazai gyógyszergyár alkalmazottja megkeresésünkre csak nevetett a telefonba: még ez az irdatlan összeg sem tétel a gyártóknak, busásan megtérül később a „befektetés”. Egy gyógyszergyári képviselő - aki új készítményekkel látja el az intézményeket - elmondása szerint azt tapasztalja, hogy egy-egy helyen a gyógyszerköltség 10 százalékát váltják ki a legújabb készítményekkel. Viszont, mondja, csak tíz dobozzal használnak föl, és negyven megmarad az ott hagyott „ajándékból”, gyakorlatilag tehát szabadon dönthetnek a gyógyszer felhasználásáról. Ezt látszik alátámasztani egy baranyai patikus esete, akihez kórházi orvos ismerőse több tucat doboz gyógyszerrel - darabja több tízezer forint - állított be, mondván: kezdjen vele valamit. Ugyan mit a szoros elszámolás szerint? - kérdezett vissza a gyógyszerész. Privatizáció és köz (?) akarat Az imént felhozott egyik példa - elfogy tíz, és megmarad negyven - arra a felvetésre is alkalmat ad, mi lesz akkor, ha a tervezett kórházprivatizáció kapcsán a kórházi gyógyszertárakat is privatizálják, illetve keresztülmegy az a köztudatba már belopott kezdeményezés, hogy a kórházi gyógyszertárak vényforgalmat - értsd: az utcáról is lehet gyógyszert vásárolni - is bonyolíthatnának? Erre a kérdésünkre ugyan nem baranyai, de sokatmondó példával hozakodtak elő a megkeresettek: a kórház ellátó gyógyszertárában a vényforgalom úgy történik, hogy a gyógyszerészek összeálltak, és ugyanazon patika elkülöníthető felét privatizációval közforgalmú patikává alakították. (Önmagában is furcsa, hogy közalkalmazottként tulajdonosok is egyben.) Itt megakadt az információfolyam, a többit a fantáziánkra bízták. Se ellenőrzés, se vélemény Az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak arról sincs megbízható adata, hogy mennyi és milyen gyógyszer fogy a kórházakban. Éz az elszámolás jelenlegi rendjéből-fakad; a kórházakat teljesítményarányosan finanszírozza a tb., és a kiutalt pénzbe belekalkulálják a felhasznált gyógyszerek árát is. A megyei egészségbiztosítási pénztár illetékese úgy nyilatkozott lapunknak, hogy a gyógyszerfogyásról még nem folytattak vizsgálatot az országban, a privatizálás után pedig csak az ellenőrzésrészével foglalkoznak a dolognak. Ugyanakkor feltette a kérdést: ami a rabattot illeti, vajon a nulla forintért adott gyógyszert milyen áron forgalmazza majd a patika, és ezt az árat ki határozza meg? A Baranyai Megyei Kórház illetékese azokra a kérdéseinkre, hogy mi lesz a privatizáció után, hogyan képzelik el a közforgalmú kórházi patikák működését, és ebben az esetben hogyan kezelik a gyári „ajándékokat”, nem óhajtotta kifejteni véleményét. BALOGH ZOLTÁN A.
