Új Dunántúli Napló, 2002. december (13. évfolyam, 327-354. szám)
2002-12-08 / 334. szám
RIPORT 2002. DECEMBER 8. Miniszterelnökök nyugdíjban Mindenki másképp csinálja. Ez a bölcsesség egykori miniszter- elnökeinkre aligha igaz. Leköszönésük utáni sorsuk ugyanis nagyon is hasonlóan alakul(t). S ez többek között azért igaz egész Közép- Európára is, mert a visszavonult kormányfőkre nem várnak jól fizető tanácsadói állások, előadások, mint Nyugat-Európában vagy Amerikában, nálunk a visszavonulásnak még nincs kultúrája. Talán ezért is szánják rá magukat olyan nehezen a búcsúra. Németh Miklós idősebb George Bush elnöksége idején. A fiával viszont már nem ő parolázott, pedig két éve még volt esélye, hogy Londonból a nagypolitikába térjen vissza ■ Orbán még nem döntött, így az útkeresés jegyében népve- zérkedik oly buzgón. Boross és Horn inkább a háttérből igyekszik hatni az országos politikára, no és persze párttársaira. Németh Miklós viszont lelépett a hazai politika forgószínpadáról, bár amikor néhány éve hazajött Londonból, még nem így tervezte. Lázár György szintén rejtőzködik. A hírek szerint néhanapján - a többi kisnyugdíjashoz hasonlóan - öltönyben, nyakkendőben fel-feltűnik a Fény utcai piacon, ahol tojásokat, gyümölcsöket pakol a cek- kerébe. Medgyessy Péter más „kalapba” helyezhető, elvégre ma övé a karmesteri pálca, avagy a marsallbot. Bankárként, a zöldhasú szakértőjeként már évekkel ezelőtt révbe ért. Bőhm Antal politológus szerint Lázár és Németh a rendszerváltás áldozatainak tekinthetők. Előbbi hithű hivatalnok, szürke eminenciás volt miniszterelnöksége idején, ma beteg, megfáradt ember. Németh Miklós az ország magas közjogi méltóságaként kétségtelenül sikeresnek számított, csapatépítő képességeit sokan elismerik. Anyagi értelemben nincsenek gondjai. Politikusként azonban sok tüskét őriz, sértődött, megtört figura.- Boross Péter mint reálpolitikus magára maradt - mondja a politológus. Ugyanakkor nem kell őt félteni, hiszen ravasz róka típus. E téren „összeillenek” Horn Gyulával. Igaz, Horn Orbánnal is rokonítható, mivel mindketten erősen megosztó személyiségek, ráadásul nagyon önfejűek. Bőhm Orbánról szólva megállapítja: benne tetten érhető az ősmagyar virtus, mivel a politikában (is) nyereg alatt puhítja a húst. Közép-Európában néha valóban nehéz kereszt a kormányzás. Látványos bukások „tizedelik” a kabinetek tagjait. A rendszerváltást követően jó pár eset jelezte, milyen magasságokba juthat, majd mekkora mélységekbe zuhanhat egy-egy térségbeli államférfi. Lech Walesa példája intő jel lehet mindenkinek. A vasgyári munkásból forradalmárrá, később kormányfővé vedlett nagy bajszú népvezér napjainkban horgászműsort vezet az egyik lengyel kereskedelmi televízióban, s ott mondja el gondolatait, miután kiszorult a napi politikából. A bokszolóból elnökké előrelépett Meciar ugyancsak jókorát betlizett: a szélsőséges nézeteiről ismert exbokszoló manapság súlytalan figura a nemzetközi elit szemében. Népe már csak azért sem ültetheti vissza a „trónra”, mert Szlovákia európai uniós csatlakozása ebben az esetben füstbe menne. Magyarországon sosem volt jó ómen, ha valakit pajzsra emeltek, vezérnek választottak. Miniszterelnökeink többsége megkeseredett emberként hagyta el a főnöki pulpitust, s voltak, akik az életükkel fizettek politikai meggyőződésükért. Sajátos sorsú vezetőinkről a napokban megjelent egy könyv is, amelynek lapjain négy kiváló történészünk, Izsák Lajos, Pölöskei Ferenc, Romsics Ignác és Urbán Aladár összegzi vezetőink nem éppen szívderítő históriáját. Az említett olvasmány 150 évet vesz górcső alá. Pölöskei Ferenc kutatásait összegezve sorolja a nagy veszteseket: Batthyányi, Eszterházy Móricot, Károlyit, Nagy Imrét, Szemerét vagy Telekit. Az 1919-ben főszerephez jutott Fridedrich Istvánt külön is megemlíti, minthogy nevezett sírhelyéről, halálának körülményeiről mit sem sejt az utókor. A magyar miniszterelnökök átlagéletkora: 40-45 év. 1867-től a Tanácsköztársaságig kizárólag nagybirtokos sarjak, jómódú atyafik kerültek a topra. 1919 után már a középréteg számára is megnyíltak a (kis) kapuk. Később a paraszti származás számított kiváló ajánlólevélnek, majd a pártkatonáké lett az országgyeplő. Érdekesség, hogy a honi politikában egyaránt voltak tegeződős és magázódós korszakok. Különösen Aczél György és Kádár János volt tartózkodó személyiség. „Két kezemen meg tudnám számolni, kikkel tegeződtek össze életükben” - jegyzi meg Pölöskei tanár úr. Az átkosban tevékenykedő miniszterelnökök közül két életút végképp elválaszthatatlannak tűnik. Nagy Imre mint az áldozat, Kádár pedig mint áruló él a köztudatban. Aczél egy visszaemlékezésében így fogalmazott: „véletlen vagy sorstragédia, hogy Kádár János 77 éves korában azon a napon - 1989. július 6-án - hunyt el, mikor Nagy Imrét a magyar bíróság rehabilitálta.” Ez a történet hűen kifejezi, olykor mekkora tehertétel Közép- és Kelet-Euró- pában a politika és a történelem zavaros vizeire evezni. Bátorság, vakmerőség és kalandvágy nélkül nem érdemes miniszter- elnöki ambíciókat dédelgetni. Szabó Zoltán Attila Orbán Viktor nem vonult vissza, fiatal még, s ahogy Raskó György mondja: „ő mindig miniszterelnök akart és akar lenni” Hírességek fűzve-kötve Az utóbbi hetekben egymásután jelentek meg a könyvesstandokon a hazai sztárok kötetei. Egyikük a televízióban elhangzott beszélgetéseit jelentette meg írott formában, másikuk a receptjeit vetette papírra, a harmadik az utazásait örökítette meg ebben a formában, s olyan is akad, aki nem is maga jegyzi a művet, hanem róla írták azt. A hírnév valóban mindent elad? * Csisztu könyve egyfajta ■■■■■■■■ ■ Csisztu Zsuzsa önéletrajzi ihletésű kötete Csisztu vizet a pohárba! címmel két hete jelent meg. Az ismert televíziós műsorvezető elmondta: a könyvíráshoz az adta neki a bátorságot, hogy a nagy sikerű Terézanyu nyomán mostanság több, a mai harmincas nők életével, problémáival, gondolataival foglalkozó kötet is a piacon van.- Szerintem az ember a televízióban csak egy szűk sávot tud a képességeiből felvillantani - jelentette ki Csisztu. - Én ezt a felületes képet szerettem volna ezzel a könyvvel árnyalni. Az írás nem okozott nehézséget, mivel régebben már írtam sporttémájú jegyzeteket, s Vitray Tamás - aki most előszót írt a könyvhöz - biztatott, hogy ne hagyjam ezt abba. Az egyik legfontosabb motiváció azonban mégis az a bizonyos internetre feltett felvétel ügye volt. (A filmen állítólag Csisztu volt látható erotikus jelenetekben, ám állítja: nem ő a szereplő.) Csisztu úgy érzi, tisztán, sértetlenül, sőt megdicsőülve sikerült hárítania a rágalmakat.- Azért nem akkor írtam meg ezt a történetet, mert az ügynek hosszú lefolyása volt. Másrészt kellett egy kis idő ahhoz is, hogy indulatok nélkül tudjam leírni a gondolataimat. Az új tv2 műsorvezetője szerint könyve missziót is teljesít, hiszen amikor írta, az lebegett a szeme előtt, hogy ami vele történt, az bárkivel megeshet. Farkasházy Tivadarnak is a napokban jelent meg könyve - immár a tizedik. Ez most épp az utazásából szól, és mint mondta, húsz évig írta.- Szerintem egyszer minden sztár könyvét megveszik - jelentette ki a humorista. - Egyszer ugyanis mindenkit be lehet csapni. Másodszor már nem. Ezért mindig a második könyv az érdekes. Farkasházy szerint a sztárok azért írnak könyvet, mert az ismertséget nem csak egy pályán lehet kamatoztatni. Példának Schuma- chert hozta, mondván: ő sem csak a Ferraritől kap fizetést. Arra a kérdésre, hogy téma-e könyveik sikere, a humorista érdekes információval szolgált.- Havas Henrik dicsekszik a legtöbbször, de ő az Farkasházy: Havas dicsekszik, pedig ő csak rablókról meg kurvákról ír, így nem akarnék vele versenyezni utóbbi időben csak rablókról meg kurvákról ír, úgyhogy vele nem is nagyon akarnék versenyezni. Meg különben is: ő már Moldovát megszégyenítő módon termékeny... Stahl Juditnak április óta van az egyik női magazinban gasztronómiai rovata, s az olvasói miatt gyűjtötte a receptjeit könyvbe.- Összeállítottam egy olyan szakácskönyvet, amilyet mindig is hiányoltam. Praktikus tanácsokat is adok, hogy mit hol lehet megvásárolni. A műsorvezető annyiban kilóg a sztárkönyvek íróinak sorából, hogy nála a receptalkotás nemcsak passzió, hanem jókora váltás is.- Amikor felálltam és eljöttem a Tényekből, arra gondoltam: csak egy életem van, de azt szeretném boldogan leélni. így hát ez több, mint egy szimpla kirándulás- Már sztárkönyvkiadók is vannak, mivel ezek a művek nagy példányszámban adhatók el, még akkor is, ha nem szólnak semmiről - állítja Kerekes László, a Pallas Antikvárium kiadó tulajdonosa. Mint mondta, hallani, hogy egyes hírességek előre elkérik a kiadótól a milliókat, mások pedig saját maguk intézik a könyv megjelentetését a nagyobb haszon reményében.- Nem vagyok meggyőződve, hogy mindegyik sztár könyvét kizárólag ő maga írja - jelentette ki a szakember, majd hozzátette: ezek a könyvek javarészt nem időtállók, a pillanatnyi népszerűséget lovagolják meg. - Négy éve Farkasházy Tivadar könyveit a 30 forintra értékelt kategóriában árultuk. Aztán a humorista szerepelni kezdett a Heti Hetesben, s máris felszökött köteteinek az ára... valamilyen más műfajba. Persze, televíziós maradok, de márciustól már egy főzőműsorban lehet majd látni. Arra a kérdésre, hogy vajon mekkora szerepe van a korábbi televíziós ismertségnek a könyv mostani sikerében, Stahl azt felelte: ez számára is nagy kérdés.- Féltem is, hogyan fogadják majd a kötetet, de amikor érkeztek a fiataloktól a levelek, hogy az én könyvemből éreztek rá a főzés örömére, tarra gondoltam: nem baj, hogy ismert vagyok, így talán azok is elolvassák, akik egyébként esetleg nem vennék le a polcról. Szántó Péter kommunikációs tanácsadó szerint a világ boldogabb országaiban sem szokatlan, hogy egy híres ember könyvet ír. Az ismertséggel a reklám felét máris meg lehet takarítani.- Ha Nyugaton egy teniszsztár szakácskönyvet ír, az akkor is hír, ha nincs benne egyetlen eredeti recept sem - mondta. - A hazai gyakorlattal nekem az a bajom, hogy néhány kivételtől eltekintve nem olyan nagy sztárok azok, akik most ellepték a könyvpiacot. Az, hogy mindez mégis jó üzlet, az olvasókat minősíti. A könyvpiacról most nem beszélek, mert az olyan állapotban van, hogy ha cipőfelsőrészszel lehetne jó pénzt keresni, akkor azt nyomnák. Szántó szerint az is elkeserítő, hogy miközben egyre kevesebbet olvasunk, az a kevés ember, aki könyvet vesz a kezébe, ilyen műveket olvas.- Ha van még, aki tud olvasni, és akar is, az miért nem Esterházyt vagy Örkényt lapoz? Ha ma egy kiadó nívós könyvet szeretne megjelentetni, előbb ki kell adnia tíz sztárkönyvet, hogy azok nyereségéből finanszírozni tudja annak az egynek a veszteségét. a <r A
