Új Dunántúli Napló, 2002. november (13. évfolyam, 298-326. szám)
2002-11-30 / 326. szám
uszi lanyoK nopme-pimasagban Az idei őszi-téli szezon legfőbb jellemzője a nőiesség. A trendek stílusára és minőségére a természetesség, a könnyedség, a puhaság, az elegancia, az egyediség és a kreativitás a jellemző. Még mindig uralkodik a „stílusplu- ralizmus", azaz több irányzat jelenik meg egymás mellett, illetve egymással keveredve. A modellek a 40-es, 60-as, 70-es, 80-as éveket idézik, ötvöződve a mai, modern fazonokkal. A kedvenc divatszínek idén az őszi levelek árnyalatait utánozzák, jöhet a barna, bordó, mustársárga és egy kis narancs. A korábban jellemző zöldeket felváltják a földszínek, a lombját hullató erdő meleg, élénk árnyalataival. A fekete csak kiegészítőként jelenik meg, helyette inkább a padlizsán hódit. A fehér ebben a szezonban piszkos lett, azaz a törtfehér és a drapp tónusok jutnak nagyobb szerephez. Az anyagok a természetességhez közelítenek, idén sok a kötött és filcből készült ruhadarab. Az egyszínű anyagokat felváltották a minták, az alsó vagy a felsőrész mindenképpen legyen anyagában díszített. A geometrikus formákon kívül a kígyózó minta is bekúszott a módiba, a legnagyobb kedvenc pedig a csíkos és a kockás. Csak arra kell ügyelni, hogy e két utóbbi előnyösen hangsúlyozza ki azt a testrészt, amelyen viseljük. Nincsenek szabályok, az egyéniség számít, a nő saját maga válogatja össze öltözékét, stílusát. A dolgozó nők tudatosan kialakított ruházatukkal társadalmi szerepüket is megmutatják, míg az eklek- tikusabb személyiségek szeszélyes, kicsit hóbortos hangulatuk szerint merészen váltogathatják a stílusokat. Mindegyik irányzatban igen hangsúlyos szerepet kap a kötött ruházat, amely most a hűvös és meleg, valamint a kontrasztszínek körül csoportosul. Jellemző árnyalatok a rózsaszín, az orgonalila, a türkiz, a vízkék és a zöldes színek, továbbá a melegséget sugárzó narancs, rozsda, mézsárga, égetett narancs, vad- gesztenye és teveszőr, valamint a fekete-fehér tónusok. Az önálló választások az alapanyagokban is tükröződnek. Az egyéniséget kiemelő trendre a merészebb technológiák, az érdekes effektfonalak és a jacquard- minták használata a jellemző. A divatkövető stílusnál a kevesebb újítás, a szolidabb anyaghasználat és a körülhatárolt formák, bordás vagy egyszerűbb kötési szerkezetek mutatkoznak. Az eklektikus irányzat nem tartózkodik az erős kontrasztoktól, a meghökkentő formáktól, keveri az anyagokat, mintákat és stílusokat, A természetes anyagok jobban előtérbe kerülnek. A klasszikus két-három részes együttesek alapanyagára a különböző arányban kevert gyapjúkelmék kombinálása a jellemző. A modellek lágy esésű fonalakból készülnek, ezzel is kiemelve a nőiességet, könnyedséget. A fazonok testre szabottak, derékban hangsúlyozottak, lendületet sugároznak. Dominálnak az elegáns, klasszikus vonalak, megbolondítva a 70-es évek merész motívumaival, mintáival. A mini és a maxi a legkülönbözőbb variációkban egyaránt megtalálható, így mindenki kiválaszthatja az egyéniségének, ízlésének leginkább megfelelő modellt. A pulóverdivat sokszínűsége mindenkinek kedvez. A klasszikus alapanyagok reneszánszukat élik, visszatért a gyapjúfonal, a moher, a pamut. A vastag kötésű, rusztikus kötött felsők szép és elegáns kiegészítői a télen divatos bőrnad- rágoknak és szoknyáknak. A derékig érő topokat gyakran viselik hozzájuk tartozó kardigánnal, ezek jól kombinálhatók kosztümmel vagy akár selyemnadrággal. Gyakran találkozhatunk két, három szín kombinációjával, s hosszú szünet után ismét divat lesz a tyúklábmintázat. A modellek hossza változó, minden divatos a combközéptől egészen a derékig érőig, s változó az ujjak hossza is: hol nincsen ujj, hol könyékig ér, hol pedig takarja a kézfejet. A folklór még nagyon fontos jellemzője a szezonnak, a kötött ponchók, sálak, mellények reneszánszukat élik, természetesen földszínekből. A cipők is színesek lettek, a hölgyek főként a lakk lábbeliket viselik majd szívesen. A sarok vagy nagyon alacsony, vagy nagyon magas. A csizmáknál vége a fekete és a bőrszín egyeduralmának, a havat lilában, sárgában és bordóban tapossuk. Visszatért a gyapjúfonal, a moher, a pamut Kötve, hímezve, horgolva Egyáltalán nem mindegy, milyen alkalomra melyik táskánkkal jelenünk meg, mert annak alkalmazkodnia kell a divathoz, az egyéniségünkhöz és az öltözékünkhöz. A táska az a kiegészítő, amely a legjobban árulkodik viselője tulajdonságairól. Az idei ősz modelljei megállják a helyüket a mindennapokban és a különleges alkalmakon egyaránt, hiszen más divatkiegészítőkhöz hasonlóan a választék rendkívül széles, így mindenki megtalálhatja köztük az ízlésének megfelelőt. Az idén is divatosak a valódi bőr modellek, de hódítanak a műbőr kézitáskák is, amelyek újabban hihetetlenül hasonlítanak az igazi bőrre. Az is gyakran előfordul, hogy a szép és igényes kidolgozású műbőr még az árát tekintve is fölveszi a versenyt a valódival. Rendkívül népszerűek a kötött vagy horgolt technikával készített, valamint a farmerből vagy a durva vászonból varrt darabok is, ezek remekül illenek a laza öltözékhez. Hódítanak a szafari stílusú, fonott vagy szőtt gyékény, háncs és tengeri nád alapanyagú táskák, natúr tónusban, de élénk színekben is. A vászontáskákat hímzéssel díszítik. Lezser, de nem link A férfiak divatjában az idei őszön és télen az egészséges, energikus színek széles palettája dominál. A széldzsekik, pulóverek, farmerek és ingek mohazöld, kék, barna, sárga, azúr és narancs árnyalatokban pompáznak, a sportos férfiak gardróbja a hideg évszakban igazán vidám jelleget kap. A klasszikus vonalvezetésű ruhák finoman kidolgozott részletei néhol sci-fi alkotásokra emlékeztetnek, egészében véve azonban mindenhol fő szempont a funkcionalitás. Fontos a vásárló igényeinek központba helyezése, a jelszó pedig az uraknak is: „divatos mindennapok”. A fiatal városi pasi jól öltözött, de nem pedáns, lezser, de nem link. Ha nem bankfiú, akkor rajta lehet a nagypapától elcsent kabát, a toldozott-foldozott zakó, és a sokat megélt kedvenc nadrág is. Kényelmes, hordható, multikulturális, és nem utolsó sorban természetes hatású darabok alkotják ezt a kollekciót, amelyhez nem a tüsihaj való - hanem például a raszta. M Divat 11
