Új Dunántúli Napló, 2002. november (13. évfolyam, 298-326. szám)

2002-11-27 / 323. szám

2002. November 27., szerda KULTÚRA RIPORT 7. OLDAL KORSZERŰSÖDIK A PÉCSI EGYETEMI KÖNYVTÁR. Tegnap egy új számítástechnikai oktatási kabinetet avattak fel ünnepélyesen. A te­tőterében kialakított húsz munkaállomásos szakterem mind a könyvár dolgozói, mind a látogatói előtt nyitott, sőt az oktatási szünetekben ingyenes internetezésre is van lehetőségük a beiratkozott olvasóknak._______________ ______________________________fotó, laufer oszló Dí szvendégként Baszkföldön A Bóbita Bábszínház a nemzetközi fesztivál jubileumán A spanyolországi, baszkföldi To- losában zajló XX. Nemzetközi Bábfesztiválnak Magyarország a díszvendége. Ezzel a státussal ünnepük meg a fesztivál husza­dik évfordulóját, mivel a rende­zők és a szervezők szerint a ma­gyar bábművészet eddigi jelenlé­te meghatározó volt a fesztivál történetében. A jubileumi nem­zetközi seregszemlén fellépő négy magyar társulatot a fesztivál igazgatója, Miguel Arreche, a Nemzetközi Bábszövetség főtit­kára választotta ki, amikor idén tavasszal Magyarországon járt. Felkérésére a pécsi Bóbita Báb­színház a „Diótörő”, a Budapest Bábszínház a „János vitéz”, a bu­dapesti Mikropódium a „Stop”, a győri Vaskakas Bábszínház pedig „A világ teremtésének nyolc nap­ja” című előadásával mutatkozik be. A fesztiválon a magyarokon kívül argentin, belga, bolgár, francia, kínai, kubai, spanyol, szlovák, török és vietnami báb­társulatok szerepelnek. Az előadásokhoz „Ablak Ma­gyarországra” címmel kiállítás kapcsolódik az Aramburu palotá­ban. A tíz termet, 500 négyzet- méter alapterületet elfoglaló kiál­lítás a magyar bábművészet 150 évnyi történetét, illetve jelenét, különböző irányzatait, tervezői stílusait, technikai megoldásait mutatja be, számottevő teret ad­va a Bóbita Bábszínház négy év­tizedének is. D. I. Hírek JUBILÁLÓ MAGAZIN. Hét európai régió alapította meg 1978-ban Velencében az Alpok-Adria ma már 19 tagú munkaközösségét. Erre épült a most 20 éves tv-magazin, amely később az Alpok-Duna- Adria címet vette föl. A magyar nyelvű változat kezdettől fogva a Pécsi Körzeti Stúdióban készül. A jubileumi különkiadás decem­berben kerül a képernyőre. (bk) Hétrét hajtott folkzene Az utóbbi esztendők nagy köny- nyűzenei felfedezései a cross­over és a világzene műfajok. Bennfentesek azonban tudják, hogy a komolyzene könnye­debb hangvétele népzenei ele­mekkel kiegészítve nem új talál­mány, a .hetvenes években nagy sikerrel játszotta ezt több angol­szász csapat is. A Renaissance, a Fairport Convention, vagy a Steeleye Span jellegzetessége abban állt, ahogy az akkoriban divatos progresszív rockot kelta, ír dallamokkal tűzdelte, és gyö­nyörű női énekkel olykor már klasszikus zenei mélységű kom­pozíciókat alkottak. Ennek a stílusnak hazánkban eddig a M. É. Z. volt a legjobb kö­vetője, igaz, ők inkább a Jethro Tull fuvolaszólós vonalán halad­tak, de most igazi vetélytársra ta­láltak az Őrségből érkező Hétrét zenekarban. Ez a vasi és zalai csapat női vokálban tökéletesen visszaidézi a fenti csapatok hangzásvilágát, de mindezt meg­fűszerezi egy kis magyaros ízzel. Nem véletlen, hogy a lemezen a számok felváltva szólalnak meg angolul és magyarul. A Hétrét együttest a pécsiek már jól is­merhetik, hiszen az idei Pécsi Napokon több helyszínen is nagy sikert aratott új lemezük, a Hetric Free Folk bemutatója. A héttagú formáció (nevük alapján adott a létszám) két amerikai he­gedűssel is rendelkezett, de csak múlt időben, mert Kimberly és Jón visszatért a napokban a ten­gerentúlra. Távozott Ityko is, ő Mark Knopfler és Mike Oldfield gitáriskolájában folytatja tanul­mányait, így a Hétrét most új csapatot épít, de decemberre régi fényében tündököl a társaság, így ígérik, s erről magunk is meggyőződhetünk december 12- i koncertjükön a Pécsi Egyetemi Klubban. A csapat négyeszten­dős története Pécshez is kötődik, furulyás vokalistájuk, Hochrein Judit pécsi származású. MÉSZÁROS B. ENDRE A társaság Hetric Free Folk című debütáló anyaga már az ez­redfordulón összeállt, de a lemez csak idén jelent meg a Peri- feric Records jóvoltából. A CD rögtön egy olyan eieggyel indul, (Harvest Home), mely az ír és magyar népzenét kapcsolja ösz- sze, majd egy moldáv dal (Se kertembe) érzékelteti, hogy a tár­sulat igen jól bánik az akusztikus hangszerekkel. Az angol sza­kos tanárnő, Boa Veronika Setanta a Come By The Hills és a Banks Of Claudy nótákban már egyértelműen bizonyítja, hogy a kelta dallamokat lehet magyaros betétekkel fűszerezni. Ityko az Abbie bendzsószólójában igazolja, hogy nehéz lesz őt pótolni, a Tha Mi Sgith skót dal pedig újra csak arra példa, hogy a progresszív folkzene újraértelmezhető, hiszen egészen sajátos effektusokkal, csengőkkel frissítik fel a régi stílust. Hogy a csa­pat széles skálán játssza az ősi ír dallamokat, az az I'm A Man számban igazolódik, ahol a kocsmai mulatós dalba is sikerül becsempészni néhány hangszerszőlót, a női duó pedig eredeti színt ad az előadásnak. És tudnak igazán Kárpát-medencei stí­lusban is muzsikálni, a Szerelmese, de különösen Az ördög tánca a Ghymes együttesnek is a becsületére válna. A lemeznek keretet ad, hogy az Ushag Vég Ruy-Kicsi madár ' dal újra egy vegyes, magyar angol kompozíció, a zárószámban Oidipusz bolyongásában pedig érzelmileg is hitelessé válik a dal szövege: Hozzám ért a csend. Az igényes folkzene hívei egy eredeti hangzású csapatra lel­nek a Hétrétben, remélhetőleg nem lesz tiszavirág-életú ez a találkozás. A SEJTJEINK. Kálmán C. György esztéta, irodalomtörténész be­szélget A Sejtjeink című magyar dokumentumfilm premier előtti bemutatójának vetítése után Almási Tamással, a film rendezőjével november 28-án, csütörtökön, 18 órakor Pécsett, az Uránia mozi­ban. A film a 33. Magyar Filmszemle legjobb dokumentumfilm-dí- ját kapta. (bk) CD-BEMUTATÓ. Tillai Aurél Liszt-díjas zeneszerző, karnagy válogatott műveinek CD-jét mutatták be tegnap este Pécsett, a Művészetek Házában - neves szólisták, a Sopianae Vonósnégyes, a Pécsi Kamarakórus és a Pécsi Egyetemi Kórus közreműködésével, a szerző vezényletével. (bk) KIÁLLÍTÁS. A Pécsi Közelítés Galériában megnyílt „A kastély, a falu és az erdő” című kiállítás, amely a lokalitás képei Belső- Somogyban alcímet viseli, egyben a PTE Kommunikációs tanszéke Somogyfajsz kulturális emlékezetének rekonstruálását kísérli meg, amelyre egy komplex vizsgálat keretében került sor. (bk) TEXTILTÁRLAT. Az Istenkúti Közösségi Házban december 3-án 18 órakor Retextil címmel textiltárlat nyílik. A kiállítást december 10-ig tekinthetik meg az érdeklődők. (bk) SZOBRÁSZTANÁCS ALAKUL. A Magyar Szobrász Társaság, a Képző és Iparművészek Szövetségének szobrász-szakosztálya és a Symposion Társaság szervezésében mintegy 40 szobrászatban érin­tett szervezet képviselői tekintik át a művészeti ág helyzetét három­napos budapesti tanácskozásukon. A tanácskozás második napján, tegnap a művészeti oktatás, kutatás helyzetéről volt szó. Ebben a témakörben Aknai Tamás, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának dékánja és Farkas Ádám, a Magyar Képzőművészeti Egye­tem rektora a vázolta fel a szobrászképzés aktuális kérdéseit. ____________________________________ __________________ c> Kön yv A kalandot mi éltük át Cinfalvától Cincinnatiig a világ körül Százéves Takács Jenő, alias „monarchiái koktél” Érdekes dolgot állít legújabb könyvében Cseke Zoltán pécsi író. Szerinte az átkos negyven év­ben nem azok élték át a nagy ka­landot, akiket a sors emigrációba kényszerített és a honvágytól meggyötörve kénytelen-kelletlen idegen földön bekkelték ki a rendszerváltásig eltelt időszakot, országról országra, esetleg konti­nensről kontinensre vándorolva, számkivetetten. A kaland részesei mi voltunk. Az itthon rekedtek. Akik vagy behódoltunk a min­dennapoknak vagy lázadtunk el­lenük, akik kulákok lettünk vagy sztahanovisták, akiket nem tele­pítettek ki (micsoda örömhír), és akik esetleg hortobágyi munkatá­borokba kerülve reménykedtünk a jövőben, avagy jobb híján remé­nyeinket vesztettük. Csekének alighanem igaza van, amikor azt írja, hogy a XX. század minden magyar számára bőséges élményt adó század volt. Állításából azonnal ered egy további következtetés is. Jelesül az, hogy ha az 1950-től 1989-ig tartó időszakban az itthon mar­adottak élték át a nagy kalandot, akkor szinte minden család élete a maga módján regénybe illő, s csupán az a kár, hogy manapság nem divat (és nem fogyasztható) a terjedelmes családregény, és az a szerencse, hogy nem kezd mindenki egy ilyen átrághatatlan családregény írásába. Maga is ar­ra kényszerült, hogy a megélt hétköznapjait, annak fricskáit rövid vázlatokba szedje, s több­nyire „többperces” novelláival próbálja a mindenkire illően ál­talánosítható útiélményeit elme­sélni, megragadva minden olyan mozzanatot, amely talán kevés­bé egyedi, ami talán velünk is megesett vagy megeshetett volna akkortájt. E groteszk novellafüzér köny- nyedebb hangvételű, mint az író korábbi művei, a harmadik évez­redről szóló vízió, amellyel Cseke berobbant a köztudatba (s ami több tanintézetben is kötelező ol­vasmánnyá lett), vagy mint az örök rohanást ldpeliengérező, a jelenünk lefényképezéseként megjelent folyatás, amelyben egyszerű fogyasztó-biológiai-ro- bottá válik az . ember. Ebben, a harmadikban a racionalitás mel­lett telik már a bő humorba és a mindennapjainkat körülölelő ke­sernyés derűbe csomagolt örök igazságokra is. Ahogyan azt ki is mondja megfelelő tömörséggel valahol. Nehéz az élet, de majd kiküszöböljük. KOZMA F. (Cseke Zoltán: A magyar szultán Tunéziában. Kiadó: Duplex Rota Kft., 2002, Pécs) Takács Jenő zeneszerző 100. születés­napja alkalmából tartott színes műsorral egybekötött előadást tegnap a Pécsi Mű­vészeti Szakközépiskola hangverseny- termében Radies Eva, a Grazi Zeneaka­démia professzora, a Takács Jenőről szó­ló könyv szerzője. Az idős művész, aki egy emberöltővel ezelőtt a pécsi zene­konzervatórium igazgatója volt, ma is ki­tűnő egészségnek örvend. Születési bizonyítványában a magyarországi Cinfalva szerepel, ám mai lakhelye az ausztri­ai Siegendorf, bár a kettő ugyanaz a település. Onnan indult, és oda is tért vissza Takács Je­nő, akinek élete kész kalandregény, mondja Radics Éva, a Grazi Zeneakadémia professzo­ra, aki könyvet is írt a kiváló zeneszerző, zon­goraművész és pedagógus életéről, munkás­ságáról. A kalandregény egyik, s nem éppen jelentéktelen állomása Pécs, de tekintettel ar­ra, hogy itteni munkássága egy emberöltővel ezelőtt zajlott, ma már kevesen tudják, ki is ő tulajdonképpen. Osztrák-olasz-magyar família leszárma­zottja, ezért nevezi önmagát ironikusan „mo­narchiái koktélnak”. Miután Burgenlandot Cinfalvával együtt Ausztriához csatolták, in­kább a Bécsi Zeneakadémiát választotta ta­nulmányai színteréül, de amikor Ausztria Né­metország részévé vált, 1939-ben egész csa­ládja áttelepült Magyarországra, s felvette a magyar állampolgárságot. Mindez az állapot addig tartott csupán, amíg a szovjetek meg nem szállták az országot, akkor - tekintve hogy semmiféle diktatúrában nem tudott lé­tezni - újra Bécset választotta. Svájcban taní­tott, európai hangverseny-kőrúton vett részt, s zongoraestjein főleg Bartók műveit játszotta saját darabjai mellett. Közben azonban az 1942 és 1948 közötti időszakban a pécsi konzervatórium igazgató­jaként tevékenykedett. Mint annyi más neves művészt, őt is az akkori polgármester, Eszter- gár Lajos hívta ide. De rajta kívül Maros Ru­dolfot, Weöres Sándort, Martyn Ferencet, Csorba Győzőt is, valamint a világégést köve­tően Kodályt, hogy a háború utáni ínséget a viszonylag jó pécsi körülmények között vé­szelhesse át. Mert Esztergár Pécsből kultúrvá- rost kívánt teremteni, ahogyan ő mondta, a magyar Athént. Takács pedig a pécsi szellemi élet egyik meghatározó egyéni­ségévé vált, hiszen a konzerva­tóriumban új tanszakokat alapí­tott, vezette a városi zenekart, s megtervezte a színház zenei profilját. De Takács Jenő tanított má­sutt is, elsősorban zongorát és zeneszerzést Egyiptomban, a Fülöp-szigeteken és az Egyesült Államokban, 1952 és 1970 kö­zött a Cincinnati Egyetemen. Mint népzenekutató sem jelen­téktelen, egyik fontos munkája például a Dictionary of Phüip- pine Musical Instruments című kötet, amelyet 1975 óta a mai na­pig is tankönyvként használnak a Fülöp-szigeteken. Gazdag életművéről és kap­csolatairól tanúskodik, hogy Ra­dics Éva könyvében tizenhat, két oszlopban teleírt oldalt tesz ki műveinek felsorolása, és csak Egyiptomban olyan emberekkel ismerkedett meg, mint Arthur Rubinstein, Jasha Heifetz, Oskar Kokoschka, Thomas Mann, Franz Wer­fel és Paul Hindemith, s olyanokkal kötött szoros barátságot, mint Bartók Béla, Dohná- nyi Ernő, Farkas Ferendnagy Szokolay Sándor. Ma is egészséges. Hogy ennek az-e az oka, hogy naponta zongorázik és tornászik, vagy az, hogy minden ebédhez egy pohár bort, vacsorá­hoz pedig egy pohár whiskyt iszik, azt nem le­het pontosan tudni. Azt viszont igen, hogy a születésnapja tiszteletére éppen száz hangver­senyt adtak a világ különböző pontjain. CSERI LÁSZLÓ Takács Jenő (balra) és Andres Segovia, világhírű gitárművész az 50-es években

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents