Új Dunántúli Napló, 2002. november (13. évfolyam, 298-326. szám)

2002-11-25 / 321. szám

2002. November 25., hétfő

K U L T Ú R A

R I P 0 R T

7. OLDAL

PAPÍR- ÉS ÜVEGDÍSZEK PÉCSETT. Már a karácsonyra készülnek a Petőfi Sándor Művelődési Ház origamikörének tagjai. A hét végén pedagógusokat láttak vendégül, és avatták be őket a papírhajtogatás művészetének rejtelmeibe. Ugyancsak az Alajos utcai épületben látható a szin- tén ünnepi hangulatú Üvegvarázs című kiállítás, ahol a üvegfestők és formázók mutatják be alkotásaikat a jövő hét végéig.

______fotó: laufer l.

A háború története még mindig nem teljes

Páva István jövőre lesz 75 éves. Ahhoz a generációhoz tartozik, amelynek szinte egész életét meghatározta a fiatalon átélt második világháború élménye. Valaha háborús tudósításokat vágott ki korabeli sajtótermékekből. Napjainkban immár harmadik elemző könyvét adta közre Jelentések a Harmadik

Birodalomból címmel.- 1944-ben 17 éves.voltam, és viszonylag jól emlékszem rá, mi történt. Amit aztán később olvastam a háborúról, még véletlenül sem hasonlított arra, amit átéltem. Nem feketén-fehéren történtek az események, nem ördögök és angyalok harcoltak egymás ellen - véli Páva István, akinek voltaképp egész gyerekkora és ifjúsága háborús egek alatt telt el.- Amikor első elemis voltam, akkor kezdődött az olasz- abesszín háború, ezt követte a spanyol polgárháború, majd a japán-kínai csatározás. Már akkor sok mindent gyűjtöttem, érdekeltek a tudósítások. De azt hiszem, sok társam így volt ezzel, sztárfotók helyett nagyobb kincs volt a számunkra egy-egy híres hadihajó kapitányának a képe.

Páva István aztán hosszú évtizedeken át a komlói szénbányákban dolgozott különböző munkakörökben, és csak esténként, otthon adatott meg számára, hogy azzal foglalkozzon, ami a leginkább érdekelte.- Az ’50-es, ’60-as években megjelent hazai háborús szak- irodalmat hamar megismertem, és hát az olyan volt, amilyen. Később ismerőseim már tudták, hogyha külföldre mennek, nekem nem nájlonkabáttal szerezhetnek örömet, hanem szakkönyvekkel, visszaemlékezésekkel. Miután angolul, németül és franciául olvasok, elég jelentős szakkönyvtárat sikerült össze- gyűjtenem az évek során.

Páva István, amint lehetősége volt, elkezdte saját kutatásait az Országos Levéltárban és a Hadtörténeti Intézetben, és munkája eredményeit eddig három kötetben foglalta össze. Legutóbb a hírszerzésről írt könyvet.- Egy elrongyolódott iratcsomó, a berlini katonai attasé 1941. február-december közötti jelentései keltették fel az érdeklődésemet. Ez, ugye, nagyon fontos időszak volt aZ ország életében: a jugoszláviai események és a szovjetek elleni had- balépés hónapjai. Az is roppant érdekes, hogy mekkora szerepe volt az események alakulásában egy katonai attaséPáva István

Páva István meglátása szerint a mai napig akadnak kellően fel nem dolgozott momentumok. Ilyen lenne az 1940-44 közötti magyar-román kapcsolatok témája, az erdélyi harcok, és általában a magyar diplomácia háború alatti manőverezése.- Nagyon fontos lenne, hogy a még élő tanúk, akármilyen formában, közzé tegyék emlékeiket - erősítette meg Páva István.

MÉHES K.

A modern művészet ínyencmesterei

Két különleges kulturális csemegére készülhetnek a pécsi ínyencek ezen a héten a Művészetek Házában, egy irodalmi és egy szerzői estre. Előbb csütörtökön Sáry László és Bánk, apa és fiú zeneszerzői estje hallható. Az apáról tudni kell, hogy Szervánszky Endre tanítványa, és több mint ötven műve jelent meg nyomtatásban, egyben alapítója az Új Zenei Stúdiónak. Bánk pedig ugyancsak a modern zene vonalán viszi tovább a családi hagyományokat. A szerzők zongorakísérete mellett Jónás Krisztina szopránénekes és Gyöngyössy Zoltán fuvolaművész mutatják be a darabokat.

A Pécsett egyre jobban kiteljesedő színművész, Harsányi Attila pedig a magyar irodalom egy modernkori polihisztorához nyúlt, Kassák Lajos-estet ad pénteken. Az író, költő, kritikus, szerkesztő és festő otthon volt a színházban, az építészetben, filmről, reklámról és a fotózásról is olyan szakmaisággal nyilatkozott, ami napjainkban is megállja a helyét. Ebből az életműből hallhatunk szemelvényeket a fiatal színművész tolmácsolásában.

M. B. E.

______________Könyv_______________

Im

ádkoznak a fák

Vadászunk, és persze... ránk is vadásznak. Kezünkben a fegyver egyértelmű a fölényt jelent, ám a végzet célzatos erői, az elmúlás fenevadjai végül elragadnak bennünket. Övék a végső szó. Békés Sándor vadászati szakíró „Imádkoznak a fák” című új kötetében lírával, pátosszal áthatott emlékeket, portrékat, elmélkedéseket ad közre. Eleve érdekfeszítő lehet a „Közel kerülés művészete”, az állatok íjjal való elejtése. A solymá- szat. Az is, ahogyan megidézi, hogyan „Üzent az erdő”. Másutt olyan a vadakkal való kapcsolat kibontakozása „Mint egy szerelmi kaland”. A vadászat nemcsak „Az erőt adó magány percei”-t jelenti, hanem olyan extravaganciákat, mint a „Borzpörkölt kígyópálinkával”. A vadászat rajongói e témák egyike mellett sem mehetnek el. Az emberek ki- sebb-nagyobb hányada viszont nem vadász. Előttük is alighanem világos, hogy - bár újabban ez nem csak az állatokra, madarakra vonatkozik - a vadak a szabad ég alatt, erdőben, a vadászok pedig társadalomban élnek. A vadász és a vad együtt képezik a vadászatot. Kittemberger Kálmán, Széchenyi Zsigmond, Molnár Gábor, Fekete István könyvei, Hemingway „Afrikai vadásznapló”- ja világnyi messzeségek mély

rengetegeibe vittek bennünket hajdan. Békés könyve révén most olyan, közeli barátaink is ismét látóterünkbe kerülnek, mint Rab Ferenc újságíró-riporter, aki sohasem vadászott. A riport a kötet szerzőjének is kedvelt műfaja. Riporteri szemmel láttatja most is a nagy „imádságos dolgot”, a vadászatot, a vadak járta füves, erdős térségek világát. Vadászíró elődje figyelt föl valaha rá: az ima inkább az élőkért, a harang pedig a holtakért szól.

A vadászat kultúrtörténete egyidős velünk. Az ősi szenvedély ma is ott él az emberben. A vad megölésének technikatörténete azonban szinte pár évtized alatt pörgött fel. Olyanok is okulhatnak a kötet olvasmányaiból, akik Jósé Ortega y Gasset-nak az „Elmélkedés a vadászatról” című tanulmányában foglaltakkal, e sorok írójával osztozva, egyetértőén jelenthetik ki: „mit sem ko- nyítok a vadászmesterséghez, bár ennek ellenére buzgó olvasója vagyok a vadásztörténeteknek.” Dicséretes, férfias volta és sokak rajongása ellenére mégsem mindenki szereti a vadászatot. Nem is igen szabadna erőltetni.

Bebessi Károly

(Kiadó: Kódex Nyomda Kft.

2002. Pécs)

Magyarabok a sivatagból

Furcsa nemzet a magyarab, miként a neve is mutatja, sajátos keverék - mondja Fejszál al Magyart, aki Egyiptom déli részéről, az Asszuáni-gát mellől származik, de arab anyanyelve ellenére magyarnak is vallja magát. No, nem azért, mert itt járt egyetemre, a történet mélyebben gyökeredzik. A Nílus bal partján 12 ezer ember él, akik úgy tartják, őseik a 16. században Magyarországról kerültek ide.

Az Ifjúsági Házban a múlt hétvégén a magyarab Fejszal úgy mutatta be a Núbiai sivatagban élő törzset, hogy 1517-re dátu- mozta odaérkezésüket. A törökök ugyanis az elfoglalt egyiptomi területek őrzésére rendelték ide a magukkal hurcolt magyar katonákat. Ezek a katonák később fellázadtak, s ide, Egyiptom déli és Szudán északi csücskébe

menekültek, az ő leszármazottaik a magyarabok. Az itt élők néhány magyar szót ma is őriznek beszédükben, s bár muszlimok, kenyérvágás előtt keresztet vetnek. Az is tény, hogy francia nővérek a II. világháború idején a vérük alapján is azonnal elkülönítették ezt a nemzetséget. Fejszál nem tagadja, amiről a csoport a környezetében leginkább kitűnik, hogy rendkívül erőszakosak a férfiak, brahiból eljárnak a közeli esküvőkre bunyózni. A legendájuk szerint az 1700-as esztendőkben egy csoport visszatért a mai Ormánság területére is, őket itthon egyiptus cigányoknak nevezték el.

Ez a nemzetség mindenesetre őrzi identitását, a csekélyke népességet öt évszázad történései sem tudták elsöpörni.

A rock elhallgatott forradalma

Zsigerból játszott, elgondolkodtató, önkifejező rockot játszani, ez hazánkban sokak szerint csak a nyolcvanas évektől létezik. Igyekeztek is a föld alá nyomni ezeket a lázadó punk- és művészfigurákból álló bandákat. A rockforradalom lezajlott, csak közben a többség elfordította a fejét. De a szakmai körök szerint újra forrong a köny- nyűzene világa.- A Spions artpunk zenekarral kezdődött ez a korszak 1978-ban, akik rövid kínlódás után inkább disszidáltak - mondja Lovasi András, a Kispál és a Borz frontembere. A Beatrice, majd az URH és a Vágtázó Halottkémek aztán mozgalmat csinált, de inkább csak Budapesten, sikerült ugyanis még ott elfojtani a koncertek többségét. Vidéken inkább a kemény rock tiltott gyümölcseit fogyasztották, és nem akartak váltani. Persze ügyesen lazított ekkor a KISZ-bizottság is, szolidaritási rockfesztiválokkal próbált látszatszabadságot teremteni. A vezető zenekarok pedig odaálltak a kirakatba, így az új hullám csak nagyon esetlegesen jutott el vidékre. Ezt a zenét én például külföldi csapatoktól, a jugó piacról ismertem meg. Tény, hogy van egy fekete lyuk a rocktörténelmünkben, mivel a Magyar Hanglemezkiadó Vállalat megfojtotta ezeket a próbálkozásokat, csak az R-Go szintű zenét engedte szabadjára. A Kex-, a Syrius-féle igényes könnyűzene folyamata megszakadt, aztán ebbe az egyre mélyülő űrbe érkeztünk mi igen jó pillanatban a kilencvenes esztendőkben.

A történet azonban ennél összetettebb. A nyolcvanas években puhább lett a könnyűzenét is vasmarokban tartó diktatúra, az értelmiségi körökben nagy keletje lett a helyzetet felismerő URH szókimondó stílusának, majd a belőle alakult két csapatnak, a Kontroll Csoportnak, és az Európa Kiadónak. Rövidesen bővült a kör a hivatalosan legjobban elfogadott társasággal, a képzőművészekből álló Bizottsággal is.

Ez a korszak meghatározó a hazai könnyűzenében, vélekedik Havasréti József, a PTE kommunikációs tanszékértek tanára, aki legutóbb országos konferenciára Pécsre invitálta a témakör szakembereit. Az underground művészet, a punk/rockzene és az értelmiség kapcsolatát elemző vitán Koszits Attila szakírót és zenészt, a pécsi Öregek Otthona együttes vezetőjét arról faggattuk, ő hogy élte meg a történteket:- A művészi próbálkozások a könnyűzenében már a hatvanas évek második felében elkezdődtek, melynek Boksa Soós János, a Kex együttes vezetője volt a meghatározó egyénisége. A színházban is megvolt ennek a megfelelője, elég Halász Péterek színjátszására gondolni. A hetvenes évek végén mindez felerősödött. A vidéki helyzet azonban erről az időszakról a mai napig feltáratlan. Pécsett is voltak fiatal művészkörök ebben a vonulatban, zenészek, színészek, festők. A Pécsi Galériában több performance, sőt koncert is

volt ekkor, több pesti művész csak itt kapott megjelenési lehetőséget.

Aztán a kör egyre bővült, pár év alatt több száz újhullámos zenekar lett az országban. Az értelmiségi vonalon a sza- mizdat ideje volt ez, és összeértek a szálak, időnként például Demszky Gáborék vitték kocsival koncertekre az Európa Kiadót.

A szakmabeliek úgy vélekednek, hogy idővel öncélúvá vált ez a zene, és kifulladt az átütő ereje. Havasréti József szerint megfigyelhető egy törés, amikor a politikai érdekessége lecsökkent ennek a hullámnak. Mindemellett ezek az utódzenekarok sokáig éltek, és jó néhány még ma is működik közülük, Pécsett például éppen az Öregek Otthona ilyen csapat. Másrészt a rendszerváltás valóságos szólásszabadsága is megnyirbálta ennek a stílusnak az újdonságát, mire a társaságokból a legkülönbözőbb mutációk jöttek létre.

Hogy mit üzen ez a korszak napjainknak? Megfigyelhető valamiféle ciklikusság a zenei tágban A beat is így tört be a hatvanas években, a második sztárfelhalmozódás (Bródy János aranyköpése) hazánkban a nyolcvanas évekre tehető, a kilencvenes esztendőkben a kemény rock és a az alternatív zene fellángolása (Kispá- lék, Tankcsapda, Quimby stb) következett. Most pedig hamarosan várható egy újabb csúcspont, amely alapjaiban rengetheti meg a könnyűzenét, vagyis nemcsak a felszínen kavar majd itt-ott örvényeket, miként teszi most az elektronikus tánczene és a rap. mészáros b. endre

A pécsi Öregek Otthona együttes fotó: tóth László

>