Új Dunántúli Napló, 2002. november (13. évfolyam, 298-326. szám)
2002-11-24 / 320. szám
2002. NOVEMBER 24. ARCKÉP gét hangsúlyoznám az országnak, amely Európában sehol nem jellemző. Legyünk másként érdekesek, mint eddig. A Fidesz-kor- mányra egyetlen jót tudok elmondani: nyomták a pénzt a gyógyturizmusba. Magyarországnak rendkívül gazdag termálkincse van, amely vonzza a nyugatiakat. Ne feledjük, hogy Európa lakossága öregszik, két-három millió idős ember keres majd gyógyírt bajaira a termálvizekben. Magyarország nagyon jól megélhetne abból, hogy Európa „betegágya” legyen. Talán egyszer teljesül Csurka jóslata, hogy pincérnemzet leszünk, de ez még mindig jobban hangzik, mintha a takarítószemélyzet országa. Miért ne lehetnénk fizetőpincér-nemzet? Az ország termálvizes adottságait véggigondolva kellene egyedülállót nyújtani Európának. Ausztriában sem született minden második ember síoktatónak. Megkeresni a magunk helyét a kontinensen, és nem azon siránkozni, hogy elveszítjük a nemzeti jelleget. Nem ez az érdekes, hanem az, hogy mitől lehetünk különlegesek az ötszázmilliós Unióban. Éppen Angliában voltam, amikor a BBC-ben leadtak egy filmet a fürdőváros Budapestről. A következő héten tizenötezer érdeklődő jelentkezett a londoni magyar utazási irodában, hogy Budapestre utazna. Kiderült, hogy az iroda három alkalmazottja nem bírta a rohamot és mindössze háromszáz érdeklődő ügyét tudta elintézni... Új szemléletet kell majd elsajátítanunk, aminek elterjesztéséről lekésett a politikai elit. Ellazsálták ezt a tíz évet, jól elvoltak egymással, csak éppen elfelejtették értesíteni az országot arról, hogy az uniós csatlakozással valami más kezdődik... Csontos Tibor Néhány dolgot biztosan tudunk. A magyar disznó csak úgy lehet eurokonform, ha nem moslékkal etetik. Az uborkának uniós szabvány szerint kell görbülnie, a vetőburgonyának növényútlevélre lesz szüksége, és nem kelt majd feltűnést, ha egy világcég bezárja magyarországi gyárát. Amibe az uniós országok jórészt húsz év alatt beletanultak, arra nekünk három évünk lesz. Az Európai Unióba lépésünk után befellegzik a „langyos a sör, de nekünk így is jó”-típusú magyar mentalitásnak. Drámai változásoknak nézünk elébe - véli Kéri László politológus, aki szerint a politikai elit az elmúlt tíz évben csak egymással volt elfoglalva, ezért ellazsálta az ország uniós csatlakozásra való felkészítését. Mondhatni, a politikusok elfelejtettek értesíteni bennünket arról, mi vár ránk. Európában. con szeretné értékesíteni. Egy tanfolyamon megtudta, hogy csak akkor lehet egyenrangú partnere az olasz, a portugál borásznak, ha reduktív, zárt rendszerben készíti a bort. Vett két tartályt egy cégtől, amely elleste az olaszoktól, hogyan kell ilyeneket készíteni, és várja az uniós piacra lépést. Kitanulta az Uniót a saját szakmájában és előre gondolkozik. A politikai elitnek erre már régen fel kellett volna készítenie az országot. Most sem kötelező ostobának lenni, aki akar, utánajárhat, hogy mit kell csinálnia, mi vár a szakmájára az Unióban.- Jó néhányan sokkal inkább azzal foglalkoznak, mi vár a magyar nyelvre, kultúrára, a magyar nemzeti jellegre.- Mesebeszéd, amit nálunk a nacionalisták fújnak, miszerint az uniós csatlakozás egyenlő a nemzeti jelleg elvesztésével. Az írek soha nem voltak annyira írek, mint a felzárkózás időszakában. A finneknél, a portugáloknál a nemzeti kultúra soha nem látott virágzása következett be, amióta uniós tagok. Valaki bedobta a köztudatba: az Unió vagy a magyarság. Nem létezik uniós középiskola, amely ne adna két nyelvből elfogadható ismereteket. Finnországban, Svédországban nem lehet olyan helyre menni, ahol ne beszélnének Kéri László ■ - Ha nincs is eufória, mint a rendszerváltás előtt, de a köztudatban mintha ugyanaz a csodavárás lenne: sokan gondolják, hogy ha uniós tagország leszünk, ránk köszön az áhított nyugati életminőség, és itt lesz a Kánaán. Az emberek kétharmada már most a belépésre szavazna, holott csak egyhar- mada ismerheti, mivel jár ez valójában.- Ez így van: a többség inkább az illúzióira szavazna, nem a realitásokra. Köszönhetően annak, hogy az Unióba lépés az elmúlt tíz évben megmaradt a politika szintjén: a csatlakozás a politikai kommunikációban egyet jelentett az Európa Parlament működésével, a politikusok úgy fogták fel, hogy ez azoknak a biznisze, akik majd kikerülnek Brüsszelbe vagy Strasbourgba. Két hónapja tapasztalom e szemlélet változását: a politikusok rájöttek, hogy évekig csak arról beszéltek a csatlakozás ürügyén, ami nekik volt fontos. Azon nyafogtak, hogy húsz vagy huszonkét helyünk lesz-e az Európa Parlamentben. Nem tudom, rajtuk kívül izgatott-e valakit mindez. Arról viszont egy szó nem esett, hogy milyen pofonok érnek majd bennünket a mindennapokban. Mert tízmillió embert érint majd, hogy az ivóvíz tisztasága, a nagyvárosok levegője nem felel meg az uniós normáknak. Tudjuk, hogy az eurokonform disznót nem szabad moslékkal etetni és azt is, mennyi lehet az öntözésre szánt víz arzéntartalma. Sok szabállyal találkozunk, melyekről nehéz lesz elhitetni az emberekkel, hogy mindez a ti érdeketek. Nem jártok majd térdig kutyaszarban, mert a kutyásoknak fel kell szedniük az eb ürülékét a járdáról. És nem azért, mert ez Brüsszelnek jó, hanem mert a mi járdáink lesznek tisztábbak. A magyar játszóterek kilencven százalékát be kellene zárni, mert az európai szabványok szerint életveszélyesek. És így tovább. Annak a szemléletnek kellene uralkodnia, hogy mindez a mi hosszú távú érdekeinket szolgáló kényszer, amelynél csak egy rosszabb van: kimaradni az Unióból. Amihez a nyugati ember húsz év alatt hozzászokott, arra mi három-négy évet kapunk.- Fokozná az izgalmakat?- A konzervek szavatossága, az élelmiszerek egészségre káros adalékai és színezőanyagai, amiket nem vettünk figyelembe, legfeljebb az exporttermékeknél. Ne csodálkozzunk, hogy a magyar átlagéletkor tíztizenöt évvel elmaradt a nyugat-európaiétól. Ahhoz, hogy a magyar érettségi és diploma bárhol Európában elfogadható legyen, át kell térni az egységes felvételi rendszerre. Hosszú időre bezárhatnak éttermeket, ha például nem tartják be az uniós mosogatási normákat. Született: Röszkén, 1951-ben Legmagasabb Iskolai végzettsége: ELTE jogi kar, ezenkívül szociológusi, filozófiatanári diplomát is szerez Munkahelyei: először a jogi egyetemen tanít, majd a Társadalom- tudományi Intézetben dolgozik, ebből alakult ki az MTA Politikatudományi Intézet, amelynek azóta is főmunkatársa. Számos más iskolában, intézetben volt óraadó tanár. Emellett 1988 óta írt tíz könyvet, nyolc másik szerkesztője és társszerzője. Folyamatosan ír tanulmányokat, publikál folyóiratokban, heti- és napilapokban. Családi állapota: nős, felesége Petschnig Mária Zita közgazdász angolul. Hollandiában a lakosság nagy része tud angolul, németül, franciául. Nem nyafogtak, hogy kis nép és senki nem beszél hollandul. Nálunk meg így kezdődik az uniós csatlakozás minősítése: megvédjük a magyar kultúrát, a magyar nyelvet. Jó, védjék, de akkor nem tudjuk majd Európában megértetni magunkat. Másrészt ne a nagy európai nemzetekkel hasonlítsuk össze magunkat, hanem a portugállal, az írrel, a göröggel, amelyek arra példák, hogyan alkalmazkodhat egy kis nemzet az összehasonlíthatatlanul nagyobb politikai, gazdasági, jogi integrációnak a szabályaihoz.- Magyarország esetében például hogyan?- A csatlakozás technikai szintjéhez tartozik a nyolcvanezer (!) oldalnyi jogszabály átültetése. Olyan jövő vár az országra, amivel csak kevesen vannak tisztában. Én azt a különlegesséNem lehet majd azzal letudni az ellenőrt, hogy Sárikának nem volt kedve mosogatni, ezért csak belemártotta a söröspoharakat a vízbe. Különben is, mit foglalkozik a hülye vendég azzal, hogy nincs rendesen elmosva a söröskorsó. Talán a hagyományos mezőgazdasági ágakban is lesznek meglepetések. Gondolok arra, hogy a portugál parasztok például azért kapnak uniós támogatást, hogy ne termeljenek. A kedvezőbb portugál klíma miatt ugyanis komoly versenytársai lehetnének a dán és német gazdáknak... Őrült kapkodás kezdődött a minisztériumokban. Minden minisztériumnak ki kell dolgoznia saját stratégiáját, hiszen már régen nem általánosságokról van szó.- A parlamenti pártok politikai roadshow-in, melyeket az uniós csatlakozást eldöntő népszavazás népszerűsítésére szerveznek, mégis főleg általánosságokról esik szó. Miért nem közérthetően megfogalmazott tájékoztató programokkal házalnak?- Mert nem tudnak mást. Ezt csinálták az elmúlt tizenkét évben és ehhez szoktatták egymást. Kampányfeladatnak tekintik az uniós csatlakozást. Legszívesebben megkérdezném, hogy mi a tejföl és hol van a feneke? Az jó jel, hogy egyre több magyar politikus kezd EU-szakpolitikussá válni, Baja Ferenc, Baráth Etele, Nagy Sándor, és a jövő héten megalakul az EU Kommunikációs Közalapítvány. A politikusok is érzik lemaradásukat, mielőbb szeretnének túllenni a népszavazáson, amíg az emberek nem kapnak észbe és megvannak az illúzióik. A magyar pártok kezdik felfogni, hogy a csatlakozás sokkal fontosabb az önképüknél és jó lesz hozzászokniuk, hogy ez közös feladat. Az EU-csatlakozás után ez a politikusgarnitúra néhány év múlva átadja majd helyét annak az új generációnak, amely nyugat-európai egyetemeken is tanul. Az első körben ugyanis azok a képviselők mennek Brüsszelbe, Strasbourgba, akik ismeretséggel, nyelvtudással rendelkeznek. A következő körben már a hozzáértés is szükséges. Akik majd Magyarországot képviselik odakint, legalább három nyelvet kell beszélniük és ismerniük a Görögországtól Skóciáig használatos számítógépes programokat. Ugyanez vonatkozik a minisztériumok, polgármesteri hivatalok EU-főosztályain munkába állókra. A következő öt évben önálló foglalkozás lesz EU-főosztályokon dolgozni, mert az uniós pénzekre való pályázni tudás kulcskérdésnek számít. Az őriszentpéteri polgármester például jó néhány falut öszszefogott és a nevükben pályázott és nyert el pénzt Brüsszelből turisztikai fejlesztésekre. Ő már kitanulta, hogyan kell pályázni, ez, is lehetne a politikai road- show-k egyik témája.- Illúziókról beszélt. Sok munkavállaló már nyugati munkahelyek felé kacsingat, a társadalom egy része magasabb bért és nyugdíjat, szociális biztonságot vár az uniós tagságtól.- Bizonyos, hogy az uniós tagság bizonyos illúziók elvesztésével jár. Az emberek nagyobb jövedelmekre, magasabb nyugdíjakra számítanak. Úgy gondolják, automatikusan megjelenik nálunk például a Dél-Németország- ra jellemző jólét. Pedig az egyaránt uniós svédek és görögök fizetése között ég és föld a különbség. Miként az árak emelkedése sem várható, legfeljebb az energiaszolgáltatásban lesz drágulás. 2004. május elseje után a munkaerőpiacon a szakképzetleneknek lehetitek félelmeik, a jól képzetteket viszont bizonyára elviszik a benelux, az angol, a német munkahelyek. Nagy mozgások lesznek, de hát az EU éppen erről szól: a nyitottságról. Aki bízik magában, akár az Ardennekben is dolgozhat. Lesz, aki nem a Velencei-tónál vesz házat, hanem Ali- cantében, hogy naponta nézhesse a Földközitengert. Bárhol letelepedhetünk, bárhová kérhetjük majd a nyugdíjunkat. Aki nem éri be itthoni ügyeskedéssel vagy tőzsdézéssel, mehet Hollandiába, Belgiumba, Németországba is. Bizonyos értelemben mindenki újrakezdő helyzetbe kerülhet. Újra kell tanulni az életfeltételeket, a szakmákat. Sokkal többről van szó, mint hogy jobban élünk-e az Unióban vagy sem. A provincializmusból, a bezárkózó mentalitásból bekerülünk egy ötszázmilliós integrációba. Hozzá kell szoknunk ahhoz is, hogy világcégek bezárják magyarországi gyáraikat, ami az átlag nyugati munka- vállalónak nem újdonság. Vannak, akik már készülnek az uniós létre. Gyöngyös környékén találkoztam egy borásszal, aki hatalmas nikkelacél tartályokban tárolja az idei bort. Elmondta, hogy harminc éve nem volt ilyen jó termése és ő ezt a bort 2005-ben az uniós piait L * Nem kötelező ostobánnk lenni
