Új Dunántúli Napló, 2002. november (13. évfolyam, 298-326. szám)

2002-11-23 / 319. szám

2002. November 23., szombat KULTÚRA RIPORT 7. OLDAL TÁJKÉPEK. A Vác melletti festői szépségű szokolyai alkotótáborban értelmi sérült fiatalok készítettek művészi mércével is értékelhető képeket képzőművészek segítségével a nyáron. Az itt készült művek­ből láthatjuk a legjobbakat még október 25-ig a pécsi Csontváry Múzeum földszintjén, az alapítványi székházban. fotó: TÓTH LÁSZLÓ Húszéves az asszonykórus Jubileumi rendezvényekkel ün­nepli fennállásának 20. évfordu­lóját a pécsi „August Senoa” hor- vát klub, ennek keretében rende­zik meg a vele egyidős August Senoa Asszonykórus tiszteletére most szombaton, a baranyai hor- vát énekkarok fesztiválját. A húsz éve alapított asszony- kórusnak eddig egy népi és egy vallási énekeket bemutató kazet­tája jelent meg, évente átlagosan harminc alkalommal lépnek fel a magyarországi horvátok rendez­vényein. Természetesen a baranyai hor- vát-bosnyákok és sokacok ének­kultúráját lelkesen óvó és terjesz­tő asszonykórus is fellép a pécsi Dominikánus Házban szomba­ton 18 órakor kezdődő fesztivá­lon. Rajtuk kívül a pogányi Hor- vát és a siklósi Semarkuse Asz- szonykórust, valamint a kökényi Matusek László Horvát Vegyes­kart hallhatja a közönség a Bara­nya és a Vízin zenekar közremű­ködésével. Az est vendégeként a Tanac Táncegyüttes is fellép, b. z. Néhány múzeum zárva tart Idén is lesz téli szünet néhány pécsi múzeumban, azonban ez nem jelenti azt, hogy előze­tes bejelentkezés alapján ne lennének látogathatóak. A turistaszezon végével, de még inkább a hideg, azaz a fűtési sze­zon beköszöntével évek óta gya­korlat, hogy a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága téli nyitvatartási rendet léptet életbe, amely 2003. március 31-ig érvé­nyes. Ennek értelmében némileg csökkentett időtartammal, 10 és 16 óra között látogatható a Zsol- nay Kerámia Kiállítás, az Ameri­go Tot Kiállítás, a Vasarely Mú­zeum, a Modern Magyar Képtár I. és II. (ez máris jó hír, hiszen a Káptalan utcai kiállítás tavaly té­len zárva volt!), a Múzeum Ga­léria, a Csontváry Múzeum, az Ókeresztény Mauzóleum és a Természettudományi Kiállítás. Négyórás nyitvatartással, 10 és 14 óra között várja vendégeit a Régészeti Kiállítás, a Néprajzi Ki­állítás, a Várostörténeti Kiállítás. A téli hónapokban ideiglenes zárva tart a Martyn Múzeum, a Nemes Endre Múzeum, a Schaár Utca, és a Reneszánsz Kőtár. Ám ezeken a kiállításokon is tehető lá­togatás, előzetes (5 nappal koráb­bi) bejelentkezés alapján, a cso­portokat - szintén bejelentkezés után - 16 óráig tudják fogadni. M. K. Utazás a dzsesszzongora körül Szabó Sz. Dániel megkapaszkodott az élvonalban Öt új dzsesszlemez bemutatójára került sor csütörtök-pénteken egy mini dzsesszfesztivál keretében a Művészetek Házában. A fellépő Binder Károly-tanítványok mindannyian nemzetközi hírű dzsesszmuzsikusok, és a csapatban ott volt a komlói tehetség, Szabó Sz. Dániel is. , Abban viszont különböznek Binder Károly tanít­ványai, hogy a dzsesszzongorajáték más-más vál­fajában ténykednek, s ezért úgy érezhette a pécsi közönség, hogy átfogó képet, teljes keresztmet­szetet kap a zongorajáték új, elvont próbálkozá­saiból, a modern progresszív irányzatok tárházá­ból. A dzsesszesteken ugyanis a standardoktól egészen a kortárs zenei mélységekig jutottak el az előadók. Binder Károly, a fesztivál szervezője, a Zeneművészeti Egyetem tanszékvezetője egy­kori tanítványait így mutatta be. Márkus Gyula és Szabó Sz. Dániel neves nemzetközi ver­senyek győztesei, egyben társai a tanári pályán is. A kevésbé is­mert nevek: Medgyessy Kovács Gyula festőművész, áld sajátos színgazdag látásmódját a zenében is kifejezi. Őt azonban most csak lemeze alapján ismerhettük meg, mert családi okok miatt az utolsó pillanat­ban le kellett mondania a fellépést. Lévay Péter pedig fizikus, kutató és a Budapesti Műszaki Egyetem tanára, aki kifejezetten a kortárs zene fe­lé közelít. Binder Károly két új albummal is je­lentkezett most, az egyik a bajai élőkoncert felvé­tele, a másik pedig a Preparált zongoradarabok II., amely a kortárs zene és a dzsessz között keres átjárókat. [T^l' Szabó Sz. Dániel Szabó Sz. Dánielt arról faggattuk, mi történt vele a montreauxi fesztiválgyőzelem óta.- Két esztendeje egy saját dzsessztrió alapításá­ra készülők, de a sors iróniája, hogy bár több for­mációban is szerepelek, egyik sem háromtagú. Rendszeresen játszom a Borbély Műhely kvar­tettben, Bírta Miklós gitáros (a pécsiek a Vasvári String Trióból is ismerhetik) négyfős zenekará­ban, és Tűzkő Csaba különleges kvintettjében, melyben öt fúvós mellett bőgő, dob és zongora szólal meg, és népzenei gyökerekre épülő etno- jazzt ad elő, valamint rengeteg szólófellépésem van. Nem panaszkodhatom, hogy mellőznének, mert mindemellett tanítok is a székesfehérvári dr. Lauschmann Gyula Dzsessz Szakközépiskolában. Másrészt nemrég érkeztem haza Los Angelesből. Igen kemény felvételi szűrőt kö­vetően jutottam ki erre az egy J hónapos fesztiválra. Kint heten­M te négyszer kellett fellépni, és a ■ j fiatal muzsikusok mellett min­den alkalommal egy-két világ­sztár is színpadra állt. Neveket nem sorolnék, mert a mai dzsessz legjobbjai mind ott vol­tak, s mellettük neves filmzene­szerzők, karmesterek is, mert itt komolyzene,'filmzene és a dzsessz volt a reperto­árban. A jövőbeli előrelépés, a kapcsolatépítések szempontjából igen hasznos volt ez a pár hét. Szabó Sz. Dániel negyedik lemeze a most ki­adott Solo Piano, de Pécsett már egy új műsorral jelentkezett, és az említett formációkban is min­denütt az utolsó simításokat végzik a debütáló korongokon. Vagyis a baranyai dzsessztehetség- ről bátran kijelenthető, hogy megkapaszkodott az élvonalban. MÉSZÁROS B. ENDRE Futnak a képek Bűnfilm, A kárhozat útja (Road, to Perdi­tion) igazi profi mozidarab. Igé­nyesen szakszerű munkának tar­tom, amely mindvégig lekötött, de, őszintén szólva, hidegen ha­gyott. A kétórás vetítés közepe felé járhattunk, amikor már hitelt ér­demlően leszűrhettem nézői ta­pasztalatként: hibátlanul működik minden. A felvételek ritmusa kifo­gástalan, a harmincas évek elejé­nek világát idéző kellékek egytől egyig hitelesek, az operatőr érti a dolgát, a technika csúcsminőségű, az esőgép megbízhatóan funkcio­nál. A színészek is jók. Paul New­man érzékeny és vívódó „kereszt­apa”, de amikor az asztalra csap, megfagy a levegő. Tom Hanks pe­dig úgy vonul a képeken sötét fel­öltőjében, mint valami érzéketlen, beprogramozott gép, miközben minden lépését apai érzelmei ve­zérlik, hiszen a fiát védelmezi. De az addig eltelt egy óra alatt egyetlen eredeti képet, beállítást sem láttam, olyat, amit máshon­nan már ne ismertem volna. A ke­retjátékban a visszaemlékező sze­replő immár sokezredszer merül el a múltjában, se szeri, se száma azoknak a filmeknek, amelyek a gyerek szemével láttatják a felnőt­tek zord világát, jónéhányszor lát­hattunk már efféle maffiatanács­kozást, asztalfőn az idős klán­vezérrel, ilyen leszámolást egy raktárszerű helyiségben, autós menekülést, miközben golyó fúrja át a hátsó szélvédőt, és így tovább. Mindez az elbeszélés módjára is érvényes. A visszapillantó szer­kesztés olajozottan gördül, a vágá­sok hajszálpontosan időzítettek, a dinamikus jelenetek közé szabá­lyos rendben iktatódnak a pihen­tető pauzák, látványos kameravo­nulások, drámai tónuskontrasztok követik egymást. A képszerkesz­tés ökonomikusán tartózkodó: nem látjuk például a megölt fele­séget kisebbik fiával, csak azt mu­tatják meg, amint a férj döbbenten rámered a szörnyű látványra, ké­sőbb majd ugyanilyen takarékos igényeseknek előadásban, csak egy beforduló tü­körben jelenik meg a kivégzett maffiózó. De már minden vissza­köszön valahonnan. Mondom, a vetítés közepén jár­tunk, amikor ezeket megállapítot­tam, és később sem kellett vissza- szlvnom semmit. Maradt a garan­tált minőség, a színvonalas kiszol­gálás. Meglepetések nélkül. Meg-, próbáltam kitalálni a további fejle­ményeket, majd a befejezést. Sike­rült. Olyan ez, mint egy korrekt üzlet, már-már unalmasan kimun­kált ügymenettel, ahol garanciák vannak és kötelezettségek a gyártó részéről. A rendező, Sam Mendes pontról pontra betartja ezeket. És még néhány kis extra szol­gáltatásban is részesít bennünket. Amikor Paul Newman a szüntele­nül szakadó esőben egyedül ma­rad állva véresen lekaszabolt em­berei között, s szoborszerű moz­dulatlanságában hátra se fordulva mondja a mögötte végzetszerűen érkező Tom Hanksnak: „Jó, hogy te jöttél”, az egy ilyen plusz a cég részéről. Vagy az is efféle, amikor Tom Hanks utolsó szavaival bo­csánatot kér a fiától, akinek ismét megmentette az életét, de ezért új­ból ölnie kellett, s akit ezzel a befe­jezéssel átküld a maga bűnös apai közegéből egy törvények által sza­bályozott világba, ahol - a fűmben bemutatott rideg életfprmával szemben - van jog és léteznek nők. Erre még az igényes néző is rábólinthat. És fel kellett figyelnem a Maguire nevű fotográfust alakító Jude Law játékára. Szadista gátlás­talansága mélyén, ha jól értem a fi­gurát és a rendező vele kapcsolatos szándékát, a horrorisztikus hatá­sokra törekvő képrögzítés bírálata rejlik, ha úgy tetszik, a gengszter­film önkritikája. És intő figyelmez­tetés mindazok számára, akik az efféle képek előállításában és szemlélésében örömüket lelik. Le­het, hogy Sam Mendes némi öniró­niát is belecsempészett ebbe az alakba? Nagy Imre Négykezes (Tom Hanks és Paul Newman) ________________________________________________________________________Egy öregember emlékirataiból Fi noman, csengőn, nosztalgikusan Mikor Pécsre kerültem, Tillai Au­rélnak már két vegyeskórusa volt. A hatvanas évek második felében harmadik is, akikkel a mai Bóbita Bábszínház épületében próbált, miközben én az alagsorban gyer- mek-bábdarabokat rendeztem. A kelleténél is többször hallottam akkor'egyik népdalfeldolgozását, a Zengő felett... kezdetűt a Mecsek Kórustól. De nem ezért becsültem. Barátaim, Hevesi Bandi és Ta­mási Tibi, alias Ciceró, akik több bábdarabban voltak munkatársa­im, szintén Kincses Józseftől ta­nultak zeneszerzést. Miattuk mentem el diplomakoncertjükre, ahol Tillai egytételes, szonáta szerkezetű Allegro vonósnégyesét Graef Tildy, Molnár Klára, Várhal­mi Oszkárné és Sassy Iringó mu­tatta be. Iringó nénit különösen imádtam. Két férfiban nem volt annyi sugárzó erő, mint benne, amikor leült, s szigorú arccal, tér­de közé vette a csellóját, akivel ér­zéki viszonyban volt. Nemcsak a legendás női vonós­négyes maradt meg bennem, a . mű is. Tillai Aurélt a főiskola ének tanszékének üdvöskéjeként, első­sorban karvezetőnek, kórusmű­vek szerzőjének tartottuk, mégis talán a legizgalmasabb instru­mentális zenét hozta vizsgadarab­ként. Filmzenének éreztem, szö­veg nélküli bábjátékot álmodtam rá. De, Aurél nem járt kávéházba, nem éjszakázott albérletekben, a munkakapcsolat nem jött létre. A most megjelent CD-n, nagy örömömre, három tétel hallható Tillai vonósnégyeséből. AII. tételt 2001-ben, szerzői estjére románc formára komponálta, Larghetto nostalgico címmel, majd Erdélyi Zoltán biztatására ebben az év­ben a harmadik, az Andante tétel is megszületett. A Sopianae Vo­nósnégyes mutatta be a teljes mű­vet a XII. Nemzetközi Zenekari Fesztiválon, a Bartók Teremben. Mindhárom tételre igaz, amire 40 éve ráéreztem. A kórusművekből átmentett színesség, dallamgaz­dagság, elegáns variációkészség- gd párosulva, könnyen élvezhető művet eredményezett. Az első té­telben a lendület és életkedv árad, a másodikban hajdani idők tiszta­ságát, megélt hitek emlékét idézi, a harmadik tételben a nosztalgiá­ba némi szomorúság is vegyül, de sok szeretet és érzelmek, ragyogó szempárok emlékei kísértenek. Ma már alig hiszik, hogy még a hatvanas években is kevesen értet­ték, élvezték Weöres Sándor ver­seit. Az óvodákban Donászy Mag- da-szövegeket gügyögtek. Láto­máscentrikus, csupa zene Weöres-verset mondani gyerme­keinknek, egymásnak, ilyeneket megzenésíteni, elkötelezettség kérdése volt. Bár létezett Farkas Ferenc Rongyszőnyeg c. dalciklu­sáról egy lemez, melyen Sándor Judit énekelte Weöres verseit, de ezek a dalok túlzottan áriaszerűek voltak. Tillai korai versekre írt kó­rusművei maibb, de sosem modo­ros hangzást képviselnek. Érdekes azonban, hogy a Weöres- és Ápri- ly-versekből egyaránt a zeneiség ragadja meg, s a költői víziókat akusztikaivá alakítja. Ekkor jele­nik meg először az a sajátos into­nációból születő éteri hangzás, ami legjobb műveiben később is jellemzi; s aminek technikai titkát sokáig nem tudtam megfejteni. Tillai kórusaival mintegy 60 dí­jat szerzett nemzetközi versenye­ken. Birtokosa számos hazai ki­tüntetésnek a Liszt-díjtól a Grastyán-díjig. Mégis Kodály egy jelzőjére a legbüszkébb. Egy láto­gatás végén a mester megkérdez­te: „Hát azt a művét, amit a felesé­gem kórusa énekelt, kiadták-e már? Ötletes. ” A mű, Áprily Lajos: Tavaszodik c. versére készült. A mostani CD első darabja. A Pécsi Egyetemi Kórus énekli. A zeneszerző nagy lehetősé­ge, hogy saját kórusokkal ren­delkezik. Műveit maga taníthatja be, maga vezényelheti. Amit a komponista elképzel, a karnagy tökéletesíti. Hallottam Tillai- műveket más kórusok előadásá­ban. Nem hangzottak rosszul. Ám néha nem éreztem azt a ne­hezen megfogható pluszt, amit ő és két kórusa tud hozzáadni az előadás során. Pedig a művek többségét baráti kérésre, társkó­rusoknak írta. A nyolcvanas évek elején volt szerencsém tévésként elkísérni a Nevelők Háza Kamarakórusát Belgiumba, Knokke-Heistbe, a BBC európai kórusversenyére. A házigazda kórus karnagya is tag­ja volt a nemzetközi zsűrinek. Csereutazásért vállalta a vendég­látást, de nem hallotta még éne­kelni a pécsieket. A győzelmet ünneplő banketten ez az úr el­mondta: először akkor szökött könny a szemébe, amikor meg­hallotta, hogy vendégei milyen csodálatosan énekelnek; majd amikor észrevette, hogy zsűritár­sai milyen magas pontokat adnak a magyaroknak. Három részre tagolódik a CD szerkezete. A versmegzenésítés után egyházi művek szólalnak meg, majd népdalfeldolgozások. A vonósnégyes három tételét a blokkok közé ékelve, s záró számként halljuk. A válogatás ér­zésem szerint a legjellemzőbb ar­culatát mutatja a szerzőnek. Mintha a genfi zsoltárok áhítata átterjedne a vers- és népdalfeldol­gozásokra is. Azóta egy másik kitűnő kar­nagy segítségével, aki maga is Tillai-tanítvány volt, azt hiszem, megfejtettem a hangzás titkát. A mester szereti, ha kórusai az elő­adáson a hangzást kicsit előrébb intonálják, mint általában szokás, hogy finomabb, csengőbb hangok képződjenek. így születik sajátos líra és meghittség, azonnal felis­merhető stílus. Jövő kedden lesz a Művésze­tek Házában a Larghetto nostalgi­co c. CD bemutatója, a Pécsi Ka­marakórus és a Sopianae Vonós­négyes közreműködésével. A szólisták - Komáromi Aliz (ének) és Forgó György (zongora) is a kórus tagjai. Ott ismét fel tudom majd idéz­ni mindazt, ami nem fért bele mai írásomba. Bükkösdi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents