Új Dunántúli Napló, 2002. november (13. évfolyam, 298-326. szám)
2002-11-23 / 319. szám
2002. November 23., szombat KULTÚRA RIPORT 7. OLDAL TÁJKÉPEK. A Vác melletti festői szépségű szokolyai alkotótáborban értelmi sérült fiatalok készítettek művészi mércével is értékelhető képeket képzőművészek segítségével a nyáron. Az itt készült művekből láthatjuk a legjobbakat még október 25-ig a pécsi Csontváry Múzeum földszintjén, az alapítványi székházban. fotó: TÓTH LÁSZLÓ Húszéves az asszonykórus Jubileumi rendezvényekkel ünnepli fennállásának 20. évfordulóját a pécsi „August Senoa” hor- vát klub, ennek keretében rendezik meg a vele egyidős August Senoa Asszonykórus tiszteletére most szombaton, a baranyai hor- vát énekkarok fesztiválját. A húsz éve alapított asszony- kórusnak eddig egy népi és egy vallási énekeket bemutató kazettája jelent meg, évente átlagosan harminc alkalommal lépnek fel a magyarországi horvátok rendezvényein. Természetesen a baranyai hor- vát-bosnyákok és sokacok énekkultúráját lelkesen óvó és terjesztő asszonykórus is fellép a pécsi Dominikánus Házban szombaton 18 órakor kezdődő fesztiválon. Rajtuk kívül a pogányi Hor- vát és a siklósi Semarkuse Asz- szonykórust, valamint a kökényi Matusek László Horvát Vegyeskart hallhatja a közönség a Baranya és a Vízin zenekar közreműködésével. Az est vendégeként a Tanac Táncegyüttes is fellép, b. z. Néhány múzeum zárva tart Idén is lesz téli szünet néhány pécsi múzeumban, azonban ez nem jelenti azt, hogy előzetes bejelentkezés alapján ne lennének látogathatóak. A turistaszezon végével, de még inkább a hideg, azaz a fűtési szezon beköszöntével évek óta gyakorlat, hogy a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága téli nyitvatartási rendet léptet életbe, amely 2003. március 31-ig érvényes. Ennek értelmében némileg csökkentett időtartammal, 10 és 16 óra között látogatható a Zsol- nay Kerámia Kiállítás, az Amerigo Tot Kiállítás, a Vasarely Múzeum, a Modern Magyar Képtár I. és II. (ez máris jó hír, hiszen a Káptalan utcai kiállítás tavaly télen zárva volt!), a Múzeum Galéria, a Csontváry Múzeum, az Ókeresztény Mauzóleum és a Természettudományi Kiállítás. Négyórás nyitvatartással, 10 és 14 óra között várja vendégeit a Régészeti Kiállítás, a Néprajzi Kiállítás, a Várostörténeti Kiállítás. A téli hónapokban ideiglenes zárva tart a Martyn Múzeum, a Nemes Endre Múzeum, a Schaár Utca, és a Reneszánsz Kőtár. Ám ezeken a kiállításokon is tehető látogatás, előzetes (5 nappal korábbi) bejelentkezés alapján, a csoportokat - szintén bejelentkezés után - 16 óráig tudják fogadni. M. K. Utazás a dzsesszzongora körül Szabó Sz. Dániel megkapaszkodott az élvonalban Öt új dzsesszlemez bemutatójára került sor csütörtök-pénteken egy mini dzsesszfesztivál keretében a Művészetek Házában. A fellépő Binder Károly-tanítványok mindannyian nemzetközi hírű dzsesszmuzsikusok, és a csapatban ott volt a komlói tehetség, Szabó Sz. Dániel is. , Abban viszont különböznek Binder Károly tanítványai, hogy a dzsesszzongorajáték más-más válfajában ténykednek, s ezért úgy érezhette a pécsi közönség, hogy átfogó képet, teljes keresztmetszetet kap a zongorajáték új, elvont próbálkozásaiból, a modern progresszív irányzatok tárházából. A dzsesszesteken ugyanis a standardoktól egészen a kortárs zenei mélységekig jutottak el az előadók. Binder Károly, a fesztivál szervezője, a Zeneművészeti Egyetem tanszékvezetője egykori tanítványait így mutatta be. Márkus Gyula és Szabó Sz. Dániel neves nemzetközi versenyek győztesei, egyben társai a tanári pályán is. A kevésbé ismert nevek: Medgyessy Kovács Gyula festőművész, áld sajátos színgazdag látásmódját a zenében is kifejezi. Őt azonban most csak lemeze alapján ismerhettük meg, mert családi okok miatt az utolsó pillanatban le kellett mondania a fellépést. Lévay Péter pedig fizikus, kutató és a Budapesti Műszaki Egyetem tanára, aki kifejezetten a kortárs zene felé közelít. Binder Károly két új albummal is jelentkezett most, az egyik a bajai élőkoncert felvétele, a másik pedig a Preparált zongoradarabok II., amely a kortárs zene és a dzsessz között keres átjárókat. [T^l' Szabó Sz. Dániel Szabó Sz. Dánielt arról faggattuk, mi történt vele a montreauxi fesztiválgyőzelem óta.- Két esztendeje egy saját dzsessztrió alapítására készülők, de a sors iróniája, hogy bár több formációban is szerepelek, egyik sem háromtagú. Rendszeresen játszom a Borbély Műhely kvartettben, Bírta Miklós gitáros (a pécsiek a Vasvári String Trióból is ismerhetik) négyfős zenekarában, és Tűzkő Csaba különleges kvintettjében, melyben öt fúvós mellett bőgő, dob és zongora szólal meg, és népzenei gyökerekre épülő etno- jazzt ad elő, valamint rengeteg szólófellépésem van. Nem panaszkodhatom, hogy mellőznének, mert mindemellett tanítok is a székesfehérvári dr. Lauschmann Gyula Dzsessz Szakközépiskolában. Másrészt nemrég érkeztem haza Los Angelesből. Igen kemény felvételi szűrőt követően jutottam ki erre az egy J hónapos fesztiválra. Kint hetenM te négyszer kellett fellépni, és a ■ j fiatal muzsikusok mellett minden alkalommal egy-két világsztár is színpadra állt. Neveket nem sorolnék, mert a mai dzsessz legjobbjai mind ott voltak, s mellettük neves filmzeneszerzők, karmesterek is, mert itt komolyzene,'filmzene és a dzsessz volt a repertoárban. A jövőbeli előrelépés, a kapcsolatépítések szempontjából igen hasznos volt ez a pár hét. Szabó Sz. Dániel negyedik lemeze a most kiadott Solo Piano, de Pécsett már egy új műsorral jelentkezett, és az említett formációkban is mindenütt az utolsó simításokat végzik a debütáló korongokon. Vagyis a baranyai dzsessztehetség- ről bátran kijelenthető, hogy megkapaszkodott az élvonalban. MÉSZÁROS B. ENDRE Futnak a képek Bűnfilm, A kárhozat útja (Road, to Perdition) igazi profi mozidarab. Igényesen szakszerű munkának tartom, amely mindvégig lekötött, de, őszintén szólva, hidegen hagyott. A kétórás vetítés közepe felé járhattunk, amikor már hitelt érdemlően leszűrhettem nézői tapasztalatként: hibátlanul működik minden. A felvételek ritmusa kifogástalan, a harmincas évek elejének világát idéző kellékek egytől egyig hitelesek, az operatőr érti a dolgát, a technika csúcsminőségű, az esőgép megbízhatóan funkcionál. A színészek is jók. Paul Newman érzékeny és vívódó „keresztapa”, de amikor az asztalra csap, megfagy a levegő. Tom Hanks pedig úgy vonul a képeken sötét felöltőjében, mint valami érzéketlen, beprogramozott gép, miközben minden lépését apai érzelmei vezérlik, hiszen a fiát védelmezi. De az addig eltelt egy óra alatt egyetlen eredeti képet, beállítást sem láttam, olyat, amit máshonnan már ne ismertem volna. A keretjátékban a visszaemlékező szereplő immár sokezredszer merül el a múltjában, se szeri, se száma azoknak a filmeknek, amelyek a gyerek szemével láttatják a felnőttek zord világát, jónéhányszor láthattunk már efféle maffiatanácskozást, asztalfőn az idős klánvezérrel, ilyen leszámolást egy raktárszerű helyiségben, autós menekülést, miközben golyó fúrja át a hátsó szélvédőt, és így tovább. Mindez az elbeszélés módjára is érvényes. A visszapillantó szerkesztés olajozottan gördül, a vágások hajszálpontosan időzítettek, a dinamikus jelenetek közé szabályos rendben iktatódnak a pihentető pauzák, látványos kameravonulások, drámai tónuskontrasztok követik egymást. A képszerkesztés ökonomikusán tartózkodó: nem látjuk például a megölt feleséget kisebbik fiával, csak azt mutatják meg, amint a férj döbbenten rámered a szörnyű látványra, később majd ugyanilyen takarékos igényeseknek előadásban, csak egy beforduló tükörben jelenik meg a kivégzett maffiózó. De már minden visszaköszön valahonnan. Mondom, a vetítés közepén jártunk, amikor ezeket megállapítottam, és később sem kellett vissza- szlvnom semmit. Maradt a garantált minőség, a színvonalas kiszolgálás. Meglepetések nélkül. Meg-, próbáltam kitalálni a további fejleményeket, majd a befejezést. Sikerült. Olyan ez, mint egy korrekt üzlet, már-már unalmasan kimunkált ügymenettel, ahol garanciák vannak és kötelezettségek a gyártó részéről. A rendező, Sam Mendes pontról pontra betartja ezeket. És még néhány kis extra szolgáltatásban is részesít bennünket. Amikor Paul Newman a szüntelenül szakadó esőben egyedül marad állva véresen lekaszabolt emberei között, s szoborszerű mozdulatlanságában hátra se fordulva mondja a mögötte végzetszerűen érkező Tom Hanksnak: „Jó, hogy te jöttél”, az egy ilyen plusz a cég részéről. Vagy az is efféle, amikor Tom Hanks utolsó szavaival bocsánatot kér a fiától, akinek ismét megmentette az életét, de ezért újból ölnie kellett, s akit ezzel a befejezéssel átküld a maga bűnös apai közegéből egy törvények által szabályozott világba, ahol - a fűmben bemutatott rideg életfprmával szemben - van jog és léteznek nők. Erre még az igényes néző is rábólinthat. És fel kellett figyelnem a Maguire nevű fotográfust alakító Jude Law játékára. Szadista gátlástalansága mélyén, ha jól értem a figurát és a rendező vele kapcsolatos szándékát, a horrorisztikus hatásokra törekvő képrögzítés bírálata rejlik, ha úgy tetszik, a gengszterfilm önkritikája. És intő figyelmeztetés mindazok számára, akik az efféle képek előállításában és szemlélésében örömüket lelik. Lehet, hogy Sam Mendes némi öniróniát is belecsempészett ebbe az alakba? Nagy Imre Négykezes (Tom Hanks és Paul Newman) ________________________________________________________________________Egy öregember emlékirataiból Fi noman, csengőn, nosztalgikusan Mikor Pécsre kerültem, Tillai Aurélnak már két vegyeskórusa volt. A hatvanas évek második felében harmadik is, akikkel a mai Bóbita Bábszínház épületében próbált, miközben én az alagsorban gyer- mek-bábdarabokat rendeztem. A kelleténél is többször hallottam akkor'egyik népdalfeldolgozását, a Zengő felett... kezdetűt a Mecsek Kórustól. De nem ezért becsültem. Barátaim, Hevesi Bandi és Tamási Tibi, alias Ciceró, akik több bábdarabban voltak munkatársaim, szintén Kincses Józseftől tanultak zeneszerzést. Miattuk mentem el diplomakoncertjükre, ahol Tillai egytételes, szonáta szerkezetű Allegro vonósnégyesét Graef Tildy, Molnár Klára, Várhalmi Oszkárné és Sassy Iringó mutatta be. Iringó nénit különösen imádtam. Két férfiban nem volt annyi sugárzó erő, mint benne, amikor leült, s szigorú arccal, térde közé vette a csellóját, akivel érzéki viszonyban volt. Nemcsak a legendás női vonósnégyes maradt meg bennem, a . mű is. Tillai Aurélt a főiskola ének tanszékének üdvöskéjeként, elsősorban karvezetőnek, kórusművek szerzőjének tartottuk, mégis talán a legizgalmasabb instrumentális zenét hozta vizsgadarabként. Filmzenének éreztem, szöveg nélküli bábjátékot álmodtam rá. De, Aurél nem járt kávéházba, nem éjszakázott albérletekben, a munkakapcsolat nem jött létre. A most megjelent CD-n, nagy örömömre, három tétel hallható Tillai vonósnégyeséből. AII. tételt 2001-ben, szerzői estjére románc formára komponálta, Larghetto nostalgico címmel, majd Erdélyi Zoltán biztatására ebben az évben a harmadik, az Andante tétel is megszületett. A Sopianae Vonósnégyes mutatta be a teljes művet a XII. Nemzetközi Zenekari Fesztiválon, a Bartók Teremben. Mindhárom tételre igaz, amire 40 éve ráéreztem. A kórusművekből átmentett színesség, dallamgazdagság, elegáns variációkészség- gd párosulva, könnyen élvezhető művet eredményezett. Az első tételben a lendület és életkedv árad, a másodikban hajdani idők tisztaságát, megélt hitek emlékét idézi, a harmadik tételben a nosztalgiába némi szomorúság is vegyül, de sok szeretet és érzelmek, ragyogó szempárok emlékei kísértenek. Ma már alig hiszik, hogy még a hatvanas években is kevesen értették, élvezték Weöres Sándor verseit. Az óvodákban Donászy Mag- da-szövegeket gügyögtek. Látomáscentrikus, csupa zene Weöres-verset mondani gyermekeinknek, egymásnak, ilyeneket megzenésíteni, elkötelezettség kérdése volt. Bár létezett Farkas Ferenc Rongyszőnyeg c. dalciklusáról egy lemez, melyen Sándor Judit énekelte Weöres verseit, de ezek a dalok túlzottan áriaszerűek voltak. Tillai korai versekre írt kórusművei maibb, de sosem modoros hangzást képviselnek. Érdekes azonban, hogy a Weöres- és Ápri- ly-versekből egyaránt a zeneiség ragadja meg, s a költői víziókat akusztikaivá alakítja. Ekkor jelenik meg először az a sajátos intonációból születő éteri hangzás, ami legjobb műveiben később is jellemzi; s aminek technikai titkát sokáig nem tudtam megfejteni. Tillai kórusaival mintegy 60 díjat szerzett nemzetközi versenyeken. Birtokosa számos hazai kitüntetésnek a Liszt-díjtól a Grastyán-díjig. Mégis Kodály egy jelzőjére a legbüszkébb. Egy látogatás végén a mester megkérdezte: „Hát azt a művét, amit a feleségem kórusa énekelt, kiadták-e már? Ötletes. ” A mű, Áprily Lajos: Tavaszodik c. versére készült. A mostani CD első darabja. A Pécsi Egyetemi Kórus énekli. A zeneszerző nagy lehetősége, hogy saját kórusokkal rendelkezik. Műveit maga taníthatja be, maga vezényelheti. Amit a komponista elképzel, a karnagy tökéletesíti. Hallottam Tillai- műveket más kórusok előadásában. Nem hangzottak rosszul. Ám néha nem éreztem azt a nehezen megfogható pluszt, amit ő és két kórusa tud hozzáadni az előadás során. Pedig a művek többségét baráti kérésre, társkórusoknak írta. A nyolcvanas évek elején volt szerencsém tévésként elkísérni a Nevelők Háza Kamarakórusát Belgiumba, Knokke-Heistbe, a BBC európai kórusversenyére. A házigazda kórus karnagya is tagja volt a nemzetközi zsűrinek. Csereutazásért vállalta a vendéglátást, de nem hallotta még énekelni a pécsieket. A győzelmet ünneplő banketten ez az úr elmondta: először akkor szökött könny a szemébe, amikor meghallotta, hogy vendégei milyen csodálatosan énekelnek; majd amikor észrevette, hogy zsűritársai milyen magas pontokat adnak a magyaroknak. Három részre tagolódik a CD szerkezete. A versmegzenésítés után egyházi művek szólalnak meg, majd népdalfeldolgozások. A vonósnégyes három tételét a blokkok közé ékelve, s záró számként halljuk. A válogatás érzésem szerint a legjellemzőbb arculatát mutatja a szerzőnek. Mintha a genfi zsoltárok áhítata átterjedne a vers- és népdalfeldolgozásokra is. Azóta egy másik kitűnő karnagy segítségével, aki maga is Tillai-tanítvány volt, azt hiszem, megfejtettem a hangzás titkát. A mester szereti, ha kórusai az előadáson a hangzást kicsit előrébb intonálják, mint általában szokás, hogy finomabb, csengőbb hangok képződjenek. így születik sajátos líra és meghittség, azonnal felismerhető stílus. Jövő kedden lesz a Művészetek Házában a Larghetto nostalgico c. CD bemutatója, a Pécsi Kamarakórus és a Sopianae Vonósnégyes közreműködésével. A szólisták - Komáromi Aliz (ének) és Forgó György (zongora) is a kórus tagjai. Ott ismét fel tudom majd idézni mindazt, ami nem fért bele mai írásomba. Bükkösdi László