Új Dunántúli Napló, 2002. november (13. évfolyam, 298-326. szám)

2002-11-22 / 318. szám

2002. November 22., péntek KULTÚRA RIPORT 7. OLDAL A vietnami veterán Tóth Sándor, a régi balettigazgató ismét táncol Tóth Sándor és Nagy írisz jelenete FOTÓ: LÄUFER L. A világirodalom egyik legna­gyobb századvégi sikerét, a Száll a kakukk fészkére című művet rendezte és koreografál- ta önálló balettestté Keveházi Gábor. Az egyik érdekes epi­zódszerepet Tóth Sándor haj­dani balettigazgató táncolja. A tánc nemzetközi világnapja és Tóth Sándor születésnapja egybe­esnek. A most 65 éves balett­művész 1992-ben vált meg igazga­tói beosztástól, és idén szeptem­berig koreográfusként dolgozott. 1991-ben költözött Kozármis- lenybe. A balett-társulat életét él­ve, a színháztól sem szakadt el, miközben a kertes, ligetes telepü­lés önkormányzatában vezető közéleti szerepet tölt be képviselő­ként és a kulturális és sportbizott­ság elnökeként. - Hogyan lett egy­általán táncos? - kérdezzük. - Meglepő módon, ugyanis gimná­ziumba csak reál tagozatra vettek föl - meséli. - Apám szabó volt, és az egyik kuncsaftja váratlanul ar­ról panaszkodott, hogy a középis­kolás lánya tánckari partner nélkül maradt. Mellesleg, partnere ifjabb Lalabár Kálmán, volt. Elmentem az említett iskolába, ott mindjárt az üresen maradt tánc-szerepkör­be. Rövid úton a Balettintézetbe kerültem. 17 éves voltam, és a 9 éves iskolát 5 év alatt végeztem el. Pécs? Ez szintén meglepő válto­zást jelentett életemben. 1960-ban ugyanis, amikor az évfolyamunk végzett, Eck Imre az Operaház ko­reográfusaként Pécsre jött, meg­alakította a Pécsi Balettet. Egyben idehozta szinte az egész akkor végző osztályt, amelybe én is bele­tartoztam. A Pécsi Balett robbanásszerű­en vált világhírűvé. Tóth Sándor alakította az egyik emblematikus produkció, a Pókháló főszerepét. Aligha van pontja a Földnek, amit ne érintett volna legalább fo­tószinten az előadás híre. - A Pókhálóban még az is igen fon­tos, hogy Eck a föld és a levegő mellé a kifeszített pókháló révén koreográfusként kitalált egy har­madik teret - mondja Tóth Sán­dor. - Ebben mozogtam én. 1969- től balett-igazgatóként dolgoz­tam tovább egészen 1992-ig. A közben eltelt időben koreográ­fuskánt és táncosként mindig is részt vettem valamiképpen a tár­sulati munkában. A Kakukkfé­szek Keveházi Gábor balettigaz­gató régi álma volt. Egy abszolút nem táncos téma balettként való megjelenítése hallatlanul izgal­mas. Köztudott, hogy az eredeti mű a vietnámi háború hatására íródott, egy elmeosztály belső életéről szól. Magam egy bolon­dot alakítok, sok tánccal, moz­gással, állandó szereplőként való színpadi jelenléttel. Ez az ember állóképességét is próbára teszi, hiszen a kamarában játszuk, kar­nyújtásnyira a közönségtől. Én a hitelesség érdekében egy vietna­mi veterán tudat- és lelkiállapotá­ba éltem bele magam. A figura ezáltal teljesen tudatos, és némi­képp meg is könnyíti a vállamra nehezedő súlyt. BEBESSI K. Német bordalok a tokajiról „A német zene története bor- dalokban”, ez a címe Kuncz László ma 19 órától hallható önálló estjének a Pécsi Hor- vát Színházban. A Pécsi Nemzeti Színház ma­gánénekese ettől az esztendőtől nyugdíjas, így több ideje jut a saját szája íze szerint alakítani a programját, ennek keretében született meg ez a műsor is. A művésztől megtudtuk, hogy be­ásta magát a bordalokba, koráb­ban kiadott már egy kazettát, melyen 13 nyelven énekel ilyen műveket. A német repertoárt a szekszárdi Deutsche Bühne Színház felkérésére bővítette ki, mintegy ezer német nótából vá­logatva. A végleges programba olyan klasszikusok művei is be­kerültek, mint Mozart vagy Schubert. Emellett operaáriák is szerepelnek a repertoárban, pél­dául Falstaff és Kaspar bordala a Windsori víg nőkből és a Bű­vös vadászból. Érdekesség, hogy a tokaji borokat rendre megénekelték a németek, és ezek az alkotások sem marad­nak ki az előadásból. Egyórás műsort ad Kuncz László Lányi Péter zongoramű­vész és a Kecskés együttes köz­reműködésével, melynek során többször átöltözik a dalok ka­rakterének megfelelően. Mind­végig németül konferálja az el­hangzottakat, és az egyszemé­lyes jeleneteket színházi díszle­tek között adja elő. Változnak a fiaskók, az asztal, az ülőkék, a jelmez, szóval mozgalmas prog­ram elé néz a publikum. A műsort Szekszárdon már több alkalommal bemutatták, Pécsett viszont most fog debü­tálni, innen pedig Budapestre utazik az előadás. Az ÉK TV vi­deóra rögzíti az estet, és szó van arról is, hogy a felvételről ké­sőbb CD és DVD-kópia készül. MÉSZÁROS B. E. Római följegyzések Szerdán, születésnapjának előestéjén mutat­ták azt az új Csorba Győző-kötetet, ami az ötö­dik darabja annak a sorozatnak, ami a költő életében könyvben meg nem jelent műveket adja közre. Csorba Győző idén 86 éves lenne. 1995-ben bekö­vetkezett halála óta szinte már hagyománnyá lett, hogy a Pannónia Könyvek sorozatban évről évre, a születésnap idején egy-egy új kötet jelenik meg tő­le, méghozzá olyan írások gyűjteményei, amelyek Csorba életében könyvvé nem álltak össze. Ezúttal római ösztöndíjas ideje alatt írt naplója kerül az olvasók kezébe. Mint Csuhái István, a Je­lenkor korábbi főszerkesztője elmondta, az 1947- 48 fordulóján született naplónak mindenképp he­lye van az életműben, jóllehet nyilvánvaló, hogy Csorba Győző a följegyzéseket nem a nyilvánosság számára szánta. Ugyanis míg szinte egész későbbi életét meghatározta az öt hónapos római tartózko­dás, verseiben, visszaemlékezéseiben rendszere­sen visszatért a római motívumokhoz, erről a nap­lóról soha nem tett említést. Sőt, egykori római ösz­töndíjas és szobatársa, Takáts Gyula, Kaposvárott élő költő-barátja sem emlékszik, hogy annak ide­jén Csorba Győző naplót írt volna. A kézirat 1996-ben került elő, és ha ma végigol­vassuk, akkor egy, a 30-as éveinek elején járó fiatal­embert ismerhetünk meg belőle, aki életében elő­ször van külföldön, méghozzá olyan emberek társa­ságában, mint régi barátja, Weöres Sándor, továbbá Pilinszky János, Ferenczy Béni, Kerényi Károly, Ne­mes Nagy Ágnes, és még sokan a hazai művészeti élet jelesei közül. Nem csoda, hogy Csorba Győző­nek egy életre szóló élményt jelentett Róma, számá­ra is „örök várossá” lett, természetesen Pécs mellett. A könyvbemutató est vendége volt Boda Miklós, aki egyrészt maga is Róma szerelmese, másrészt Csorba Győző könyvtáros kollégája és barátja volt, ők ketten sokat, sokszor értekeztek Itália fővárosá­ról. Boda Miklós úgy vélte, a római följegyzések ma is élvezettel forgathatóak, különösen azok számá­ra, akik már jártak Rómában és leírások nyomán saját élményeiket is feleleveníthetik. _______m.jl FÚ VÓSOK VETÉLKEDŐJE. A Művészeti Szakközépiskolák VII. Országos Kürt-, Harsona- és Tubaver­senye kezdődött tegnap a pécsiek iskolájában. Ma folytatódnak az elődöntők, holnap döntők következ­nek, míg vasárnap délelőtt az eredményhirdetés után a gálahangversenyre kerül majd sor. Felvételünkön egy debreceni versenyző, Szűcs Szabolcs harsonázik._________________________ fotó: tóth László Védőnőképzés más szemlélettel Ma avatják Pécsett az Egészségfejlesztési és Családgondozá­si Intézetet. A PTE Egészségügyi Főiskolai Karán működő in­tézményben a korábbinál sokrétűbb képzésben részesülnek a védőnők. Dr. Sulyok Endre, a Kerpel-Fro- nius Ödön Gyermekkórház or­vos-igazgatója lett a tavaly szep­tembertől részben már működő intézet vezetője, ami kétszere­sen is meghatározó az intéz­mény szempontjából. A gyer­mekkórház ugyanis kitűnő ok­tató- és gyakorlati terepe lesz a hallgatóknak, másrészt a gyer­mekgyógyászat az orvoslás te­rületén a többinél mindig is szo­ciálisan érzékenyebb, család­központú, empatikusabb terület volt. Az intézetben ezt a szemlélet- módot kell elsajátítaniuk a leendő védőnőknek, illetve azt, hogy szakterületükön nem a beteg-, ha­nem az egészség-központúságra kell fektetniük a hangsúlyt. Azaz nem a kórházi ellátás kerül a kép­zés, a gondolkodás fókuszába, ha­nem az egészséges egyének, a be­lőlük formálódó közösségek kiala­kításának igénye. Az oktatásban a módszertani, tartalmi, szakmai ismereteket olyan módon sajátíttatják el, mondja Sulyok professzor, hogy a már gya­korló védőnő képes legyen az általa elért eredmény érté­kelésére, a kö­vetkeztetések levonására, a követendő irá­nyok megjelölésére. Ugyanakkor gazdaságossági elemzésekre is felkészítik őket, például annak meghatározására, hogy milyen Dr. Sulyok Endre költséghatékonysággal végzik a saját tevékenységüket. Ily módon a kiemelkedő képességűek veze­tői pozíció betöltésére, bizonyos szintű tudományos tevékenység, kutatómunka végzésére is alkal­masak lesznek. A kar pécsi tagozatán jövő nyá­ron 12-en végeznek, a következő évfolyamból becsülhetően 22-en, a most fölvettekből 30-an kapnak majd diplomát, Kaposváron és Szombathelyen az intézetvezető szerint hasonlóak az arányok. A főiskolai képzés mellett optimális esetben a következő tanévben be­indul az akkreditált egyetemi ok­tatás is. B. z. Kétezer éves kiáltás Római kori temető Pécs központjában Két szonda-árkot húztak a nyáron Pécsett, a régi Sopianae Gépgyár területén épülő üzletház alapjainak megásása előtt a régészek. Római sírburkoló téglák kerültek elő több helyen is, amiből egy római temetőre lehetett következtetni. A temető közepében állunk, mé­lyen az eredeti terepszint alatt, mint egy kiszáradt tó vagy kihűlt kráter fenekén. Két jókora madár­szerű gép 20 méteres nyakát nyúj­togatva figyeli mozdulatainkat. Mint egy hatalmas kiáltás után ki- tátva maradt száj, úgy merevültek meg az egyik sír földjéből kidom­borodó koponya fogsorai. Döbbe­netes erő hatol át a kétezer éves időtávon, miközben születtek, él­tek és haltak az emberek, zajlott a világtörténelem. - Itt, ezen az úgy­nevezett padmalyos síron is, pon­tosabban fölötte középkori és új­kori rétegek húzódtak - magya­rázza Gábor Olivér, a Baranya Me­gyei Múzeumok Igazgatóságának régésze, miután átlépkedve egy gyermeksírok alkotta temetői ré­szen megállunk a hajdan volt sír­kert észak-nyugati ívében.- Ezt a sírt azért alakították így, hogy az oldalfalában elhelyezett kamrába tehessék a lepelbe csa­vart holttestet, nehogy a sírrablók megtalálhassák. A temető az ed­dig feltárt 80 sírjával arra vall, hogy sem korabeli, sem későbbi bolygatás, fosztogatás nem tör­tént - mondja Gábor Olivér. A ró­mai provinciaközpont északi, észak-keleti temetője sírjainak száma 1000 körül van. Valamelyes meglepetést oko­zott a leletmentésben részt vevő régészeknek, hogy itt, Sopianae város centrumától dél-keletre is temető van. Talán szegények te­metkezhettek ide? - találgatták. Nem, mégsem... Egyelőre sok a talány, akad még mindenütt némi bizonytalanság. Az egyre-másra előkerülő adalékokat alighanem többször is át kell rendezni, újra­rendszerezni, hogy végső egység­be foglalva az elemeket, a lehető leghitelesebb legyen a kép. Itt van dr. Kárpáti Gábor osztályvezető és ásatásvezető régész, dr. Visy Zsolt régészprofesszor alakja is feltűnik a „kráterben”. Valami­képpen az ország szakérdeklődé­se is ide koncentrálódik egy ideje. Nem véletlen a megkülönbözte­tett figyelem. Pécsett most nagy talajmunkák zajlanak. A 4. száza­di sírok leletanyagában olyan rit­kaság is akad, ami a „szegényte­mető” elképzelést csattanósan cá­folni látszik. Egy achátkőről van szó, amely értékes ékszer volt. A hozzá a halálában is ragaszkodó „hölgy” sírjából került elő. Ki tud­ja, kitől kapta, miért őrizte féltve? Mire emlékeztette, amikor még rápillanthatott? - Ékszerek, öv­csatok, karkötők, fibulák és felte­hetőleg Nagy Konstantin császár fiainak a pénzveretei kerültek elő még szép számban. Értékesek a temetőre ráépült középkori lele­tek is. A sírok szintjére alapozó­dott házak, padlójuk tagolása. Re­neszánsz kályhacsempe-töredé- keket rejtegetett, és egy szép tö­rökkori bronz gyertyatartóval is meglepte a régészeket ez a réteg. Egyik csontkupacban vaddisznó­fogsor. Nyilván hajdani táplálék­maradvány, amiből a nagy agya­rak persze hiányoznak. Ásatási napló, fényképes és rajzos doku­mentáció és geodéziai térkép is készül a terepről, az üzenethor­dozó tárgyakról, a leletek elhe­lyezkedéséről. A feltárás befejez­tével mindennek egységes „olva­sata” is lesz majd. bebessi károly Egy majd’ kétezer éve kitátva maradt száj FOTÓ: TÓTH L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents