Új Dunántúli Napló, 2002. november (13. évfolyam, 298-326. szám)

2002-11-18 / 314. szám

2002. November 18., hétfő KULTÚRA RIPORT 7. OLDAL A pécsi szimfonikusok a Vatikánban Négyezerötszáz néző előtt adnak koncertet a pápa jelenlétében A pápa jelenlétében ad koncertet a Vati­kánban a Pécsi Szimfonikus Zenekar. A hangversenyt az olasz állami televízió is közvetíti. Az együttes a fellépés előtt még egy torinói szereplésre is vállal­kozott. A Vatikán négy és félezer nézőt befogadó Sala Nervi koncerttermében lép fel no­vember 26-án este a Pécsi Szimfonikus Ze­nekar II. János Pál pápa jelenlétében. Az Inno Dalle Vette, vagyis a Himnusz a he­gyekhez címet viselő hangversenyt az olasz állami televízió, a RAI 2 egyenes adásban közvetíti, az adást Európa szá­mos pontján lehet fogni. A zenekar vezetősége óriási megtisztel­tetésnek érzi a felkérést, ez az első alka­lom, hogy az egyébként világjáró együttes a Vatikánban szerepelhet. A koncertet Ste­fano Pellegrino vezényli, akivel már ko­rábban jó kapcsolatai voltak a szimfoni­kusoknak, évekkel ezelőtt egy szicíliai Aida-előadást dirigált már a pécsi muzsi­kusok közreműködésével. Pellegrino az idei évad egyik bérleti koncertjének is karmes­tere lesz. A vatikáni műsoron szerepel Brahms Alt rapszódiája, az Olaszország­ban élő Komlósi Ildikó közreműködésével, továbbá egy romantikus svájci szerző, Joachim Raff 7., Alpesi szimfóniája. Raff számunkra azért is ismert, mert ő hang­szerelte a fiatal Liszt néhány szimfonikus költeményét. A zenekar a vatikáni út előtt 17-én, va­sárnap elutazott Torinóba, ahol Guido Guida vezényletével Brahms Tragikus nyitányát, Mozart C-dúr zongoraverse­nyét és Richard Strauss Halál és megdicsőü­lés című művét adja elő Caroline Doerge zongoraművész közreműködésével. CS. L. Nem csak a nyelvet tanítják A német nemzetiség történelme a napjainkig tananyag A nemzetiségi nyelvoktató program általános iskolák­ban már bejáratott forma, de a középiskolákban egyelőre újdonságnak számít. A német program helyi kidolgozója pécsi pedagógus. A német nemzetiségi nyelvoktató kerettanterv alapján helyi progra­mot dolgozott ki a pécsi Apáczai Csere János Gimnázium tanára, dr. Koszticsné Gyurkó Andrea. Az ilyen típusú képzés hiánypótló, hiszen az általános iskolában ma már mindennaposnak számít, ám hasonló jellegű középiskolai foly­tatása eddig csak Mohácson volt. 2000-ben indultak el a prog­rammal Pécsett, mondja Gyurkó Andrea, az elmúlt tíz év tapaszta­latai ugyanis azt mutatták, hogy a gimnázium tanulói között min­dig is voltak német nemzetiségi származású diákok. S tekintettel arra, hogy a két tannyelvű okta­tásra itt nem volt esély, felmerült a nemzetiségi nyelvoktatás lehe­tősége. Mindehhez hathatós tá­mogatást kaptak a Magyar-Né­met Nyelvű Iskolaközponttól, különösen az igazgatótól, dr. Frank Gábortól, a kerettantervet kidolgozó szaktanároktól és dr. Meláth Ferenctől, a Városi Német Nemzetiségi Önkormányzat kép­viselőjétől. Heti 6-7 órában tanulnak a gyerekek német nyelvet, ezen be­lül népismeretet, német és német nemzetiségi irodalmat, nagy anyagot kell tehát a négy évbe sű­ríteni. A program annyira új még, hogy ugyan már vannak Pécsett harmadikosok is, de az érettségi követelményrendszer összeállí­tásán még csak most dolgoznak a szakértők. Frank Gábor szerint az érettsé­gi követelményrendszerének ki- dolgoztatása a minisztérium fel­adata, amelynek meg kellett vol­na rendelnie az Országos Közok­tatási Szolgáltatási Intézménytől. A minisztériumban azonban mindenki a kétszintű érettségire koncentrál, így aztán elakadt va­lahol folyamat. A tankönyvek is késnek, mondja Frank Gábor, ami a kisebbségi oktatásban köz­reműködők számára már nem meglepetés. Az előző kormány íratott ugyan népismereti tan­könyveket, de csak az elsőtől a negyedikig, majd elkészült az 5. és 6. osztályosoké is, de aztán itt megálltak. Szerencsére sok taná­ri segédanyag létezik, a tanítás­nak és a tanulásnak tehát volta­képpen nincs akadálya. Az Apáczaiban idén is sikerült első osztályt indítani, elsősorban a falvakból jött és a panelekben élő gyerekekkel, mondja Gyurkó Andrea. Igyekeznek bevonni azokat a nagyszülőket is az okta­tásba, akik a népművészetben, népdaléneklésben, vagy éppen a sváb ételek főzésében jártasak. Igen fontosak számukra a külföl­di utak, három oktatási intéz­ménnyel is szoros a kapcsolatuk: a grazi Kepler Gimnáziummal, a salzburgi Európa Gimnáziummal és a szászországi thumi Greifen­stein Gimnáziummal. A gyerekek részt is vesznek ezen tanintéz­mények munkájában, családok­nál laknak, s rákényszerülnek a kommunikációra. Nemrégiben jöttek vissza Thumból, ahol egy­értelműen tudatosulhatott ben­nük az, hogy nem csupán a jó je­gyért érdemes megtanulniuk a nyelvet. CSERI L. Öten a dzsesszzongoránál Lubickolás a művészetekben Zongorakoncerteket ad, többnyire jótékony felkérésre; fest, versel, képzőművészeti és irodalmi pályázatokon ér el sikere­ket. Azt lehet mondani, hogy a 22 esztendős pécsi Mánfai Pet­ra „összművészeti” jelenség, aki ráadásul még csak ígéretes pályája elején tart. Mánfai Perta „összművészeti jelenség” Nem tud visszaemlékezni arra, hogy valaha is ne művészettel szeretett volna foglalkozni. Egy kislány, akit sohase úgy kellett odaimádkozni a zongora mellé gyakorolni, mert már 8-9 éves fej­jel is tudatában volt, hogy ez lesz az élete. Mit lesz: volt, van. Ám a képlet mégsem ennyire egyszerű.- A gyakorlás könnyen ment, mert egyszerűen ügyes voltam. Éppen ezért a kötelező feladatok mellé mindig improvizáltam is, ráadásul nem elégedtem meg a zongorával, folyton különféle hangszereket találtam ki magam­nak, amikből hangokat lehetett előcsalogatni. És még tovább: - Bár úgy él­tem, hogy számomra csak a mű­vészeti pálya létezik, azért a többi tantárgyat sem hanyagoltam el. A fizikatanárom mindig is szeretett volna rászedni, hogy mélyüljek el ebben a tudományban. Ez azonban már tényleg sok lett volna. Hiszen Mánfai Petra már a kezdetek kezdetén elhatá­rozta, a művészi pályán sem óhajt csupán egy sínen haladni.- A kreativitás nem hagyott nyugodni. Ehhez különösen jó te­repnek bizonyult a Művészeti Szakközépiskola, ahol egy fedél alatt éltem képzőművészekkel, táncosokkal, és egymás világába teljesen szabad volt az átjárás. Persze a zene, a gyakorlás mindig is látványosabb, mint a csöndes gondolkodás, amiből esetleg csak hosszú idő múlva születik valami, akár vers, akár egy festmény. A PTE Művészeti Kar Zenei In­tézetének zongora szakos hallga­tója a tavasszal végez. Zongo- ratanári-zongo- raművészi okle­velet kap majd, és azon is el kell gondol­kodnia, hogy ugyan további ráképzésekkel, kurzusokkal ki lehet tolni a ta­nulás éveit, de aztán egyszer elkövetkeznek a „munkás hétköznapok”.- Olyan világot szeretnék te­remteni magamnak, amelyben a művészeti ágak folytonos kapcso­latban állnak egymással. És ahol a megélhetési kényszer se jelenti azt, hogy az egyik vagy másik te­vékenységnél kell végérvényesen lecövekelni. Szerencsére azt már megtapasztaltam, hogy minden­nek megvan a saját ideje, semmit sem érdemes erőltetni. Ezért is fontosak számomra a művésze­ten kívüli, vagyis az emberi kap­csolatok, lelki történések. Mánfai Petra most tavasszal esedékes diplomakoncertjére ké­szül, Wagner összművészetéből írja a disszertációját, de közben továbbra is születnek prózaver­sek, olvassa Weörest és Pilin- szkyt, és ha teheti, fest is. Mert, mind mondja: - Az érzé­kelési dimenziók egymás mellett élése adhat csak teljes örömet. M. K. ILLYÉS GYULA SZÜLETÉSÉNEK 100. évfordulója tiszteletére vers- és prózamondóversenyt tartottak a Pécsi Nőegylet szervezésé­ben szombaton Pécsett, a Művészetek Házában. A megmérettetésre 14 és 25 év közötti amatőr versmondók jelentkezhettek, akik egy Ily- lyés Gyula és egy szabadon választott művel versenyeztek. Felvéte­lünkön Marosi Csilla látható. fotó: müller andrea Volt idő, amikor a fél ország leste, mikor lesz Debrecenben, Miskol­con, Nagykanizsán, vagy éppen Pécsett dzsesszfesztivál. Ezt a jó hagyományt igyekszik most igé­nyes zenével visszaállítani a Mű­vészetek Háza, ahol november 21-22-én Mini Jazz Fesztivált szerveznek. Már az első nap is különleges csemegéket kíván, hi­szen három dzsesszzongorista ad koncertet egymás után, köztük Binder Károllyal, aki az egyik leg­nagyobb a honi dzsesszmuzsiká- ban. Harmincnál több lemeze je­lent már meg, nemzetközi és ha­zai díjak tömegét nyerte. Egy má­sik nagy tehetség a komlói szüle­tésű és montreaux-i dzsesszfesz- tiválgyőztes Szabó Sz. Dániel. A zongoratrió harmadik tagja Med- gyessy Kovács Gyula. Másnap is zongoravirtuózokat hallhatnak a pécsiek, Lévay Pé­tert, majd Márkus Tibort és zene­karát. Márkus Tiborról tudni kell, hogy zeneszerző, zenetanár, s ugyancsak több nagylemez van a háta mögött. M. B. E. Jogom van a mamámra és a papámra Pro Sanitate Emlékéremmel tüntették ki a gyermekkórház főnővérét Kimagasló szakmai munkájáért Pro Sanitate Emlékérmet ve­hetett át a napokban az egészségügyi minisztertől a Kerpel- Fronius Gyermekkórház sebészeti osztályának főnővére. Az intézményben évek óta a nemzetközi szabványnak megfelelő, igen körültekintő és gyermekközpontú ápolói munka folyik. „Az alapkő letétetett. I. Ferencz József apostoli királyunk uralkodása és SzéU. Kálmán ministerelnök belügy- ministersége idején, az 1903. évben" - olvasható a lépcsőház falán elhe­lyezett hatalmas márványtáblán. A Kerpel-Fronius Gyermekkórház fő­épületében járunk. Eredetileg városi gyermekmenhely céljára épült, if­jabb Ybl Miklós tervei szerint, mondja Betlehemné Tóth Éva ápolá­si igazgató. Reggel hat óra, a sebészed osz­tályra tartunk. Látogatásunk oka egy rangos szakma kitüntetés: a na­pokban vehette át az egészségügyi minisztertől a Pro Sanitate Emlékér­met a főnővér, Bereczky Istvánná. Úgynevezett mátrix osztályról van szó, magyarázza a díjazott, vagyis a sebészed osztály részlegeként műkö­dik a gégészeti is, összesen harminc ággyal. A két-három hetestől a 18 éves korig kerülnek ide a betegek.- A megye minden részéből jön­nek, de még Győrből vagy Fonyódról is járnak ide rendszeresen. Sérv, vak­bél, különböző törések, bizonytalan eredetű hasi panaszok miatt, és per­sze jönnek a „mandulások” is. Mind­ezt leszámítva ők egészséges gyer­mekek, ellenkező esetben nem is le­hetne őket operálni, így aztán, ellen­tétben más osztályokkal, nem elesed betegekkel szembesülünk. Köny- nyebb velük bánni, ráadásul nincs időhöz kötöd látogatás, vagyis a szü­lők folyamatosan ití lehetnek velük. A gégészeten reggel nagy a nyüzsgés. A folyosón és a kórter­mekben is műtétre váró gyermekek, körülöttük szülők tevékenykednek, nyugtatják, szórakoztatják a kicsi­ket. Az egyik kistiú vigasztalhatat­lan, kétségbeesetten kapaszkodik az apja nyakába. A nővérek vérnyo­mást, pulzust, hőt mérnek.- Eleinte szokatlan volt, hogy tele van az osztály civilekkel, de hamar hozzászoktunk. Nem ritka, hogy nemcsak a szülők, de az egész famí­lia elkíséri a gyermeket, még a kis­testvért is hozzák - magyarázza a főnővér. Tíz éve vezedék be azt a rend­szert, tudjuk meg az ápolási igazga­tótól, hogy kinyitodák a kapukat, az­óta jöhetnek be a szülők, akiknek többféle lehetőségük is van az id tar­tózkodásra. A legbarátságtalanabb megoldás, amikor reggeltől reggelig ülnek egy széken az ágy mellett. En­nél jobb változat, amikor csak reg­geltől estig, akkor hazamennek, de lehetőségük van az ötágyas össz­komfortos anyaszállás igénybevéte­lére is. Van ugyanakkor három kór­terem, ahol felnőttágyakat helyeztek el a betegágyak melled, továbbá mű­ködik az emelt szintű anyaelhelye­zés, ahová nem vihetik be ugyan a gyermeket, de a közelében lehetnek. Bereczky Editke, ahogyan itt szó­lítja mindenki, éppen 1968. május elsején léped munkába segédnővér­ként. Minden osztályt végigjárt, 22 éve főnővér, 15 esztendeje a sebé­szeten. Koordinálja a 17 nővér és a 4 takarítónő munkáját, biztosítja az ápoláshoz szükséges feltételeket. Nővérhiány itt nincs, mondja, bár a jövő bizonytalan, mert kevesen je­lentkeznek csecsemő- és gyermek­ápolónak, talán azért, mert a fiata­lok nem éreznek önbizalmat ma­gukban, az anyai ösztön pedig még nem működik bennük. S bizony nem könnyű az éjszakázás, a hétvé­gi 12 órázás, akinek pedig kisgyer­meke van, az ezt a fajta munkabe­osztást nehezen tudja elfogadni, e miatt sokan hagyják el a pályát. ' Ő 39 éve él házasságban, lánya 38 éves, két unokája van.- Otthon inkább hádányt jelented a szakmám, mintsem előnyt, ugyan­is minden apró jelre érzékenyen fi­gyeltem, állandóan bennem volt a félelem, hiszen minduntalan felrém- ledek a különböző betegségek lehe­tőségeinek rémképei. S nem volt könnyű éjszakánként magára hagy­ni a gyermekemet, papíron adtuk át egymásnak a férjemmel. Két éve minőségbiztosított a kór­ház, az ISO-szabvány szigorú előírá­sai szerint működnek, s mindezt szigorúan ellenőrzik is időnként a Svájcból érkező szakemberek. Nem sok ilyen alaposan kidolgozott rend­szer található a hazai kórházaink­ban, ezt a sűrűsödő orvosperek so­rán előkerülő hiányos dokumentá­ciók is bizonyíthatják. Itt azonban rendkívül aprólékosan és körülte­kintően tervezik meg az ápolási fel­Bereczky Istvánná, Editke huszonkét éve főnővér a Kerpel-Fronius Gyermekkórházban » adatokat, személyre szabodan. Mu­tatják a vaskos dossziékat, vagy száz ápolási diagnózis felállítása mellett, amelyek között helyet kap a gyermek önbecsülésének tartós za­varától a székrekedésig minden, ter­vezik meg, hajtják végre és értékelik az ápolás menetét. Hét óra, a nővérek elkezdenek készülődni a vizitre, rendbe teszik a betegeket, az ágyakat. A világ azon­ban megváltozott, hívják fel a figyel­met az ápolónők, ma már a korábbi hagyományokkal ellentétben nem kell a betegeknek ilyenkor vigyázz­állásban feküdniük, s ma már nem ejtenek ki előttük olyan, általuk is értelmezhető kifejezéseket, mint a „karcinóma” vagy a „mióma”. Ez a világ, legalábbis id, ebben a kórház­ban, elsősorban a betegekért léte­zik. Az ápolási igazgató előveszi a gyermekek részére készült színes kiadványt a betegjogokról. .Jogom van ahhoz - olvasható itt többek között -, hogy ha szüksé­gem van a mamámra vagy a papám­ra, akkor velem maradhassanak, ha megoperálnak, lehessenek velem. Jogom van ahhoz is, hogy kezelése­met és gondozásomat elmagyaráz­zák nekem, és hogy kérdéseket te­hessek fel ezekkel kapcsolatban.” CSERI LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents