Új Dunántúli Napló, 2002. november (13. évfolyam, 298-326. szám)

2002-11-09 / 305. szám

KULTÚRA RIPORT 7. OLDAL 2002. November 9., szombat RÓMAI GALÉRIA néven új kiállítóterem nyitotta meg kapuit tegnap Pécsett a Római udvarban. Az új ga­léria első tárlatán H. Barakonyi Klára képzőművész munkái várják az érdeklődőket. A kiállítás november 16-jg látogatható. ______________________________________________________________FOTÓ; MÜLLER ANDREA Sz élhajtyikóré, huss! Vasárnap Bóbita-bemutató A földrajzosok és a politika Évtizedekig csak szőrmentén le­hetett hazánkban a politikai föld­rajzzal foglalkozni, burzsoá disz­ciplínának számított ez a tudomá­nyos munka, de a rendszerváltást követően mindinkább bepótoljuk a lemaradást ezen a területen, mondta dr. Tóth József, a Pécsi Tu­dományegyetem rektora azon a sajtótájékoztatón, melyen a HL Pé­csi Politikai-földrajz Konferenciá­ról számoltak be (november 7-8. között tartották a PTE-n). A pécsi találkozóra több mint hetven tu­dós érkezett az ország egyetemei­ről, és a határon túlról. A konferencia szenzációja volt az a kötet, melyet dr. Tóth József és dr. Pap Norbert állított össze Eu­rópa politikai földrajza címmel. Ez a könyv az 1994-es hamar elkap­kodott példány bővített változata, melybe már a Baltikum és a bal­káni országok elemzése is beke­rült. Az egyetemi hallgatóknak nélkülözhetetlen jegyzet angolul is megjelenik hamarosan. A köte­tet jövőre az Ázsia politikai földraj­za kiadvány követi, és készül már az Amerikáról szóló anyag is. A rektor kifejtette, a legközeleb­bi, 2004-es pécsi összejövetelen a Kárpát-medence politikai földraj­za lesz napirenden, többek között abból a sajátos megvilágításból, hogy a régió egy része addigra már várhatóan az Európai Unió- hoz fog tartozni. ________ m. b. e. Az idei évad harmadik premi­erjére kerül sor vasárnap dél­előtt 10 órakor a Pécsi Nemzeti Színház Bóbita Bábszínházá­ban. A társulat Németh Ákos: Szélhajtyikóré, huss! című báb­darabját mutatja be. A bemuta­tó után a Bóbita háromhetes spanyolországi turnéra utazik. A kacsalábon forgó királyi palota születésnapi előkészületei, a jólét és az uralkodás vonzó örömei sem tudják felvidámítani a szülinap ün­nepeidét, Pitypang herceget. Min­denki vidám, lelkesülten stirög-fo- rog, ő azonban nemigen érzi jól magát Pitypangként. A királyi ud­var merev kötöttségei szinte bússá teszik. Ezért kimegy a rétre, ahol ta­lálkozik Szélhajtyikóré kisasszony­nyal, aki tündérlányként pont egy másfajta világban él. Az ő lelkületét a játékosság és a tündérvilág va­rázslatossága jellemzi. Nagyon megörülnek egymásnak, fölöttébb szimpatikusnak tartva másikat. A többi már mindebből következik. Sramó Gábor igazgató kérdé­sünkre elmondta, hogy Németh Ákos fiatal drámaíró, akit a pécsi közönség a Nemzeti Színház Pál utcai fiúk adaptációjából is ismer­het, és aki egyben a következő POSZT válogatója, a Bóbitában ez­zel a művével debütál. A meseda­rab jól illeszkedik a bábszínház vi­lágába, és egyben kiváló alakításo­kat, impozáns színképet, megjele­nítést tesz lehetővé. Az érdekes, né­pi elemeket felvonultató mű cím­szereplőjét Kozma Andrea, királyfit Malta Lóránt, a további főbb szere­peketIMsIloiim^^ lön érdekessé­ge, hogy különböző technikákat alkalmazva pereg a nézők előtt. Marionett- és kesztyűfigurák egy­aránt szerepelnek. A megejtő, ugyanakkor mához szóló történet­hez egy kedvesen szép környezet, igen szép képi világ, világítás és zene társul. Az igazgató megemlítette, hogy az idei évadnak ez a harmadik be­mutatója, amit ebben az évben to­vábbi két bemutató követ még. Összesen 8 önálló előadás szere­pel a műsoron. A továbbra is meg­oldásra váró tárgyi feltételek köze­pette dolgozó európai hírű együt­tes most egy háromhetes spanyol- országi turnéra készül. 19-én vág­nak neki az útnak. BEBESSI K. Díszdoktoravatás Díszdoktorokat avattak a Pécsi Tudományegyetemen november 7-én, a magyar tudomány napja alkalmából. Honoris causa dokto­ri címet kapott Prof. Dr. Enyedi György kutató professzor (MTA, Magyarország), Prof. Dr. Jeanette G. Brown nyugalmazott vegyész, a kémiai tudományok vüágszerte is­mert kutató személyisége (Ohio University, USA), Dr. Jürgen Kühl, a félvezetők és szupravezetők ult­ragyors jelenségeinek szakértője (Max-Planck-Institut für Festkör­perforschung, Németország), Prof. Dr. Koji Takeuctd, a gastroin- testinum élettani folyamatainak kutatója (Kyoto Pharmaceutical University, Japán), Prof. Dr. Peter Jarvis, az élethosszig tartó tanulás szociológiai perspektíváinak szak- tekintélye (University of Surrey, Egyesült Királyság), Prof. Dr. Vale­rie J. Gikhrist, világszerte ismert családorvosi témájú tankönyv társszerkesztője (Northeastern Ohio Universities College of Medi­cine, USA), és Prof. Dr. Vécsei Vil­mos, aki az utóbbi években jelen­tős tudományos elismerést vívott ki a porctranszplantáció kutatásá­ban (University of Wienna medi- cal School, Austria). cs.l. Nyílt nap felvételizőknek Leendő egyetemistáknak, fő­iskolásoknak szerveznek egynapos szakkiállítást a PTE Szigeti úti aulájában, ahol a pécsi egyetem mellett tíz má­sik felsőoktatási intézmény képviselőivel is találkozhat­nak a baranyai fiatalok. „Felsőoktatási Szakkiállítás - Pécs 2002” címmel tartanak rendez­vényt november 9-én délelőtt 10 órától a Pécsi Tudományegyetem és a Baranya Megyei Munkaügyi Központ közös szervezésében. A programnak a POTE aulája ad ott­hont. A PTE mellett többek között szegedi, budapesti, kaposvári, ba­jai, és soproni intézmények képvi­selői is jelen lesznek. A meghívot­tak külön standokon mutatkoz­hatnak be a baranyai középisko­lásoknak és továbbtanulni vá­gyóknak. Emellett a programok jelentős része négy különböző nagyteremben zajlanak majd, itt videokivetítők és egyéb informáci­ós anyagok segítik a tájékozódást. A bemutatkozó napot a Köz­ponti Hallgatói Szolgáltatói Iroda által szervezett programok színe­sítik tovább. A rendezvényen tan­könyvbörze, pályaorientációs gra­fológiai tanácsadás, valamint szó­beli felvételire felkészítő kommu­nikációs tréning és karrierteszt-ér- tékelés is lesz. m. andaás cs. Futnak a képek ________ A budapesti pék Az utolsó blues egy bizonytalanul, sok hibával dolgozó író és egy ruti­nos rendező közös munkája. Mindkettőt Gárdos Péternek hív­ják. Ugyanarról a személyről van szó, aki rendezőként a lehető leg­többet kihozta egy rossz forgató- könyvből, amit szintén ő írt. Ez utóbbi tevékenységet én nem am­bicionálnám a helyében, s a későb­biekben kizárólag az előbbire össz­pontosítanék. Neki a látvány az erőssége, nem a szöveg. A cselekmény alaphelyzetét már ezerszer feldolgozták, ami nem nagy baj, ezeregyedszerre is meg le­hetne csinálni, el lehetne mesélni, mert ez a szituáció egyben az em­beri élet egyik alaphelyzete. András (Kulka János) kettős életet él, felét Budapesten, felét Krakkóban, itt a feleség (Fullajtár Andrea), ott a sze­rető (Agnieszka Wagner). A film egy utazás története, road movie; András autójával Lengyelország fe­lé igyekszik, s közben, feltételesen mondjuk így, átgondolja az ügyeit. Eddig az élet, illetve egy filmtör­téneti, sőt, regényekben is gyakran felbukkanó toposz („két asszony között”) adta a sztorit, még nincs is semmi baj. De, sajnos, az író el­kezdte kidolgozni a történetet. Azt találta ki, hogy legyen a feleségnek is szeretője, ami nem jó ötlet, mert gyengíti az alaphelyzet drámaisá­gát. Es azzal kívánta eredetivé for­málni a főhős figuráját, s egyben teljessé tenni életének kettőségét, hogy András Budapesten pékként dolgozik (vállalkozik), Krakkóban pedig freskófestő, amit, teszem azt, egy vígjátékban akceptálni lehetne, ez azonban nem az az eset. Fellép továbbá autóstopposként egy zso­ké, akit Paudits Béla plasztikusan eljátszik, ám ennek az égvilágon semmi köze a cselekményhez. Alighanem jelképes alaknak lett szánva, mint bizonyára az a motí­vum is, hogy az autónak elromlik a fékje, de azért vagy száz kilométert így is meg tud tenni nagyobb gond nélkül, amin az ember kissé meg­ütközik, mert a metaforikus olvasa­tot eleve megakadályozza a motí­vum szimplasága. A legnagyobb probléma azon­ban az, hogy András interakciós kényszerbetegségben szenved, aminek következtében folyvást te­lefonálgat, ahelyett, hogy tényleg átgondolná az életét, amihez vi­szont csend kellene és befelé fordu­lás. Nem véletlen, hogy a film leg­jobb két jelenete, az anya elképzelt monológja és a hősnek a halott apá­val való beszélgetése, értelemsze­rűen kívül esik a mobilozás lehető­ségein. Ezzel kapcsolatosan meg­jegyzem, hogy a szellemalak kezé­ből az autó ülésére lehulló cigaret­tahamu szépen (és igen tanulságo­san) példázza, miként válhat a leg­hétköznapibbnak tűnő felvétel is könnyedén, szinte magától szim­bolikussá, fontos előrejelzéssé, szemben a „féktelen” autózás gör­csös erőltetésével. Az említett két jelenet a rendezőt dicséri, aki a félresikerült alaptörté­nethez jó érzékkel társítja a szülők életének fokozatosan kibomló mel­lékszólamát, amit Gárdos, ezúttal igen megfontoltan, képmozaikok­ból épít fel, kitűnő színészek (Tábo­ri Nóra, Agárdi Gábor, Jordán Ta­más) közreműködésével. Kulka Já­nos dicséretesen visszafogott játéka is akkor a legtartalmasabb, amikor velük kerül kapcsolatba. És szépek, finoman kidolgozot­tak ifj. Seregi László képei, amelyek egyszerre tiszták és racionálisak, s ugyanakkor valami misztikus ins­piráció is áthatja őket, miáltal vizu­álisan olyan kettős minőség jön lét­re, amit a kamera mindvégig szer­ves egységben tud tartani, szem­ben a történettel magával, amely­ből éppen ez hiányzik. . Nagy Imre Kulka János autóban ülve játssza András szerepét _______________________________________________________Egy öregember emlékirataiból Am ikor fogyózni kezdtem Sokáig nem ittam sört. Még kániku­lában is jobban esett egy hideg nagy- fröccs, télen egy deci bor. Aztán a Remény utcai „kultúr”-ban, ami egy hajdani fabarakkban virágzott, a gyárvárosi srácok megszerettették velem a Szalon sört. Aki emlékszik a hatvanas évek kukoricaízű Szalon sörére, amitől még a böfögésünk is máléillatú volt, bizonyíthatja, hogy alig volt divatban ennél ocsmányabb nedű. Mégis, még a Nádor kávéház­ban is elintéztük protekcióval, hogy este, amikor már tilos volt a pincér­nek az olcsó Szalont kihoznia, ne­künk, igaz, címke nélkül, azt hozott. Később kísérőként is azt ittam, mert gazdaságos volt. Két fél unikumhoz is elég volt egy üveg Szalon. Tán ennek is köszönhető, hogy a színházba kerülvén, kezdett nőni derekam körül az úszógumi. Főként elöl. Hasztalan ostromoltak fiatal és gyönyörű nők, már szégyelltem le­vetkőzni előttük. Döntöttem. Mint körülöttem mindenki, én is fogyózni fogok. Elő­ször egy olyan gyógyszert szerez­tem, amitől nincs az embernek éh­ségérzete, viszont a mozgásigénye megnő. így aztán többször is átsza­ladtam a titkárságról a büfébe nap­közben. Persze a hizlaló sörről is le­mondtam. Délelőtt vodka, este bor. Ételként némi savanyú uborka. Az eredmény szemlátomást lenyűgöző volt. Már büszkeségből is vetkőzhet­tem volna. Akkoriban rendszeres donor vol­tam. Ha egy újszülöttnek a szülei egymást zavaró vércsoporthoz tar­toztak, s a csecsemőnek jó vérre volt szüksége, csak telefonáltak, s én mentem vért adni. Közben szá­molgattam, vajon hány gyerek fog szaladgálni a városban, aki az én vérem. Tán egy hete tündököltem a fo­gyókúrával, amikor ismét behívtak a véradó állomásra. Most először nem vették le a véremet. Kérdésem­re csak annyit mondtak: rossz a májfunkció. Másnap orvosom és barátom, aki számomra többnyire telefonon rendelt, szelíden korholt: Jó nagy barom vagy! Ez a gyógy­szer és alkohol! Örülj, hogy észre­vették. Még egy-két hétig folytatod, a Hülyeség a saját halottjának fog tekinteni. Gratulálok. Mégiscsak vitted valamire. Valamiről le kell tudni mondani. Elfelejtettem a gyógyszert, s bár a vodka és a bor is kevesebb lett, a sa­vanyú uborka nem mutatkozott elégnek ebédre. Nőtt vissza a dere­kam köré az úszógumi. Hiába! Futnom kell nekem is. „Fuss az életedért” harsogták falra­gaszok és újsághirdetések. S ma­gam is sokat mosolyogtam melegí­tőben izzadva, szuszogva loholó to- tyakosodó és trampli embereken. Hát jó, futok, de mikor? Alvás he­lyett? Az a néhány óra nekem is kell. Majd hétfőn, amikor szünnap van a színházban, s esetleg még egy nap nem megyek vissza este, attól még nem dől össze, vagy ha mégis, nem engem temet be. Mindenekelőtt vettem egy csinos rövidnadrágot - mert melegítőben azért mégsem - fess, galléros pólót is találtam, tornacipőt, fehér zoknit. Mindezt felpróbálva egész jól mutat­tam a tükör előtt. Akkor még a Pálos templom tor­nyával szemben laktam. Úgy gon­doltam, először a Tettyéig futok el, s talán vissza is. A biztonság kedvéért azért a farzsebembe tettem a busz­bérletemet, s némi pénzt a kutyák ellen. „Ha nincs egy fillér sem a zse­bedbe’, a kutya is lepisál” - szokta mondani drága nagyapám. Az elején elég sikkesen futhat­tam. Erre következtettem legalábbis a sok mosolygó ismerős arcából és megjegyzéseikből. Láthatóan min­denki boldog volt, hogy sportolói ba­bérokra török. A szembejövők kér­dezgették: az olimpiára edzek vagy részt veszek a Békefutásban? A fene gondolta, hogy ennyi ismerősöm la­kik a Magaslati úton. Zenész, kar­mester, építész, orvos, fotós, népraj­zos, festőművész, költő és gépkocsi- vezető, mind arra sétált. A Susogó környékén már-már ar­ra gondoltam, nem lenne-e elég, ha csác eddig futnék, de meggyőztem magam: az elhatározás szent és vég­rehajtandó. A Tettyéhez közeledve már szúrt az oldalam, a szívem, a hasam. így aztán rögtön a kerthelyi­ségbe loholtam lerogyni.- Sört - rebegtem elhalóan a pin­cérnek. Csak rám nézett és egy kor­sóval hozott. Lassan előkerült az üzletvezető, aki később MILÁN néven, roston- sültekről híres, maszek vendéglőt nyitott, de ekkor még Sándornak hívták. Az apja és a fia volt Milán. Nagyszerű ember volt, csak nem tu­dott keveset beszélni. Most is lelke­sedett: - Művész úr! Szereztem áj­várt. Remélem, szereti.- Nem tudom. Még nem csóko- lóztunk.- Meg kell kóstolnia. Tudja, ez, amit a jugók esznek a csevabcsicsá- hoz; raznyicához, pljeskovicához. Mi most pljeskovicához adjuk hagymával...- Fogyókúrázom, Sándor. Idáig futottam a Pálosoktól, hogy fogyjak.- Ez csupa fogyókúrás étel. Tiszta hús. Birka meg marha, ezt szabad enni, ettől csak fogyni lehet. Kálmán, hozzál a művész úrnak egy pljesko- vicát. Ha nem ízlik, én fizetem. ízlett. Enyhén marinírozott hagy­mával, s valami méregerős paprika­szósszal, amitől a könnyem is folyt. (Később a Milán vendéglőben is, minden ájvár méregerős volt.) S nem is hizlalt a fűszeres darált hús. Csak hát legalább két korsó sört meg kellett innom hozzá. Közben a szomszéd Színész­házból átszivárgó« néhány fiatal művész.- Mi? Hogy a Pálosoktól idáig fu­tottál, ezzel a gyönyörű két lábad­dal? Ez fantasztikus. A Zalán futása ehhez képest könnyű séta lehetett. Ezt igazán meg kell ünnepelni. Erre iszunk. Mire igyunk, ha erre nem? Meg az eredményes fogyókúrádra! - ilyeneket mondtak, nagyokat röhög­tek közben, s rendelték egyre-másra a sört. Néha egy kis vodkát is, csak úgy élénkítőnek. Hazafelé jól jött a buszbérletem. Otthon nem kellett vízhajtót be­szednem, de még reggel sem. A szép kis rövidnadrágomat legköze­lebb a Balaton mellett vettem fel, nyaraláskor. Sétához is jól állt, az úszógumival együtt. Manapság ritkán iszom sört, csak ha rossz társaságba keveredek. Vagy ha már sok és sokféle bort ittam. Ak­kor is csak a sav-lúg egyensúly hely­reállítása miatt. Könnyebb is vagyok több mint tíz kilóval mint fényko­romban. Bükkösdi László í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents