Új Dunántúli Napló, 2002. október (13. évfolyam, 268-297. szám)

2002-10-06 / 273. szám

2002. OKTOBER 6. ARCKÉP Esy bunyós történetei o J ■ - Állítólag nem volt rossz bokszoló, mégis korán abba­hagyta. Csötönyi: Szekszárdon a Dó­zsában öklöztem, voltam ifi vá­logatott, országos bajnok, majd válogatott is. Az MTK-ban foly­tattam, ami egy nagymenő szakosztály volt, s csak a kato­naság miatt igazoltam át a Zal­kába, de miután többször eltört a kezem, s a súlyomat is nehe­zen hoztam, így 70-ben abba­hagytam. Közben a segédedzői oklevelet is megszereztem, s a feleségem után kimentem az NDK-ba. Lipcsében jártam ki a Testnevelési Főiskolát, s a Sachsenring Zwickau vezető­edzőjeként dolgoztam...- Kemény világ lehetett akkor az NDK-ban edzősködni. Csötönyi: Megbecsültek, sőt még jobban is, mint később Csepelen, ahol már az eredmé­nyek se számítottak.- Azt mesélik, hogy rábo­rította az asztalt a csepeli elnökre. Csötönyi: Nem érdemelte meg azt se. Nagyon jó kis csa­patunk volt, a harmadik leg­eredményesebb szakosztály, erre odatették az akkumulátor- gyár volt igazgatóját elnöknek. Akkor telt be a pohár, amikor az egyik legjobb bokszolómat el akarta cserélni egy focika­pusra. A srácért évekkel koráb­ban én mentem le Makóra, az anyukája odaállt az ajtóba, hogy innen nem viszem el, mert olyan hülye, hogy elüti a villamos. Feljött velem, több­ször megszökött, de visszahoz­tam és nagyon jó kis bokszoló lett. Ahogy én kitettem a lábam, elcserélték, de abba is hagyta. Most Makón él, kőművesmes­ter és mellesleg bokszedző. A múltkor még hagymát is kül­dött nekem. Egyébként Csepel­ről akkor a Bakai Józsi, a Glatz Árpád és a Balczó Bandi is el­jött az ostoba elnök miatt, csu­pa remek edző, akik később szövetségi kapitányok is voltak. Nagyon nem jártam rosszul, meg néhány hónapig ugyan diszpécser voltam a Javszernél, de aztán Papp Laci felkért edző­nek és 11 évig jártuk együtt a vi­lágot. Én voltam a legfiatalabb mesteredző, 38 évesen.- A frankfurti szerződését viszont nem a mesteredzői címnek köszönhette, hanem egy régi villamosozásnak. Csötönyi: Ez is igaz, de hát kire számítson az ember, ha nem a barátaira? Mindig azt szoktam mondani, hogy két dolog fontos az életben, a ba­rátság és az egészség. Akinek sok barátja van, az a leggazda­gabb. Az 50. születésnapomon 300 vendégre főztem a halász­lét és a kakaspörköltet, még Németországból és Romániá­ból is eljöttek a barátaim. Her­bert Wolfot, aki ma multimilli­omos még bokszoló korából ismerem. 68-ben itt bokszolt Budapesten és megsérült. Sen­ki nem volt, aki elkísérje a kór­házba, én elvillamosoztam ve­le. S amikor a Frankfurt elnöke lett, kihívott vezetőedzőnek. Két bajnokságot nyertünk, két­szer ezüstérmesek lettünk, va­gyis nem bánta meg, hogy en­gem választott.- És az egészsége hogy szolgál? Csötönyi: Még náthás se vol­tam 46 éves koromig. Aztán Moszkvában kaptam egy sú­lyos bélfertőzést, azóta érzéke­nyebb vagyok. Egyébként nem iszom, csak a szivart szívom rendületlenül, persze főleg ku­baiakat. Egyszer Fidel Castrótól is kaptam egy doboz Cohibát.- Úgy mesélik, hogy a Csötönyinek csak egy dolog Csötönyi Sándor Csötönyi Sándor jó bunyós volt, csak a sérülések miatt dobta be a törülközőt. Egyébként meccset sosem adott fel. S ha bemegy egy ajtón, bárki neve is álljon a táblán, úgy jön ki, hogy igent vagy nemet mondatott az illetővel. Csötönyi szerint csak két dolog fontos, a barátság és az egészség, s miután ő mindkét ügyben jól áll, nyugodtan szívhatja méregdrága Cohiba szivarjait. Santiagóban el is ne­vezték Papának, mert beült a leghüvősebb sarokban, pöfékelt és kártyázott napestig, természetesen, amikor a ringben nem történt semmi. A kubai junior-világbajnokságon egyébként is nagy tisztelet övezte az európai szövetség (EABA) aielnökét, az Magyar Ökölví­vó Szövetség elnökét. S amúgyis már sokadszor járt Kubában, s évekkel ezelőtt tárgyalt ő már Fidel Castróval is. S talán ez az egyet­len életében, ami neki sem sikerült: kaszinót nyitni Kubában. Fidelhez is az egyik barátja, Alcides Sagarra a kubai bokszpápa vitte el. Frankfurtba is úgy került edzőként, hogy hajdan Budapesten egy megsérült fiatal német bokszolóval elviliamosozott a kórházba. Ké­sőbb Herbert Wolf multimilliomos lett, bevállalta a Frankfurt bokszcsapatát is, s természetesen Csötönyit hívta ki edzőnek. Nos, ak­kor kétszer első, kétszer második lett a csapat. Persze, legalább ily büszke azokra az évekre, amikor Papp László mellett szövetségi edző volt, vagy az utóbbi esztendőkre, amikor már elnökként irányítja a szövetséget. Egyébként 96-ban mínusz 9,6 millió forinttal vet­te át a szövetséget, most pedig 130 milliós vagyona van és mellesleg érem nélkül se szoktak hazajönni a magyar bunyósok. nem sikerült eddig az életé­ben, Kubában kaszinót nyit­ni, pedig még Fidelhez is be­jutott. Csötönyi: A kaszinózást is kitanultam, amikor Schilling József felkért igazgatónak. Bu­dapesten, Pécsett és Szegeden is nyitottam kaszinót, több hó­napra le is költöztem, pedig ak­kor már vezérigazgató-helyet­tes voltam. Nagyon szép évek voltak. Na és egyszer kaptunk egy fülest, hogy a Casino Austria vezetői Kubában pró­bálnak kaszinót nyitni. Sagarra barátom, akit mindenütt pro­fesszornak hívnak, hiszen annyi bajnokot nevelt, mint senki a világon, megpróbált se­gíteni. Vele végigjártam a hiva­talokat, minisztériumokat, s megnéztük az éttermeket, ahol minden a régi, még az asztalok helye is megvan, hiszen Havan­na hajdan kaszinóparadicsom volt. Mindenkinek tetszett az ötlet, mindenki egyetértett, de az is kiderült, hogy egyetlen ember van Kubában, aki erre áment mondhat s az maga Fidel. Sagarra ezt a találkozót is elintézte nekem. Fidel majd­nem egy óráig beszélt. Felemle­gette az Ikarus-szerződést, hogy cserbenhagytuk Kubát, te­hát egy kicsit neheztel ránk, ugyanakkor azt is mondta, hogy kedveli a magyarokat, mert melegszívűek és sok hon­fitársa dolgozott nálunk. Aztán politikai kiselőadást tartott, volt amivel egyet is értettem, s a vé­gén rákérdeztem a kaszinóra. Röviden elintézett: Kaszinó, drog -No! Az ő képzeletében ez a két dolog végérvényesen ösz- szekapcsolódott, tehát lesöpör­te az asztalról. Aztán, hogy ne engedjen el üres kézzel, felve­tette, hogy egy hajó körözhetne Kuba körül, s annak a koncesz- szióját megkaphatnánk 300 millió dollárért. Mondtam, hogy azt sosem tudnánk kiter­melni, Európában mindössze 1 millió dollár a koncessziós díj. Erre megismételte, hogy amig ő él, nem lesz Kubában kaszinó. S miután tudta, hogy szivaro­zom, kaptam tőle egy doboz Cohibát. Sagarra aztán elmesél­te, hogy még a kubai alkot­mányban is benne van, hogy a profi boksz és a kaszinó tilos.- Bokszolok mesélik, hogy Kubában önt már Papának szólítják, s a a juniorvébén már olyan udvartartása volt, mint egy Keresztapának. Csötönyi: Túloznak a srácok. Persze már jól ismernek. A san­Született: Dunaszentgyörgy, 1949. február 24. Családi állapota: nős (1985), Gyermekei: Barbara (1970), Yvette (1971) Diploma: Testnevelési Főiskola (1970-74) Pályája: az MTK, a Zalka SE ökölvívója (1960-70), a Sachsenring Zwickau vez. edzője (1970-76), a Csepel SC (1976-78), a válogatott vez. edzője (1979-88), Frankfurtban szaktanácsadó (1988-92), a Schilling Holding Kaszinó Rt. vezérig.h. (1991-94), a Kontrax európai kapcsolato­kért felelős ig. (1995-97), a Magyar Ökölvívó Szövetség eln.h. (1994- 96), elnöke (1997-), az Európai Ökölvívó Szövetség v. b. tagja (1997-), a M0B tagja (1994-), a Centrál Cégcsoport vezérigazgatója (2002-) de nem haragtartó. Nem volt még olyan ember, akivel ne tudtam volna kibékülni. Nem is segítek haragudni senkinek. Er­re még a nagyapám tanított. Azt mondta, én járnék rosszul, ha kibékülnének. Van néhány mondásom, amelyek néha helyzetet mentenek, s eliga­zítják az ifjakat is. „Ne cukrozd a mézet, vagy Amikor titeket csiszoltak, én már fényes vol­tam.” Kaszinós koromban sok fiatalt tanítottam, s egyszer egyikükhöz vendégségbe men­tem a Béke Szállóba, ahol az egyik falon szembetalálkoztam tíz mondásommal. Ki is volt ír­va, hogy Csötönyi úr mondásai. Mondtam is a Krausznak, hogy elloptátok a szövegeimet. O meg csak nevetett: „tudja mi­lyen pipák voltunk magára, amikor minket okított, most meg magát idézzük.” Sokszor voltam padlón, de mindig azt mondtam, hogy nem valami el­len, hanem valami mellett kell fellépni. Ezt szoktam ajánlgatni a politikusoknak is. Persze, azt is utálom, ha lebecsülnek és nem azt mondják, amit gondol­nak vagy éppen azt mondják, amit hallani szeretnék. Meg­gyalogoltam én már politikuso­kat is, mindegyik sportminisz­terrel megvívtam a magam csa­táját. 42 éve bokszolok, van er­kölcsi alapom, hogy dumáljak.- Tavaly viszont nem járt szerencsével, az ökölvívás filléreket, mindössze 17 mil­lió forintot kapott a nagyka­lapból. Csötönyi: Kicsit szubjektiven mentek a dolgok. A mi bronzér­münk kevesebbet ért, mint egy atléta nyolcadik helye. Ne tő­lem kérdezze, hogy egy másik sportág miért dolgozhatott hét­szeres szorzóval. Bizakodó va­gyok, most már rendben lesz ez is. Rendeztünk négy világver­senyt, egyik se volt mínuszos. És olyan bokszolóink vannak, voltak, mint Koko, Erdei, Kótai, Matolcsi.- Jó nevek, de nem zavar­ja, hogy a mai bunyósok ki se futják magukat az amatőrök között, s már profivá lesznek? Csötönyi: Zavar, de mit tehe­tünk, az egyesületeknek nincs pénze.- Állítólag idén még sza­badságon se volt, mert a boksz mellett a Centrál Cég­csoport vezérigazgatóságát is bevállalta. Csötönyi: Simon Péter, a tu­lajdonos régi barátom, s miután ő kért, hogy vegyem át a cég irányítását, nehéz lett volna ne­met mondani. Pedig tényleg sok ez. Dombodban, ahol a hétvégi házam van, legfeljebb ha egyszer fürödtem idén. Még talán a kubai vébén pihentem a legtöbbet. Persze, aki az elő­nyeit élvezi, annak a hátrányát is kell. A feleségemnek is ezt szoktam mondani, szegény túl sokat van egyedül. Egyébként meg nincs miért rohannom. Nem akarok nagyobb autót, Mercim van. Nagyobb ház se kéne, s az üdülőm is kényel­mes. És gyönyörű gyerekeim, unokáim vannak. Dalia László tiagoi szállodában is kinéztem egy hűvös sarkot a medence mellett, s két héten át mindig ott volt az asztal öt székkel, napernyővel. Ha nem volt dol­gom a ringek körül, ott kártyáz­tunk napestig. Nem gazdagok a kubaiak, de nagyon melegszí­vűek. Amijük volt, mind oda­hozták, ananászt a csapatveze­tőnek, nekem meg szőlőt szer­zett az úszómester. Kicsit zöld volt, kicsit savanyú, de nagyon jólesett. '- Mindig ilyen könnyen barátkozik? Csötönyi: A bokszban is az a legfontosabb, hogy a legegysze­rűbb srácokkal is az ő nyelvü­kön beszéljünk, különben el­vesznének a sportág számára. Nekem, ha vannak ellensége­im, azok is az irigységből szár­maznak. Lobbanékony vagyok,

Next

/
Thumbnails
Contents