Új Dunántúli Napló, 2002. október (13. évfolyam, 268-297. szám)

2002-10-05 / 272. szám

RIPORT 7. OLDAL iá| 2002. Október 5., szombat K U L T U R A ­Láthatók a Dómmúzeum kőcsodái A nagyközönség számára is láthatóan elkészült az ősi pécsi székesegyház páratlan román kori kőfaragvány-maradványa- it bemutató múzeum, amelynek tegnap volt az átadása a Káp­talan utca 8. alatt. A múzeumátadó ünnepségen dr. Toller László polgármester köszön­tőjében arra emlékeztetett, hogy a világörökségi terület pufferzónájá- ba a Dómmúzeum is beletartozik. „A kövek arra is utalnak, hogy Pécs kultúrában mindig kiemelkedően gazdag volt. A mi felelősségünk az, hogy az örökség kezelése kötele­zettségének együtt tegyünk eleget: az állam, az ■önkormányzat, a püs­pökség és a Dómmúzeum Alapítvány”- mondotta. Dr. Szili KataUn, az Országgyű­lés elnöke rámutatott, hogy ismét sikerült valamit megteremteni Pé­csett: kultúránk, művészetünk, tör­ténelmünk, a pécsi kereszténység története sok évszázadát hordozó kövek végre bemutathatók. A Dóm- múzeummal egész Európa kulturá­lis öröksége is gazdagodik - mon­dotta és bejelentette: a műemlékvé­delem még idén további 12 millió forintot ad a múzeum befejezésére, ő pedig azért lobbizik a pécsi képvi­selőkkel együtt, hogy jövőre befeje­ződhessen az ókeresztény és kö­zépkori emlékek bemutatását szol­gáló munka. Mayer Mihály megyés püspök arra utalt, még elődje járult hozzá, hogy az egyház telkén épület léte­süljön a középkori értékek bemuta­tására. Ezért mint a tulajdonos egy­házmegye püspöke vendéglátóként köszönti az avatás résztvevőit. A múzeum működéséről kifejtette: a nemzeti értékekre tekintettel a fenntartása állami és önkormányza­ti feladat, nem jelenhet meg benne az egyházi támogatás, a szakmai felügyelet a szakembereké, de hogy a kövek bemutatása tartalommal gazdag legyen, az a tulajdonos egy­ház feladata. Fejérdy Tamás, az UNESCO Vi­lágörökségi Bizottságának elnöke csodának minősítette a Dómmú­zeumot, amelyben Pécs kulturális öröksége és történelmi gyökerei látható dimenzióban mutatkoz­nak meg. Kitért arra is, hogy a ma­gyar kulturális világörökségi he­lyek közül csak Pécs az, ahol már van kezelései terv és kezelő szer­vezet legalább csírájában. Az ilyen szervezet létét az UNESCO szá­mon is kéri. Varga Kálmán, a Kulturális Örökség Hivatal elnöke azt han­goztatta, hogy az európai kincsnek számító pécsi műemlékegyüttes rekonstrukcióját végre teljes mér­tékben be kell fejezni. Ezért a mű­emlékvédelem a Dómmúzeumon kívül a nyolcszögű ókeresztény keresztelőkápolna feltárásához és lefedéséhez - dr. Szili Katalin köz­benjárására - még idén közel 30 milliót juttat. A Dómmúzeum októberben - hétfő kivételével - 10 és 16 óra kö- zött látogatható. _______ dunai i. Eg yetemi orvosnapok A XXXIV. Egyetemi Orvosnapok zajlanak a hétvégén a PTE Álta­lános Orvostudományi Karán. A nyitóünnepségen dr. Lénárd László dékán mondott beszé­det, majd átadta az elismerése­ket, jubileumi diplomákat. A kar érdekében kiemelkedő tevékenységet végezők elisme­réseként Pro Facnltate Medici­náé emlékérem arany fokozatát kapta dr. Czopf József egyetemi tanár, a Neurológiai Klinika igazgatója, ezüst fokozatát dr. Kalmár Nagy Károly, a PTE Se­bészeti Klinikája egyetemi ad­junktusa és dr. Lengvári István egyetemi docens (Anatómiai In­tézet), bronz fokozatát Borsányi Lászlóné főnővér (Fül-Orr-Gége Klinika), Laboréi Ottóné élelme­zési osztályvezető, Martos Vero­nika könyvtáros. Az egyetemen hatvan éve végett dr. Rákóczi Viktomé dr. Urbán Jolánnak gyémánt diplomát adományo­zott & kar, 35 ötven éve végzett orvosnak pedig arany diplomát. BAT-díj prózai színésznek Németh János, a Pécsi Nemze­ti Színház színművésze nyer­te el az idén a közönség sza­vazatai alapján a BAT Pécsi Dohánygyár által alapított dí­jat. Az idén nyolcadik alka­lommal átadásra kerülő elis­merést a művész tegnap este Spiró György Az imposztor cí­mű színművének premierje előtt vette át. Németh János éppen húsz éve, 1982-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Major Tamás és Székely Gábor osztályá­ban, és ekkor ke­rült a budapesti Nemzeti Színház­hoz, majd a Kato­na József Szín­házhoz, 1985-től pedig a pécsi tár­sulat tagja. Mint mondja, hűséges termé­szetű, ezért is ma­radt Pécsett, rá­adásul megszeret­te a színházat és a várost is, soha­sem gondolt arra, hogy máshová szerződjön. Megérte, hiszen na­gyon sok kitűnő szerepet alakít­hatott. A fővárosi színházak re­pertoárja jóval szűkebb, magya­rázza, s tekintettel arra, hogy a pécsi többtagozatú intézmény, lehetősége adódott a prózai sze­repeken kívül a zenés játékokban való megmérettetésre is. Úgy érzi, a pécsi színház jó irányban fejlődik, hiszen létrejött egy fiatalokból álló rendezőgár­da, amely korszerűbb, frissebb és természetesebb szemléletével biztosítja a megújulást. Mindez talán ellensúlyozza azt a hát­rányt, amely a filmek, rádió- és tévéjátékok, a szinkronszerepek csökkenésével, valamint a televí­ziós színházközvetítések meg­szűnésével alakult ki, s ma az a korábban elképzelhetetlen hely­zet teremtődött, hogy a színész egyetlen lehetősége a színház mellett a reklám. Németh János a BAT-díj nak nagyon örül, s számára azért meglepetés, mert korábban fő­ként olyanok kapták, akik a nép­szerű operettekben főszerepeket alakítottak. Az, hogy most prózai színészre szavaztak, azt jelenti, így is nyomot hagyhatott a kö­zönségben. CSERI LÁSZLÓ A MTA Pécsi Területi Bizottsá­ga (PAB) és a Határokon Túli Magyarságért Alapítvány közö­sen rendezett tegnap konferen­ciát a PAB székháziban A Kár­pát-medence történelmi útvo­nalai és hálózata címmel. A konferenciát - amelynek előadásai időben a római kor­tól egészen a közelmúltig ter­jedtek - dr. Tóth József, a PTE rektora nyitot­ta meg. A rendez­vény alkalmá­ból mutatta be dr. Tigyi József .akadémikus a PAB „Érintke­ző kultúrák, kisebbségi ér­tékek” című kötetét. d. i. Németh János, Egyed Kálmán és Inna Lobanova a tegnap esti ünnepélyes díjátadáson fotó: t. l. Futnak a képek Rachel Griffiths Annie Mary Pugh szerepében EGY ÖREGEMBER EMLÉKIRATAIBÓL A sztár Mucsajon Tisztelt Bíróság! Büntetőjogi felelőségem tudatában kijelentem, az alábbi történet a képzelet szüleménye, csak írói munkásságom része. Történt, hogy a Nagy Sztár le­ment Mucsajra haknizni. S nem vette észre, hogy ez a Mucsaj Euró­pában van. A helyiek szégyellték magukat a Nagy Sztár közönséges­sége miatt, de nem mutatták. Ő meg nem vette észre. Lerohant. Fölvette a sztárgázsit. Idétlenkedett kicsit, aztán hazaviharzott. Ennyi - mondhatnám, de így nem elég vilá­gos. Van egy város - csak a pestiek hiszik, hogy vidéki -, ahol tíz éve rendeznek nemzetközi bordalfesz­tiválokat. Hol európait, hol világ- fesztivált. A kellően restagyúak, eb­ből csak a „bor” szócskát érzékelik, s holmi dajdajos tivornyákra gon­dolnak, ám a rendezvény zenei színvonala és nemzetközi rangja köztudott. Egy megszállott muzsikus, a fér­fikarok számára találta ki, hogy ne­kik is legyen nemzetközi sereg­szemléjük. A megvalósulás nem várt sikert hozott. A főtérén ezrek hallgatták a kórusirodalom reme­keit, a legkiemelkedőbb kórusok előadásában. A rendezvény beke­rült a nemzetközi zenei esemény- naptárba. A világ zenei életének ve­zetői ámulattal számoltak be a ta­pasztaltakról. Ha egy kórus itt járt, azonnal jelezte, hogy szeretne visz- szajönni. Négy évre előre állnak sorba férfikarok, Új-Zélandtól Me­xikóig, hogy meghívást kapjanak. Mind elküldték színvonalukat, rangjukat igazoló műsoros kazettá­jukat. Nagy zeneszerzőnk, Farkas Fe­renc a halála előtti években dísz­vendége volt a fesztiválnak. Itt meghatottam a fővárosban a legna­gyobb elismerés hangján szólt a rendezvényről. Az igényes muzsi­ka új térhódításának nevezte. A közönség csemegéje a színhá­zi gálahangverseny. Itt igyekeznek a vendégkarok, zenei különleges­ségekkel meglepni a törzsközönsé­get. Nem csak Bartók-, Kodály-, Er- kel-művekkel kedveskednek, saját zeneirodalmuk terméséből is a leg­kiválóbbat, a legszellemesebbet mutatják be. A műsorban helyet kap a nép­zene, a népköltészet is. De csak a legtisztább forrásból. Állandó ven­dég a Zengő Együttes, amely a ma­gyar nyelvterületről válogat, pará­désan ötvözve népdalt, népzenét, néptáncot a boros téma ürügyén. És visszatérő vendég Berecz András. Ő a pesti flaszteren nőtt, kocsmákban hallott először nép­dalokat énekelni városba szakadt falusiaktól, hogy aztán az Akadé­mia hangtárában, dalokat, dialek­tusokat, észjárást elsajátítva hite­lesebb előadója legyen a művek­nek, mint akiktől lejegyezték azo­kat. András, ha dalt tanít, mesét mond, pikánsabb dalt énekel, nem esik ki komolyan vett szere­péből. Imponálóan eredetinek hat. Most egy falusi, kocsmai tré­fát adott elő - a pohár bort vará­zsolta egyik sipka alól a másik alá és vissza, majd a saját torkába - de annyi archaikus bájjal, szeretetre­méltó kópésággal, hogy a közön­ség olvadt a gyönyörűségtől. Egy félreérthető lekezelés, fél kika­csintás sem csúszott előadásába. Ő nem sztár! Csak autentikus mű­velője műfajának. Ahogy Marczis Demeter vagy Kováts Kolos is partnerek voltak a kórusok szólóénekeseiként. De hát nekik könnyű volt, ők tudták hol, mikor kell belépni. Sőt, azt énekelték, ami a kottában van. Nem kellett rögtönzött humorral elütniük figyelmetlenségüket. Úgy kezdődött, hogy a Nagy Sztár lenyilatkozta, egyetlen ál­ma, hogy elénekelhesse, a Hege­dűs a háztetőn bordalát. Mert a sztárok nyilatkoznak! A bordal­fesztivál művészeti vezetője ol­vasta, s komolyan vette. Telefo­non felhívta, hogy ő az álmokat teljesíteni tudja. Tudta, a Zeneakadémián vég­zett a híres ember, igaz, oboa sza­kon. Ha a könnyűzene és a szóra­koztató ipar, meg a tévé fújták is nagyra népszerűségét, énekelni tud és műfajában ő a színvonal. Gondolta, voltak itt már nagy mű­vészek, jöjjön most egy Nagy Sztár, hadd örüljön a közönség. A sztárgázsin már meglepődött, s azon is, hogy csak a gálahangverse­nyen akar szerepelni emberünk. Másnap máshol dalol. S eljő a szombat. A gála sikeres, mint mindig. A finnek sármosak, a horvátok és a szlovénok líraiak, az olaszok szellemesek, a törökök eg­zotikusak, a németek átütőek, Berecz Andris varázslatos. A mű­sorközlő, kellő tisztelettel, beha­rangozza a Nagy Sztárt. Ó bejön, lapos megjegyzéseket tesz az anyó­sára, részegességével kérkedik, próbál vicces lenni. Pedig kint mondták neki, nem bor, bordái fesztivál, ahol föllép. Túléljük. A nemzetközi tekintéllyel bíró, házi­gazda kórus, több világverseny győztese, helyezettje. Operettrész­letet énekelnek. Sztárunk, más változatát énekli a dalnak, az első pauza után nem tud belépni, viccel. Az ismétlésnél le kell állni, nem tudta eltalálni, honnan kell énekelnie. Közben bo­hócra veszi a tenor szélen álló tag­ját, aki mellesleg már sokszor, de másnap is, több ezer ember előtt, minimum a Nagy Sztár színvona­lán énekelt szólót. A következő ba­kinál, tréfaként le „kis bajuszos"- ozza a karmestert, akivel „sok baja van”. A kis bajuszos, mellesleg egyetemi adjunktus, három világjá­ró kórust és egy énekes zenekart vezet. Aztán a zenekari árokban játszó egyik hölgyet szemeli ki, s míg felsorakozik az összkar, rande­vúra biztatja. A közönség kínjában kuncog. Ha mindezt egy dilettáns teszi, megértjük. Mindent a sikerért. De hogy egy jó művészi adottságokkal rendelkező sztárt is elvigyen a di­vatos ízléstelenség? Megmondták, hova, miért hívják, nem értette. De hogy füle sincs, amivel meghallja: itt eddig nem az olcsó poénokat szórták... akkor, hogy tud énekel­ni? Nagy Sztárt még sokáig nem hívnak a bordalfesztiválra. Beérik művészekkel is. Bükkösdi László t t Díszdiploma pedagógusoknak Imréné, dr. Hegedűs Béláné, Könczöl Ferenc, Takács Tibomé, dr. Poruay Jenőné, Temesi Károlyné, Morzsa Sándomé, Stibi Györgyné, Fehér Endréné, dr. Lábodi Alajosné, Szilágyi Antalné, Englert Antalné, özv. Jani Lászlóné, Petrei Lászlóné, özv. Kiss Béláné, dr. Belágyi Józsefné, Holecska Józsefné, Kemer Rndolfné; arany diplo­mában részesült: Tégény Béláné, Blészer Jenőné, Szilárdi János- né, Csabafi Andrásné, Asztalos Ferencné, Tóth Józsefné, Nagy Vilmosáé, Wéber Béláné, Zábory Lászlóné, Bogdán Imréné, Gasz- ler Péterné, Bodor Rndolfné, Balatinácz Jeromosné, dr. Kál­mán Istvánná, Kiss Antalné, Kiss Antal, Erdős Lászlóné, Schóber János, Vöneki Zoltán­ná, Orosz Istvánná, dr. Tarai Lajosné. ________CS.L. Dí szdiplomákat adtak át teg­nap Pécsett azoknak a peda­gógusoknak, akik 50, 60, 65 és 70 éve szerezték meg taní­tói diplomájukat. Évtizedes hagyomány immár, hogy azokra is gondol a város, akiknek időközben már meg­szűnt a diplomát kiadó intéz­ményük. Tegnap délelőtt a Teleki Blanka Leánykollégiumban dr. Újvári Jenő alpolgármester köszöntötte a rubin, a vas, a gyémánt és az arany oklevélben részesült pécsi és Pécs környéki pedagóguso­kat. Rubin diplomát kapott: Ko­vács Istvánná; vasdiplomát vehetett át: Nagy Emília, Mihók Margit, Zeles Benjamin, Komlói Sándor, dr. Hegedűs Andomé; gyémánt diplomás lett: Lantos József, Zellei Mária, dr. Glatt Történelmi útvonalak A Völgy Hangja Sara Sugarman ízig-vérig Annie Mary (Very Annie Mary) című mű­ve az újabb brit munkásfilmek rea­lista hagyományait követi. Egy walesi faluban, Ogw-ban játszódik. A falu pékje, Jack Pugh, igazi mes­tere szakmájának, de emellett arról is nevezetes, hogy miközben szál­lítja ízletes kenyereit a környékbeli megrendelőkhöz, operaáriákat énekel, produkcióját autója tetejére szerelt hangszórókkal felerősítve. Amerre jár, száll a hegyek között és a házak fölött Kalaf szerelmesen tit­kolózó vallomása: „Nevem nem tudja senki sem...” Az emberek megállnak, áhítattal hallgatják a Völgy Hangját. Képzett, árnyalt lírai tenor. Inkább vagyok Walesben el­ső, mint Rómában második, mond­ja Jack Pugh, és süti tovább a ke­nyereket. „Nevem nem tudja senki sem...” Aztán egy jótékonysági fellépése során agyvérzést kap. A szerepet Jonathan Pryce játssza, s hogy mennyire jól, az most derül ki, ami­kor „gutaütötten”, némán, csak metakommunikációval, arcjáték­kal festi tovább az expozícióból megismert különc figurát, akiről megtudjuk, hogy zsarnoki hajla­mait lánya terrorizálásával élte ki. A nagymama ruháiban járatta, s ha lefekvés után fázott, Annie Mary- nak az ágya végébe kellett feküdnie keresztben, hogy felmelegítse az atyai lábakat. Ám most a leány, él­ve az elnyomója betegsége által kí­nált lehetőségekkel, lázadásra ké­szül. Az említett lábmelegítéses jele­net is jelzi, hogy a film realista tó­nusai közé groteszk színek vegyül­nek. Szerepel például a történetben egy ifjú sírásó, aki, miután feleségül vehette szerelmét, nagy örömében sírokat kezd ásni házuk kertjében. Az az igazság, hogy ezt a humort bizony szokni kell, sőt, zavartalan megértéséhez és elfogadásához alighanem walesinek kellene lenni. Vonatkozik e megállapítás a hős­nőt alakító Rachel Griffiths játékára rajzolja meg ennek az elnyomott, talán el is torzított lánynak a karak­terét, de a figurát időnként az ab­szurd humor szférájába helyezi, ami a színésznő tehetségének sok­színűségét bizonyítja, ám a realista alaphang mellett ezek a megoldá­sok kissé váratlanul érnek bennün­ket. Az így keletkezett motivációs hézagokat azonban általában siker­rel betölti a zene. Erre a legmeggyő­zőbb példa a film cselekményének tetőpontját képező jelenet. Annie Mary maga is énekes tehetség, egy­kor egy zenei verseny megnyerése­kor még Pavarotti is gratulált neki, ám az apai tekintély árnyékában „berozsdásodott" a hangja. Pszi­chológiai szempontból igen beszé­des gesztus, hogy Jack Pugh éne­kes produkcióihoz gyakran Pavarotti maszkját ölti magára, mintha a lány lelkének animusát testesítené meg. Érthető hát, hogy ezt a maszkot nap mint nap látva, Annie Mary lemond az éneklésről. Egy alkalommal mégis kivételt tesz: kedves barátnője temetésén előadja Lauretta áriáját Puccini Gianni Schicchi című operájából. Ebben az esetben az operaszöveg oldja fel a film két fő konfliktusát. Ezzel az énekléssel Annie Mary barátnője utolsó kívánságát teljesí­ti, aki ellen súlyosan vétkezett, ez most bocsánatkérés és jóvátétel, ám Lauretta szövegével apjának üzen, akivel maga is ridegen bánt korábban. Már nem lázad ellene, inkább csak kérleli, mint az opera­beli lány Gianni Schicchit: Ó édes jó apácskám, sírva kérlek, segítsél! Ó, mióta szeretnék karikagyűrűt venni! Csak két picinyke gyűrűt, az Öreghíd árkádjai alatt. De ha nem könyörülsz, ó jaj, én az Amóba ölöm magam. A walesi bárdok utódainak földjén ma is tisztelik és értik a zenét. így ha Puccini happy end- del zárta ezt az operáját, Ogw- ban sem fejeződhet be másként Annie Mary története.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents