Új Dunántúli Napló, 2002. október (13. évfolyam, 268-297. szám)

2002-10-17 / 284. szám

2002. Október 17., csütörtök A REGIONÁLIS TERÜLETFEJLESZTÉSI TANÁCS HÍREI 9. OLDAL Nemzeti Fejlesztési Terv Stratégia Magyarország 2004-2006-os időszakra szóló Nemzeti Fejlesz­tési Terve, illetve az ahhoz kapcsolódó Operatív Programok fejezet az Európai Unió társfinanszírozásával megvalósuló programokat tartalmazza. Az NFT része a Stratégia, melyet szeptember 20-án a kormány további vitára alapként jóváha­gyott. Ez a dokumentum a következő évek fejlesztési elképze­lései mellett kijelöli azokat a fejlesztési irányokat is, ame­lyek megvalósulásához a kereteket majd a következő, a 2007- 2013 közti EU költségvetési időszakra szóló NFT adja. Ezek­nek az elképzeléseknek a körvonalait egy 2015-ig szóló Jövő­kép határozza meg, amely a most készülő, 3 évre szóló, és a második, 7 éves időtartamot felölelő NFT-ket egyetlen egysé­ges keretbe fogja össze. A jövőképben megfogalmazott cél, hogy országunk a „Kreatív Magyarország” forgatókönyvben leírt fejlődési pályán haladva, a befektetés vezérelte szaka­szából az innováció vezérelte szakaszába lépjen. Az NFT Stratégia dokumentum a második részében a helyzetértéke­lés alapján készített elemzés (SWOT) figyelembe vételével az életminőség javítása érdekében öt átfogó célt határoz meg. A CÉLOK: Átfogó cél /.: Egészséges, képzett, innovatív és szolidáris társadalom A népesség nemzetközi össze­hasonlításban kirívóan rossz egész­ségi állapota, a lakosság alacsony egészségi kultúrája, valamint az el­látórendszer egyensúlyzavarai mi­att elengedhetetlen az egészség- ügyi intézményrendszer struktúrá­jának átalakítása és modernizáció­ja, az egészség megőrzésére irá­nyuló társadalmi program elindítá­sa és végrehajtása, a környezet- egészségügyi program következe­tes megvalósítása, az ellátórend­szer átalakítása. Az ország verseny- képességét, életminőségét alapve­tően meghatározza a lakosság kul­turális és képzettségi szintje, egész­ségi állapota, a társadalmi kohézió és szolidaritás mértéke. Bár a né­pesség iskolázottsága folyamatosan nő, a társadalom tudásszintje, tu­dásbázisa, a munkaerő alkalmaz­kodóképessége elmarad a változó gazdasági körülmények által tá­masztott követelményektől. A tu­dásalapú társadalom megteremtése megköveteli a népesség képzettsé­gi, kulturális és tudásszintjének emelését. Átfogó Cél II.: A gazdaság verseny- képességének növelése Az életminőség javításához a magasabb egyéni és társadalmi jö­vedelmek elérésére van szükség. Ehhez az alapot a folyamatos meg­újulásra, innovációra kész gazda­ság versenyképességének javítása nyújtja. Ennek kulcseleme a terme­lőszektor modernizációja, ami el­sősorban az innovatív termelési technológiák szélesebb körű alkal­mazását igényli. A fejlett üzleti kör­nyezet, azon belül is a vállalkozá­sok működését közvetlenül támo­gató infrastruktúra és üz­leti szolgáltatások alapve­tő szerepet játszanak a vállalkozások versenyké­pességének növelésében, mivel elősegítik a termelő befektetéseket, a korszerű és piacképes termékek előállítását és piacra jutá­sát. A fejlett közlekedési infrastruktúra jelentős hatással bír a gazdaság versenyképességére és javítja az érintett területek fejlődési esélyeit. Átfogó Cél in.: A környezetminő­ség javítása, fenntartható erőfor­rás gazdálkodás A természeti és épített környe­zet állapota, valamint a természeti és kulturális értékek alapvetően meghatározzák a gazdaság műkö­désének környezetét és az életmi­nőséget. Ezért hangsúlyosak a kör­nyezet állapotának javításához, az értékek megóvásához kapcsolódó fejlesztések, az erőforrások fenn­tartható használata. Szükséges a környezeti szempontok integrálá­sa és érvényesítése az egyes ágaza­ti politikákban. A környezetterhe­lés csökkentése, a települések kör­nyezeti állapotának megőrzése és javítása érdekében különböző be­avatkozások szükségesek a lakos­ság egészséges ivóvízzel való ellá­tása és az ivóvízbázisok védelmé­nek biztosítása érdekében, a szennyvizek ártalommentes elve­zetésének és elhelyezésének meg­oldására. Bővíteni és fejleszteni kell - a hulladékhasznosításnak fontos szerepet szánva - a települé­si hulladék gyűjtésének és ártal­matlanításának jelenlegi rendsze­rét. A légszennyező anyagok kibo­csátásnak mérséklésével javítani kell a települések levegőjének mi­nőségét, és csökkenteni kell a la­kosságot érő zajterhelést. Szüksé­ges továbbá a felszín alatti vizein­ket különösen veszélyeztető örö­költ környezeti károk és szennye­zett területek felszámolása, vala­NEMZ ÉTI FEJLESZTÉSI TERV mint az árvizek kártétele elleni megfelelő védekezés. Átfogó Cél IV.: A kiegyensúlyozott területí fejlődés elősegítése A területi társadalmi-gazdasági különbségek mérsékléséhez olyan fejlesztéseket kell ösztönözni, me­lyek stabilizálják a középvárosok foglalkoztatásban betöltött szere­pét, valamint a társadalmi-gazdasá­gi szempontból hátrányos helyzetű - elsősorban vidéki - térségekben javítják az életkörülményeket. El kell érni, hogy a térségi innovációs központok és agglomerációk, vala­mint Budapest és vonzáskörzeté­nek fejlődése tovább gyorsuljon és segítse elő az ország töb­bi térségének gyorsabb fejlődését is. A fejleszté­seknek a régiók általános fejlődésének támogatása mellett a régión belüli kü­lönbségek mérséklését kell szolgálnia, ezzel is hozzájárulva a kiegyen­súlyozottabb területi fej­lődéshez. A régiók gazdasági ver­senyképességét a helyi adottságok­ra, a gazdaság regionális sajátossá­gaira tekintettel levő fejlesztések ré­vén lehet javítani. A helyi kezdemé­nyezésekre építve a gazdasági és társadalmi fejlődés infrastrukturá­lis feltételeinek javítása, így különö­sen a kistérségeken belüli elérhető­ségi viszonyokat és a lakókörnye­zetet, az életminőséget javító fej­lesztések, valamint a településkép javítása eredményeként az egyes térségekben a tőkebefektetéseket vonzó gazdasági és társadalmi kör­nyezet teremthető, aminek ered­ményeként nagyobb arányban él­nek majd vidéken olyanok, akik ké­pesek a vidéki társadalom aktivizá­lására. Átfogó cél V.: A tudásalapú társa­dalom és a szolgáltató közigazga­tás feltételeinek megteremtése A versenyképesség növelésé­nek, az ország tőkevonzó-képessé­gének és a mindennapi életminő­ség fejlesztésének is feltétele, hogy a társadalom, a gazdaság és a köz- igazgatás bekapcsolódjon a tudás­alapú fejlődésen és az info-kommu­nikációs eszközök mindennapi széleskörű használatán alapuló új lehetőségekbe. Ehhez meg kell te­remteni a tudásalapú társadalom és szolgáltató közigazgatás feltételeit. Az információs társadalom térnye­résének elengedhetetlen feltétele a gazdasági szereplők, a kormányza­ti szféra, a tudományos élet és a la­kosság közös erőfeszítése, hogy mindezen csoportokon belül meg­felelő arányban elfogadják, hasz­nálják az informatikai és kommu­nikációs eszközöket, tudatosan al­kalmazzák az eszközök által elér­hető adatok, tudás kínálta előnyö­ket. A gazdaság eredményességé­nek, hatékonyságának, a verseny- képesség növeléséhez és a társada­lom egészét érintő életminőség ja­vításához szükséges a releváns is­meretek, a legújabb adatok, ered­mények - a „tudás” - széleskörű hasznosítása, melyhez elengedhe­tetlen az információs és kommuni­kációs technikák és rendszerek el­érhetőségének és használatának, az információs gazdaság kiépülésé­nek elősegítése. A nemzetgazdaság állapota egy­re inkább a tudástól, a társadalom tanulási és megújulási képességé­től függ. A tudásalapú társadalom­hoz szükséges tudásbázis és az in­novációs képességek fejlesztése hosszú távra meghatározzák a gaz­daság versenyképességi lehetősé­geit és feltételeit. A közösségi források hatékony felhasználását is befolyásolja a vi­szonylag fejletlen regionális intéz­ményrendszer és a belső erőforrá­sokat mozgósítani kevéssé képes helyi közigazgatás. A közösségi fel­adatok hatékonyabb ellátása ezért alapvetően fontos a tudásalapú tár­sadalom kiépítéséhez is. Mindezért kiemelkedően fontos a közigazga­tás modernizációja, az információs közigazgatás feltételeinek megte­remtése. A vállalatok, a régiók és a nem­zetgazdaságok versenyében a hu­mántőke, s ezért az oktatási-képzé­si és kutatás-fejlesztési, a szociális ellátó, az egészségügyi, csakúgy mint a közigazgatási rendszer és a „civil szféra” (a civil, szakmai és ér­dekképviseleti és non-profit szerve­ződések) hatékonysága, tevékeny­ségének minősége, azaz a társadal­mi versenyképesség egyre megha­tározóbb szerepet játszik. OPERATÍV PROGRAMOK: A NFT stratégiájában meghatáro­zott célok 5 prioritási tengely men­tén valósulnak meg. E prioritási tengelyek tartalmazzák a fejlesz­tendő területeket, és ezekhez kap­csolódnak az NFT további doku­mentumai, az 5 NFT Operatív Prog­ram, melyek a prioritási tengelyek­nél megfogalmazottakat részlete­zik és öntik konkrét formába. A je­lenleg kialakítás alatt álló 5 Opera­tív Program a következő: Környe­zetvédelem és Infrastruktúra Ope­ratív Program, Gazdasági Verseny- képesség Operatív Program, Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Prog­ram, Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program és Regionális Operatív Program. ■ Előrelépés, önmagunkhoz és másokhoz képest Az önkormányzati ciklus vé­gén, még egyszer visszatekint­ve a dél-dunántúli régió elmúlt néhány esztendejére, annyit tudok mondani: gyönyörű, sőt, jelképes értelemben szól­va, derűs és dinamikus volt a térség építkezése - értékelte a magunk mögött hagyott esz­tendőket Koltai Tamás, a Dél- Dunántúli Regionális Fejleszté­si Tanács elnöke. Az elmúlt há­rom esztendőben sikerült a gyakorlatban is megvalósítani azt, amit addig csak hangza­tos programokban lehetett ol­vasni: miszerint a partnerség, az együttműködés, a feladat- megosztás nélkülözhetetlen a régió szereplőinek egyenrangúságában. Nekünk ezt nem csak ígér­nünk, hanem megvalósítanunk is sikerült az elmúlt időszakban. Szé­les körben tájékoztattuk a térség egymillió polgárát a regionális folya­mat értelméről, lényegéről, pályázati lehetőségek váltak közkinccsé, s mindezeken túl - a zongoraszék három lábához hasonlatosan - mindhárom megye, valamennyi kistérség és település stabilan járult hozzá a szerves fejlődéshez. Ez nem mindig volt így: jó példa erre a PHARE '96-os regionális kí­sérleti programot értékelő, összefoglaló kiadvány. Többször utaltam már arra, hogy területfejlesztési szempontból nem tartottam mara­déktalanul kifogástalannak a korábbi pályázatok eredményeit. A vé­leményemben erősít meg az a szemléletes ábra, mely nemrég jelent meg ebben a kiadványban: a 100 főre jutó felhasznált támogatás a ki­vitelezők székhelye alapján, kistérségenként címet viselő térkép jól mutatja, hogy hosszú ideig jórészt 0-50 forint közötti támogatás jutott Somogyba és Tolnába, míg Bamnyában ez az érték gyakorta elérte a 200-270 forint közötti maximumot. Egy szó mint száz: korábban az egy pólusú, egy székhelyű, egy centrumú székhellyel működő testület kétségkívül élt a lehetőségeivel. Azóta -sezt rögzítik a jegyzőkönyvek - megvalósult egymás véleményeinek, jogos igényeinek és érdekeinek figyelembe vétele, a teljes konszenzus megteremtése a regionális ta­nácsban. Ugyanakkor a közös fejlesztési programunk mögötti, teljes társadalmi-gazdasági felsorakozás is megtörtént, s ennek a három éves tervnek a kétharmad résznyi megvalósításán túl azt is el lehet mondani, hogy a források megoszlása is igazolja mindazt, amit ko­rábban a döntéshozatallal, az intézményrendszer három lábra állítá­sával kapcsolatban állítottam. Az időszak végét, az utolsó néhány hónapot egy, a kormányváltás­sal összefüggésbe hozható káderpolitika jellemezte elsősorban, a leg­utóbbi öt hónapot tekintve véleményem szerint érdemi munkáról be­számolni nem igazán lehet. A kistérségi megbízottak ismert módon való lecserélése komoly visszhangot váltott ki, s mindemellett némileg megkésni látszik a Nemzeti Fejlesztési Terv határidőre történő, való­di társadalmi-gazdasági egyeztetési folyamatot is magába foglaló el­készítése. Korántsem állítom azonban azt, hogy a dél-dunántúli régió életé­ben statisztikailag fényesen kimutatható változások történtek, hiszen valljuk be, évi 1,8 milliárd forint támogatásnál - mely ugyan a továb­bi, bevonásra kerülő összegekkel együtt az 5-6 milliárdos fejlesztést is eléri - komolyabb beavatkozásra van szükség. Ez a központi beavat­kozás az elmúlt években már - évtizedes szünet után pl. a szekszár­di Dana-híddal, a pécsi és kaposvári elkerülő utakkal - elkezdődött, de ezt tovább kell folytatni. Jó esélyünk van arra, hogy a Nemzeti Fej­lesztési Terv elfogadásával, uniós csatlakozásunkkal a beérkező for­rások bővülnek és a fejlesztések gyorsulnak. A jövőre nézve azt kívánom, hogy az elmúlt három esztendő dina­mikája és derűje tovább jellemezze a régió építkezését, s néhány éven belül kimagasló statisztikai mutatók érzékeltessék azt a komoly elő­relépést, amit önmagunkhoz, illetve más régiókhoz képest értünk el. Koltai Tamás Egy sikeres program nyomában Zárás előtt az EU Phare HU9705 Regionális Kísérleti Program Az 1997-es területfejlesztési Phare program 2002 végéig befe­jeződik. A 34 millió euró Phare támogatásban részesülő prog­ram keretében több mint 150 projekt valósult meg a két célré­gióban, a Dél-Dunántúlon és Északkelet-Magyarországon. A program zárásának alkalmából a tapasztalatok összegzésére, a program tanulságainak értékelésére konferencia megren­dezésére került sor Pécsett október 3-án és 4-én. Az 1997-es Phare ország program részeként elfogadott Dél-Dunántú­li és Északkelet-Magyarországi Program elsődleges célkitűzése az ország régiói közötti fejlettségi kü­lönbségek mérséklése, illetve a projektek menedzselésén keresz­tül a területfejlesztés intézmény- rendszerének. továbbfejlesztése volt. A célterület tíz megyét ölel fel, a Dél-Dunántúlon Baranya, So­mogy, Tolna és Zala megyéket. Re­gionális fejlesztésre 34 millió euró Phare támogatást különítettek el, a keretből a Dél-Dunántúl 8 millió, Északkelet-Magyarország 22 millió euró összeghez jutott. A területfej­lesztési programok decentralizált végrehajtása érdekében a Dél-Du­nántúli Regionális Fejlesztési Ta­nács munkaszervezeteként 1998- ban megalapított Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. már a pályázat 1999. évi meg­hirdetését megelőzően tudatos fel­készítő munkát végzett annak ér­dekében, hogy sok és jó pályázat szülessen. A program elindítását követően pedig teljes felelősséggel vett részt a végrehajtásában, amit az is segített, hogy ekkor már - szintén az Ügynökség koordinálá­sában - sikeresen zajlott az 1996-os Phare program. Az előző program­ban szerzett gyakorlat és az alapos felkészítő munka eredményeként a rendelkezésre álló támogatási ke­rethez képest mintegy 4,7-szeres volt a túljelentkezés, a régió 169 pályázatot nyújtott be. A megvaló­sítás hatékonyságának fokozása ér­dekében a projektek menet közbe­ni értékelése is szükségesnek bizo­nyult. Tavaly tavasszá a kedvez­ményezettek aktív részvételével megrendezett szemináriumokon a fő figyelem a projektek helyzeté­nek áttekintésére, a gyakorlati kér­dések megbeszélésére irányult, és egyúttal lehetőség adódott a köz­vetlen vélemény- és tapasztalatcse­rére. Az itt összegyűlt ismeretek is jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy ez év végére a prog­ram sikeresen lezáruljon. A mosta­ni záró konferencia feladata első­sorban az egyes projektek eredmé­nyein keresztül a HU 9705 terület- fejlesztési Phare program összegző értékelése volt. A résztvevők töb­bek között olyan alapvető kérdé­sekre kaphattak választ, mint, hogy milyen mértékben teljesültek a kitűzött célok és hogyan érvé­nyesültek a program során rögzí­tett alapelvek. A program eredmé­nyei a régió gazdasági mutatóiban mutatkoznak meg. A projektek megvalósításának folyamatában megszerzett gyakorlat és tudás, va­lamint a program szereplői között kialakult együttműködés pedig a jövőt tekintve válik kiemelt jelentő­ségűvé. Akkor, amikor az Európai Unióhoz való csatlakozást követő­en a régió képes lesz befogadni és hatékonyan felhasználni az EU Strukturális Alapokból várható - nagyságrenddel nagyobb összegű - támogatásokat. ______ ■ Lá togatás Rhone-Alpes régióban A Dél-Dunántúl jelenleg fejlesztés alatt álló regionális repülő­tereinek (Pécs-Pogány, Taszár, Őcsény) szakemberei 2002. október 5- 10-ig szakmai tanulmányúton vettek részt Francia- országban, a Rhone-AIpes Régióban. A repülőterek kiépítésé­vel és működtetésével foglalkozó meghívottak számára lehe­tőség nyílt arra, hogy megismerkedjenek három, egymástól funkcionálisan eltérő jellegű regionális légikikötővel. megléte (ennek szerepét a Rhone- Alpesban a háromszáz éves szak­mai múltra visszatekintő helyi ke­reskedelmi és iparkamara tölti be) és a repülőterek zavartalan műkö­dését biztosító anyagi háttér meg­teremtése. A tanulmányút alkal­mával régiónk szakemberei nagy érdeklődést tanúsítottak a repülő­tér menedzsment konkrét részte­rületei iránt. Ennek eredménye­képpen együttműködési kapcsolat alakult ki a repülőterek biztonság- technikai és zajmonitoring rend­szereinek kialakítása és mű­ködtetése vonatkozásában. A látogatás további sikere­ként könyvelhető el az, hogy a közös programokon keresztül a Dél-Dunántúl re­pülőtereinek fejlesztésével foglalkozó szakemberek egymás között is szoros szakmai és baráti szálakat építettek ki. Ez a harmoni­A képen Márton György, a ODRFÜ munkatársa (balról a negyedik) és a Dél-dunántúli Régió három repterének (Taszár, Őcsény, Pécs-Pogány) egy-egy képviselője látható. Megállapítható volt, hogy ezek a repülőterek rendkívül fontos sze­repet töltenek be a régió gazdasági fejlődésében. Ennek feltétele, hogy a repülőterek között ésszerű funk­ciómegosztás alakuljon ki, vala­mint elengedhetetlen a repülőte­rek működtetéséért felelős pro­fesszionális szakmai szervezet kus kapcsolat nagy jelentőséggel bír régiónk repülőtereinek későbbi sikeres működése szempontjából, melynek alapfeltétele a repülőte­rek együttműködése, a közöttük meglévő szakmai kapcsolatok fennmaradása. A Rhone-AIpes és a Dél-dunántúli Régió közötti, ré­gebbi keletű együttműködés to­vábbi fejlődését jelzi, hogy a nem­zetközi tanulmányúnál egy idő­ben látogatást tett régiónkban a Rhone-AIpes Régió adminisztráci­ójának vezetője, aki tárgyalásokat folytatott a Regionális Fejlesztési Ügynökség, a régiót alkotó me­gyék és régiónk egyetemeinek képviselőivel. A találkozón átte­kintették az együttműködési terü­leteket, valamint egyeztették az együttműködés jövőbeni lehetsé­ges irányait. («11211 Dél-Dunántúli Régió Az oldal a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács támogatásával készült. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents