Új Dunántúli Napló, 2002. október (13. évfolyam, 268-297. szám)

2002-10-17 / 284. szám

M 2002. Október 17., csütörtök RIPORT 7. OLDAL K U L TÚR A RENDHAGYÓ TANORAK. A pécsi Felsővámház Utcai Általános Iskolában már hagyománya van annak, hogy a tanulók rendhagyó órák keretében közelebbről ismerkednek meg egy-egy különleges témakörrel. A múlt héten Gyúrok János szociológus, egyetemi oktató tartott előadást Indiáról. Ismertetőjét egy alkal- mi tárlattal tette még érzékletesebbé.__________________________________________________foto tóth t. Európai körutazás liszt Ferenccel Koncertsorozat kezdődik ma este a Művészetek Házában, melynek keretében Bánky József zongoraművész újra eljátsz- sza Liszt Ferenc Zarándokévek című háromkötetes munkájá­nak teljes anyagát - a művészt korábban Ciffra-díjjal jutal­mazták ezért a programért. A zongoraművekről minden alka­lommal részletes háttérmagyarázatot is hallhat a közönség. Zarándokévek (Années de Pélerinage) címmel Liszt Ferenc három kötetben jelentette meg a svájci, és az olaszországi útiélményeinek hatására született kompozícióit. Ezekben a zongo­raművekben mindenütt helyett kap a társművészet is: költemé­nyekre, képzőművészeti alkotá­sokra hivatkozik a zeneszerző. Talán nem véletlen, hogy Bánky József zongoraművész most négy koncerten újra eljátssza a Zarán­dokévek 26 darabját - a kilencve­nes évek elején hallhatták már tő­le a pécsiek, s olyan nagy sikere volt, hogy a Liszt Ferenc Társaság akkor Ciffra-díjjal jutalmazta érte. Bánky József ugyanis keresi az átjárókat a különböző művészeti ágak között, írt már verset zene­darabokra, és zeneművet is ver­sekre. Most azonban szigorúan Liszt útmutatásaihoz igazodott, hiszen a zeneszerző írta elő, hogy több alkotását is versidéze­tek elmondásával kezdjék. Ma este a Zarándokévek svájci kötete hangzik el a Művészetek Házában, és a természeüeíró cí­mek önmagukért beszélnek (A forrásnál, Teli Vilmos kápolnája, Vihar stb.). Csupán az Obermann völgye lóg ki a sorból, mert ez cí­mével ellentétben nem tájról, ha­nem egy regényről szól, az 1800­as évek elején népszerű francia Senancour munkájáról. Bánky Jó­zsef a zongoradarabok megszólal­tatását megelőzően és azt követő­en tájékoztató előadást is tart min­den alkalommal, a mű keletkezési körülményei­ről, a korabeli fogadtatásról. A Zarándok­évek olaszor­szági ciklusa december 10- én következik, majd annak függeléke, a ve­lencei és a ná­polyi rész márciusban, Liszt idős korában született Zarándokévek III. műveivel együtt. Ugyanakkor februárban lesz egy ünnepi h-moll szonáta előadás is, mivel a közis­mert kompozíció kiadásának ek­kor lesz a 150 éves jubileuma. MÉSZÁROS B. E. „A színház évezredes perverzitás” Bemutató a 10 éves Pécsi Horvát Színházban _________Magyarul - magyarán__________ Ös ztönösség - tudatosság Élvezet lapozgatni a Pécsi Horvát Színház tíz­éves működését bemutató albumot. A dr. Sokcsevics Dénes szerkesztette, Bagossy Le­vente tervezte reprezentatív könyv, nem csak az elmúlt évtized színházi bemutatóit doku­mentálja, de világos képet ad az intézmény sajátos profiljáról, vállalt missziójáról is. A magyarországi horvátok anyanyelvi kul­túrájának ápolásáért sokat tettek. Különösen fontosak az országos tájolásra született gyere­keknek szóló előadások. Még fontosabb ta­lán, hogy híd akartak és tudtak lenni a horvát és magyar kultúra között. A horvátországi fesztiválokon való folyamatos sikeres jelenlét rangot, erkölcsi támogatást szerzett számukra az anyaországban. A kétnyelvű előadások, a nyári színházi hagyományok folytatása, a kortárs magyar művek bemutatása holdud­vart teremtett a színház körül nem csak a hor­vát származásúak, de a magyarok köréből is. Sokat tett ezért néhány könyv megjelenteté­se, s a Csopor(t) Horda Galéria működése is. A produkciók nagy része színháztörténeti értéket képvisel. Krleza: Szentistvánnapi bú­csúja, Bresan: Paraszthamletje, Moliere: Kép­zelt betege, Fösvénye, Shakesperare: Mac- bethje, Tábori: Mein Kampfja, Eck Imre ba­lettjei, Gogol: Egy őrült naplója, Karagic da­rabjai fémjelzik a műsorpolitika igényességét. A jubileumra, az osztrák drámairodalom fenegyerekének, Thomas Bernhardnak, Színházcsináló című komédiáját mutatták be, horvát nyelven, zágrábi vendégművésszel a címszerepben, ifj. Bagossy László rendezésében. A szerző, a rendező kedvence. Sajnos a magas költségek nem tették lehetővé, hogy a színház ve­zetése, eredeti terve szerint, tol­mácskészüléket biztosítson a nyel­vet nem értő nézőknek. így a be­szédközpontú, elsősorban a meg­hökkentő nyelvi humorra építő da­rab előadását teljességgel csak a horvát anyanyelvűek elvezhetik. Különösen az előadás első harma­dára igaz ez. Később, amikor a dilet­táns pojáca, családtagjain való élős- ködését látjuk, a színház már mindenki szá­mára élvezhető. Bagossy László jr. legutóbb a Kamara Szín­házban, a Revizorból rendezett parádés elő­adást, olyant, amit nehéz túlszárnyalni. Most is precíz, világos felépítésű, látványos színhá­zat teremt. Színészvezetését is eredményes­nek érzem. Bernhard bombasztikus szövege mégis kevesebb nevetést fakaszt a vártnál. Ta­lán túl belterjes a témája. Darko Curdo, a Zágrábi Nemzeti Színház művésze, önálló estjével, és az Őrült naplója előadásával már mély nyomot hagyott a pé­csi közönségben. Most a porfészekbe érke­zett állami színészként és az antitalentumok számára írt, a Történelem kereke című mű szerzőjeként, talán túl tiszteletreméltó zsar­nokot teremt. Gyönyörűen beszél, túlzásai­ban is elegáns minden mozdulata, kis aljas­ságainak is méltóságteljes külsőt ad. A nyel­vet értők is komolyan veszik hatásvadász szövegeit. Hiába mondja, „amit a színész ját­szik, mind hamis” vagy, hogy „a színház év­ezredes perverzitás melynek bolondja az em­beriség”, a közönség áhítattal hallgatja szó­áradatát, csak a helyzetkomikumok során kacag. Lehet, hogy így jó, de én nem bán­nám, ha legalább egy picit hagyná, hogy megutáljuk. Vidákovics Szláven a másik profi a színpa­don. Megejtő ügyefogyottsággal igyekszik ki­szolgálni apja folyamatos önzését és terrori­zálását. Finoman érzékelteti, hogy szereti az apját, ha sajnálja is, hogy ilyen jutott neki. Szolgálatkész, mégis érzékletesen őrzi méltó­ságát a méltatlan viszonyban. A tíz év rutinos horvátnyelvű színjátszókat nevelt. Grisnik János vendéglőse tetszett a legjobban. Finom arcmimikával teremti meg a figura hitelét. Látszólagos bambasága mö­gött ott van a falusi kocsmáros tapasztalata, a félbolond művészfélék bogarasságát illetően. Polgár Éva színházcsinálónéja egytömbből fa­ragott megalázottság. Zsárácz Erika az apját feltétel nélkül kiszolgáló lány szerepében ko- mikusságában is hiteles. Grisnik Petra, a ven­déglős lányaként alakított figurája talán túl karikírozza a „falusi libát”. Biikkösdi László Darko Curdo és Grisnik János A színházcsináló című darabban fotós t. l Egy orvosi rendelő kálváriája Okiratot hamisított-e a garéi polgármester? Jogerős bírósági ítélet született a garéi orvosi rendelő és szol­gálati lakás felújításával kapcsolatban: a kivitelezőnek a ka­matokkal együtt több'mint kétmilliót kell visszafizetnie túl­számlázás miatt. A bírósági procedúrával párhuzamosan futó okirat-hamisítás ügyében azonban a rendőrségi nyomozás fur­csa eredményt hozott: nem azt vizsgálták, hogy meghamisítot- ta-e valaki a bírósághoz benyújtott dokumentációt, hanem hogy eredeti-e rajta az aláírás és a pecsét. Még 1997-ben történt, hogy a ga­réi önkormányzat pályázatot írt ki az orvosi rendelő és a hozzá tarto­zó szolgálati lakás felújítására, amelyet egy ócsárdi vállalkozó, Herke József nyert el, aki fix ötmil­lióért vállalta a feladatot. Néhány hónapra rá a meglepe­tés erejével hatott, hogy Lowe- scher János polgármester a szer­ződést a testület tudta és bele­egyezése nélkül tételes felmérés­sel történő elszámolásúra módo­sította 800 Ft plusz 25 % áfa rezsi óradíjjal és több mint hárommil­lió forint többletköltséggel. A tes­tület ezt az új szerződést később a műszaki ügyintéző rábeszélésére elfogadta ugyan, de egyben meg­tiltotta a további számlák kifizeté­sét a hiánypótlás befejezéséig. A polgármestert azonban nem za­varta a tiltás, kifizetett egy 700 ez­res és egy 630 ezres számlát is. Egyre szélesedő körben nyilván­valóvá kezdett válni, hogy a nyolcmilliót meghaladó költség és az elvégzett munka nincs arányban egymással. Ezért a tes­tület úgy határozott, hogy szakér­tőt kér fel a tisztán látás érdeké­ben. Miután rendőrségi feljelen­tés is történt az ügyben, a felkért építész szakértő, Erb Jenő, a rend­őrség által megbízott igazságügyi szakértővé minősült át. Erb alapos munkát végzett. Bekért minden fellelhető iratot, helyszíni szemlét tartott, s az összes felet megkérdezte arról, tud-e olyan munkálatokról, amit ő nem vett fel. A végeredmény: két és félmillió forintos túlszám­lázás. Miután a Siklósi Rendőrka­pitányság a rendelkezésre álló adatok szerint nem talált olyan személyt, akivel szemben a bűn- cselekmény alapos gyanúját meg lehetett volna állapítani, polgári peres úton próbálták a pénzt visszaszerezni. A peres eljárás kezdeményezése azonban nem volt egyszerű, tekintettel arra, hogy a hét fős képviselő-testület három tagja akarta volna, három viszont nem, a hetedik pedig azt mondta: döntsön a falu. Ekkor falugyűlést hívtak össze, majd ennek eredményeképp keresetet nyújtottak be hárommillió forint megfizetése tárgyában hibás tel­jesítés miatt. A bíróság által ki­rendelt igazságügyi szakértő, Weisz Lajos azonban lényegesen kevesebb plusz költséget állapí­tott meg, s végül a bíróság a vál­lalkozót közel másfél millió fo­rint és annak kamatai megfizeté­sére kötelezte, Herke Józsefnek így most összesen több mint két­millió kétszázezret kell előterem­tenie. A két szakvélemény közti tete­mes, több mint egymilliós kü­lönbség a testület feltételezése szerint abból adódhatott, hogy amíg Erb egy 15 oldalas, a meg­rendelő részéről nem igazolt anyagból, addig Weisz egy 19 ol­dalas dokumentációból dolgo­zott, amelyet Lowescher polgár- mester aláírása és pecsétje hitele­sített. Ez utóbbit a szakértő az „önkormányzat által befogadott­nak” minősítette. A testület Sipos Jenőné jegyzővel együtt azonban úgy gondolta, hogy a bírósági tárgyalásra olyan átjavított iratok kerültek, amelyek nem egyeznek a rendőrségi vizsgálat során ren­delkezésre állt anyaggal, ráadá­sul a „javítódat” a képviselők so­ha sem látták, így elfogadni sem volt módjukban. így aztán 2001 decemberében okirat-hamisítás miatt ismeretlen tettes ellen rendőrségi feljelentést tett a jegy­ző és a testület, utóbbit Hitre Sándomé polgármester helyettes képviselte, miután Lowescher polgármesterre az érintettség gyanúja vetült. A nyomozást a Pécsi Rendőrkapitányság Bűn­ügyi Osztálya ez év júliusában megszüntette arra hivatkozva, hogy a polgári peres eljáráshoz csatolt iratok nem minősíthetők hamisnak, hiszen az azon lévő bélyegző eredeti, és az aláírás is a polgármestertől származik, ér­demi eltérést pedig a két doku­mentáció között nem leltek föl. A két szakértő két különböző érté­kelési szisztéma alapján állapí­totta meg az elvégzett munka ér­tékét és a munkáért kifizetett el­lenérték közötti különbséget ál­lapították meg. A rendőrség érvelése, mondja érdeklődésünkre a jegyzőnő, mellbevágó volt ugyan, de mi­után legalább a bíróság döntése jogerős, és várhatóan a napok­ban meg is kapják, azonnal fel­szólítják a kivitelezőt a fizetésre. Herke József véleménye szerint a per alapvetően nem ellene, ha­nem a polgármester ellen irá­nyult, s annak valójában nem volt nyertese. Lowescher polgár- mester pedig állítja, a két doku­mentum, leszámítva az aláírást és a pecsétet, a számadatok te­kintetében teljesen megegyezik egymással, a rágalom tehát véle­ménye szerint nem bizonyoso­dott be. Ám dr. Temesi Tibor ügyvéd, aki a garéi önkormányzatot kép­viselte a procedúra során, úgy gondolja, a rendőrségnek nem azt kellett volna vizsgálnia, hogy eredeti-e az aláírás és a bélyegző, hanem azt, hogy azok mikor ke­rültek az ügyiratokra, s ezek után lehetne egyértelműen kijelente­ni, hamisítvánnyal áflunk szem­ben vagy sem. Szerinte a két do­kumentum a számadatok tekin­tetében sem egyezik meg. CSERI LÁSZLÓ > K ) Begyakorolta, automatizálta, ref­lexszerűvé érlelte cselekvésének minden mozzanatát, azaz a tuda­tosság nélküli mozgása a tudatos­ság fokán át és annak segítségével vált azzá. Mint minden hasonlat, úgy ez is sántít egy kicsit, de sok megszívlelni való rejtőzik benne. Gondoljunk csak arra, hogy mi­lyen óriási a különbség a helyes­írási érzékére hagyatkozó, ösztö­nösen cselekvő ember és aközött, akinek nem a fejében (tudatosság), nem is az ujjábán, hanem a tolla hegyében van a helyesírási sza­bályrendszer. Az élőbeszéd, amely nem ad lehetőséget a töprengésre, találgatásra, még inkább megköve­teli az automatizáltság fokát. Azt, hogy a naponta előforduló, a nyel­vi közlekedésben bekövetkező koccanásos, kisebb-nagyobb sérü­léssel (egymás félreértése vagy meg nem értése) járó balesetek a készség melyik szintjén következ­nek be, csak találgathatjuk. Néhány példán azt szemlélte­tem, hogy a hibázók viszonya mi­lyen lehet az alaphoz, a nyelvi rendszert bemutató grammatiká­hoz. PL. „Annyit ér, mint holt lón a patkó” - A hasonlat használata stí­lusérzékre vall. Egyszerűen: Sem­mit sem ér. De a holt szó használa­ta indokolatlan finomkodás a meg­szokott döglött helyett. Állatra, még ha nagyon kedves volt is, rit­kán mondjuk azt, hogy meghalt, esetleg így: elpusztult vagy még ta­pintatosabban: kimúlt. Az árnyalt kifejezés feltétele e példa alapján is a rokon értelmű szavakban való jártasság. Feltűnő végül a ló tárgy rágós alakja így: lón. „A sült galamb senkinek se hul­lik az ölébe” - ez a bölcsnek szánt mondás felemásra sikerült, mégpe­dig annak a másik szókapcsolat­nak a rokon jelentése alapján, hogy valami, pl. érett gyümölcs va­lakinek az ölébe hull, azaz fárado­zás nélkül könnyen jut hozzá vala­mihez. Az átvitt értelemben használt szólásmondások keveredése fi­gyelhető meg ebben a megállapí­tásban is: „Nem vitatom, hogy 'ra­gadós' volt (ti. a privatizáció), akik közel ültek a tűzhöz, azok bele tudtak nyúlkálni.” A tűzhöz való közelség és a húsos fazék melletti hely egyaránt azt jelenti, hogy jog­talan (anyagi) előnyökhöz jut. De hogy a húsos fazék helyett a tűzbe nyúlkáljanak, az már mérhetetlen kapzsiságra vall. Tehát, aki képszerűségre törek­szik, annak ismernie kell a magyar nyelv „virágait”. Rónai Béla Egy neves nyelvész az anya­nyelvét használó (beszélő, író) embert a nyelvi műveltség elté­rő szintjeit tekintve a gépkocsi- vezetőhöz hasonlítja, akinek a cselekvése a kielégítő biztonság fokán már öntudatlan.

Next

/
Thumbnails
Contents