Új Dunántúli Napló, 2002. október (13. évfolyam, 268-297. szám)
2002-10-12 / 279. szám
2002. Október 12., szombat KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL Eltűnt értékeink nyomában Megkezdődött a Határon Túli Magyarok Fesztiválja A Határokon Túli Magyarságért Alapítvány és a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ szervezésében megnyílt pénteken a Határon Túli Magyarok XI. Fesztiválja, egy olyan hagyományos és egyre bővülő fórum és programsorozat, amely lehetőséget biztosít a kulturális együttműködések megőrzésére és kiteljesítésére. Baranya számos települése kapcsolódhat be a Határon Túli Magyarok XI. Fesztiválja rendezvényeinek sorába. Tegnap Bodán, Egerágon, Birjánban és Mindszent- godisán léptek fel együttesek, amelyek a Muravidékről, Olaszországból, Kárpátaljáról és a Vajdaságból érkeztek. Ma Bicsérden, Pellérden, Kisdobszán, Kozármislenyben és Magyarszéken szerepelnek többek között a Felvidékről, a Drávaszög- ből, Erdélyből érkező népdalkörök, táncegyüttesek. A fesztiválra nyolc országából jöttek magyar hagyományőrző né pi együttesek, zenekarok. Az október 19-ig tartó fesztivál során számos rendezvényre kerül sor, mint például ma a Pannon Magyar Házban a Művelődés című erdélyi folyóirat szerkesztőségének bemutatkozására, vasárnap a határon túli magyar néptáncegyüttesek ünnepélyes felvonulására Pécsett, a Szent István téren. Hétfőn a Baranya Galériában Fodor Pál kassai festő Ajtók című kiállítása nyílik. Délután a Magyar Házban a Magyarok a délszláv válságban című rendezvényre kerül sor, kedden a Csorba Győző Megyei Könyvtárban a Magyar könyvtárak határainkon innen és túl címmel konferenciát tartanak. A Siklósi Várgalériában nyílik meg a Magyar Művelődési Intézet keretében működő tállyai Középeurópai Művésztelep és Szabadiskola kiállítása. Szerdán a Komlói Helytörténeti Múzeum ad helyet a Marosvásárhelyi Fotóklub tárlatának. Ugyancsak szerdán a Baranya Házban zenés, irodalmi összeállítást szerveznek József Attila életé ről és munkásságáról, csütörtökön pedig a Pannon Magyar Házban táncház lesz a vendéglátó tánc- együttesek vezetői részére. A Szivárvány Gyermekház is bekapcsolódik az események sorába pénteken az „Eltűnt értékeink nyomában...” című képeslapgyűjtemény kiállításával. Az utolsó rendezvényre október 19-én, szombaton kerül sor, a Bóbita Bábszínházban a Mátyás király bolondját adja elő a Szabadkai Gyermekszínház. CSERI L. Rendszeres pécsi ÉS-estek A pécsi Művészetek Házában a nyilvánvalóvá válik: az emberek jövőben havonta, illetve kéthavonta rendeznek ÉS-esteket - jelentette be Kovács Zoltán fő- szerkesztő az Élet és Irodalom csütörtök esti rendezvényén. Mintha kétfelé választható volna az ÉS... Hol az „élet”, hol az „irodalom” erősödik föl benne, hangzik el az olvasói vélekedés. - Az arány évtizedek alatt kialakult hagyományt követ - válaszolja Kovács Zoltán főszerkesztő. - Ahogy az emberi testet, úgy a lapot sem tanácsos, nem is lehet félbevágni. Az „élet” újabban persze végletesen túlpolitizáló- dott. Miért volna ettől mentes az „irodalom”? Olyan ez akár - a nyálcsor- gást bármikor beindítani képes - jó ismerősünk, a túrós csusza, amelyben a túró és a tészta'dialektikus egységet alkotva áthatják egymást - licitál rá a hasonlatra Váncsa István főszerkesztő-helyettes. Tárnái Gizella, a másik főszerkesztő-helyettes könnyedén adagolja az elhangzottakat némi felsőoktatási, közgazdasági és szociológiai adalékokat vegyítve a biológiai-gasztronómiai képletekbe. Kétségtelen, ahogyan a konyhából kiérzik már, fogunkra való lesz-e a vacsora, e körben is szeretik az ÉS-t. Csütörtök este Pécsett, a Művészetek Háza zsúfolásig megtelt Fülep Lajos termében Takáls József kritikus vezette azt a beszélgetést, amelyen az Élet és Irodalom vezető szerkesztőin kívül Csuhái István, Károlyi Csaba és Molnár Erzsébet szerkesztők vettek részt. Elhangzott az is, hogy a rendszervál80 ezer olvasót Kovács Zoltán hattuk: az ÉS- vacsoraestek egyelőre konkrét tradicionális formában zajlanak Budapesten, ÉS-estek viszont rendszeresen lesznek Pécsett a jövőben a Művészetek Házában. Kovács Zoltán elmondta: hosz- szabb távon egy-két havonta kerül sor hasonló rendezvényekre. Legközelebb november 14-én Parti Nagy Lajos íróval, Csuhái István szerkesztővel és Banga Ferenc grafikussal találkozhatnak a hetilap olvasói. BEBESSI K. A SZÍNHÁZCSINÁLÓ CÍMŰ Thomas Bemhard-művet mutatja be ma este a Pécsi Horvát Színház. A tízéves jubileumát ünneplő intézmény nem véletlenül választotta az osztrák szerző főművét, mert horvát nyelven eddig még nem adták elő. S mivel egy szövegcentrikus darabról van szó, a horvát anyanyelv ápolása szempontjából is üdvös a színrevitel. Az előadást ifjabb Bagossy László rendezte, a címszereplő Darko Curdo (felvételünk). fotó-tóthLászló A gyógyszerészképzés új intézete A 2002/2003-as tanévben a Pécsi Tudományegyetemen megkezdődött a gyógyszerészeti szaktantárgyak, így a gyógyszer-technológia, a gyógyszerészi kémia és a farmakognózia oktatása. A következő tanévben pedig ezek mellé belép a gyógyszerügyi szervezéstan és gyógyszerellátás, valamint a gyógy- szerhatástan. Ezek a tantárgyak jórészt teljesen új oktatási profilt jelentenek, speciális tudású gyógyszerész szakemberek bevonását igénylik az oktatásba. Ugyanakkor elengedhetetlen feltétele a megfelelő intézetek - gyógyszer-technológiai, a gyógyszerészi kémiai és a gyógyszerészeti - létesítése. Tegnap ünnepélyes keretek között nyitották meg a Gyógyszer-technológiai Intézetet Pécsett a Rókus utcában, ahol idén 35 hallgatót fogadnak. A végzett gyógyszerészeket elsődlegesen a gyógyszertárak várják, hiszen ezen a területen szakemberhiány mutatkozik, de a gyógyszer- gyárak is lehetőséget biztosítanak számukra. CS. L. ____________Futnak a képek_____________ Az elveszett jelentés A zongoratanárnő zajos - és művészi szempontból nem egészen megalapozott - sikere után a forgalmazók most elővették Michael Haneke korábbi művét, az Ismeretlen kód-ot [Code inconnuj. Jól tették, mert ez a film sokkal jobb, mint a másik. Az Ismeretlen kód a kommunikáció radikális kritikáját adja. Jelenetei arról tanúskodnak, hogy az emberek képtelenek a valódi párbeszédre, ami feltételezné a másik megértésének szándékát, ehelyett mono- logizálnak, s ez a bezárkózás megnyilvánulása. A keretjátékban süketnéma gyerekek próbálják megfejteni az egyik társuk által feladott talányt, alá egyre szomorúbban észleli a próbálkozások hasztalan- ságát. A történet során emberi kapcsolatok hullanak szét, szülő és gyerek, férfi és nő közti alapviszonyok válnak kérdésessé a kölcsönös megértés hiánya következtében. A nyelv problémája szorosan összefügg a cselekvés, a magatartás értelmezésének kritikájával. Haneke világában nemcsak a szavakat, de a tetteket is félreértik, ami a neves analitikus filozófus, Quine nyelvkritikai tézisével, a fordítás (azaz: a megértés) meghatározatlanságának elvével mutat rokonságot. Ez a hatás-feltételezés talán nem megalapozatlan, hiszen a rendező eredetileg filozófusnak készült. A kérdéskört jól példázza az első fontosabb jelenet: egy faluról Párizsba érkezett kamasz az utcasarkon nyeglén egy koldusasszony ölébe hajítja összegyűrt papírzacskóját, amin egy arra járó néger fiatalember felháborodik, s felszólítja a kamaszt, kérjen bocsánatot a megalázott asszonytól. Dulakodás támad, a helyszínre érkező rendőrök igazoltatják a szereplőket, a négert előállítják, a koldusasszonyról pedig kiderül, hogy román menekült, akinek nincs tartózkodási engedélye, ezért kitoloncolják. így kap gellert az utca reális viszonyai között a morális jó szándék. A megértéssel kapcsolatos szkepszis a képi ábrázolásra is kiterjed. A film hősnője, Anne színésznő, aki egy tiriliert forgat a cselekmény idején, s ez a szerepet alakító Juliette Binoche-nak remek lehetőségeket biztosít különféle helyzet- és stílusgyakorlatok bemutatására: ezek közül a Vízkereszt- betét a legbravúrosabb. Ez a cselekményszál azonban teljesen független a történettől, ám éppen e szándékolt és tudatos szétválasztottságból fakad Haneke legszemélyesebb, mert magával a filmezéssel összefüggő problémafelvetése, ami a képeknek tárgyi vonatkozásaiktól való elszakadásával kapcsolatos. A rendező szigorú kritikai vizsgálatát adja a médiumoknak és a mozgóképi ábrázolásnak, ami azáltal válik gyökeres és alapvető bírálattá, hogy műve alkotójaként szinte teljesen lemond a vizuális retorika megszokott eszközeiről, amelyekkel a néző figyelmét irányítani (és manipulálni!) lehetne. Nem alkalmaz kísérőzenét - az egyetlen kivétel a befejező szakasz tízperces dobszólója -, a jeleneteken belül mellőzi a vágást, a kamera pedig többnyire rögzített pozícióból szemlélődik. Az egyes felvételeket, igen szokatlanul, gyakran mozgás közben metszi el, olykor pedig hagyja, hogy a kitartott kép túlfusson a témán. Amennyire csalódtam A zongo- ratanámő-ben (kivéve Schubertét és Isabelle Huppert-t), annyira meglepett gondolati és forrná igényességével az Ismeretlen kód. Mintha Haneke is úgy járt volna, mint Karinthy hegedűs fiúja A cirkusz című novellában: produkciót kellett bemutatnia a cannes-i porondon, hogy az emberek felfigyeljenek az igazi dallamra, ami ebben a korábbi műben szól. Nagy Imre Film a filmben: meddig hangzik a kiáltás? (Juliette Binoche) ______________________________________________Egy öregember emlékirataiból ___________ Sz ülőfalum az a város Gyerekkoromban nem értettem, miért kell megtanulnom, hol születtek a költők, kik voltak a szüleik, hol jártak vagy nem jártak iskolába? Ma már értem. Életünk első tizenöt éve világlátásunkat motiválja. Újra Sásdra hívnak, az elszármazottak találkozójára. Végre nem sátoros ünnepre esik az időpont, talán meg tudom szervezni, hogy elmegyek. A kedvemre való a tervezett program fénypontja: „Prof. Dr. Ottó Szabolcs rákkutató, kutatási területe jelenlegi helyzetéről tart beszámolót. Prof. Dr. Szabó Zoltán szívsebész, Hol tart ma a szívsebészet? című előadása. ” A két orvosprofesszort minden sásdi és Sásdról elszármazott számon tartja. A szívem mélyén engem sem a két téma érdekel any- nyira. Tudok mindkettőről ezt- azt. A gyerekkorom vonz, az emlékeimben őrzött arcokat akarom hallani, felnőtt tudósként beszélni Büszke akarok lenni rájuk. Egy helyről indultunk. Szabó Dűli - mert minden sásdi így emlegeti ma is a professzor urat, ha sosem látta is - idősebb volt nálam. Gimnáziumba járt Dombóvárra, amikor alsós voltam. A biciklizéseire emlékszem, s inkább a húgára, Erikára. Édesapjáról azt őrzöm, hogy amikor egy vasárnap, Zoli öcsém a Sétakertben leesett a pádról és eltörte a kezét, a doktor úr vadászni volt. Apám kerékpárral ment megkeresni a vázsnoki réten. Én meg izgultam, mi lesz, ha a doktor bácsi véletlenül lelövi apámat a bokor mögül, mert nem tudja, mi zörög felé olyan irgalmatlanul a göröngyös réten. Az öcsém szép, fehér gipszet kapott. Amikor bejöttek az oroszok még rajta volt. Egymás mellett ültünk a borbélyüzlet lépcsőjén és néztük a vonuló muszkákat. Az öcsémnek néha cukrot, kekszet adtak, sebesült málinko szoldátnak nézték. Amikor Győr Sanyi barátom édesapja lett Sásdon a körzeti orvos, sokat időztem náluk. Az udvarban, kertben, hamar otthon voltam, de a számomra hatalmas lakásban mindig áhítattal jártam, s sokszor jutott eszembe, hogy bezzeg a Dűli, itt nőtt föl. Hogy Sanyi is itt él, azt nem irigyeltem. És egyszer csak azt halljuk, hogy Szabó Zoltán végezte az első szívátültetést Magyarországon!- Hallottad a Difiit? Na mit szólsz? Mi sásdiak azért nem vagyunk akárkik! - harsogta Pongrácz Zoli a Király utcában. De az idő tájt a csöndesebb szavúak is ezt emlegették. Ottó Szoszi alattam járt, de barátok voltunk, mert galambász volt ő is. Strasszerjai, páva- farkú tubái voltak. A galambászok összejártak, még a felnőttek is szívesen láttak bennünket, ha érdeklődtünk. Ám a mindennapos együttléteket a foci hozta össze. Ottóék a nagyon széles Kolozsvári utcában laktak. Földes, gyepes úttest volt. Naponta két szekér, hetente egy autó, ha arra járt. Nyáron naphosszat, máskor délutánonként kétkapuztunk ott. Az Utassy testvérek, Pali és Tücsök, a ma neves helytörténész, Füzes Miki és öccsei, Szoszi meg én voltunk jelen naponta, de mindig jött alkalmi beálló is. A két Utassy szeretett egy csapatban lenni, pedig Tücsök jóval kisebb volt. A szüleik ügyvédek voltak. Velük tették meg, hogy egyszer a „nép ellenségeinek, felhalmozóknak” nyilvánították őket. Ki is állították közszemlére az elkobzott bűnjelet. Ötszáz darab cigarettát. Akkor még százas csomagolásban is volt cigi. Éú nem láttam azt a kirakatot, de nálunk, a fodrászüzletben többször hallottam:- Most mondja, Mancikám? Ötszáz cigaretta? Amikor mind a ketten dohányoznak. Megveszik szegények a hó elején, vagy amikor lehet kapni, aztán beosztják. Hát még tíz cigaretta sem jut egynek-egynek egy napra. Ez a fölhalmozás? Ezért van áruhiány? Akkor még nem fociztunk együtt, de amikor már igen, ezért is szeretettel néztem az Utassy testvérekre. Én első generációs értelmiségi vagyok. Igaz alapvető élményem volt kisgyerekkoromban, hogy esténként, míg anyám kézimunkázott, apám regényeket olvasott föl. Egy időben az Iparos Kör könyvtárosa is volt, így a legjobb bestsellereket is haza tudta hozni. Néha éjszakába nyúlóan olvasott. Én a takaró alá bújtam, alvást színlelve. Valójában azért, mert így jobban láttam magam előtt, amit hallgattam. Tán ezért is volt, hogy előbb írtam fejben verset, mint kézzel betűt. Lestem értelmiségi családból való barátaim szüleinek magatartását. Szerettem volna megfejteni a titkát, hogy tud Győr Sanyi édesanyja vagy Ottó Szoszi édesanyja olyan természetes eleganciával nyugalmat és kedvességet sugározni. Féktelen gyerek voltam, de az ő közelükben félszeg. Hamar elszakadtam gyerekkori barátaimtól. Már jó anyámtól hallottam, hogy érettségi után Szoszit sem vették föl az egyetemre, származása miatt. Ezért egy évre fizikai munkásnak ment. Rönköket cipelt, mint én az uránbányában. Sajnos komoly gerincsérülést kapott. A fizikai melót nem a sudár, karcsú derekú, finom kezű és modorú, Szo- szinak találták ki. Többen megtettük a magunk kacskaringóit, mielőtt gyerekkori álmaink közelébe kerültünk. A hajszában nem figyeltem arra, hogy Szoszi bekerült az egyetemre, de egyszer csak igazságügyi orvos szakértő lett. Aztán összefutottunk a vonaton, s mondta, hogy Pestre megy, kutatóorvosnak. Fontos a gyerekkori foci. Ott hajtani kell, ha vesztésre állunk is. Aki csak a sebeit tudja nyalogatni, egész életében a világra fog mutogatni önnön szerencsétlenségéért. Mi sásdiak, jó néhányan, nem ilyenek vagyunk. Mert az a város a szülőfalunk. Bükkösdi László
