Új Dunántúli Napló, 2002. szeptember (13. évfolyam, 238-267. szám)
2002-09-30 / 267. szám
2002. Szeptember 30., hétfő RIPORT 7. OLDAL KULTÚRASoron kívüli Bóbita-kozmetika Bármikor életveszélyessé válhat a helyzet A bábszínház azonnali rendbetételét javasolta a képviselő-testületnek a Kulturális Bizottság, egyrészt, mert az épület további működtetése a pillanatnyi állapotában szabálytalan, másrészt bármikor életveszélyessé válhat a helyzet. Bármikor leállíthatja a Bóbita Bábszínház működését az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, mivel az intézmény mellé épített új ház elzárja az udvari kijáratot, az ott kialakított mélygarázs pedig a vészkijáratot szüntette meg, fogalmazta meg nyílt levelében legégetőbb gondját a társulat vezetése. A pécsi önkormányzat kulturális bizottságának legutóbbi ülésén napirendre kerülő ügy kapcsán aztán bebizonyosodott, hogy a szomszédos épület felhúzására a városnál adták ki az építési engedélyt, sőt, a munka kivitelezője a városi tulajdonú Pécsi Városüzemelési és Vagyonkezelő Rt. volt. Erre a kérdésre tehát házon belül kell mielőbb megoldást keresni. Megerősítették, hogy évek óta ismert tény az is, a Bóbita Bábszínház tetőszerkezete bármikor élet- veszélyessé válhat, a homlokzatról hullik a vakolat, a faldíszek, a villamos hálózat is felújítandó. Szakmai becslések alapján 93,6 millió forintba kerülne a helyreállítás, melyben bővítési, átépítési munkák nem szerepelnek. Idén eddig azzal ódáz- ták el az intézkedést, hogy a PW Rt. szeptember végére a város 271 intézményéről készít felmérést, hol, milyen munkák szükségesek, és sürgősségi sorrendet állítanak fel az elvégzendő feladatokról. A Bóbita Bábszínház azonban nem tudja kivárni, hogy a szakmai prioritási lista alapján netán a tizedik, vagy a századik helyen sorra kerüljön a helyreállítása, mivel máris szabálytalanul működik. Kiderült az is, hogy a Polgármesteri Hivatal műszaki osztálya júniusban írásba adta a szomszédos építkezéssel kapcsolatban, hogy a Bóbitánál az építkezés befejezését követően megoldják a vészkijárat kérdését. A Kulturális Bizottság mindezek figyelembevételével most olyan javaslatot tett a képviselő-testületnek, hogy a fenti ígéretet haladéktalanul valósítsák meg, hiszen az építkezés már befejeződött. A tetőszerkezet cseréjével pedig ne várják meg a városi intézményfelújítások sorrendjének kialakítását, a tél beállta előtt hozzák rendbe a veszélyes födémrészeket. M. B. E. Színház, játszótér nélkül Levéltári nap: helytörténet-kutatás Immár két és fél esztendeje, hogy a Janus Egyetemi Színpad egy tetőbeszakadás miatt előadóhelyiség nélkül maradt. Azóta a Pécsi Nemzeti Színház vendégszeretetére kénytelenek hagyatkozni. Legalábbis, amíg - lehet, hogy csak ideiglenes - saját játszóterük el nem készül.- Ha nincs hol próbálni, ha nincs hol játszani, akkor nincs színház- szögezte le Mikuli János, a JESZ igazgatója. - Ugyan az egyetem vezetése tényleg minden tőle telhetőt megtesz, hogy segítsen rajtunk, és többször is nagyon komolyan kinyilvánították, hogy fontosnak tartják a színházat, nem akarják, hogy ellehetetlenüljön, sajnos, a dolgok mégsem úgy alakulnak, ahogy közösen szerettük volna. Úgy volt, hogy a Liszt Terem felújítandó nagy próbatermébe költözhet a JESZ, erre vártak idáig, amikor is kiderült, hogy az idén egészen biztosan nem lesz kész, több pénz kell hozzá, mint amit a költségvetés erre szánt. Mivel a PTE vezetése továbbra is ezt tartja az egyetlen üdvözítő és végső megoldásnak, vagy a 2003- as büdzséből kell majd leszakítani pénzt, vagy minisztériumi támogatásért folyamodni. De mint tudjuk, az ilyesmi nem két hét, se nem két hónap, sokkal inkább lehet, hogy két év. Mindezek fényében Mikuli Jánosék számára nyilvánvalóvá lett, hogy szerezni kell egy ideiglenes helyet, mivel a PNSZ-ben, ahol vendégeskednek (és amúgy baráti a viszony), a POSZT által megnövekedtek a feladatok, sőt megkezdődtek a próbaterem-felújítások - egyszóval az üzemszerű munkában nem könnyű helyet és időt találni a JESZ- es kollégák számára.- ígéretünk van rá, hogy még 2002-ben születik valami megoldás mondta Mikuli János. - Itt szóba jöhet egy bérlemény, esetleg az egyetem valamelyik új ingatlanján belül egy színjátszásra is alkalmas terem. Mert az évad indul, s csöppet sem elhanyagolható tervekkel. Tóth András Ernő már próbálja Shakespeare Lóvá tett lovagok című darabját, míg az idei második bemutató (amit egyébként az új hely avatásával szerettek volna egybekötni) Weöres Sándor Kétfejű fenevadja lesz az igazgató rendezésében. A nehéz helyzetben azért van öröm is: az egyetemisták generációváltása minden különösebb zökkenő nélkül zajlik. Egyrészt azért, mert a távozók mögött nem húzzák le a rolót, bárkit szívesen látnak a diákévek után is a JESZ-ben, másrészt folyamatosan érkeznek az új jelentkezők. A Shakespeare-darabban már ketten is játszanak olyanok, akik az idei tanév elején kopogtattak be. MÉHES K. Elsősorban a helytörténet-kutatókat látják el munícióval a Baranya Megyei Levéltár munkatársai ma tíz órától a pécsi Művészetek Házában, A településtörténet forrásai Baranyában című szakmai napon. Elsődleges levéltári források nélkül egyetlen település története sem kutatható - fekteti le a nyilvánvaló alapszabályt dr. Odor Imre levéltárigazgató. Ezért vállalkozott az általa vezetett intézmény arra, hogy a helytörténet-kutatásban is szakavatott munkatársai segítségével egyfajta segítséget adjanak a meghívott amatőr-félamatőr helytörténészeknek. Nem egységes receptet, hanem módszertani útmutatót kínálnak a levéltári praxissal nem rendelkezőknek. A vendégek között lesznek a somogyi és tolnai levéltárak munkatársai is, akik saját tapasztalataikat osztják meg a résztvevőkkel. A nyolc előadásból álló rendezvényen kronologikus sorrendben haladnak a XVIII. századtól egészen a XX. századig, mely a pártok, politikai szervezetek történetének kutathatósága, a tanácsi rendszer dokumentumainak felhasználása, a megye népesség-összetételének változása témakörökben hangsúlyosan szerepel. A szakmai nap nyitóelőadására dr. Kovacsics Józsefet, a történeti statisztika hazai doyenjét kérték föl. Az ELTE professzora az 1330-as évektől az 1970-80-as évekig dolgozta föl Baranya tele- ptilés-és népességtörténetét. b.z. ESIK ESŐ KARIKÁRA. A Szivárvány Gyermekház és a Kolozsvári Kuckó közös programokkal várta a pécsi Sétatéren korzózókat szombaton. Sajnos az időjárás nagyon megritkította az érdeklődőket, s az egyik legjobban várt előadást, Sebesi Karen Attila előadóművész és lánya, Sebesi Hripsimé Tündér Kos- suth-mflsorát a felénél el is mosta a zápor._____________________________________________ fot&tóthl. Újra divat a színészkeringő A színtársulat mindemellett évről évre fogy Ekkora színészvándorlás évek óta nem volt a Pécsi Nemzeti Színházban, mint az idén. Közel egytucatnyian távoztak, s legalább ennyi új arccal találkozhatunk a színházban a következő évadban. A színészektől távozók listáját kezdjük a legnagyobb nevekkel. Gráf Csilla, „a társulat saját nevelésű játékosa, aki az ifiből küzdötte fel magát a nagycsapatba, és ott stabil kezdő lett”, most a magánéletben készül egy nagyobb szerepre, férjhez ment a nyáron, és Budapestre költözött. Öt egyébként láthatjuk továbbra is a pécsi színpadon, a műsoron tartott darabokban hazatér még korábbi szerepeit eljátszani. Egy másik fiatal színésznő, Melkvi Bea Szolnokra távozott, vélhetően még jobb ajánlatot kapott, mint Pécsen, hiszen itt is rendszeresen játszott vezető szerepekben. Ugyancsak nem láthatunk már egy évek óta megszokott férfiszínészt, Kram Ádámot, aki a Budapesti Kamaraszínházhoz szerződött. Mint Stenczer Bélától, a színészkollégától és a PNSZ Szervezési Irodájának vezetőjétől megtudtuk, őt az inspirálta a váltásban, hogy a családi szálak a fővároshoz kötik, és ott a lakáshelyzete is megoldott. Egyébként Krum Ádám egy év múlva nyugdíjas lesz, az évad egy részét pedig a Harmadik Színházzal Amerikában tölti majd. A pécsi operatársulat egykor tíz főből állt, ma csupán négy emberből, innen az idén Kuncz László vonult nyugdíjba. Más kérdés, hogy ezen a területen sajátos helyzet alakult ki az országban. Az évek során minden iskolázott énekes az Állami Operaház magánénekeseként próbált boldogulni. így ott a tagság száz fölötti, de ennél évről évre jóval kevesebben jutnak szerephez, és a kimaradók vidéken igyekeznek fellépti díjért feladatokhoz jutni. A Bóbita Bábszínházból Csá- nicz Szabolcs távozott, a balettkarból pedig Túri Dorottya és Szigeti Oktávia A pécsi származású Szigeti Oktávia az elmúlt évadban vezető szerepeket táncolhatott, de most még nagyobb kihívást kapott, felkérték az idén alakult debreceni balettkar vezetőjének. Új emberek leginkább az énekkarba érkeztek - Horváth Orsolya, Lukácsi Enikő, Miklós Gerda, Schum László -, hiszen a színészek közül a most leszerződtetett Stubendek Katalint már tavaly is láthattuk a Valahol Európában című musicalben, és az új magántáncosok és tánckari tagok (Spal Korina, Venekei Mariann, Pataki Szabolcs, Czár Gergő) többsége is csak papíron számít új embernek. Az utóbbi két területen egyébként is állandóak a személycserék. Stenczer Béla mindemellett úgy fogalmazott, hogy ekkora jövés-menés hat éve nem volt a színházban, ám az is tény, hogy a tíz esztendővel ezelőtti 44 fős társulat már leapadt 27-re. Az állandó stábok egyre jobban szűkülnek, mind több a külsős beugró. Ennek ellenére a színigazgatók nem járják a vidéki színházakat új tehetségekre lesve, így méginkább ígéretes a Pécsi Országos Színházi Találkozó próbálkozása a végzős színművésze- tis osztályok bemutatásával, ahol ki-ki lecsaphat a neki tetsző egyéniségekre. MÉSZÁROS B. E. A gyermekjóléti szolgálatok kiszolgáltatottsága Ha egy pillantást vetünk a hazai családvédelem szerkezetére, meglepő dolgokat tapasztalhatunk. Kiderül, hogy a védelem nem komplex módon történik, hiszen külön szálon fut a családsegítés és a gyermekvédelem. Ráadásul Baranyában akadnak mindkét szférában ellátatlan települések, és az egyszemélyes gyermekvédők szakmai felkészültsége is hagy maga után kívánnivalót. Ma Magyarországon a családokkal kétféle szolgálat foglalkozik, a családsegítő és a gyermekjóléti. A kettőnek, már ami a szervezetet illeti, önállónak kell lennie, bár közös keretben történő működésük nem tiltott, sőt, kívánalom. A közös keretre azonban csak a nagyvárosokban van esély, de vidéken a jobb esetben néhány emberből álló szolgálatokat, amelyek mindkét feladatkört elvégzik, lehetetlen szétválasztani, ahol pedig csupán egyetlen személy látja el ezt a fajta munkát, ott a kérdés feltevése is értelmetlen. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy jó-e ez a rendszer így, ahogy végül is ldalakult, mert felvetődik a kérdés, hogy egy családsegítő szolgálat miképpen tudja külön kezelni a család felnőtt tagjait, illetve egy gyermekjóléti szolgálat miként képes az árvákat leszámítva, csak a gyerekkel törődni, amikor a gyerek problémái nem függetlenít- hetők a szülőktől. Ez a nem minden tekintetben tiszta helyzet abból is adódik, hogy a családsegítők meg szeretnék őrizni önállóságukat, ugyanis ők már tíz éve működtek, amikor a gyermekjólétisek létrejöttek. A családsegítőknek létezik szakmai fórumuk is egy országos egyesületbe tömörülve, a gyermekjóléti szolgálatoknak ilyen tömörülésük nincs ugyan, de azokat szakmai szempontból állami intézmények, a megyei gyámhivatalok ellenőrzik. Baranyában funkcionál egy frissen létrehozott intézmény, a görcsönyi Kastélypark Módszertani Intézet, amelynek azonban egyelőre nincs rálátása arra, mi is történik voltaképpen ezen a területen a megyében, mondja érdeklődésünkre Keresztes Tamás igazgató. Az biztos, hogy az önkormányzatok feladata a szolgálatok működtetése, s ezek minősége nem kis mértékben attól függ, hogyan viszonyul hozzájuk a testület és a polgármester. Még fél évre van szükségük ahhoz, hogy feltérképezzék a megyét, az viszont már most egyértelműnek tűnik, hogy a települések legalább 60 százalékában nem beszélhetünk kifogástalan működésről, s akadnak olyan falvak is, ahol a három alapellátás, tehát a szociális étkeztetés, házigondozás és családsegítés közül egyik sem funkcionál. Tíz alatt van azon települések száma a megyében, állítja dr. Kovács Zsuzsa, a megyei gyámhivatal vezetője, ahol egyáltalán nem működik gyerekjóléti szolgálat. Pedig ezeket az önkormányzatoknak kötelező létrehozniuk vagy úgy, hogy kapcsolódjanak a családsegítő központokhoz, ilyen kevés akad, vagy önálló szolgálatként működjenek, ezekből néhány létre is jött. A harmadik megoldás az egyszemélyes szolgálat, a baranyai települések több mint a felében ezek álltak fel. Ők magukra maradtak volna, ha nem kapnának valamilyen képzést, amely már három éve folyik különböző keretek között. Kívánatos volna, ha lenne szakirányú képzettségük, mondja Kovács Zsuzsa, de még a városi gyerekjóléti szolgálatokban tevékenykedők felének sincs megfejelő diplomája. Normatívát egyébként abban az esetben, ha egyszemélyes a szolgálat, nem kaphat az önkormányzat erre a feladatra. Közel húsz egyszemélyes gyermekjóléti szolgálatot ellátó „szakemberrel” találkozott Ebiinger Csaba családterapeuta azokon a továbbképzéseken, amelyeket a közelmúltban szervezett a Dél-dunántúli Regionális Forrásközpont és a Varsányi Erika szociológus által Vezetett Család és Közösség Alapítvány. Kiderült, mondja Ebiinger, hogy jelentős részükre úgy erőltették rá ezt a fajta munkát, feltehetően gazdasági és praktikus szempontokból vezérelve. Tekintettel arra, hogy a településeken nincs semmiféle szakmai kontroll, sok esetben a vak vezet világtalant állapot alakul ki, s gyakran kifejezetten szerencse, ha a gyermekjóléti munkát ténylegesen nem, csak papíron végzik el, állapítja meg a terapeuta. Az esetek többségében azért felkészült védőnőket bíznak meg ezzel a feladattak de valójában az egyszemélyes szolgálat az önkormányzatok számára kifizetődőbb, ráadásul a közalkalmazotti viszony lehetetlenné teszi azt, hogy egy esetleges konfliktushelyzetben, amely az önkormányzat és a család közt alakul ki, á közalkalmazott a gyerekek érdekeit képviselje, hiszen akkor a saját állásával játszik. Ha viszont a gyerekjóléti szolgálat civil szervezetként, az önkormányzattal való szerződéskötés értelmében látja el a kötelező önkormányzati feladatokat, akkor elvileg élvezheti a függetlenséget, de a függő helyzet mégis megmarad. Ugyanis az önkormányzat szankció nélkül megtagadhat bármit: a költségvetési normatíva átutalását, a szolgálat által kezdeményezett intézkedés meghozatalát vagy megelőző célzatú programokban az együttműködést. A szolgálatok beszámolási kötelezettséggel tartoznak, ám a képviselő-testületektől, a jegyzőktől semmilyen hatóság nem kérheti számon az együttműködési kötelezettséget. S amíg a civil szolgálatokat szakmai szempontból ellenőrzik, az önkormányzatok és a jegyzőségek csak a formális kontroll kényelmesnek nevezhető helyzetében tevékenykedhetnek. __________________CSERI LÁSZLÓ 1
