Új Dunántúli Napló, 2002. szeptember (13. évfolyam, 238-267. szám)

2002-09-29 / 266. szám

2002. SZEPTEMBER 29. SZTÁROK ES SZTORIK 13 A bojkottéit festőnő Az elmúlt hetekben megint vihart kavart, mint mindig, ha megszólal a sajtóban. A „föstő” személye igen­csak megosztja a közvéleményt, pe­dig Macskássy Izolda mindig önma­ga. Ahogyan ő fogalmaz: gyakorló római katolikus, népi-nemzeti, szé­kely-magyar asszony. Ha teheti - jó­tékonykodik. A minap másfél milliós értékű természet- és állatrajzsoroza- tát ajánlotta fel a Budakeszi Vadaspark javára. ■ - Azí mondod magadról, hogy független vagy. Holott anno a Ma­gyar Út Köröket is támogattad.- Egészen addig, amíg nem láttam bele a mélységekbe. Egyébként való­ban független vagyok. Független, mint Andrássy Katinka. Ugyanazt megengedhetem magamnak, amit ő.- Sokat jótékonykodsz. Kinek adsz szívesen?- Akit szeretek.- Azt mondtad egy, a 168 Órá­nak adott interjúban, hogy lojális vagy minden hatalomhoz, amely helyénvalóan viselkedik. Ebben a mai helyzetben szerinted ki visel­kedik helyénvalóan?- Végignéztem bizonyos ifjú urak hejderütyütyüjét, például amikor Göncz Árpád köztársasági elnököt ki­fütyülték, de az Operaházi ünnepsé­gen mindenki csak sunnyogott. És ki volt az, aki fölállt és azt mondta: ő ak­kora nagy liberális, és ezt nem tűrhe­ti. Az akkori miniszterelnök volt.- Márpedig Szegeden bizonyos körök a napokban bojkottot hirdet­tek ellened, mert egy interjúdban azt találtad mondani Orbán Vik­torról, hogy bár többször bemutat­tak neki, nem paroláztál vele, s így a te kezed „szűz maradt”. A téged támadók megfogalmazásában „tiszteletre méltó személyeket em­beri méltóságukban sértő kijelen­Született: Marosvásárhely, 1945. január 10. Pályafutás: 1961 óta él és dolgozik Magyarországon (Sze­geden). Számos hazai és külföldi tárlaton szerepelt, mun­kásságát több díjjal és kitüntetéssel jutalmazták. Tagja a Magyarok Nagyasszonya és a Szent Korona Lovagrendnek. Gyerekei: Egyházy Viola (22) és dr. Egyházy Áron Bence (28). Macskássy Izolda téseket” és az elemi jóízlést nélkü­löző megállapításokat” tettél, és „rágalmaztál”.- Hazug, hiteltelen emberektől, akik átverik a népet, kiütést ka­pok. Ugyanez a hajde liberális akárki imádkozó sáskáknak ne­vezte az én nagy méltóságú tiszte­lendő atyáimat, és párttársaival ki­vonultak a parlamentből a Tria­nonra emlékezéskor. Igen ám, de idővel rájött ez a nagy tudású, ola­jos tekintetű bonviván, hogy a csuhától jön a pénz, és az ekét be kell festeni piros-fehér-zöldre. Meg mindent. És az én drága ma­gyar népem, akinek a hátán szán­tani lehet, bekerült abba a tömeg- hisztériába, ahonnan nagyon rit­kán van kiút. Én ezt fájlalom.- Ezek szerint lojális vagy a mostani hatalomhoz is?- Igen. Ez nem hatalom. Ez egy csapat, amelyik valamit szeretne ten: ni. Rég nem komenyista, rég nem bolsevik, rég nem mindaz, aminek egyesek láttatni szeretnék. Egyszerű­en európai akar lenni. Ahogyan Ist­ván királyunk is akarta: Európához kell tartozni.- Mindenben a nagybetűs igaz­ságot keresed?- Mindig és mindenben! Imádok fösteni. Szerelmes vagyok az uram­ba, ő is belém. A gyerekeim szeret­nek. Jöhet bárki bármivel, nem tud bántani. Egyébként a „bojkott” óta kilenc képemet adtam el, többet, mint bármikor ennyi idő alatt...- Nem az az oka az „átváltozá­saidnak”, hogy fhűvészként csak a szépet, jót értékeled, a rútat, az ál­ságost kizárod az életedből?- Amikor az orrom előtt árulták el a KDNP-t, a nagy keresztény, csuhás nagyságos urak, akkor nagyon fájt a szívem. És azt vontam le belőle, hogy a csuha is csak arra jó, hogy a népet hülyének nézzék.- Ilyen indulatok­kal hogyan őr­ződ a derűt, ami a műve­idből su­gárzik?-Vagyok olyan pici és olyan nagy, hogy mindig Macskássy Izolda le­gyek: 57 éves, egy méter öt­venhárom cen­ti, 55 kiló. A la­kásomban és a műtermemben is rengeteg tükör van. Szeretek szembenézni magammal.- Mindennap festesz?- Van, amikor fostok, van amikor bevásárolok, főzök, stoppolok, vasa­lok, mint bármelyik háziasszony. Nem akarok mindennap azzal kelni és feküdni, hogy „hú, de nagy művész vagyok!”- A fiadr-MSZP-s politikus.- A gyerekeim felnőttek, azt csinál­nak, amit akarnak. Áron fiam jogi doktor, okos, sportos, jóképű. Rövidesen jogász lesz a Belügyminisztérium­ban.‘Nem a szülői házon, rajta múlik, mekkora a szociá­lis érzékenysége, és milyen szí­nekben politi­zál. A gyönyö­rű lányom 22 éves, rövide­sen Spanyolor­szágba megy intenzív nyelv- tanulásra, azu­tán politológi­át tanul. (Hegedűs) hírek A fiatal Halász és az öreg Bili ■ Furcsa átöltéseket produkál az élet. Halász Judit ta- I valy ilyenkor még az „Apu hód med be” ősi gyerek­slágert adta elő felépülése utáni első fellépésén, a Bilicsi Tivadar-díj gáláján, ma pedig ő lett kitünte­tettje. Meséli, fiatal színésznőként volt szerencséje többször is együtt játszani „Bili apóval”. Emlékeze­tes alakítást'nyújtottak együtt a Vörös postako­csiban s az Öreg című Gyurkovics-darabban. Ennek és a gyerekek felé forduló pályafutásának szól most a művész családtagjai által alapított díj. Színész-rendezők Fehérváron | ■ Kozák András, mint a székesfehérvári Vörösmar­ty Színház már „honos” színész-rendezője úgy tetszik, vonzza a kollégákat. A bemutatók sorát októberben Kozák rendezésében a Csárdáski­rálynővel nyitják, Balázs Péter mondja, marad a könnyű, de klasszikus komikumnál, ő Csiky Ger­gely Nagymamáját viszi színre. Az Anconai sze­relmeseket Bodrogi Gyula állítja színpadra. Importált Macbeth ■ A Római Operából „importáltuk” a Macbeth című operát, amelynek tegnap volt a bemutatója a Buda­pesti Operaházban. Az előadás egyik különlegessé­ge a világítástechnika, de három diavetítő és video- projektor is gazdagítja a mű megjelenítését. Lady Macbethet az a Lukács Gyöngyi játssza, aki Marton Éva óta a legnagyobb nemzetközi karriert befutott drámai szopránunk, és öt évvel ezelőtt ebben a sze­| repben a londoni Covent Gardenben debütált. Az előadást Henning Brockhaus rendezte. Mihályi hallgat, Gregor könyörög ■ Mihályi Győző estéről estére megnémul. A Pesti Magyar Színházban ismét elővették a színház egy­kori direktora, Heltai Jenő vlgjátékát, A néma le­ventét. Mihályi Győző, a vitéz Agárdi Péter mesé­Í li, hogy Petrucció szerepében átélt már hasonló indulatokat. „Akárcsak a Makrancos hölgy, ez a darab is a férfi és nő küzdelméről szól. Ki gyűri le a másikat, kinek az akarata érvényesül. Péter a hallgatás trükkjével operál.” Zilia Dúca nemes olasz hölgy szerepében Gregor Bernadett lép szín­padra, szerencsére neki nem kell hallgatnia, énekes természetét ez a sírba vinné... képregény? ■ Rácz Zsuzsa, az Ál­lítsátok meg Teréz anyut! írója a Kéki Ka­táról, a pasit és munkát kereső, „nyóckerben” vívódó fiatal nőről szó­ló regényével a három hónappal ezelőtti könyvheti megjelenés óta megdöntötte az utóbbi évek hazai best­sellerrekordját: végig vezette a toplistákat, könyvéből - hetente készült utánnyomás - már több mint 50 ezer példány fogyott. „Sosem­vágytam a Parnasszusra, az, hogy leelőztem Es- terházyt és Závada Pált, távolról sem jelenti, jobb lennék. Hogy több fogyott könyvemből, az csak a lektűr, szórakoztató irodalomnak szól... Meg ta­lán azt mutatja, mennyien járnak Kéki Kata cipő­jében...” így vagy úgy, de a történet története ott tart, hogy Rácz Zsuzsa már ajánlatot kapott meg­filmesítésre, tévésorozatra, hangjátékra, minden­re, eddig talán csak képregényre nem... Ja, és há­zassági ajánlatot sem kapott még... Show-táncos rendőrnő ■ Két év után a héten végre képernyőre került a Rendőrsztori bűnügyi sorozat a „(2)” tévében. Xan- tus Barbara meséli, a negyedik részt is épphogy csak a napokban fejezték be. Még két félkész rész pedig dobozban várja sorsát. A folytatás a fogadta­tástól függ, de ő ezen már nem rágja magát. Minden forgatását, lemezbemutató fellépését feladja inkább a „mindenkém” színházért. Pedig nem panaszkod­hat: a Fiatalok Színháza hat darabjában játszik, s két újabb bemutatóra vár. Ott van a József Attila Színház Bolond lányában, s Pécsett a Vagina monológokban. Tíz év kihagyás után újra táncórákra jár.- Pedig már az egyetem mellett a táncból éltem, de új elemeket akarok beta­nulni, s újból megmutatni, hogy egy musicalben nem­csak eléneklem, de el is tán­colom a szerepet. S ha már a kolléganőknél tartunk, Dé­vényi Ildikóval és Nyertes Zsuzsával Pécs mellett no­vember 19-én felkerül a játék a Thália Színházba is. Pé­csett és a tájelőadásokon na­gyon megszerette a közön­ség. Telt házzal ment mindig. Terez anyu Xavér megzsarolja a kormánytagokat ■ - Játszottam már négyezres kö­zönség előtt, de az 40 ezernek fe­lelt meg - idézi Varnus Xavér. - Ugyanis a San Franciscó-i orgo- nistatalálkozón alig várták, hogy félreüssek... Igaz, hogy most meg életem sikertörténetét éltem meg: a Dohány utcai zsinagógában ok­tóber 15-én tartandó legnagyobb zárt téri koncertemre az első hé­ten 3800 jegy fogyott, majd kime­rült a teljes, 5200-as befogadóké­pesség. Hogy érzem magam? A paradicsom már nagyon drága, csak nem dobálnak meg! Bár, na­pi nyolc órát gyakorolok, de az utolsó percben már csak a jóisten hozza formába az embert... A budapesti zsinagóga elöljá­rói már régen tervezték az orgo­naművész meghívását, de csak most koronázzák meg vele a hosszú felújítást, hogy az utolsó aranyo­zás is a helyére került.- Persze nem fogok kortárs szerzőket játszani. Albinom Adagiója, Beethoven Edmund nyitánya illik az alkalomhoz. Na és persze „kétszáz éve jogerősen” Boleróra ítélt a közönség. Átira­tomban fúvósokkal és ütősökkel adjuk elő. Koronaékszer, hogy közreműködik a hihetetlen hang­tartományú legendás kántor, Feke­te László. Ő képviseli a zsidó litur­giát Ravel Caddishában. Megéne­keltetjük a közönséget is egy zsidó eredetű magyar népdallal, s ez pont a Tavaszi szél vizet áraszt... Xavérnak még más „énekelte- tési” ármányai is lapulnak tarso­lyában. Mondja, mivel a koncer­ten jelen lesz a kormány: szá­mukra a belépés biztos, kilépés bizonytalan Rejtő Jenő-i kocs­maelméletet tartogatja. Csak úgy mehetnek ki, ha szavatolják egy professzionista nagy kon­certorgona felépítését, ugyanis az 30 éve nem készült Magyarországon. Az egyetlen hazai óriás a szegedi dómban található, de az is romos.- Egy EU-csatlakozáshoz méltót el tudnék képzelni az új BS-ben is. Mert nagyon félek, egy új klasszis instrumentum nélkül idehaza kihal a műfaj... (sipka) Harrison Ford, a K-19 orosz kapitánya Harrison Ford egy atom-tengeralattjáró fedélzetén a hidegháborúba evez be leg­újabb mozijában. Ő játssza az orosz ka­pitányt, s közben készül a következő Indiana Jones-filmre. A pénz továbbra sem érdekli, s a legjobban a levegőben, saját gépét vezetve érzi magát. ■ F: Nem találja furcsának, hogy ho­llywoodi színészekkel játszatnak el egy orosz történetet? Ford: A forgatócsoport, a színészgárda nemzetközi volt. Fontos volt számunkra, hogy egy pillanatra se hagyjuk figyelmen kívül az oroszok álláspontját. A fűm nem Oroszországgal vagy az akkori idők poli­tikai helyzetével kapcsolatos kommentár. F: Tíz éve egy ilyen témájú film for­gatása elképzelhetetlen volt. Változott Amerika Oroszország-képe? Ford: A józan ész csak fokozatosan lé­pett a politikai opportunizmus helyébe. A hidegháborús időszak veszélyes idő­szak volt. Kölcsönösen riasztgattuk egy­mást. A legnagyobb hibának a mccarthy- izmust találom, mely a kommunizmust az amerikai érdekek legnagyobb ellenlá­basának tüntette fel. F: Azaz orosz csoport, amelyik átél­te a történteket, egy nyilatkozatot adott ki, mely szerint „A film forgatókönyve megsérti halotti hőseink emlékét. ” Ford: Én is beszéltem az orosz túl­élőkkel. Nem a forgatókönyv, hanem egy egészen korai tervezet alapján ké­szült a nyilatkozat. Én sem játszottam volna el a szerepet, ha az első változat szerint forgattak volna. F: Hollywood egyik legjobban fize­tett színésze. Érdekli még a pénz? For± Nem, nem. A pénznek nincs kö­ze a döntéseimhez. Mindenki úgyis ugyanazt az árat fizeti nekem. Egyébként nem hiszem, hogy a legjobban fizetett színészek közé tartozom. F: Amikor a Csillagok háborúja kapcsán felmerült az ön neve, sejtette, hogy mi következik? Ford: Nem. Örültem, hogy megkap­tam a szerepet. Örültem a pénznek és a munkalehetőségnek, és hogy Alec Guinness-szel dolgozhatok. F: Még mindig boldog? Ford: Igen. Minden napnak örülök. F: Mióta elvált, majd minden nap ol­vashatjuk, hogy kivel ült egy bárban, mit ivott és miről beszélt. Ford: Megnehezítik az életemet, de megpróbálom magam túltenni rajta. F: A „K-19” ellenére sem a tenger­alattjáró a kedvenc közlekedési eszköze... Ford: Valóban. Repülőgépeim vannak és egy helikopterem. Mindegyiket szere­tem. Néha a hegyek között akarok landol­ni, ahol nincs pálya. Néha meg New York és Toronto, illetve Nova Scotia, a forgatá­si helyszín között repülök. F: És ott fent a sajtó sincs a nyomában... Ford: Bizony. A repülés a szabadság és felelősség elbűvölő kombinációja. t y i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents