Új Dunántúli Napló, 2002. szeptember (13. évfolyam, 238-267. szám)

2002-09-29 / 266. szám

2002. SZEPTEMBER 29. ARCKÉP A miniszter párbajra kész Sikeres írói pályafutását hagyta félbe azért, hogy minisz­terként a kultúra szolgálatába szegődjön. Maximális erőbedobássai látott munkához, mivel úgy érzi, túl drága az ideje ahhoz, hogy csak lebzseljen a Nemzeti Kulturá­lis Örökség Minisztériumában. Az internettől és az utcai politizálásától egyaránt idegenkedő, régi vágású mű­vészember véleménye szerint a rendcsinálás nem első­sorban politikai, hanem elsőrendűen kulturális kérdés. Ennek jegyében tervezi a Magyar Televízió átalakítását is. Tervei szerint a pártpolitikamentes MTV a nemzeti kultúra letéteményese lehet. Meggyőződése, hogy a kö­zönség totálisan telítve van már a thrillerekkel és a töb­bi Idióta műsorral. Elvárnák a régi minőséget - állítja. A Görgey család sarja úgy érzi, az Orbán-kormány Szé- chenyi-kultusza pontosan megmutatta, miként lehet méltatlanul elkoptatni egy jelentős történelmi szemé­lyiség nevét. A természetes válasz erre a Kossuth-év lett. Az igazi ziccernek azonban Deák Ferenc születé­sének jövőre esedékes kétszázadik évfordulóját érzi. A miniszter azt reméli, hogy Deák, aki a megcsontoso­dott kuruc és labanc magyarságkép között megtalálta a kiegyezéshez vezető utat, a mai politikusok számára is példaértékkel szolgál. ■ - Egy íróember ho­gyan vetemedhet arra, hogy önszántából mi­niszternek, politikus­nak áll?- Amikor Medgyessy Péter felkért erre a meg­tisztelő feladatra, szinte zsigerből elutasítottam az ajánlatot. Később azon­ban átgondoltam az egé­szet, és beláttam, hogy mivel negyven éve dolgo­zom a kultúra területén, így ismerem annak min­den csínját-bínját, búját és baját, talán segíteni tu­dok. Azt hiszem, ritka történelmi pillanat, hogy egy ilyen pasast kérnek fel erre a pozícióra, kár lett volna kihagyni a zic­cert. írótársaimnak, bará­taimnak is elmondtam már, nem tekintem tiszt­ségemet hatalmi poszt­nak, inkább eddigi kultu­rális ténykedésem egy újabb, kétségkívül ki­emelt fejezetének, szele­tének gondolom.- Egyszer kiírja majd magából ezt a kalandot is?- Nem hiszem, hogy a miniszterség olyan téma lenne, ami megihletne.- Ezek szerint a mai politika nem való iroda­lomkönyvekbe.- Egy napjainkban al­kotó íróember nem hagyhatja figyelmen ki­jéül a közélet történéseit. tA világ át van szőve poli­tikával. S ha valaki író, ákkor ugyebár a világról, 'a környezetéről kell ír­nia. Már számot vetet­tem azzal, hogy amíg én ezt csinálom, semmit nem vethetek papírra. Erre ugyanis már nincs energiám.- Hivatkozott művész barátaira. Felkészült ar­ra, hogy egy-egy szá­mukra kedvezőtlen dön­tés meghozatalakor meg- orrolhatnak önre?- Bízom bennük, és per- «sze magamban is. Tény azonban, hogy mifelénk ^megesik az ilyesmi. Úgy >is mondhatnám, ez kelet- leurópai sajátosság. A ■több száz éves demokrá­ciákban elképzelhetetlen, hogy politikai nézetek vagy párthovatartozás miatt az emberek össze­vesszenek, ne üljenek le egymással beszélgetni. Ismerek olyan német há­zaspárt, ahol az egyikük a CDU tagja, a másik meg hithű szociáldemokrata. Vagy ott van Anglia, ahol a parlamentben hangos szópárbajokat . vívnak, majd beülnek a klubba, és békésen elwhiskyzget­nek. A többéves baráti vi­szonyokat tönkretevő há­borúskodás azonban ná­lunk is csak az elmúlt négy évben jött divatba. Ez korábban, sem az An­tall-, sem a Horn-kabinet idején nem volt így.- Az ország kettéosz- tottságára, a baráti kö­telékek felbomlására jellemző példa az is, ami ön és Herényi Imre, a Madách Színház igaz­gatója között történt.- Attól, hogy valaki más nézeteket vall, még lehetne a barátom. A jobb­oldalon kiváló emberek­kel ápolok jó kapcsolatot, ilyen Szabó Iván vagy Ka­tona Tamás. Ámde az íz-, lésvilágomtól és stílusom­tól idegen az utcai politi­zálás. Márpedig Kerényi, akit egyébként hihetetle­nül tehetséges embernek tartok, ezt teszi. Amíg a törvényes rend ellen lázit, kerülöm a társaságát.- Van remény arra, hogy egyszer leüljenek még whiskyzni?- Gyakorló keresztény emberként nem áll távol tőlem a megbocsátás gon­dolata.- Nemrégiben közeli jó barátját, Huszti Pé­tert is kellemetlen hely­zetbe hozta. Először pá­lyázat nélkül kinevezte a Nemzeti Színház igaz­gatójának, majd miu­tán a sajtó és a színházi szakma is hevesen tá­madta, ügyvezetővé fo­kozta le. Végül Huszti lemondott, ön pedig ki­írta a direktori pályá­zatot. . - Fenntartom a vélemé­nyem, hogy a legfontosabb állami intézmények veze­tőiről pályázat nélkül is határozhat egy miniszter. A nyugati demokráciában hasonló esetben senki sem sikítaná, hogy diktatúra van. Ma is meggyőződé­sem, hogy helyes döntés volt. Husztit nagyon za­varta, hogy nincs konszen­zus a kinevezése mögött. Megbeszéltük a helyzetet, ő visszalépett, én pedig nélküle pályáztatom a Nemzetit.- Miért váltotta le Jankovics Marcellt, a Nemzeti Kulturális Alapprogram vezetőjét?- Mert eltűrte és nem tiltakozott az ellen, hogy elődeim az NKA majdnem százszázalékosan önálló gazdálkodásának a lehe­tőségét szűkítve az alap éves költségvetésének öt­ven százalékát magukhoz vonták, hogy azt kegyúri adományként visszajut­Görgey Gábor Születési év: 1929. Diploma: Pázmány Péter Tudományegyetem (né­met-angol irodalom). Pályafutás: a Nemzeti Színház segédszínésze (1950-51), a Pannónia Filmstúdió dramaturgja (1964-72), a Szege­di Nemzeti Színház irodalmi vezetője (1982-88), a Deu­tsche Bühne Ungarn (DBU) művészeti vezetője, a Magyar Nemzet munkatársa (1959-94), az MTV művészeti igaz­gatója (1994-97), a Magyar PEN Klub elnöke (2001). A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja. Díjak, kitüntetések: Graves-díj (1976), József Attila-díj (1980), Déry Tibor-díj (1989), a Művészeti Alap Irodalmi Díja (1992), a Magyar Köztársasági Érdemrend középke­resztje (1995), Pro Űrbe Budapest (2001). Jelentősebb művel: Komámasszony, hol a stukker? Öt színmű. (1969), Lilla, cápák, nyugalom. Három színmű. (1976), Galopp a Vérmezőn (1987), Volt egyszer egy Fel­vidék (1989), Utolsó jelentés Atlantiszról (2000). tassák a nekik tetsző mű­vészeti ágazatoknak. Fel­ajánlottam neki egy má­sik, testreszabottabb fel­adatot, de ő udvariasan el­utasított.- Bírálói szerint ren­desen belecsapott a le­csóba. Nem érzi úgy, hogy rövid időn belül túl sok adok-kapokba bonyolódott bele?- Túl drága az én időm ahhoz, hogy csak lebzsel­jek itt. Normális alkotói vi­szonyokat szeretnék te­remteni, de ehhez az ideá­lis állapothoz előbb meg kell szüntetni a kulturális életünket jellemző visszás­ságokat, anomáliákat. Ma­ximális erőbedobással dol­gozom, és nem tűröm ma­gam körül a pártkatonákat.- Mindig kész a pár­bajra?- Igen. Bár utálom a harcot...- Miként tervezi az erkölcsi és szellemi érte­lemben is mélyre zuhant Magyar Televízió feltá­masztását?- A közmédiát demok­ratizálni kell, de nem mindegy, hogy kapkodva vagy átgondoltan tesszük-e. Olyan ez, mint egy kényes szemműtét. A hályogot a szemgolyó és a csarnok­víz megsértése nélkül kell eltávolítanunk! Az MTV-t pártpolitika-mentes tévé­vé kell alakítani, amely­ben a nemzeti kultúra fő­szerepet játszik. Meggyő­ződésem, hogy a közön­ség totálisan telítve van már a thrillerekkel és a többi idióta műsorral. El­várnák a régi minőséget. A rendcsinálás tehát első­sorban nem politikai, ha­nem kulturális kérdés. Minden kormányülésen ugyanazt ismétlem: a köz­médiumokban a politikai manővereknél fontosabb a szellemi rekonstrukció. És ebből nem engedek.- Csak az MTV átala­kítását tartja fontosnak, vagy a közszolgálati jel­leghez az első perctől ra­gaszkodó Duna Televízió­nak is helye lehet a pa­lettán?- A Duna Tv szerepe, jelentősége az elmúlt négy esztendőben felérté­kelődött. Nekem is a ked­venc tv-csatornáim közé tartozik. Kérdés, hogy szükség van-e egyszerre három közszolgálati csa­tornára.- Az Operaház évi 2,3 milliárd forintos állami támogatás helyett idén már 6,3 milliárd forint­ból gazdálkodhat. Ez az összeg a dalszínház ed­digi történetében a leg­nagyobb mértékű fejlesz­tésre ad módot. Miért éppen a teátrumot ko­rábban már éveken át igazgató Szinetár Mik­lósra bízza az intézmény reformját?- Pontatlan a kérdés, Szinetár Miklóst azzal bíztam meg, hogy a fel­bolygatott Operaházban nyugalmat teremtsen, biz­tosítsa a zavartalan művé­szi munka feltételeit, hogy legyen elegendő időnk egy korrekt pályá­zat kiírására és megfelelő elbírálására. A pályázaton nyertes vezető feladata lesz, hogy az Operaház reformját megvalósítsa. Egyébként nem az a baj, hogy ez az intézmény van „teletömve pénzzel”, ha­nem az, hogy a többi olyan szegény. Ezen vál­toztatni kell.- Megkezdődött a bu­dapesti Nagymező utca átalakítása. Ez egyben azt is jelenti, hogy a pes­ti Broadway régóta dé­delgetett terve is megva­lósul?- Nagyon örülök annak, ami a Nagymező utcában történik; csak javunkra, a budapestiek javára válhat, ha megszületik a pesti Broadway. Ezt természete­sen támogatom íróként is, színházi emberként is, és természetesen miniszter­ként is, ha ezt tehetem. De ez a főváros ügye, a főváros érdeme.- A Nagymező utcán kívül is van élet; szám­talan színház, színkör próbál fennmaradni. A struktúrán kívüli tár­sulatok támogatására mennyit szán a tárca?- Általában a támogatá­si rendszer újragondolása most 'van napirenden, a Kulturális Alap több pénz­zel, nagyobb kompetenci­ával fog rendelkezni, mint a korábbi kormány idején. Tudomásom szerint a tá­mogatási rendszer is vál­tozni fog, de erről Har- sányi László mint illeté­kes tud nyilatkozni.- Nemrégiben azt nyi­latkozta, hogy az előző kormány által renitens­ként számon tartott fil­mesekkel jó kapcsolatot ápol. A szóbeszéd sze­rint Jancsó Miklóssal barátinak mondható a viszonya. Olyannyira, hogy többen állítják: maga a neves rendező is kampányolt az ön érde­kében.- Már számos nyilatko­zatomban említettem, hogy a miniszterelnök úr többszöri felkérésére vál­laltam el végül is a kultu­rális tárca vezetését. Azt biztosan mondhatom, nem kértem Jancsó Mik­lós barátomat, hogy érde­kemben, nevemben kam- pányoljon. Azt sem tu­dom, hogy egyáltalán kampányolt-e valaki az érdekemben. Úgyhogy er­ről talán őt kellene meg­kérdezni.- Egy másik filmesgu­ru, Makk Károly szerint a magyar mozi jelenkori válságához nagyban hozzájárul a politika. „Négyévenként megszü­letett vadonatúj koncep­ciók, meddő viták, a na­pi sérelmeken túllépni képtelen alkotói maga­tartás helyett itt lenne az ideje annak, hogy végre összefogjunk” - summázta. Megfogadja tanácsát? Mikorra vár­ható a filmtörvény meg­születése?- A végén kezdem a választ: eltökélt szándé­kom, hogy legyen film­törvény. Folyamatosan tárgyalunk a filmes szak­mával, egyeztetjük az el­képzeléseket, s reménye­ink szerint hamarosan a kormány elé terjeszthe­tem azt a szakmával egyeztetett koncepciót, amely alapján elkezdőd­het a mozgóképtörvény kodifikációs eljárása. Ami Makk Károly véle­ményét illeti, minden­képpen egyetértek azzal, hogy a szakmai összefo­gás minden esetben csak haszonnal járhat. Szabó Zoltán Attila Barátok közt a Városligetben (Persányi Miklós és Demszky Gábor)

Next

/
Thumbnails
Contents