Új Dunántúli Napló, 2002. szeptember (13. évfolyam, 238-267. szám)

2002-09-25 / 262. szám

í HI 2002. Szeptember 25., szerda RIPORT 7. OLDAL KULT URA ­Irodalom - két nyelven A szerelem szülte az első német nyelvű verset Michelisz József német nem­zetiségi költő 25 éve tanít Vil­lányban. Bár néha tán jól es­ne neki, ha többet tudna iro­dalommal foglalkozni, a pe­dagógia és a versírás egészsé­ges megfér az életében, sőt közös nevezőre is jutott, hi­szen az általános iskolai tan­könyvekben az ő verseiből is tanulhatnak a gyerekek - né­metül és „költészetül”. A sombereki születésű Michelisz József gyerekkorából arra emlék­szik vissza, hogy mindig olvasni vágyott, olyannyira, hogy szülei már dugták előle a könyveket a szénapadlásra. Igaz ugyan, hogy a sváb beszéd mindennapos volt a családban, de erősen kötődtek a magyarsághoz is a szülei, olvas­ni ő maga is magyarul olvasott. Az irodalmi némettel előbb a mohácsi gimnáziumban, majd a bajai tanítóképző főiskolán is­merkedett meg igazából. De első verseit ezzel együtt is magyarul írta. Ám egy potsdami tanul­mányút, illetve egy ottani szere­lem „rákényszerítette”, hogy ér­zéseit németül vallja meg.- Megírtam azt a verset, de még a lánynak se mertem meg­mutatni - emlékszik vissza a köl­tő. - Huszonegy éves voltam, és a külföldi lét abban is meghatározó volt, hogy rádöbbentem, a német nyelv és kultúra szerepe még mindig meghatározó a világban. Néhány hét után egészen más­képpen néztem őseim nyelvére, amit egyébként korábban kis hí­ján elvesztettem. A végzés után 1977-ben került Villányba tanítani, ahol az órákra való készülés, a megyei szakfel­ügyelő, Herger Ede jelenléte min­den korábbinál alaposabb néme- tezésre késztette, és ezeken az el­ső évekbeli, hosszú estéken for­málódott a németül író költő is. Megismerkedett dr. Szende Bélá­val, a pécsi Német Tanszék akkori vezetőjével, aki kíváncsi volt ver­seire, és természetesen biztatta.- Lassan-lassan megtanultam, hogyan kell küzdeni egy-egy sor­ral. A németül verselő költők többsége népies volt, Lenaun, Pe­tőfin nevelkedtünk, ami persze, kissé messze volt az igazán mo­dern versektől. Arra is rá kellett döbbenni, hogy nem feltétlenül a rím, a ritmus a legfontosabb, ha­nem a számunkra fontos mon­dandó pontos kifejezése. Michelisz József az évek során törzsszerzője lett a Neue Zei­tungnak, a Deutsche Kalen- demek, míg végül megjelentek önálló kötetei, a Sturmvolle Zei­ten, majd a meséket és gyermek­verseket tartalmazó Zauberhut.- Azt szeretem a tanításban, hogy főképp az alsósoknak még nagyon játékos a világuk, tágra nyílt szemmel képesek nézni, sokszor a realitásokon túlra. Me­sével, verssel, azzal, hogy közel hozzuk hozzájuk a nyelvet, ren­geteg mindent meg lehet értetni velük, úgy, hogy közben én ma­gam is sokat tanulok - tőlük. Michelisz József nem titkolta, hogy a honi német költők nem kapnak akkora figyelmet vagy tá­mogatást Németországból, mint, mondjuk, a határon túli magyar irodalom az anyaországtól.- Természetesen néha kapok meghívást ide-oda, érdekes mó­don legtöbbször a hajdanán kite- lepítettektől, és számos antológi­ában is szerepelek. De azt hi­szem, az egyetemes német iroda­lommal „versenyezni”, oda beke­rülni nagyon nehéz, és tán nem is tartunk ott, bár abban biztos vagyok, hogy született néhány je­lentős mű magyarországi német szerző tollából. méhes k. SÉTÁNYAVATÓ PÉCSETT. Szentágothai János nevét viseli a most formálódó sétány Pécsett, a most megszépülő városfal tövében, az Alag- úttól, az Ágoston térig. A tegnapi avató ünnepségen Vizi E. Szilveszter a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és Újvári Jenő Pécs alpolgár­mestere mondott köszöntőt. fotó; laufer László Fiatalok és a pécsi villamos Merre járt Pécsett a villamos? Hol álltak egykor a városkapuk? Ezekre a kérdésekre a felnőttek közül is kevesen tudnak már pontos választ adni a városban. Nem csoda, hogy nagy érdeklő­déssel vetették magukat a kilen­cedikes pécsi középiskolások ab­ba a helytörténeti vetélkedőbe, amelyet a Pedagógiai Intézet szervezett A Polgárosodó Pécs (1800-1925) elnevezéssel, és a Pécsi Napok keretében rendezték meg a döntőt.- Az volt a célunk, hogy a di­ákok más korok értékrendjét is megismerjék, amellett önálló kutatómunkával készüljenek nagy feladatokra - tudtuk meg a verseny koordinálójától, Ravasz Gyöngyvértől. A vetélkedő má­jusban indult, a nyári időszak­ban helytörténeti előadásokon, múzeumokban, levéltárakban szakemberek segítségével ké­szült nyolc iskola 13 csapata. A résztvevőknek érdekes felada­tokkal kellett megbirkózniuk, gyáralapításról kellett levelet szerkeszteniük a XIX. század stí­lusában, hirdetést fogalmaztak az első villamos elindításáról, stb. A döntőt az Árpád fejede­lem Gimnázium csapata nyerte a Radnóti szakközépiskolások előtt, de dobogós lett a Janus és a Leőwey Klára Gimnázium egy- egy csapata is. A vetélkedő tavasszal folytató­dik, melyre újabb jelentkezőket várnak. A márciusi összecsapá­son a patinás éttermek, szállodák lesznek terítéken. Hangulatok a komolyzenéről Sokan ott óvatoskodnak a külön­böző zenei műfajok határmezs­gyéin, de büszkén rávágják, hogy: Mindenevő vagyok!, ha megkérdezik tőlük, milyen zenét szeretnek. Mások csak kacér­kodnak a komolyzenével, egy­két melodikusabb kompozíció megérinti őket, de inkább meg­maradnak a könnyedebb válto­zatoknál. Pedig nincs szakadék a populáris és a klasszikus zene között, sokkal inkább arról van szó, hogy utóbbi területen nehéz rálelni a kitaposott ösvényekre, ahonnan teljes egészében jól lát­ható a táj szépsége. Fellegi Ádám zongoraművész koncertjein arra az úttörő munkára vállalkozik, hogy ebben a komolyzenei dzsungelben térképet ad a laikus turista kezébe, iránytűvel és hasznos tanácsokkal látja el az igényes zene világában még bot­ladozva közlekedőket. Koncert­jeit rendre megszakítja, hogy egy-egy részt megmagyarázzon, miért így komponálta meg a szerző, milyen hatásoknak, tár­sadalmi háttérnek köszönhető a mű születése. Hangulatokat tár elénk szavakban és zenei futa­mokban, kis kézikönyvet „ad” a kezünkbe, melynek segítségével később képileg is felidézhetjük a dallamokat. Ma este a Művészetek Házá­ban a zongoraművész a komoly­zenei irodalom egyik gyöngy­szemének, a napóleoni hódítá­sok dicsőítésére született Bee­thoven: III. (Eroica) szimfóniájá­nak rejtelmeibe kalauzol. Élt 33 évet Szakszerűtlennek tartott műtét miatt perelnek egy klinikát Nem mindennapos perre került sor szeptember 23-án, a Pécsi Városi Bíróság dr. Kovács Zsolt által vezetett tanácsa előtt. Egy édesanya nyújtott be keresetet a pécsi Szülészeti és Nőgyó­gyászati Klinika ellen, mert véleménye szerint lánya halálá­ban közrejátszott az orvosi műtét szakszerűtlensége és az azt követő ellátás hiányosságai. Kiderült többek között az, hogy az intézmény a kontrollvizsgálatokról semmilyen dokumentá­cióval nem rendelkezik. G. 33 éves volt, amikor idén janu­árban meghalt a komlói kórházban az édesanyja kezei között. „Mindig a szemét látom magam előtt, amint kétségbeesve a segítségemet kéri, és azt mondja: Anyukám, nem akarok meghalni!” - emlékezik vissza az édesanyja. Ő azóta pszi­chiáterhez jár kezelésre, gyakran vannak olyan rémálmai, hogy a fürdőszobából folyik ki a vér. Lá­nya halála előtt két nappal a fürdő­szobában az ő kezére ömlött a vé­re, olyan volt a helyiség, mondja, amilyent csak rémfilmekben lehet látni. De történetünk voltaképpen 1999 áprilisában kezdődik, amikor egy komlói orvos kéri G.-nek a pé­csi szülészeti klinikára történő fel­vételét, ahol kiterjedt méh­nyakrákot állapítottak meg nála. Mindez azok után volt meglepő, hogy ugyanaz a komlói orvos né­hány hónappal korábban, 1998 szeptemberében még negatív rák­szűrési eredményről tájékoztatta a beteget, pedig a későbbi műtétet végző orvos szerint egy primer karcinóma olyan stádiumú kifejlő­dési ideje, amüyent G. esetében felleltek, 5-10 év. A nyár közepén operálták meg Pécsett, a szülészed klinikán, s mint a műtétet végző orvos a tár­gyaláson elmondta, előrehaladott állapotú méhnyakrákról vglt szó, amely már áttörte a méh határát. S miután G. fiatal volt, és a műtétet megelőző két emelt szintű sugár- kezelésre jól reagált, értelmét lát­ták a radikális beavatkozásnak. Az úgynevezett Wertheim műtétet al­kalmazták, amelynek lényege az, magyarázta az orvos, hogy eltávo­lítják a méhhel együtt az összes függeléket a hüvely felső harmadá­val együtt. A műtét sikerült, az azt követő kontroll során elvégzett szövettani vizsgálat sehol sem mu­tatott ki daganatot, mint ahogyan a műtéti preparátumban és a ki­emelt nyirokcsomókban sem, utó­kezelésre tehát nem volt szükség. Azt azonban tudni kell, hangsú­lyozta az orvos, hogy a méh­nyakráknak ebben a stádiumában az ötéves túlélési esély 50 százalé­kos, és újbóli daganatok az első év­ben szoktak jelentkezni. Három hónap múlva a vizsgálat ered­ménye negatív volt, majd, állí­totta az orvos, G. egy év múlva jelentkezett az­zal, hogy a hasa fáj. Ekkor az or­vos szerint már kiújult daganat volt megállapítható. Áz intézet ré­széről semmiféle mulasztás nem történt, a legrosszabb indulatú tu­mor későn jutott a tudomására, ér­velt az orvos, s hozzátette, az ilyen típusú betegnek sehol másutt nem lett volna több esélye az élethez. A tárgyalás azonban ekkor meglepő fordulatot vett. A klinikát perlő édesanya ügyvédje, dr. Mar­tin Zoltán bemutatta azt a záróje­lentést, amelyen az orvos saját ke­zű írásával bizonyítható, hogy G. a műtétet követően nem egy év múl­va jelentkezett, hanem rendszere­sen járt az orvoshoz kontrollra, aki valamennyi esetben negatív leletet állapított meg nála. Aztán 2001 ja­nuárjában, amikor hasfájással jött újra, akkor egy kerek, 5x6 cm-es daganatot találtak, amelyet sugár­ral kezeltek, majd kemotherápiát kapott. Állapota azonban folyama­tosan romlott egészen a 2002 janu­ár elsejével bekövetkezett haláláig. Az ügy érdekessége az is, hogy egy orvosetikai vizsgálat során, amely a komlói orvos elleni azon panasz nyomán indult el, hogy miért nem ismerte fel időben a da­ganatot, és miért engedte haza G.- t többszörös erős vérzés ellenére egy órával a halála előtt, nyilatko­zott a szülészed klinika vezetője is. Ő is azt állította, hogy a há­romhavi rendszerességgel előírt kontrollvizsgálatokon a beteg nem jelent meg, csak akkor - másfél év­vel a műtét után -, amikor az 5x6 cm-es kiújult tumor már jelen volt. Az intézetvezető kijelentése azok után nem meglepő, hogy a perhez szükséges iratanyagok kikérése­kor kiderült, a klinikán a kontroll­vizsgálatokról semmiféle doku­mentáció nem létezik. Csupán a beteg családjánál megmaradt zá­rójelentés hátoldalán találhatók az orvos kézzel írott feljegyzései, amelyek a kontrollvizsgálatokat tanúsítják, s tanúskodnak arról is, hogy ezen vizsgálatok során nem került sor sem labor-, sem ultra­hang, sem CT-, sem tumorvizsgá­latra. A boncolási jegyzőkönyv, állítja dr. Martin, ugyanakkor azt bizo­nyítja, hogy semmiféle áttételező­dés nem történt, hiszen a kiújult tumor azon a méhnyakcsonkon keletkezett, amelynek egy Wertheim műtét során nem sza­bad lett volna bent maradnia: kö­vetkezésképpen úgy tűnik, nem Wertheim műtét történt, vagy ha igen, annak szakszerűsége meg­kérdőjelezhető. Bár a klinikát kép­viselő ügyvédnő szakmai tévedés­nek, a boncolási jegyzőkönyv fél­reértelmezésének minősítette dr. Martin állítását, mert szerinte egy­értelmű, hogy méhnyakcsonk nem maradhatott benn a műtét so­rán, Martin szerint ennek súlyo­san ellentmondanak azok a szak­mai szempontból nehezen kifogá­solható, a klinika által 2001 folya­mán elvégzett CT-vizsgálatok, amelyekben egyértelműen szere­pel méhnyakcsonk megléte. A bíró a tárgyalás elnapolását és a felperes kérésére igazság­ügyi orvosszakértő bevonását rendelte el. CSERI LÁSZLÓ A 7. paragrafus Az 1997. évi CUV., az egészségügyről szóló törvény 129.§ (1) bekez­dése kimondja, hogy a kezelő orvos a tudományosan elfogadott vizs­gálati és terápiás módszerek között szabadon választ. Ez a szabad vá­lasztás azonban nem önmagában lebegő jogszabályi rendelkezés, ha­nem csak a 7. § (1) bekezdésével összhangban értékelhető. Ez pedig kimondja, hogy minden betegnek joga van az egészségi állapota által indokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és megkülönböztetés nélküli egészségügyi ellátáshoz. A 7. § (2) bekezdése szerint megfele­lő az ellátás, ha az az egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó szakmai és etikai szabályok, illetve irányelvek megtartásával történik. Őszi-téli kedvezmények Harkányfürdő: a gyógyító víz A sikeres, forró nyár után, - amikor is sokszázezer nyara­ló találta meg a kellemes pihenés, felüdülés és gyó­gyulás színhelyét Har­kányban - kellemes őszi­téli idényt ígér Dél-Bara- nya világhírű fürdőhelye! Az október elsejétől beve­zetésre kerülő kellemes meg­lepetések sora a gyógyfürdő pénztárnál kezdődik. Az egész napos felnőtt belépő­jegy ára 450 Ft-tal lesz kevesebb, mint a nyáron, s a nyugdíjasok már a korábbi belépődíj majdnem feléért kézbe vehetik j együket. Bár a fürdő rekonstrukciója október elsejétől megkezdő­dik - ha megváltozott körül­mények között is - a gyógyfürdő változatlanul üzemel. Reggel 8-tól 17-ig a Ahol mindenki jól érzi magát megszokott gyógyszolgál- tatások mindegyikét biz­tosítja a gyógyfürdő. így pl. a masszázsról, talpmasszázs­ról sem kell senkinek sem lemondania. Sőt, a TB által támogatott kezelések egy része ingyenessé válik, a masszázs- és tangentor kezelések után is csak 50 Ft kiegészítő térítést kell fizet­ni. Bár az átépítés miatt a Májusra ilyen lesz a gyógyfürdő melegvizes strandmedence gyógyvízzel kerül feltöl­tésre, s így a heves tempójú úszásról néhány hónapig le kell mondanunk, a strandon megszokott szolgáltatások változatlanul váiják vendé­geiket. Tehát a pezsgőfürdő, a szama, a szolárium, a frissítő masszázs továbbra is szolgálja felüdülésünket. Október 1-től 13-ig (p-szo reggel 8-tól este 20-ig, v-cs 8-tól 18 óráig) még élvez­hetjük az uszoda és a lepkemedence vízét, vala­mint a mediterrán ősz hangu­latát árasztó park szépségét. Október első napjától az átépítés befejezéséig a Zsigmondy-sétány felöli gyógyfürdő bejáratot zárva találjuk, ám a főbejáratnál és a Kossuth Lajos utcai Platán kapunál egyaránt besétál­hatunk. Aztán májustól a megszépült fürdő fogad májd.. . 1

Next

/
Thumbnails
Contents