Új Dunántúli Napló, 2002. szeptember (13. évfolyam, 238-267. szám)
2002-09-23 / 260. szám
EU 2002. Szeptember 23., hétfő RIPORT 7. OLDAL KULTURA-RIPORT Akadémikusgyűlés Holnap avatják a Szentágothai-sétányt Donhoffer Szilárdra emlékeznek ma a Pécsi Tudományegyetem orvosi karán követői és az egykori tanítványok. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Kórélettani Tanszékének egykori vezetője születésének századik évfordulója tiszteletére Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia székházában öt előadásból álló tudományos ülést rendeznek. Holnap, szeptember 24-én Pécsett tanácskozik az Akadémia elnöksége. A pontosan délben kezdődő kibővített ülésen a regionális fejlesztés irányairól és lehetőségeiről lesz szó. A régióból meghívott tudósok és politikusok részvételével megtartásra kerülő tanácskozás után Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke Újvári Jenő pécsi alpolgármester társaságában felavatja az Alagúttól az Ágoston térig húzódó déli sétányt, mely a jövőben a Pécshez is kötődő Szentágothai János nevét viseli majd. A neurobiológia területén nemzetközi hírnevet szerzett professzornak emléktáblát is állítanak. b. z. Táncvihar a színpadon A Naplegenda a Pécsi Nemzeti Színházban A Nap égi útja során meghatározza időjárásunkat, befolyásolja mindennapjaink hangulatát, környezetünk képét. Az a sokrétű kapcsolat, ami az ember és a Nap között kialakult, egy hatalmas táncszínházi vízióban kel ma délután és este életre a Pécsi Nemzeti Színházban, a Magyar Állami Népi Együttes Naplegenda című műsorában. A négy évszak változásaihoz ősmagyar rítusok illeszkednek, férfi és nő kapcsolatában, társadalmi jelenségek alakulásában játszik szerepet az idő, közvetlenebbül a Nap mozgása. De a Holdtölte, vagy a „Nap hiánya”, a Napfogyatkozás is rendre felkavarja életünket. Ezt viszi színpadra az állami táncszínház egy olyan produkcióban, ahol a zene - Nikola Parov ősi motívumokra épülő dallamos etno muzsikája -, a hang-, a fény- és a színpadtechnika is számos újdonságokat tartogat. A klasszikus népitánc időnként akrobatikus elemekkel, a modern balett momentumaival is kiegészül, és mindezt a díszlet, fények olyan tökéletesen kiegészítik, hogy a Naplegenda koreográfusa, Mihályi Gábor méltán kapta meg ezért a munkájáért „Az év legjobb alkotója” díjat a Magyar Táncművé- szek Szövetségétől. _______m. b. e. TOJÁSHÍMZÖ K TALÁLKOZÓJA. Baranya és Tolna tojásfestői adtak randevút egymásnak a zengővár- konyi művelődési házban. A népművészek megismerkedtek egymás munkáival, jellegzetes helyi motívumaikkal, a szakmai előadások mellett lehetőségük nyílott az ország egyetlen hímestojás múzeumának megtekintésére is.____________________________________________________________fotó: laufer László Tükör a görbe városnak Széthasított hattyúnyak címmel tegnap este tartotta Tükörfotográfiák című kötetének bemutatóját Kovács József Hontalan a városi könyvtárban. A könyv a költő eddigi „legmohácsibb” és leginkább közéleti gyűjteménye. Mohács a kilencvenes években a költő pazar és kegyetlen szemüvegén keresztül: ez a Tükörfotográfiák. A költő által értékesnek tartott emberek, ide látogató művészek, bűz, kesernyés illatok, kis- és nagypolitika, intrikák és erőszak. Erről szól Kovács József Hontalan új kötete, erről szólt szerinte a város az elmúlt tíz évben. A kötet interjúi, portréi, esszéi pillanatfelvételek, amelyek filmmé összeállva adnak átfogó korképet a közelmúlt Mohácsáról, a költőtől megszokott, már-már pazarlóan gazdag stílusban. Le kell szögezni, hogy az írások nem bántanak senkit, legalábbis öncélúan. Éppen ellenkezőleg: a kifejezetten közéleti írásokban egy-egy a kisvárosi intrikák, támadások áldozatává lett embert hivatottak megvédeni. Kuli István polgármestert, akit 1992-ben valóságos puccsal akartak lemondatni, a roma mutatványost, akinek diszkóban büntetlenül verték ki a fél szemét, vagy a pletykáktól kikezdett Puch Lászlót. Ettől függetlenül ezek kíméletlen írások a város közepén máig tátongó gödörről, a diszkóból szétáradó valós és szellemi bűzről, viharos, elhúzódó iskolai igazgatóválasztásról, szkinhedekről. Portréiban túláradó szeretettel mutatja be a költő az általa értékesnek, egyben a város pilléreinek tartott embereket, legyen szó kézművesről, kórházi dolgozóról, futballedzőről, akik csendben, a háttérben dolgoznak- dolgoztak egy életen át. Hasonlóan állít emléket a Mohácson megfordult honi és külföldi, roma és nem roma művészeknek, egyforma tisztelettel. A félelmetesen éleslátó és szókimondó kötet nem csak korrajz, de egyben a mai Mohács tükre is. B. B. A görbe város ábrázolója: Kovács József Hontalan Műkincsek: haza a hadifogságból Oroszország nyitott arra, hogy visszaadja a Sárospataki Református Kollégium könyveit, és ezzel megkezdődhet a magyar műkincsek visszatérése - nyilatkozta a közelmúltban a magyar külügyminiszter. A II. világháború során Magyarországon illetve Ausztriában és Németországban több ezer magyar műkincs esett a Vörös Hadsereg „hadifogságába”. A rendszerváltás után jött létre az ún. restrikciós bizottság, illetve egy munkacsoport azzal a feladattal, hogy derítse föl a II. világháború során Magyarországról elvitt kulturális értékeket, és tegye meg a lépéseket azért, hogy ezek visszakerüljenek. A jelenleg a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma keretében működő csoport vezetője, dr. Ecsedy István miniszteri biztos, egykori pécsi múzeumigazgató lapunkat arról tájékoztatta, hogy Kovács László külügyminiszter közelmúltbeli moszkvai tárgyalásakor jelzést kapott arra: megkezdődhet az Oroszországban lévő magyar kulturális javak, első körben a 174 könyvből álló sárospa-( taki „tétel” hazahozatala. Mindennek alapja az Orosz Föderációban hozott azon törvény, mely kimondja, hogy a háborúban az egykori Szovjetunió ellen harcoló országoknak is vissza- származtathatók azok a műtárgyak, amelyek egyházak, egyházi intézmények, vagy a vallásuk, származásuk miatt a nácik által üldözött személyek tulajdonában voltak. Az idők során tisztázódott, hogy elsősorban a budapesti bankfiókokban annak idején biztonságba helyezett anyag volt az, amit hadizsákmányként elvittek a Szovjetunió területére. De sok esetben úgy is kikerültek magyar származású műkincsek, hogy már túl voltak az ország területén - Ausztriában, Németországban -, és amikor odaért a Vörös Hadsereg, elfogta a küldeményt. Olyan is előfordult, hogy a korábbi NDK-nak adtak vissza például osztrák területről elvitt kulturális javakat - ilyen volt az időközben rendeződött Ester- házy-könyvek ügye is. A Nyizsnij-Novgorodban őrzött sárospataki könyvek visszaadását meg kell előznie még egy orosz kormánydöntésnek, de nagy biztonsággal állítható, hogy ennek nem lesz akadálya, mondja Ecsedy István. Ez pedig megnyithatja a „hazafelé vezető” utat a többi magyar műkincs előtt is. A következő körben az a magyar és orosz kutatók által azonosított 135 műtárgy - festmény, szobor, régi könyv - kerülhet sorra, amik a moszkvai restaurációs központban, a Grabar Intézetben vannak. Ezek a - például a Magyarországon is vitatott és perelt Herczog-, Hatvany-gyűjteményből származó - jelentős műkincspiaci értékkel bíró műtárgyak eredetileg a származásuk miatt a II. világháború idején üldözött személyek tulajdonában voltak. Esetükben sokkal hosszabb időre és komoly erőfeszítésekre lesz szükség. A magyar kormány azzal érvel, hogy minden ország felelős a világnak a területén lévő kulturális örökségért, itt ezt a felelősséget „kérik vissza”, mondja a miniszteri biztos. A nyilatkozatot, hogy a magyar állam visszaszolgáltatja a jogos tulajdonosoknak, illetve az örökösöknek, vagy amennyiben ők sem lelhetők fel, a Mazsihisznek a tárgyakat, már átadták az orosz félnek. A harmadik csoportba azon hiányzó műtárgyak sokasága tartozik, amikről nem tudni, pontosan hol vannak, ezért a közös azonosításukra a mai napig nem került sor. Több ezer tételről van szó, esetükben eddig csak a hiányukat tüntették fel, eztán kell dokumentálni, majd igényelni azokat - már ami föllelhető belőlük. Ecsedy István azt mondja: a magyar műkincsek ügyében nem találkozott rosszindulattal a másik oldalon, de miután az oroszok komoly hivatali hagyományokkal bírnak, és mindenki biztosítékot akar, hogy helyesen cselekszik, a „szicsasz” kicsit tovább tart ez esetben. Amit Pécsről tudni illik A város elmúlt hétszáz esztendejének változásait boncolgatja személyek és intézmények történetén keresztül az az előadássorozat, mely ma hallható a Dominikánus Házban. Miként éltek Pécs polgárai a középkorban? Hogy nézett ki a város és környéke II. József idején? Hol épültek katonai laktanyák a XVIII. században? Talányos kérdések, melyek napjaink pécsi lakosait is érdekelhetik, s mindezekre választ kaphat, aki ma végighallgatja a Pécs történetéről szervezett konferenciát a Dominikánus Házban. A város több száz esztendős múltjából a gazdaság, a közlekedés, az építészet különleges eseményeit, a társadalmi és a kulturális fordulópontokat idézik fel a beszámolók. Olyan Pécshez kötődő személyek életét ismerhetjük meg, mint például Neszmé- lyi Miidós püspök, aki a XIV. század szülötte, vagy Jánosi Engel Adolf, a hazai vállalkozások úttörője. Orvosokról, főispánokról, szabókról és hétköznapi polgárokról szólnak a történetek, de felidézik jeles építmények (bankok, postapalota) születésének körülményeit is. Professzorok, építészek és műszakiak találhatók az előadók között, míg a hallgatók közé bárki beülhet a Pécs Története Alapítvány ingyenes előadás- sorozatán. M.B.E. Szelíd és őrült motorosok Harminc-negyven éve sok motorkerékpár volt az országban, mert az volt az egyik fő közlekedési eszköz. Aztán kiszorították őket az autók, s ma leginkább szerelemből vásárolnak motort. Csak az a baj, hogy sokszor halálos szerelem lesz a dologból. Ha azt látjuk, hogy a Nagy Lajos'király útján egykerekezve 120 km/h- val tűz el mellettünk valamelyik japán csodamotor, eleresztünk egy halk káromkodást, majd arra gondolunk: na, ez se lesz hosszú életű. Nem sokat tévedünk, ugyanis a statisztika nem túl hízelgő a motorosokra nézve: egy tavalyi EU-s felmérés szerint azoknak, akik frissen vásárolnak nagy teljesítményű motort, egy éven belül 28 százalékuk meg is hal! Lehet, hogy ez túlzásnak tűnik, és nálunk tán még nem ilyen rossz a helyzet, de kétségtelen, hogy Baranya megyében az idei év első nyolc hónapjában a 37 halálos kimenetelű közúti balesetből 4 volt motoros - tudunk olyan esetről is, amikor a motorvásárlás második napja végződött tragédiával. Az is igaz, hogy ennél jóval több a súlyos sérüléssel járó ütközés, mi több, a látencia is elég nagy a motorbalesetek terén, az egyszerű borulások, de sokszor akár a kéz- és lábtörések sem jutnak a rendőrség tudomására, pedig elviekben minden baleset bejelentésköteles lenne. Gál Jenő a közlekedésrendészeti alosztály részéről két motorostípust különböztet meg: - Van a gazdag, aki mindent megvehet magának, csak éppen nem ismeri a határokat. Lehet, hogy nagyon jól tudnak motorozni, csak éppen azt nem veszik figyelembe, hogy nem egyedül vannak az utakon, és sérthetetlennek érzik magukat. Ők azok, akik általában meghalnak. És van a szegényebb réteg, ők régi, rossz műszaki állapotú csotrogányokon, védő- felszerelés és sokszor jogosítvány nélkül motorozgatnak a mellékutakon, ami szintén roppant veszélyes lehet. Nádor Lajos, akinek néhai országos enduro-bajnokként és kereskedőként is a motor az élete, a következőket tudta leszűrni a mai motorosdivatokból:- Én azokról beszélnék, akik ma új motort vásárolnak. Először is a megszállottak. Aki inkább MOTORKERÉKPÁROK ÉS KIEGÉSZÍTŐK ÁRAI új robogó (50 ccm) 350 000-550 0000 Ft használt robogó középkat. motor (125 ccm) sportmotor (1000 ccm) túramotor (1200 ccm) 100 000 Ft-tól 500 000-3 200 OOOFt 2 000 000-3 500 OOOFt 2 300 000-3 100 000 Ft kiegészítők sisak bőrruha/goratex könnyű ruha kesztyű 6 000-100 000 Ft 20 000-100 000 Ft 5 000-25 000 Ft zsíroskenyeret eszik, de álmai motorjával jár. Más kérdés, hogy egyéb cuccra már nem telik neki, ezért rövidgatyában és strandpapucsban dönget fel-alá. És hát bőven akad, aki azért vesz motort, mert az még nincs neki: viszi küó- ra, a lényeg, hogy drága legyen és nagy. Ami meg a baleseteket illeti, azt mondom, motorral igazából a bolondok halnak meg. Elvégre nagyon gyorsan menni, mondjuk a bodai egyenesben háromszázzal, az nem kunszt. De hetvennel befordulni egy chopperral a mecseki szerpentinen, az már igen. Állítom, hogy a motor nem veszélyesebb, mint a többi jármű, csak az utasa védtelenebb. A kezdőknek azt kell megtanulniuk, hogy motor az erősebb. Egy sportgép 2,6 másodperc alatt gyorsul százra, 7 másodperc alatt kétszázra - ilyet legfeljebb egy Forma-l-es autó tud. Tiszteim kell. Az Autóközlekedési Tanintézet igazgatója, Dránovits Gyula a következőkről számolt be: - Legelőször 14 évesen mopedra, 16 évesen A1 kategóriájú, azaz maximum 125 ccm-es motorra, 18 évesen A korlátozott kategóriájú nagymotorra, illetve 21 éves kor után korlátozás nélküli A kategóriájú motorra adunk jogosítványt. Kétségtelen, hogy ez utóbbira a legnagyobb az igény mostanában, akiknek jól megy, előbb-utóbb az autó mellé vesznek maguknak motort is. Bár az is igaz, ez egy teljesen más életforma. Kétségtelen, veszélyes is. Németországban, ha elszáguld mellettük egy-egy őrültebb fajta motoros, az orvosok csak azt szokták mondani, „Na, itt ment két vese”... Nagyon sok az agyhalállal járó baleset. És miként vall egy - névtelenséget kérő - igazi ördögmotoros.- Pontosan megmondom, hogy az egészben mi a legjobb: az, hogy érzed, hogy szabad vagy. A végtelen szabadság, igen. Urász egy bivalyerős gépezetet, a tied a tér és az idő is. Ez persze nem feltétlenül csak a sebességről szól, bár ki tagadná, hogy az emberben benne van a száguldás iránti oltha- tatlan szomj. Mint ahogy repülni is szeretünk, bár a természet ezt nem adta meg a számunkra. A sebességgel ugyanez a helyzet. És hogy az esztelen száguldo- zók ellen mit tud tenni a rendőrség?- Csak akkor lehet lecsapni rájuk, ha van a közelben képrögzítő eszköz, mert rendőrautóval bajos utolérni őket - vallja meg Gál Jenő. - De még rendőrmotorral se nagyon menne, arról nem is szólva, hogy az egész megyében 3 moto- ros járőr dolgozik. méhes k.
