Új Dunántúli Napló, 2002. szeptember (13. évfolyam, 238-267. szám)

2002-09-21 / 258. szám

2002. Szeptember 21., szombat RIPORT 7. OLDAL KULTÚRA ­SZŰCS ATTILA FESTŐMŰVÉSZ, képzőművésztanár kiállítása nyílt a Pécsi Galériában tegnap. Felvételünkön az alkotó a Szoba fekete ku- tyával című műve előtt.______________________________________________________________________________________fotó, tóth l. Ingyen a múzeumokba A Kulturális Örökség Napjai Baranyában Jazz+Az - Geszti nélkül Ingyen lehet megtekinteni vasárnap a világörökségi ^ műemlékeket, de a pécsi mú­zeumokba sem kell belépőt "^'fizetni, mivel a város is kap- csolódik a Kulturális Örök­ség Napjai (szeptember 21- 22.) elnevezésű európai programhoz. A megyében az óbányai, magyaregregyi, zengővárkonyi, szigetvári és pécsváradi műemlékek gaz­dái csatlakoznak a nemzet­közi felhíváshoz. A Nyitott Műemlékek Napját először 1984-ben Franciaor­szágban hirdették meg, s ekkor olyan műemlék épületeket ke­reshetett fel a nagyközönség, amelyek egyébként nem láto­gathatók. A kilencvenes évektől az Európa Tanács is felkarolta ezt a programot, hogy a gyere­kek és szüleik megismerjék kör­nyezetük örökségi értékeit, és óvják azokat. A kulturális akció keretében az elmúlt esztendőben már 47 országban 32 ezer épületet nyi­tottak meg ily módon 20 millió érdeklődő számára. Hazánkban tavaly 369 helyszín várta a láto­gatókat, és 75 ezren voltak kí­váncsiak a látnivalókra. Az idén várhatóan tovább bővül a kör, Baranyában is több helyszín kapcsolódik a nemzetközi kul­turális akcióhoz. A rendezvény idei témája - Múzeumok, előtérben a háttér jó alkalmat kínál Pécsnek a vi­lágörökségi rangra emelt óke­resztény temető népszerűsítésé­re. Ennek megfelelően szomba­ton délelőtt világörökségi tárlat- vezetést tart a sírkamrák között Bachmann Zoltán építész és Kárpáti Gábor régész, a világ­örökségi helyszínek (Ókeresz­tény mauzóleum, Apáca utcai sírkápolna és sírépítmények, Korsós sírkamra) pedig vasár­nap ingyen látogathatók. Ugyancsak díjmentesen megte­kinthető szeptember 22-én vala­mennyi pécsi múzeum és kiállí­tás. Sőt, a rendezvénysorozat szellemében szeptember 28-án 19 órakor a Bazilikában ugyan­csak díjtalanul megtekinthető Sienkiewicz: Quo Vadis műve a plébániahivatal hittanosainak előadásában. A pécsi kínálaton túl több vi­déki település műemlék épüle­tei is megtekinthetők a Kulturá­lis Örökség Napjai alkalmából, így Magyaregregyen a Máré-vár, ahol vártörténeti és természetis­mereti kiállítás található, Óbá­nyán pedig a Fazekas Kiállítás és Helytörténeti Gyűjtemény, valamint erre a két napra lesz nyitott a 100 éves módos pa­rasztház a Fő utcán. Pécsváradon a Baráthegyi Gyógyház orvostudományi tár­gyai, dokumentumai nézhetők meg, Szigetváron a török hó­doltság korából való lakóház, Zengővárkonyban pedig a Mí­ves Tojás Gyűjtemény. Itt egyéb­ként vasárnap a sárközi tojásdí­szítők találkozójára is sor kerül. MÉSZÁROS B. ENDRE Az Jazz+Az együttes Geszti Péter kivételével Pécsett újra összeáll Ex+Az néven! Rövid létezése során gyors és igen látványos sikereket aratott a Geszti vezette Jazz+Az dzsesszformáció. A népszerűséget a dallamos, de mégis igényes dzsesszzene mellett az adta, hogy egyszerre több hölgy is énekelt az együttesben, és nem is akármilyen szinten. Aztán Geszti szokásához híven hamar műfajt váltott, a lá­nyok pedig szólókarrierbe kezdtek. Behatni Dorka, Kozma Orsi és Vá­A Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház a Kamaraszín­házban A csoda című színjá­tékot mutatja be szeptember 22-én. Az idei Pécsi Országos Színházi Találkozó egyik sikerdarabja volt a sepsiszentgyörgyi színház elő­adásában az Ilja próféta. A legjobb határon túli kategóriában érkező produkció népies nyelvezetével, és a rendező Bocsárdi László avantgarde felfogásával egy sajá­tos élményt adott. Másrészt a ma­gyarul igen szépen beszélő színé­szekről is azonnal kiderült, hogy összeszokott csapatról van szó, profi a társulat. Batikó Tamás, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója a POSZT után említette, hogy a jó előadások kö­zül elképzelhető, hogy néhányat visszahívnak Pécsre. A sepsiszent- györgyiek a hét végén visszatérnek, czi Eszter jelenleg is rendszeresen fellép más-más dzsesszegyüttesek- kel, közülük a Szörp zenekar, Váczi Eszter társulata időnként Baranyá­ban is koncertezik. Erre az együt­tesre épül a ma este a Sétatéren fel­lépő Ex+Az dzsesszalakulat is, amelyben a három lány újra együtt énekel majd. Az már csak hab a tor­tán, hogy a dzsesszformációban nemcsak az énekesekre mondható el, három dudás játszik egy csárdá­ban, hanem a fúvósokra is. és A csoda címmel Tamási Áron az Énekes madár színművét mutatják be. Azért a címváltozás, mert ez egy improvizatív mű, melyben a rendező, és a színészek kicsit átér­telmezték a szöveget. Persze az er­délyi író tiszta lírikus gondolatai visszaköszönnek, de a modernizált darab más Tamási-játékokból is hozzátesz a történethez. Bocsárdi László rendező személye ezúttal is garancia, hogy különleges színpadi ötletekre, abszurd képi, dramatur­gia megoldásokra kell készülni. Ugyanakkor az ízes székely beszé­det eredeti Tamási-szövegre profi színészektől, és született erdélyiek­től hallhatunk. Ráadásul az előadás az örök talányt, a szerelmet járja körül. Mindehhez egy kis dzsessz- folk zene jelenti a körítést, a Dresch Quartett kompozícióit egy hegedű, szaxofon, cselló és ütősökből álló formáció szólaltatja meg. ____ MÉSZÁROS B. E. M. B.E. A csoda Erdélyből érkezik Futnak a képek 1 J* * j H ír, m Sm Profán zsoltár Iris Murdoch, ír származású angol írónő, a filozófiai regény modem művelője. Korai munkáit a francia egzisztencializmus, főként Sartre hatása jellemzi. Magányos hősei­nek egy váratlanul bekövetkező, rendkívüli helyzetben rá kell döb­benniük, hogy a véletlenek kiis­merhetetlen hálójában vergődnek, s kiszolgáltatottságukban képtelen­né válnak a szeretetre. Mintha a kegyetlen sors igazolni akarta volna az írónő pesszimiz­musát: a legszömyűbb betegségek egyikével - tündöklő elméjét elho­mályosító, majd fényeit végképp ki­oltó Alzheimer-kórral - sújtotta. Be­tegségének hiteles történetét férje, John Bayley nyelvészprofesszor ír­ta meg. Ebből a könyvből készült az Iris című film, amelyet Richard Eyre rendezett. Ezek után talán meglepően hangzik, ha azt állítom: ez a fűm, amely a szenvedésről, a megalázó esendőségről és elbutu- lásról, a testi-lelki összeomlásról szól, mindezen túl az élet és a sze­retet mellett tesz hitet. Itt egy pillanatra meg kell áll- nom: a szenvedés tematizálása, a betegség, a haldoklás ily módon történő nyilvánosság tétele valójá­ban áldozathozatal. Akár közvetle­nül történik ez a bemutatás, mint a Villanás a víz fölött című filmben, amelyben Wim Wenders azt tette az ábrázolás tárgyává, hogyan hal meg barátja, Nicholas Ray, akár úgy, mint az Iris esetében, ahol szí­nészek (kiváló színészek!) közvetí­tésével válik szemlélhetővé az író­nő életének végső stációja. Ezzel, a szenvedő részéről hozott áldozattal • mintha az emberi életforma régeb­bi, a mainál talán humánusabb for­mája elevenedne fel, mikor az em­berek még otthon, mások szeme láttára, családi körben haltak meg, mint Gárdonyi egyik novellájában, ahol a haldoldó ágyánál ott ülnek a rokoni, majd egymás után jönnek a szomszédok, a falubeliek, s a meghaló által üzennek szeretteik­nek a túlvüágra. Wim Wenders vagy Richard Eyre kegyetlennek mutatkozó kamerája segítségével a néző is egy bensőséges közösség tagjává válik, osztozva a gyászban, és a közös emberi sors élményében részesülve. Ily módon vall az Iris is (a beteg­ség láthatóvá tétele által, amelyre a címbeli név utal: ez egyben a szem szivárványhártyáját is jelenti) az életről és a szeretetről. Ahogy az idős professzor (Jim Broadment), maga is beteg, ápolgatja feleségét (őt Judi Dench játssza), ahogy be­szélget vele, megpróbálván elhitet­ni az asszonnyal is, magával is, hogy a szavak még nem lettek egé­szen hűtlenek hozzájuk, az min­dennél hitelesebb beszámoló arról, amit a közhelyek hétköznapi nyel­vén úgy szoktak megnevezni, hogy „sírig tartó szerelem”. Eköz­ben, a fűm talán legszebb művé­szi megoldásaként, felidéződik Iris és John elmúlt élete (ezeken a képeken a szép és energikus egyé­niségű Kate Winslet alakítja az írónőt, míg fiatal férjét Hugh Bonneville), s a visszapillantó szerkesztésmódot minden eset­ben az emlékezés belső, lelki me­chanizmusa motiválja. Mintha Iris Murdoch kései regé­nyeinek misztikumba hajló, érzel- müeg telítettebb világa jelenne meg előttünk, amelyek olykor ellenpon­tozni látszanak a korai művek söté- tebb és ridegebb tónusait. Egyik utolsó nyüatkozatában az írónő, sok olvasóját meglepve, egy titok­zatos erőről, a világot átható szere­tetről beszélt, s hozzá fordulva idézte a zsoltár szavait: „Ha a haj­nal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére.szállanék, ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobb kezed fogna szelíden." Nagy Imre Az idős és az ifjú Iris Murdoch (Judi Dench és Kate Winslet) ______________________________________Egy öregember emlékirataiból Sz áz év siker A Pécs Város Napja alkalmából rendezett hangverseny kapcsán, már írtam a százéves Takács Jenő zeneszerzőről, a konzervatórium egykori igazgatójáról, Bartók, Ko­dály, Dohnányi barátjáról. Takács Jenőt csak Magyaror- Z. szágon feledték el. Négy világrész hangversenytermeiben és zene­oktatásában vannak jelen művei. Az osztrák kormány magas kitün- tetéssel jutalmazta a százéves ze- beszerzőt. A turistacélpontnak számító kismartoni Haydn Múze­umban reprezentatív kiállításon mutatják be életét, munkásságát. Idehaza is kezdik újra felfe­dezni. Szőcs Géza, kolozsvári szár­mazású költő, Ausztriában au­tózva, a rádióból ismeretlen stí­lusú, modern zenét hallott. Ami­kor a végén bemondták a szerző nevét, csodálkozott, hogy nem ismer Takács Jenő nevű fiatal ti­tánt! A hangzásból ilyen korúnak saccolta a szerzőt. Keresni kezd­te a komponistát, és rálelt, az ak­kor kilencvenöt éves Takácsra, aki idősen, szülőfalujában, Cin­falván telepedett le, alig öt kilo­méterre Soprontól, de már Bur- genlandban. Szőcs kezdeményezte, hogy műveiből centenáriumi hangver­senyt rendezzenek. Fölhívta Fi­scher Ivánt, aki elsőre egyetértett a tervvel, bár úgy hitte, Takács már rég halott. Aztán megalakult a Takács Centenáriumi Bizottság, amelynek köszönhetően, a Mille­náris Teátrumban nemrég, ran­gos szólisták és a Budapest Fesz­tiválzenekar közreműködésével, méltó hangversennyel tiszteleg­tek egyik legrangosabb élő zene­szerzőnknek. Takács nemzetközi sikerének oka, hogy bár muzsikájába ötvöz­te a modern európai zene vívmá­nyait, s az egzotikus népzene sa­játosságait, de mindig elegánsan távol tartotta magát a direkt stílus­törekvésektől. Sajátos hangzásvi­lága sosem jutott el a csontzenéig. Szkladányi Péter mesélte, hogy amikor megkérdezték tőle, miért tett engedményeket néha a popu- lárisabb zene felé, az idős mester azt válaszolta: ezek a szegény ze­neműkiadók a kortárs művek ki­adására mindig ráfizettek, ezt akartam némiképp kompenzálni, várhatóan eladható kottákkal. Figyelmes gesztus volt a Pécsi Szimfonikus Zenekar és a Filhar­mónia Dél-dunántúli Kht. részé­ről, hogy vezetőik, Szkladányi Pé­ter és Várnagy Attila, Cinfalvára utaztak Takács Jenő köszöntésé­re. A délutáni szieszta után fogad­ta őket a mester, aki már nem lát, csak fülhallgatóval hall. De örült a pécsi híreknek, hogy most sem fe­lejtették el, hiszen e város muzsi­kusai eddig is ápolták emlékét. A látogatók, a Mecsek Fúvósötös tagjai is, évtizedeken át repertoár­ján tartotta Fúvósötösét. Olyan kedves műsorszámuk volt, hogy amikor a nyolcvanas években 40 perces tévéműsort ké­szítettem a fénykorát élő Mecsek Fúvósötössel, a Takács-mű egyik tételét játszották első számként. Ivasivka Mátyás, akit tízévesen Takács Jenő vett fel a pécsi kon­zervatóriumba, később sem feled­te mesterét. 1971-ben az Osztrák Kulturális Intézet, a Pécsre látoga­tó szerző jelenlétében, Takács­hangversenyt rendezett a régi Ne­velők Házában. Ivasivka kórus­műveket kért és kapott tőle. Mindhárom kórusával sokáig re­pertoáron tartotta e számokat. Több korosztály nyert a keszthe­lyi Helikonon aranyérmet, úgy, hogy a Weöres Sándor áttöltései­re született Kínai dalokat, vagy a Csorba Győző fordítására készült Japán tankákat is énekelték, de sikerük része volt Dániában, Né­metországban, Olaszországban is a néhány egzotikus hangzású dal. Jómagam, 79 márciusában ta­lálkoztam Takács Jenővel, tévéin­terjút készítettem vele és Weöres Sándorral. Akkor rendezte a drá­ga emlékű Sík Feri, a Holdbéli csó­nakost a kamaraszínházban. A darab zenéjét Takács írta, díszle­tét Martyn Ferenc tervezte. A há­rom alkotó e bemutatóval tulaj­donképpen elégtételt kapott. A tévéinterjúban Jenő bácsi el­mondta, hogy eredetileg Németh Antal buzdította, írjon zenét a Holdbéli csónakoshoz, a buda­pesti Nemzeti Színháznak. Aztán Székely György igazgató, hirde­tett bemutatót a Pécsi Nemzeti Színházban. Ehhez kérték föl Martynt. A bemutatók elmarad­tak. Sajnos a zenei partitúra is el­veszett, csak néhány vázlata ma­radt meg, a világjárásból szülőfa­lujába visszatért mesternél. Sze­rencsére nem volt nehéz újraírni a zenét, élt még a szerzőben a már leírt muzsika. A három barát a be­mutató kapcsán találkozott. Fe­renc bácsi, szinte ugyanazt a dísz­lettervet adta. Sanyi bácsinak na­gyon tetszett a pécsi előadás, büszke volt a győri, Ránki György zenéjével készült operaváltozatra is, a fővárosi bemutatóra azt mondta, az más volt. Károlyi Amy nem köntörfalazott. Kimondta, a pécsi a méltó bemutató. Ekkor ta­lálkoztam Piovanesan Sirio hege­dűművésszel is, aki szintén Ausztriából jött, hogy régi szoná­ta-partnere s költő barátja színhá­zi bemutatóján részt vegyen. Hozzájuk csatlakozott Csorba Győző is. Megható volt, amint a közös évekre emlékeztek. Szkla­dányi Pétertől tudom, hogy él még az 1907-ben született Piova­nesan is, Ausztriában. Fia zenei impresszárió. Dr. Újvári Jenő alpolgármester vezetésével hamarosan önkor­mányzati küldöttség is köszönti a mestert, akinek szeptember 25-én lesz a születésnapja. Ezért is írok ismét róla. E napon a Duna TV - igaz, délutáni időben - félórás műsort szentel életútjának, Cin- falvától Cinfalváig címmel. A be­szélgetőtárs Bónus Ferenc zene- történész. A tévések ellátogattak Kismar­tonba, életmű-kiállítására is. Egy ígéret szerint, e napon sugározták volna a Duna TV-ben a Pécsett ké­szült felvételt, amelyen az ötven­éves Jandó Jenő, a százéves Ta­kács Jenő Tarantelláját játssza megejtő virtuozitással. Ám ezt nem jelzi a tv-újság. Jandóról 17- én szép portréműsort sugároztak. Arra az adásra, amely a két pécsi Jenő „találkozását” rögzítette, még várnunk kell. Biikkösdi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents