Új Dunántúli Napló, 2002. szeptember (13. évfolyam, 238-267. szám)

2002-09-11 / 248. szám

2002. Szeptember 11., szerda RIPORT 7. OLDAL KULTÚRA Szűkös műemlékvédelem A kulturális tárca jövő évi költségvetésében elenyésző tétel jut a műemlékvédelem­nek, így pécsi látogatásakor ígérvényeket is csak mérsé­kelten tudott tenni Varga Kál­mán, a Kulturális Örökségvé­delmi Hivatal elnöke. A nemrégiben kinevezett elnök pénzt ugyan nem hozott, de - mint az önkormányzat Műemlékvédel­mi és Környezeti Értékvédelmi Szakmai Tanácsadó testületének tegnapi ülésén fogalmazott - láto­gatásával azt kívánta demonstrálni, hogy Pécs és az itt felhalmozódott mérhetetlen kulturális örökség or­szágosan is megkülönböztetett fi­gyelmet érdemel. Miután már is­meri a kulturális tárca jövő évi költ­ségvetését, és ebben a Hivatal fel­adataira jutó - ahogy mondta: siral­mas - összegeket, a következő idő­szak a szűk esztendők kora lesz. A jövő egy-másfél évet a felkészülésre szánja, ebben az egyik legfonto­sabb feladat álláspontja szerint a klasszikus műemlékvédelem füg- getlenítése az egyéb tevékenysé­gektől. Varga Kálmán felfogása az örök­ségvédelem terén az, hogy nem mindent az államtól kell várni, en­nek szellemében az építészeti állo­mány jelentős részét ki kellene en­gedni a magánszférába. A Világörökség témájához kap­csolódva az elnök úgy nyüatkozott, hogy első benyomásai alapján a Székesegyház körüli műemlék­együttes teljes rendbetételéhez - s ebben egyetértésre talált a résztve­vők körében - körülbelül 200 millió forintra van szükség. ígérni nem tud, de bízik abban, hogy hivatala döntési pozícióba képes kerülni a másutt meglévő források elosztása­kor. B. Z. Díszdoktori cím pécsi tudósnak A Honoris Causa Doctor címet ve­hette át hétfőn dr. Horváth Gyula, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja fő­igazgatója Kaposváron. A tisztelet­beli doktori címet a Kaposvári Egye­tem tanácsa adományozta a pécsi tudósnak a regionális tudomány­ban kifejtett, nemzetközileg is elis­mert tevékenységéért, valamint a Kaposvári Egyetem oktatási és kuta­tási céljai megvalósítását sokoldalú­an segítő, sikeres munkájáért. Dr. Horváth Gyula megkapta többek között Pécs Város Millenniumi Díját 2000-ben, idén pedig a Pro Com- munitate Díjat a város ünnepén. CS. L. Egyetemi kinevezések az új tanév előtt A Pécsi Tudományegyetem hétfői tanévnyitó ünnepségén összegezve bejelentették a nyár során történt dékáni és főigazgatói, illetve egyetemi és főiskolai tanári kinevezé­seket. Dr. Tóth József, a Pécsi Tudo­mányegyetem rektora sikeres pá­lyázata, valamint a kari tanács tá­mogató határozata alapján az Ál­lam- és Jogtudományi Kar dékán­jává dr. Petrétei József egyetemi docenst; az Általános Orvostudo­mányi Kar dékánjává dr. Lénárd László egyetemi tanárt; az Egész­ségügyi Főiskolai Kar főigazgató­jává dr. Tahin Tamás főiskolai ta­nárt; a szekszárdi Illyés Gyula Fő­iskolai Kar főigazgatójává dr. Hor­váth Béla főiskolai tanárt; a Köz­gazdaságtudományi Kar dékánjá­vá dr. Dobay Péter egyetemi ta­nárt; a Művészeti Kar dékánjává dr Aknai Tamás egyetemi tanárt; a Pollack Mihály Műszaki Főisko­lai Kar főigazgatójává dr. Bársony János főiskolai tanárt nevezte ki. Mádl Ferenc, a Magyar Köztár­saság elnöke a Pécsi Tudomány- egyetemen egyetemi tanárrá ne­vezte ki: az Általános Orvostudo­mányi Karon dr Csemus Valér Jó­zsefet, dr Farkas László Miklóst, dr Illés Tamást, és dr. Seress Lászlót; a Bölcsészettudományi Karon dr. Alberti Gábort, dr. Kur­di Máriát és Pálné dr Kovács Ilo­nát; a Közgazdaságtudományi Karon dr Horváth Gyulát; a Mű­vészeti Karon Bánfalvi Béla Pé­tert, dr. Aknai Tamást, Gyön­gy össy Zoltánt, Kincses Veronikát és Tolvaly Ernőt; a Természettu­dományi1 Karon dr. Szederkényi Tibort és dr: Szűcs Juliannát. A Magyar Köztársaság Minisz­terelnöke a Pécsi Tudomány- egyetemen főiskolai tanárrá ne­vezte ki a Pollack Mihály Műsza­ki Főiskolai Karon dr. Pais Ella Reginát, az Illyés Gyula Főiskolai Karon dr Nagy Janka Teodórát. Pályázat alapján a 2002/2003- as tanévben a PTE 94 hallgatója ré­szesül köztársasági ösztöndíjban. KERÁMIÁK A PÉCSI FŐPOSTÁN. Dohány Sándor keramikus munkáiból nyílott kiállítás tegnap a Jó­kai utcai épület előcsarnokában. A Tájképek porcelánon című tárlat a hónap végéig látogatható. A tervek szerint a Pécsi Postaigazgatóság munkatársai minden hónapban megrendeznek egy művészeti bemuta- tót a patinás falak között._________________________________________________ ___ fotó: laufer László Cs oda a város széléről Sárosi István új „túlélési” komédiája a PNSZ-ben A pécsi író Az áldozat című drámájával mutat­kozott be a Nyári Színházban a nyolcvanas években, s a most következő pécsi színházi évadban az ötödik színművét láthatjuk. Új da­rabja, a Kolosi csoda, a túlélés, az újrakezdés komédiája. Az írótól idén már láthattunk egy komédiát (A go­nosz bennünk él - és ez olyan jó), azt megelőzően azonban drámaírói munkásságában van egy feltű­nően hosszú szünet, közel nyolc éven át nem je­lentkezett Sárosi István színpadi művel.- Nem pihentem ekkor sem, könyveim jelentek meg, és egy nagy drámán a Jeruzsálem, Jeruzsá- lem-en dolgoztam, körülbelül tíz esztendőn keresz­tül. A Jeruzsálem, Jeruzsálem nagy volumenű, két- felvonásos mű, Jézus perújrafelvételéről szól. Mind­ez ténylegesen megtörtént a harmincas években, öt­órás vádirattal, majd felmentő ítélet született. A mindenkori mában, az előadás időpontjában zajlik a per, de folyamatosan áttűnik rajta az erede­ti történet. Többen érdeklődnek a darab után, Szi­kom Jánossal konkrétumokról is tárgyalt a szerző. A legnagyobb probléma az, hogy a dráma közel öt­órás, másrészt legalább egy tucat profi szereplő kell hozzá.- Űj munkája, a Kolosi csoda ellenben komédia, és hajói tudom, megrendelésre készült.- Yalóban, itt előbb volt meg a bemutatási szán­dék, mint a darab - mondja Sárosi István. - Azt a felkérést kaptam, hogy írjak egy olyan komédiát, amelyet a PNSZ és a Pécsi Horvát Színház közös bemutatója után a Nyári Színházba is át lehet majd vinni. A könyvhétre aztán négy művem is megje­lent egy kötetben, volt köztük egy komédia is, a Bankot, vagy amit akartok. Ez mindenkinek tet­szett, én azonban úgy döntöttem, hogy írok inkább egy újat, mert ezt az egyfelvonásost nem éreztem elég erősnek ahhoz, hogy egész estét betöltsön. Úgy érzem jól döntöttem, mert a Kolosi csoda két- felvonásos kacagtató családi előadás lesz. Egy kép­ből indult ki az egész, egy országúti hajtűkanyar­ból, ahol kereszt emlékezik egy balesetre, aztán egyre szaporod­ót "all -Mi az üzenete a színdarab­^ matos újrakezdés' túlélési pró- P bálkozás, másodműszakok, gebi­nes munkák vállalása. Mindenki- WMSlSHBlt nek az a célja, hogy sok szálon kapaszkodjon a léthez, ha netán valamelyik elszakad, akkor se zuhanjon a mélybe. Ez egy hatszereplős darab, amelyben mindenki másképp próbál boldogulni, túlélni. A főhős Don Quijote-típusú figura, a legképtelenebb ötletekkel jelentkezik, töretlen lendülettel igyekszik újat al­kotni. Olyan élethelyzet-sorozatot igyekeztem te­remteni, ahol a figurák kacagtatóak, de a szemé­lyekben valahol mi is benne vagyunk. A helyszín nagyváros közeli tanyavilág, közvetlenül az ország­út mellett, vagyis a lehetőség a menekülésre állan­dóan rendelkezésre áll. Innen próbálják a szereplők a maguk nagy csodáját útjára indítani. ________ MÉSZÁROS B. E. Sz eptemberi Jelenkor Megjelent a Pécsett szerkesztett Jelenkor szeptemberi száma, amely Tolnai Ottó Ómama egy rotterdami gengszterfilmben cí­mű versciklusával indul, majd Márton László közöl részletet történelmi trilógiájának készü­lő, utolsó kötetéből, ezt követő­en Solymosi Bálint Prózatételek című sorozatából ad közre újabb darabokat. Falcsik Mária és Mesterházi Mónika versei után Kaszás Máté és Antal Ba­lázs elbeszélései olvashatók. Kovács András Ferenc és Bertók László az angol költészetben honos limerick formájában írt játékos-szatirikus verseiből kö­zöl egy-egy sorozatot, a szépiro­dalmi rovatot végül Szálinger Balázs és Gellén-Miklós Gábor versei zárják. Kulcsár Szabó Ernő Hungaro­lógia - hermeneutika és kulturá­lis poétika között címmel írt ér­tekezést, melyre Szilágyi Már­ton és Farkas Zsolt referál a Je­lenkor hasábjain. A tanulmá­nyok között olvasható még Györke Ágnes írása Salman Rushdi Az éjfél gyermekei című regényében megjelenő nemzet­allegória fogalmáról. A kritikarovatban Keresztesi József bírálja Bán Zoltán András Az elme szabad állat című köte­tét, Havasréti József Szerb Antal Naplójegyzetek című könyvét. Utasi Csilla írt recenziót Soly­mosi Bálint Detonáta című pró­zakötetéről, Máthé Andrea pe­dig Körösi Zoltán Orrocskák cí1 mű regényét recenzálja. A szeptemberi Jelenkor mel­léklete ahhoz a Visegrád4+ Fesz­tiválhoz kapcsolódik, amelynek egyik helyszíne - Wroclaw, Olo- mouc és Presov mellett - Pécs vá­rosa lesz idén októberben. A vi­segrádi országok jeles írói, így Magdalena Tulli, Marián Milcak, Marcin Swietlicki, Martin Reiner és Milos Urban műveiből olvas­hatók részletek. A melléklet írá­sai között külön figyelmet érde­mel a felvidéki Bereck Annamá­ria esszéje Závada Pál nagysike­rű Jadviga párnája című regé­nyének szlovák fordításáról. Szemem fénye, Nail A Pécsi Alexandra Könyvkiadó gondozásában megjelent la­punk egykori munkatársa, Gyu- ra Barbara Szemem fénye: Nail című könyve. A szerző tragikus körülmények között elhunyt gyermekéről írott kötet bemuta­tóját a napokban rendezték meg Budapesten a Merlin Színház­ban. A könyvpremieren többek között Polcz Alaine tanatológus, Mészöly Miklós Kossuth-díjas író özvegye is közreműködött. _______________________________________(BK) Hé tkor kel, aztán jön a reggeli, majd egy nagy séta, utána kávé - rossz szokás, mondja, de van itt egy jó büfés, és olyan, de olyan kávét főz...! - és máris eltelt ebé­dig az idő. Utána alvás, séta, va­csora, séta, majd a kihagyhatatlan esti Híradó. Öt éve így telik min­den napja. Amikor bejelentkeztem a pécsi malomvölgyi úti szociális otthon­ba, megvallom, megrettentem a nővér első szavaitól; nem tudom megszokni a kiszolgáltatottságot. - Kilencre jöjjön, addigra befejez­zük a fürdetést! Nem, őt nem kell fürdetni, csak itt lakik, a fekvő­osztályon. Van másfél évtizede, hogy erre­felé jártam, azóta megnőttek a fo­lyosók is, az új szárnyban jószeré­vel csak fehér köpenyek mozog­nak, készségességük feledteti az átható vizeletszagot, a szobatársa igazít utoljára útba: az előbb ment ki, világos szoknya van rajta, fe­hér blúz, mintás pulóver, megis­merem. yy Szürkén” a fontos hírek között... FOTÓ: TÓTH L. Tudtam, hogy „ki fog öltözni”. Nem, nem jó a kifejezés, ez har­mónia, még a bot is, amire alig észrevehetően támaszkodik, bele­illik a képbe, ezt az eleganciát nem lehet tanulni, kijár a kézcsók a félhomályos folyosón. Pedig el­engedtem a kezét, az láthatatla­nul húz magával, Klubszoba, ol­vasom az ajtón, itt fény van és nyugalom, ne haragudjon, kicsit nagyot hallok, hajol közelebb, a kilencvenegy az akkor is kilenc- venegy... Memóriapróbának is rossz: megpróbálkozom egy fran­cia mondattal, ha már a német mellett ez volt a tárgya. - Jól be­szél, csak hadar egy kicsit - utasít pedánsan, aztán beleolvad a vi­rágmintás kanapéba. 1929-ben érettségizett a Miasz- szonyunk Női Kanonokrend pé­csi Szent Erzsébet Gimnáziumá­ban - a mai Leőwey elődjében -, az Erzsébet Tudományegyetem Bölcsészkarának elvégzése után két év az alma materben, bő há­rom Nagykanizsán, majdnem négy Szabadkán, ott is leánygim­náziumban, a háború vége hozza vissza Pécsre, a Tanítóképzőbe, ’50-ben államosítás, a Leőweyt vá­lasztja, természetesen itt is néme­tet és franciát tanít, az utolsó húsz évben, már nyugdíjasként is, 75- ig, csak németet. Szorgalmas Pécs környéki sváb gyerekek bukkannak elő, ’58-ban kezd az első nemzetiségi osztály a Leőweyben, most lesz ősszel a 40 éves érettségi találko­zójuk; kéttannyelvű, igen, igaza volt az akkori miniszternek, ma­gyarul is kellett tanulniuk, hi­szen Magyarországon dolgoznak majd... Kedvencek? Valamennyi osztály az volt, de egyszerűen képtelenség összeszámolni, mennyien is lehettek a negyven év alatt. A jó tanár nagyon jól ismeri a szaktárgyakat, emeli rám a sze­mét, az élete az örökös tovább­képzés, soha nem állhat meg, nem ragadhat le egyetlen irány­zatnál vagy írónál sem, tudnia kell irányítania a gyereket, aki­ben, ha benne van az olvasás- szomj, képes mindenre. S persze szeretni kell őket. Nagyon. Igaz, néha türelmetlen volt, adj Uram, de rögtön, most is ilyen, de hibája mindenkinek van, mosolyodik el zavartan. A férje huszonhét éve meghalt, most elsején volt ötödik éve, hogy itt lakik, otthon senki, a lányáék, akik Ausztriában laknak, azt mondták, jobb lesz itt, ahol figyel­nek rá. Igazuk van, morfondíro­zik, néha olyan elesettnek érzi magát, bár az új főorvos azt mondta, hogy egészségesekkel nem foglalkozik... Igen, elégedett az életével, hogy is ne lenne az, és ebben nem is az Életmű-díj meg a Vasoklevél a legfontosabb, bár nem lenne akármilyen érzés át­venni a Gyémántot sem, kacérko­dik a gondolattal, de arra még négy évet várni kell, és egyébként is, most az a legfontosabb, ho­gyan jut majd el az érettségi talál­kozóra. A derűs elégedettség sugárzik lényéből A búcsúzáskor, mielőtt meg­egyezünk, hogy négy év múlva megkeresem az egyetem aulájá­ban, egy pillanatra visszatart: Csak keveset ám rólam, egy ilyen szürke élet a fontos hírek között nem érdemel sokat...! Ezen gondolkodom a bejáratig, amíg ízlelgetem a nevét: Váray Zoltánné, született Pollich Mária Magdolna. BALOGH ZOLTÁN l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents