Új Dunántúli Napló, 2002. szeptember (13. évfolyam, 238-267. szám)

2002-09-07 / 244. szám

2002. Szeptember 7„ szombat R I P 0 R T 7. OLDAL KULTÚRA­Húsz éve a színpadon A hétvégén jubileumi kiállítással és gálaműsorral ünnepli húsz­éves fennállását a mai Adria Szigó Táncsport Egyesület, amit 1982-ben Kapronczai József még Szigó Táncklub néven alapított. A társastáncot felkaroló egyesü­let valaha a helyi művelődési in­tézmény támogatását élvezte, majd fokozatosan önfenntartó kulturális, később pedig ezt kibő­vítve sportcélú egyesületté fejlőd­tek. Szigetváron, Szentlőrincen és Barcson működnek a tánccso­portok, de legújabban már a Kap­ronczai Alapfokú Művészeti Is­kolával egészültek ki, ahol a ha­gyományos társastánc mellett már néptáncot, valamint grafikát is oktatnak Baranya és Somogy megyében, jelenleg immár 800 növendékkel és 12 tanárral. Amit a társastáncról tudni il­lik: a műfaj a sport és a művészet keveréke, sajátos show-szerű elemekkel fűszerezve. Az elmúlt két évtizedben látványos fejlő­désen ment át ez a sport-, illetve művészeti ág, így a Szigó is. Számtalan versenyen, rendezvé­nyen szerepelnek, és természe­tesen külföldön is, Lengyelor­szágtól egészen Itáliáig. A vala­hai Szigó-tagokból sokan lettek profi táncosok, akik ma tánccal keresik a kenyerüket. A maguk mögött hagyott idő­szakra szépen szeretnének emlé­kezni Szigetváron szombaton és vasárnap. Az első napon a Viga­dó emeleti galériájában nyílik a Szigó 20 éve a dokumentumok tükrében című kiállítás, amit másnap, a városi sportcsarnok­ban a gálaműsor követ, ahová igyekeztek meghívni minden volt Szigó-tagot. M.K. Jubilál a népi együttes Jeles évfordulót ünnepel idén a Hosszúhetényi Népi Együttes: har­mincéves. Elődjeként a harmincas ! években, Nemes János tanító veze­tésével alakult meg a faluban a | Gyöngyösbokréta, amely fővárosi i szereplései révén országos hírű együttessé vált. Aztán az ötvenes évek elején újjáéledt és sikeresen működött egy évtizeden át. A harmadik korszak egy orszá­gos mozgalom hatására bontako­zott ki az 1972-es Hosszúhetényi Pávakör megalakulásával. A hetve­nes-nyolcvanas években aztán si­kert sikerre halmoztak, bejárták egész Európát, de még azon túl is megfordultak. Az azóta eltelt idő­ben a tagok nagy része kicserélő­dött, ám az elmúlt évtized zenész és táncos generációja Papp János vezetésével az elődökhöz méltó színvonalon szerepel: idén meg­szerezték a „Kiválóan minősült” el­ismerést is. A Hosszúhetényi Népi Együttes ma a jubileum alkalmából a Kom­lói Színház- és Hangversenyterem­ben lép színpadra. Műsorában nemcsak a jelenlegi, de az egykori táncosai, zenészei is fellépnek a te­lepülés dalosköre, gyerektánccso- portja és roma zenekara közremű­ködésével. cs. L. Ma már közművelődés A honismereü munka fellendülé­se, művészeti csoportok alakulá­sa, monográfiák a településekről, máig is élő olyan nagy rendezvé­nyek, mint a Pécsváradi Leányvá­sár, a Siklósi Várfesztivál, vagy a Szigetvári Zrínyi Ünnepség - és még sok szép és maradandó kez­deményezés mögött a TADÓ. Az­az a Népművelési Tanácsadó, amely Baranyában 1960-ban kezdte meg működését a művelő­désszervezés alapfeladatával. Ez volt a hőskor, erre is emlékezik most megjelent kiadványában - A népműveléstől a közművelődésig - a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ. Az intézmény több mint négy * évtizedét átölelően emlékezik a "Simon Márta szerkesztette kis [kötet a néha apró, máskor nagy ‘és hirtelennek tűnő váltásokra, ‘átalakulásokra. A fonal azonban nem szakadt sehol, csak éppen változtak a kulturális szolgáltatá­sok iránti igények. Ezzel együtt - olvashatjuk az előszóban - „amit régebben népművelésnek, később közművelődésnek neveztek, nem megy ki a divatból, sőt bizonyos elemei mintha visszatérőben len­nének. ’’ A Baranya Megyei Önkor­mányzat intézményét 1983-1998 között vezető Bokor Béla szerint a 80-as években baranyai művelő­dési közösségek egyre erősödő tá­bora igényelte a művelődési köz­pont szakmai, módszertani, szer­vező munkáját. Jelenlegi igazgató­ja, dr. Istvánná Kollár Anikó pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy Ba­ranya megye kulturális öröksége, élő hagyományai, szellemi értékei nem egyszerűen csak méltóak a megóvásra. Átörökítésük mind­annyiunk alapvető kötelessége és felelőssége. _____________________ M. A. ÉPÍTÉSZE TI VÁNDORKIÁLLÍTÁS. 2000 év építészete Magyaror­szágon - a magyar építészet 1000 éve címmel makettkiállítás látható a pécsi Művészetek Házában még ma délelőtt. A feldebrői templom­tól a savariai Isis-szentélyig válogatott gazdag anyag a városban zaj­ló VII. Országos Főépítészi Konferencia révén kerül bemutatásra. ______ FOTÓ:TÓTH L Ág yúdörgés az Operaházban Budapesten próbál inától a Pécsi Szimfonikus Zenekar, hogy hétfőn este az Állami Operaházban további négy vi­déki zenekarral egy 250 fős mamutzenekarrá alakulva koncertet adjon. Nem mindennapos koncertre kerül sor hétfőn este Budapesten, az Álla­mi Operaházban. Az 50 éves Orszá­gos Filharmónia apropóján műsor­ra tűzték a szervezők Händel Tűzi­játék-szvitjét, Beethoven Wellington győzelme című csataszimfóniáját, Csajkovszkij „1812”-nyitányát és Dohnányi Ünnepi nyitányát. A hangverseny érdekessége persze nem elsősorban a műsorválasztás­ban rejlik, hanem a zenekarban. Ez alkalommal ugyanis Jurij Szimo- nov karmester egy 250 tagú együt­test vezényel, amely a Pécsi Szim­fonikus Zenekar tagjain kívül a győrieket, a debrecenieket, a szege­dieket és a szombathelyieket egye siti. Ezek a zenekarok voltak ötven éven át a Filharmónia vidéki bás­tyái. A hangverseny tehát ebből a szempontból egyedülálló a hazai koncertéletben, bár ami a magas létszámot illeti, Budapesten már volt két olyan est, amelyeken ha­sonló méretű együttesek szerepel­tek. A Budapest Sportcsarnokban több százan adták elő Mahler Ez­rek szimfóniáját és Berlioz Re- quiemjét. A mostani hangverseny talán két legérdekesebb műve, már ami a hangzás intenzitását illeti, talán a Wellington-szimfónia és az 1812- nyitány. A Wellington Beethoven alkalmi műve, melyet 1813-ban mutattak be Bécsben viharos siker­rel a szerző vezényletével, de a ze­nekarban olyan nagyságok is mu­zsikáltak, mint Hummel, Spohr vagy Meyerbeer, a színfalak mögött pedig Saüeri dirigálta az ágyúsortü- zeket. Éppen az Eroica megírásá­nak tizedik évfordulóján történt mindez, s amíg Beethoven az Eroicában Napóleonnak tisztelgett, most a csataszimfóniával az őt le­győző Wellingtonnak. Napóleon csapatai ellen vívott honvédő háború hősei előtt tiszte­leg az „1812”-nyitányban Csaj­kovszkij is, aki a műben a Marseil- laise-t és a cári himnuszt is megszó­laltatja, de beleírt katonazenét és ágyúdörgést is. Az ágyúk tehát mindkét műben szerepelnek, s mint a Filharmóniától megtudtuk, hétfőn este működésbe lépnek az Operaház színpadán is. CS. L. Varázslat segíthet a színházépületen? Az Abrakadabrával kezdi az évadot a Bóbita Bábszínház A nagyszínházit követően a Pé­csi Nemzeti Színház tagozata, a Bóbita Bábszínház is megtar­totta saját társulati ülését. Kü­lönösebb elosztanivalójuk, szenzációs bejelentenivalójuk nem volt. Maga az épület azon­ban - bár még nem életveszé­lyes - sürgős felújításra szorul. Nyáron sem volt teljes a csend a Pécsi Nemzeti Színház Bóbita Báb­színházánál. Részt vettek a győri Nemzetközi Bábfesztiválon, amely rangos fórumjellegű szakmai be­mutató volt. A nevezetes óbudai „Sziget” gyermekprogramjának egyik színfoltját is az országszerte ismert és kedvelt Bóbita képezte. Sramó Gábor, a társulat igazgatója elmondta, hogy Pavel Vasicsek cseh író Abrakadabra című bábda­rabjának előadásával indul az idei évad 15-én, vasárnap 10 órakor. A darabot Csizmadia Gabriella, Matta Lóránt és Ragán Edit bábszínészek sok szerepet játszva adják elő az intézmény igazgatójának rendezé­sében. Ebben a most kezdődő évadban is a legnagyobb gondot maga az évek óta felújításra váró színházépület jelenti, amelynek je­lenleg még vészkijárata sincs. A ko­rábbit a szomszéd telken történt építkezés során befalazták. Az épü­let még nem minősül életveszé­lyesnek, de gyermekintézmény lé­vén nem is volna jó ennek a szoros közelségébe kerülni. Eddig sajnos csak sorra-rendre elodázott, teljesí­tetlen ígéreteik vannak a fenntartó­tól. A villamossági hálózat elavult­sága ugyancsak súlyos probléma. Remélhetőleg az épület valamed­dig kitart még. Talán sikerül elke­rülni a váratlan fordulatokat, eset­leg a költözés kényszerhelyzetét. Remélhetőleg erre nem lesz szük­ség, és valamiképp rendbe lehet hozni az épületet. Az igazgató elmondta, hogy a 19 tggú társulat hat bábművésszel a következő évadban négy bemuta­tóra készül, ezenkívül a korábbi évekből további négy előadást sze­repeltet folyamatosan a program­ban. Az idei év elején nagy sikerrel szerepeltek Finnországban. A si­kerre való tekintettel újabb meghí­vás érkezett az ezer tó országából a Bóbitának, hogy tartsanak turnét a Diótörő című előadással. Ha nem tornyosulnának a bábszínház fö­lött az említett gondok, a finnor­szági meghívás évadkezdésnek nem is volna rossz. BEBESSI K. Javában zajlanak az Abrakadabra próbái fotó: tóth László Egy öregember emlékirataiból A minőség megszállottjai Megkezdődött a szüret. Sok gazda töpreng, mibe tegye a mustot? A hordókban az eladatlan óbor árvál­kodik. Holott, ezen óborok nagy ré­sze Baranyában minőségi nedű, ha nem is versenyezhet azon a pincék kínálatával, amelyekben egy tavalyi bor még sihedernek számít, ha nem rozé. A csúcsborok termelői azért pa­naszkodnak, hogy sokszor kisírják a hónuk alól a pesti, repi vendéglők a három-négyéves cuvée-t, pedig an­nak, jó volna még egy év palackos ászkolás. Ez utóbbi borokat általában meg- fizethetetlennek tartjuk, értékesíté­sük mégsem jelent problémát. A Magyar Borok és Borvidékek sorozat új kötete a Szekszárd és Vil- lány-Siklós Borgasztronómiája címet viseli. Az esztétikus kiadvány többet ad, mint amit a címe ígér. A kitűnő ételrecepteket neves mesterszaká­csok adták közre, a szekszárdi Ko­vács János és a pécsi Skrut György, de talán nem tűnik nagyképűség­nek, ha azt mondom: tájékozott va­gyok bor- és ételügyben. Mindkét térség népi főzőhagyományait is is­merem. Ä könyv e része sok olvasó­nak adhat újdonságot, engem a bo­rászokkal készített interjúk ragadtak meg. S bár a kötetben szereplő borá­szok élete valójában karriertörténet, küzdelmeiket, kitartásukat, mégis melankóliával olvastam. Az rémlett föl, mennyit ártott a mindenkori ha­talom az ágazatnak. Bajor Péter borainak házasításá- val aratja sikereit. Rizltng classic bo­ra a hajdani paraszti pincék hagyo­mányát követi. Két hungarikum és egy világfajta az alapja Trinitás borá­nak. Muscat cuvée-je, a régi mondást juttatja eszembe, hogy férfiember, nem képes tisztán meginni a mus­kotályt. Bezzeg a Bajorét! A Polgár-pince rangját az Arany- hárs és a rubin cuvée alapozta. Bock József nagyszerű borai közül is kiemelkedik a Bock cuvée és a royal cuvée. Jekl Béla fűszeres ka­darkái mellett, bordeaux-i típusú házasításaival tört az élvonalba. Gere Attila Kopár cuvée-je fogalom. A 2000-es évjáratból csak gyűjtők és szakértők kaphatnak. Sorolhatnám a példákat, hogy a borász egyéni arculatát, ízlését egy gondosan kikísérletezett házasított bor tudja kifejezni. Ez ad egyéni karaktert termékének. S jut eszembe! Évtizedekig csak a fajtatiszta bor kaphatott zárje­gyet. Miközben harcolt a törvény az összeöntözött vegyes ellen, meggátolta, hogy a nemzetközi gyakorlatot követve - a bikavérhez hasonló - kuriózumok kezdjenek kialakulni. Tán még egy évtizede is meg­szabták, hogy egy körzetben, mi­lyen szőlőfajták telepítése kaphat támogatást. Baranyában nem en­gedték a juhfarkot vagy a cso- morikát telepíteni. É hun- garikumokkal lehetne esélyünk, megfelelő minőség esetében, a nemzetközi piacon. De a csúcs az, hogy Villányban nem támogatták a merlot szőlő telepítését. Azt a bort nem akarták beengedni a bor­vidékre, amely a cuvéeket bárso­nyossá, s illatban is izgalmasan harmonikussá teszi. A korszakot minősíti az alábbi történet. Tiffán Ede génjeiben örö­költe elzászi őseitől a szőlő és bor szeretetét, megszállottja volt a mi­nőségnek mindig. Amikor az álla­mi gazdaságban nem valósíthatta meg töretlenül elképzeléseit, a szövetkezet vezető borásza lett. Itt ritka szép bort termeltek 1982-től, amit a budapesti Fórum Szállóban is értékesítettek. Fel akarták emel­ni a kiemelkedő minőségű borok árát. Erre az Országos Borminősítő Intézetben (OBI) azt mondták: rontsák le a minőséget az átlagra, nincs szükség ilyen minőségre! Ez a demagógia ma is kísért, nem csak borügyben. A Tiffán családot is kiforgatták mindenéből, mint annyi más te­hetős családot. Ám ez még a szo­cializmus dúlása idején történt. A szekszárdi Takler Ferenc, akinek szülei szintén kulákok voltak, ar­ról számol be, hogy még a hetve­nes években is lehetetlenné akar­ták tenni. „... feleségem szüleinek a házát, mely a borászkodásnak is a helye volt, 1977-ben kisajátí­tották, nagyon sok jól gazdálkodó sváb családéval együtt! Úgy lát­ták, földönfutóvá kell tenni azo­kat az embereket, akik éjjel-nap­pal dolgozva mindent megter­meltek. .. a házat már bontották, a hordóinkat ki kellett vinni az ut­cára, ahol szétszáradtak. Ott sír­tunk, miközben mindent széthordták!”- emlékezik. Vida Péternek az értékes Baktai- dűlőben is van szőlője, ahol az­előtt csak örökölni lehetett terüle­tet, venni nem. Ma a betelepített házak lassan megeszik a szőlőte­rületeket. (A Mecsek-oldal beépíté­séért ki sóhajt?) A jelent, a világjáró Debreceni Pál, a Vylyan pincészet tulajdono­sa érzékelteti a legmarkánsabban. Övé a Fekete-hegyen az ország egyik legkorszerűbb pincészete. Ilyeneket mond: „Magyarországon a retorika szintjén folyik a borászkodás... Elavult ismereteket tanítanak... kémiának tekintik a bort... amíg a szakmai szervezetek nem tudnak közösen fellépni, ha a jogszabályok, a törvény nem válto­zik, nem lesz helyünk a világ­ban"... Nem csak Debreceni úr ismeri' három világrész borgazdaságait. A kötetben szereplők mindegyike alapos nemzetközi tapasztalatok­kal rendelkezik. A családi vállal­kozásokban tudatos, hogy a má­sodik nemzedék, diplomaszerzés után, Nyugaton is szerezzen szakmai ismereteket. A minőség megszállottái és hosszú folyama­tokban gondolkodnak. Ellentét­ben a rájuk vonatkozó jogszabá­lyok gyártóival. Bükkösdi László )

Next

/
Thumbnails
Contents