Új Dunántúli Napló, 2002. augusztus (13. évfolyam, 208-237. szám)
2002-08-31 / 237. szám
2002. Augusztus 31., szombat RIPORT 7. OLDAL KULTÚRA OSZTRÁK FAKSZIMILÉK A LENAU HÁZBAN. Az 1800-as évek végén alkotó Gustav Klim és Egon Schiele rajzainak és akvarelljeinek feldolgozásából nyílott tegnap kiállítás Pécsett. A szeptember közepéig látogatható tárlatot Somogyvári Imre tiszteletbeli osztrák konzul köszön- tője után dr. Barbara Lee Störck, a? osztrák kulturális intézet budapesti irodájának igazgatója nyitotta meg. _________________fotó: laufer László Év adot nyitottak Évadnyitó társulati ülését tartotta tegnap a Pécsi Szimfonikus Zenekar, amely az „A” bérleti koncertjeinek sorát a „Múzsák találkozása” jegyében állította össze. Bejelentették: az önkormányzat az október 3-i ülésén dönt az együttes szerkezeti átalakításáról. Az október 3-i testületi ülés tárgyalja majd a Pécsi Szimfonikus Zenekar szerkezeti változásainak kérdéseit, jelentette be Újvári Jenő alpolgármester a társulat tegnap délelőtt megtartott évadnyitó ülésén. Minderre nem csupán azért van szükség, hangsúlyozta, mert az elvárt minőségi munka ellenében tisztességes anyagi hátteret is szeretnének biztosítani, hanem azért, mert a zene a nemzeti kultúrának azon területe, amellyel mindenféle közvetítő nélkül be lehet kerülni a nemzetközi kulturális élet vérkeringésébe. A strukturális változás szükséges tehát ahhoz is, hogy egy esetleges regionális szerepet felvállaló, és így az EU-s elvárásoknak jobban megfelelő együttes létrehozásának feltételrendszere megteremtődhessék. A zenekar 2002-2003-as műsortervét Szkladányi Péter igazgató ismertette, kiemelve azt a kívánatos tendenciát, amely valamilyen tematikát vonultat végig egy-egy koncerten belül vagy esetleg egy egész hangversenyévadon át. Idén az „A” bérlet hangversenyei a „Múzsák találkozása” jegyében zajlaa szimfonikusok nak, vagyis a különböző művészeti ágak, mint az irodalom, a festészet vagy a tánc, valamint a zene kölcsönhatásait igyekeznek felmutatni. Az igazgató szólt arról, hogy vendéghangversenyt ad a Győri Filharmonikus Zenekar, egy- egy bérleti koncerten vezényli a pécsi zenekart Nicolás Pasquet, Kovács János, Howard Williams, Philippe de Chalendar. Továbbra is sor kerül ifjúsági hangversenyekre Baranyában és Tolnában, a város ünnepén adott koncerten tisztelegnek a századik születésnapját ünnepelő Takács Jenőnek. A turnék előtt vasárnapi matinékat tartanak, s a zenekar az Egyesült Államokban, Kínában, Japánban és Svájcban turnézik majd. Á zenekar vezető karmestere, Hamar Zsolt elmondta, olyan művészi célt érdemes megfogalmazni, amely eredményeképpen az együttes a zenei minőség védjegyévé formálódhat, s ezáltal vonzóvá válik akár az elérhetetlen gázsival bíró művészek, akár a befektetők számára is. Hamar Zsolt ennek a célnak az érdekében felajánlotta minden energiáját, lelkesedését és tehetségét, s azt kívánta, hogy olyan körülmények teremtődjenek meg, amelyek között csak a hangokkal kell foglalkozniuk, semmi mással. CSERI LÁSZLÓ Nemzetközi szakértőket képeznek A nefnzetközi kapcsolatok szakértői kerülhetnek ki hamarosan a Pécsi Tudományegyetemről - tudtuk meg dr. Laczkóné Tnka Ágnestől, a Politikai Tanulmányok Tanszékének docensétől. Ilyen felsőfokú diplomataképző pillanatnyilag kettő működik Magyarországon, a budapesti Államigazgatási és Közgazdaság- tudományi Egyetemen, valamint a szombathelyi főiskolán. A pécsi szak szervezője elmondta, hogy itt nem hivatásos diplomatákat nevelnek, az ötéves nappali tagozatos képzés három szakirányt céloz meg. Európai integrációs, biztonságpolitikai és regionális nagytérségi területeken kapnak a hallgatók átfogó ismereteket, és a végzősök nemzetközi szakértők lesznek. A diploma megszerzése nem könnyű feladat, és a védéshez alapfeltétel két felsőfokú nyelvvizsga. A Politikai Tanulmányok Tanszéke vezérelte programban jogászok, közgazdászok és a PTE Földrajzi Intézetének tanárai is oktatnak majd. Ha a tervezetet az egyetemi szenátus szeptemberben jóváhagyja, akkor novemberre a minisztérium már megkapja az akkreditációs kérelmet, és ha minden jól megy, jövő szeptemberben indulhat az első osztály. A végzősök olyan civil szakértők lesznek, akik a nagyobb városok önkormányzatainak nemzetközi kapcsolatait irányíthatják, a médiában helyezkedhetnek el mint katonapolitikai, környezet- védelmi, vagy térségfejlesztési tanácsadók, és nagyvállalatok üzletpolitikáját elemezhetik. Az első osztályt 30 fővel indítják, és lesz egy fizetős tankör is, ahol a féléves tandíj 100 ezer forint - Budapesten már van ilyen, ott a havi összeg kerül ennyibe. M. B. E. Futnak a képek Amélie a jelmezbálban „Nem kellene pszichológushoz fordulnod?” - kérdezi barátnője az új francia film hősnőjétől, Michéle-től, a cselekmény befejező szakaszában. A kérdés megalapozott, ám, sajnos, megkésett. Ezzel kellett volna kezdeni. Ez a leány ugyanis, bár nem vagyok a lélekgyógyászat avatott szakembere, nyilvánvalóan pszichikai eset. Annyira az, hogy szerintem mindenki látja is, kivéve a rendezőt. Michéle téves önképpel rendelkezik. Azt hiszi, hogy vallásos, pedig csupán hóbortos. Tegnapelőtt még katolikus volt, tegnap buddhista, ma már a judaizmust tanulmányozza, holnap az iszlám következik, végül majd valami szekta. Nem fogja fel, hogy a hit nem olyan, mint a kozmetikumok, amiket divat szerint lehet csereberélni, nem smink, amit az évszakokhoz kell igazítani, sem jelmez egy álarcosbál igényeinek megfelelően. Valójában nem Istent keresi, hiszen akkor már meg is találta volna, hanem önmagát, s az a baj, hogy ebben a vonatkozásban nincs kit megtalálnia. Ez az üresség, s az általa okozott frusztráció, gátlásosság lenne Michéle esetének tanulmányozásra érdemes problémája. Az Isten nagy, én kicsi vagyok (Dieu est grand, je suis taute petite) lehetne jó film, ha a rendező, Pascalé Bailly valóban lélektani kérdésként kezelné tárgyát. El tudom képzelni, mivé válhatott volna ez a téma, mondjuk, Eric Rohmer kezében. Pascalé Bailly azonban nem nagyon tud mihez kezdeni vele. Gyanúm szerint azért, mert elmulasztotta a rendelkezésére álló anyag alapos elemzését, s a témából adódó formai követelmények tisztázását. Átvesz például egy manapság divatos naplóformát, anélkül, hogy levonná ennek az elbeszélés technikájára vonatkozó elemi tanulságait. Azután minden különösebb ok nélkül művészkedésbe fog. Úgy montírozza a felvételeket, mintha valami fontos, ám titkolni való gondolata lenne, de nem derül ki, mi lenne ez. Modoros beállításokat alkalmaz, fordított gépállásokat, értelmetlen plánokat, nem tudni, miért. És ami a legnagyobb Jelenet a filmből (Michéle: Andrey Tauton, Frangois: Edmond Baer) baj, Bailly teljesen szabadjára engedi a hősnőt alakító Audrey Tautou-t, aki ezúttal olyan szertelenül játszik, mintha az Amélie csodálatos élete paródiáját akarná bemutatni. Azért van egy jó pillanata is. Michéle úgy véti, terhes, ám barátja, aki túl van ugyan már a harmincon, de még nem érzi magát kellően felkészültnek az apaságra, közli vele, nem akar gyereket. Mihez kezdenénk vele, kérdezi. Audrey Tautou ekkor szótlanul maga elé néz, majd csendesen azt mondja: például szerethetnénk. Ez a jelenet akár fordulópontja lehetne a filmnek, amely átemelhetné a történetet egy komolyabb, igényesebb szférába, mert azt sejteti, hogy éppen ez, vagyis egy' másik lény, például egy gyermek iránti szeretet lehetne az, ami segíthetne betölteni a hősnőben rejlő ürességet. Bailly azonban kiaknázatlanul hagyja ezt a lehetőséget. A zsidó családba integrálódni akaró lány sorsa egy másik igen komoly problémát is felvethetne, amit a kultúrák közti párbeszéd, megértés vagy meg nem értés kérdésének nevezhetnénk. Bailly azonban e téren is megmarad a külsőségeknél, anélkül, hogy szembesülne a kommunikációt zavaró naivitás, gyanakvás, túlzott érzékenység és téves önértékelés, valamint az előítéletek által okozott gondokkal, sérülésekkel, sér- tésekkel, továbbá ezek esetleges orvoslásának módjaival. Talán a rendező maga is érzékelte mulasztását, mert az utolsó felirat szerint: „Folytatása következik”. Egyszóval az Isten nagy, én kicsi vagyok lehetne jó film. Kár, hogy nem az. Nagy Imre Szeptember elsején, holnap, Pécs Város Ünnepén, este, a Pécsi Szimfonikus Zenekar ünnepi hangversenyén két egykor Pécsett élt zeneszerző művét hallhatja a közönség. A pécsiséget erősíti, hogy a város szülötte, Jandó Jenő, Kossuth-díjas zongoraművész is közreműködik a koncerten, az énekesek Bukszár Márta és Kuncz László lesznek, a Kodály Zoltán hangversenyteremben. A helyszínt a nagyközönség volt Park moziként tudatosítja. A műsoron Kodály Háry János című dalművének részletei és Takács Jenő Tarantellája szerepel. Kodály pécsi éveiről, kötődéseiről, minden zenekedvelő sokat hallott. Takács Jenő neve csak kevesek számára cseng ismerősen. Kedves gesztus, hogy művének műsorra tűzésével a zenekar a város történetének művészetileg kiemelkedő korszakára emlékeztet. _______________________________________ Egy öregember emlékirataiból Ta rantella Hatvan évvel ezelőtt, 1942-ben jött Pécsre Takács Jenő és 1948-ig fontos személyisége volt a város zenei életének. Zeneszerzőként, előadóművészként és zenepedagógusként egyaránt lerakta névjegyét. Érkezésekor már világhírű művésznek számított. Bartók barátja volt. Ezért is telepítette le Esztergár Lajos polgármester, a kulturális élet nagyvonalú mecénása. Takács korábban a Fülöp-szi- geteken végzett népzenei gyűjtőmunkát, egzotikus dallamgyűjteményeket jelentetett meg Manilában és Johannesburgban, hangversenyezett Kínában, Japánban és az ÚSA-ban, tanított a manilai egyetemen és a kairói zenekonzervatóriumban. Megírta már két zongoraversenyét, három balettzenéjét, a Nílusi legendát Budapesten mutatták be, kész volt a zenekartól, zongoristától nagy virtuozitást igénylő Tarantella, gitárra és zenekarra írt műveit játszották. Amilyen keveset tudnak róla ma, olyan hírnévnek örvendett hatvan éve. ’42 őszén lett a pécsi konzervatórium igazgatója, ahol a világon először tanítottak szolfézst. 1945 novemberében tért vissza Pestre Pécsről a Kodály házaspár, ekkor már szolfézs-előkészítő volt itt, a következő években pedig minden zenenövendék tanult szolfézst. E módszer gyakorlata Pécsről indult világkörüli útjára. A háború évei és a háborút követő évek. Pécs művészeti életének aranykora. A Sorsunk, Várko- nyi Nándor főszerkesztésében, azon idők egyik legszínvonalasabb folyóirata, amely következetesen ellenáll az indogermán eszmék terjedésének. A Janus Pannonius Társaság elnöksége a legkritikusabb időben is kézbesítette búvóhelyére, két zsidó származású tagjának a rendezvényi meghívókat, nem voltak hajlandók a diszkriminációra. A Janus Társaság nem csak a polgári elitre figyelt, utolsó munkásmatinéjukat a színházban Pécs első bombázásának napján tartották. Olyan helyi írók voltak a támaszai mint Csorba Győző, Weöres Sándor, Bárdosi Németh János, Makay Gusztáv, Zsikó Gyula, de olyan írókat kötnek Pécshez, mint Babits, Illyés, Kodolányi, Fodor András, Mészöly Miklós, Takáts Gyula, Tatay Sándor. A színházat a tudós Székely György igazgatja. A német megszállás idején a Háry János bemutatójának előkészületei folytak. Április végén volt a bemutató. Hatszor játszották, ’45 tavaszán Maros Rudolf vezényletével még ötször. A képzőművészeti élet Martyn Ferenc hazatérésével lendül föl igazán. A vidéki városok közül mindig is kiemelkedett Pécs gazdag zenei élete. Takács Jenő letelepítésével különös pezsgés indult. ’43 márciusában a Pécsi Zenekedvelők Egyesületének zenekara és a Horváth Mihály vezette Pécsi Oratórium Kórus hangversenyén Handel- és Beethoven-műveket vezényel a színházban, valamint zongoraművészként, J.Chr. Bach: B-dúr zongoraversenyét játssza. Május 3-án a Rádió Budapest II. élő adásban közvetítette a Pécsi Nemzeti Színházból a Budapesti Filharmónia Társaság hangversenyét, amit Dohnányi Ernő vezényelt. A hangversenyen Takács Jenő játszotta Tarantella c. művét. Ez év decemberében ugyancsak a színházban Piovesan Sirióval (hegedű) és Koréh Edével (ének) adott hangversenyt. A későbbiekben is folyamatosan koncertezett, a kitűnő hegedűművésszel, Piovanesannal többször szonátáztak a nagyközönség örömére. ’48-ban változott a művészet- politika országszerte. Ebben az évben még Magyarország képviselője volt egy genfi zenei hangverseny zsűrijében, ahol Debussy- és Ravel-művek mellett a Tarantella volt az egyik szabadon választható mű. Egy év múlva már Lausanne-ben és Genfben tanított zenét, majd az USA-ban. Nyugdíjba vonulása után Bur- genlandba telepedett le. Közel Magyarországhoz. Októberben lesz százéves. Megérdemelne egy dísztáviratot a város ünnepe s műve felújítása alkalmából. A Tarantella egyébként toren- tói eredetű nápolyi tánc szokatlanul zaklatott - 6/8 vagy 3/8 - ütemben. Nevét állítólag egy tarantella nevű mérges póktól nyerte. A délolasz néphit szerint, akit ez a pók megmar, csak a végkimerülésig tartó egyre fokozott sebességű tánc mentheti meg a biztos haláltól. Olyant is meséltek, hogy a tarantella csípése dühöt okoz, amit csak fergeteges tánccal lehet levezetni. A kettő végül is ugyanaz. Dühre manapság van okunk elég. Ki tudja, milyen álnéven csípnek ma a tarantellák. Talán a Tarantella zene passzív hallgatása is adhat átmeneti gyógyírt. Bükkösdi László
