Új Dunántúli Napló, 2002. augusztus (13. évfolyam, 208-237. szám)

2002-08-23 / 229. szám

: s Hi 2002. Augusztus 23., péntek RIPORT 7. OLDAL K U L T U R A ­Üzenet a (kép) sorok között Televíziós szakember a hírműsorok vizuális világáról A digitális rendszerek megjelenésével tovább bővült a mozgókép formanyelve, felgyorsult és immár szinte mindenki által elérhetővé vált a képi látvány, amelynek minősége nem minden esetben felel meg elvárásainknak. Er­ről beszélt lapunknak Szondi Imre, Szellőn élő tanár, a Magyar Operatőrök Társasága és a íilmoperatőrök európai nemzetközi szerveze­tének, az IMAGO-nak a tagja. Felgyorsult világunk megnövekedett informá­cióigénye miatt a lassabban és bonyolultabban készülő filmek által közvetített képi információ mellett megjelentek a mobilizálható, gyors ké­pi élmény továbbítására alkalmas digitális rendszerek. A mozgókép formanyelve tovább bővült, megnőtt a manipulált képi látvány be­folyása a döntéseinkre, hangulatunkra és ízlés­világunkra, állítja Szondi Imre filmoperatőr. A televízió hírműsorai által sugárzott képi világ gyakorlatában azonban esetenként felis­merhetők azok a szakmai hibák, amelyek a probléma felvetését indokolják. A tapasztala­tok pedig azt igazolják, hogy a kép veszített presztízséből, mert az elvárt igényeknek nem i! minden esetben tud megfelelni. Ennek egyik oka, hogy a napjainkban használt kamerák i, nem igényelnek szakmai előképzettséget, csu- pán némi gyakorlatot és alapfokú technikai is­meretet ahhoz, hogy használható képet rögzít­senek. Ezért fordul elő, hogy képi hibák soro­zatával találkozik a néző. Ilyenek lehetnek a helytelenül kiválasztott riporthelyszínek, ami­kor a kamera optikájának tengelyére merőlege­sen a háttérben a falat látjuk, amely olyan be­nyomást kelt a nézőben, mintha a riportala­nyok a falnak volnának állítva: ugyanis nem ér­zékeljük az általunk megszokott valóságos életteret. Az említett problémát tovább fokozza az a látvány, mondja Szondi Imre, amely zavarja, sőt nevetségessé teszi a mondanivalót. Amikor a miniszter az egészségügy ellátásának gondja­iról beszél, miközben a nézési irány hátteré­ben a faliújságon sajátos témájú karikatúrát lá­tunk. Etikai kifogás tárgyát képezheti az a gya­korlat is, amikor a riportban látott személy fe­jét körbe veszi egy képkeret, vagy a háttérben látható formák, tárgyak, kiállnak a füléből. Az egyik múzeumban készült riport kap­csán gazdasági, pénzügyi gondokról volt szó, közben olyan képek jelentek meg, melyekről egyáltalán nem lehetett tudni, hogy milyen kapcsolatban vannak az elhangzottakkal. In­kább az volt a benyomás, mintha a múzeumba invitálták volna a nézőt, hogy tekintse meg a kiállított tárgyakat. Eközben pedig meglepődve látta, hogy a népi viselet bemutatása közben bevágták a kovácsüllőt. Különösen indokolt volna az is, hogy a sze­mély, vagy személyek képi megjelenítésében nagyobb hangsúlyt kapjon a szakmailag meg­alapozott fények alkalmazása. A kevésbé át­gondolt, spontán alkalmazott fények iránya miatt a szem és orr árnyékok torzító hatásai megváltoztatják az arc természetes karakterét, miközben hangsúlyozottabban látszanak a bőrfelület kevésbé esztétikus részletei. Természetesen akadnak jó példák is. A CNN operatőrének az amerikai katonák taszári érke­zéséről készített tudósításában a kép a pontos aszimmetrikus képszerkesztésre utalt, a témá­nak megfelelő háttérrel. A tudósító a kép egyik felében tájékoztat, miközben a kép másik felé­ben látható, hogy a csapatszállító gépből száll­nak ki a katonák. A kamera azt mutatta, amiről a nézőt az elhangzottak kap­csán tájékoztatni kell. Nappal volt, mégis lámpával világí­tották meg a nyilatkozó sze­mélyt, hogy a melegfény ha­tására még jobban rá irányul­jon a figyelem. Amikor a gép elindult, és megváltozott a korábbi képszerkesztés, leál­lították a felvételt, majd áthe­lyezték a kamerát. Szondi kérdésére válaszolva azzal indokolta a kolléga a változtatás okát, hogy ha nem figyelnek a képre, előfordulhat, hogy a továbbiakban nem kapnak megbízást. CSERI LÁSZLÓ Svéd képzőművészek Pécsett A svéd Huddinge KonstnärsKlubb művészeinek kiállítását nyitja meg ma 17 órakor a Pécsi Galéria Széchenyi téri kiállí­tóhelyiségében dr. Újvári Jenő alpolgármester. A tárlatot 19 pé­csi művész áprilisi svédországi bemutatkozása előzte meg. A Huddinge KonstnärsKlubb 1988-ban alakult, ma 28 képzett művész tartozik tagjai közé, akik a legkülönbözőbb stílusban és a legváltozatosabb technikákkal dolgoznak. Huddinge egyébként Stock­holmmal szomszédos város, amely az 1900-as években fejlő­dött ki, s az akkor még csak né­hány ezres településnek ma 85 ezer lakosa van. Svéd részről föl­merült a Péccsel való testvérváro­si kapcsolat kialakítása is, de te­kintettel arra, hogy ott szeptem­berben, idehaza pedig október­ben lesznek az önkormányzati választások, a döntés e tárgyban csak az események lezajlása után születhet meg. A KonstnärsKlubb nemzetkö­zi kapcsolatait 1966 óta építi, az­óta, mióta önálló kiállítóhelyi­séghez, a Fullersta Biohoz ju­tott. A pécsi kiállítással először léptek ki az észak-európai régió­ból, hiszen korábban főleg Grönlandon és Finnországban szerepeltek. A klub tagjai közül a pécsi kiállításon húszán vesz­nek részt. A svédek kiállítását megelőzte 19 pécsi művész tárlata április­ban a Fullersta Bioban, mely anyagot útközben egy napra be­mutatták Koppenhágában, ahol óriási sikert aratott. SZÍNÉSZEK A NÉZŐTÉREN. A Pécsi Nemzeti Színház művészei számára is vége a nyárnak. A tegna­pi évadnyitó összejövetellel, amelyen a színház és a város kulturális vezetői köszöntötték az egybegyűl­teket, új év kezdődött. Az ünnepi rendezvényen Balikó Tamás, a PNSZ igazgatója többek között ismer­tette a 2002/2003-as évad műsortervét is. fotó: müller andrea Kővágószőlősi műhely: munkákkal fizetnek Ötödik alkalommal nyílt meg augusztus 20-án a Szent István-napi ünnepség része­ként a pécsi Medgyessy Fe­renc Művészeti Műhely munkáiból rendezett tárlat a kővágószőlősi könyvtárban. A PTE orvosi karának dr. Pandúr József festőművész-tanár vezette csoportja először Almamelléken dolgozott, majd négy júliusi napot töltött alkotótáborban Kővágósző­lősön, hagyományosan a község vendégeként, és cserébe a kosz­tért, kvártélyért és a lehetőségért ezúttal is a válogatott munkákkal „fizettek”. Az egy évig a helyi könyvtárban látható harmincnégy alkotás a község tulajdonába ke­rült: a tizenöt résztvevő képein a faluval kapcsolatos témák szere pelnek - házak, kerítések, templo­mok, panoráma-munkák is ké­szültek, de az alkotók felfigyeltek a remekbe szabott kovácsoltvas kapukra is. A mostam táborozás egyben ér­dekes pedagógiai kísérlet is volt: a kővágószőlősiek kérésének eleget téve a Műhely alkotói maguk mel­lé fogadtak egy-egy helybeli gyere­ket, akik a pécsiekhez hasonlóan vettek részt a munkában. Az ő ke­zük alól kikerült, a kapukról, az öreg temetőről készült finom vo­nalrajzok Pandur József szerint nagyon szép gyerekanyaggá álltak össze. b. z. Azon nem érdemes vitázni, hogy némi alkoholok elfogyasz­tása után a szájunk körül tény­legesen vagy átvitt értelemben köröző lénykéket muslicának vagy muslincának hívják. A tü­net a kétkedéstől még tünet ma­rad, továbbá mindkét írásmód helyes. Más kérdés, amikor valaki már olyannyira átviszi a Mus­lincát - igen, így, nagy M-mel - „a túlsó partra”, hogy egyetlen jól. fejlett allegóriával megold mindent, lerántva a leplet: a Muslinca egy szobor, egy méter magasságával tornyosul az agyunkra a félrecsapott mici- sapkás, álltában is dülöngélő részeg, kezében borosüveggel. Már amennyiben szobornak le­het nevezni, ha valaki műkőbe önti az összes meglévő frusztrá­cióját, azzal a perverz hátsó szándékkal megtoldva, hogy akad, aki majd egyszer megve­szi Muslincát, a kertje fő helyé­re állítja, és ezzel a magáévá is teszi. Baj persze nincs: ha nem kell ez a ronda valami, amit a mi­nap láttam egy erre szakosodott kertialak-telepen, van mási­kabb: Michelangelo-féle mini- Dávid kissé elnagyoltan, Júlia, amint azon gondolkodik az er­kélyen, rázúdítsa-e vagy sem Rómeóra az éjjeliedény tartal­mát, görög isteneknek álcázott járókelők, rejtélyes okból Noé­mire keresztelt nimfák és nim- bokrok. Aztán közeledünk a röghöz: virágtartó kisautó, bé­ka, erőlködő kölök, akinek na­gyobb a feje, mint a talicska, amit tol, kretén a kicsi, de hát a művészi szabadság...! Nyuszi, csacsi, kőló kőszekérrel, hattyú kicsinyével, kacsa Noémivel és megint csak Noémi a hét törpé­vel. És amikor már azt hiszed, az őrület nem fokozható, meg­kapod a kegyelemdöfést. Ott áll előtted három amúgy fehér Szűz Mária is, valami rémkék esőköpenyben. Ezen már röhögni sem érde­mes. Illetve egy mosolyra még futja, ha ellopom nagyra be­csült kollégám sztoriját: valaki megkérdezte tőle, kinek a szob­ra áll itt az újság épülete előtt? Gutenbergé, ő találta föl a bö- tűt! - válaszolta a maga szar­kasztikus módján. Látod, mondja nekem, ha egy marha nagy kerti törpét tennének a he­lyébe, akkor senki nem kérde­zősködne. Azt hiszem, rátapintott a lé­nyegre. BALOGH ZOLTÁN Ősmagyarok nyomában a Góbi sivatagban Pécsi földrajzkutatók kalandos expedíciója Délnyugat-Mongóliában Körösi Csorna Sándor csak kényszerből jutott el Tibetbe, való­jában a Góbi sivatagba igyekezett. Igazolja ezt az a kutatóút, amelyet pécsi földrajztudósok és egyetemisták jártak végig Mongóliában. A társaság Belső-Ázsiában egy emlékművet is felállított Körösi és Stein Aurél tiszteletére.- Tévhit az, hogy Körösi Nepálba és Tibetbe szeretett volna eljutni annak idején - kezdi az úti beszá­molót Wilhelm Zoltán adjunktus, a túra szervezője és irányítója. Va­lójában Belső-Azsiába igyekezett a tudós, de a közép-ázsiai hábo­rúk és járványok arra kényszerí­tették, hogy dél felől közelítse meg Mongóliát. Mielőtt azonban odajutott volna, utolérte a halál. Azért kereste ezt a területet, mert göttingeni tanulmányai során ki­derült, hogy az ujgurok vagy ju- gorok, és a magyarok rokonság­ban állnak. Egy esztendeje a csoport már Nepált és Tibetet bejárta Körö­si nyomán, de idén újra nekivág­tak, hogy megtalálják azokat az ősmagyar gyökereket, amiért a tu­dós eredetileg útnak indult. Hazafias fogadtatás- Kilencen jutottunk el erre a délnyugat-mongóliai területre, és bár csak egy hónapot töltöttünk ott, több jel is igazolja a feltevés helyességét - veszi át a szót az egyik hallgató az expedícióból. - Az ott élők egyértelműen igazol­ják a rokonságot. Erről írnak a tankönyveikben is, másrészt nyu­gatra szakadt hazánkfiaként fo­gadtak ott bennünket a pusztai jurták lakói.- Azért nem volt teljesen fel­hőtlen a fogadtatásunk, a váro­sokban egyértelműen megkopa- szítandó turistaként kezeltek ben­nünket - kapcsolódik be az él­ményidézésbe egy harmadik uta­zó. - Megtörtént, hogy a sivatag kellős közepén írásos szerződés ellenére a sofőrünk közölte, ha nem fizetünk még 200 dollárt, ak­kor otthagy bennünket. Többször is csak rendőrségi segítséggel tud­tunk érvényt szerezni egyezsége­inknek, mert a mongol közálla­potokra jellemző hogy dúl a pri­vatizáció, de adóhivatal még nincs. Kancatej, vodka, Lenin-szobor Volt velünk egy filmes stáb is, és másfél tucat kazetta filmet forgattunk, amelynek vágott változatát a Duna TV fogja bemutatni - tér ki a techni­kai részletekre az expedíció ve­zetője.- Ami az útvonalat illeti, re­pülővel mentünk Pekingbe, on­nan vonattal Ulánbátorba, majd az országot egy UAZ terepjáró teherautóval jártuk be. Spórol­tunk rendesen, így fejenként 400-500 ezer forintba került a túra. A szállás ugyanis igen ol­csó, mivel a „csillagos” kisvárosi hotelek leginkább a hazai fás­kamrákra emlékeztetnek. Az extra változatokban még meleg víz is van, ott 2-3 dollárba kerül egy éjszaka.- Mongóliának olyan hangu­lata van, mint amilyen Oroszor­szág lehetett a hatvanas évek­ben - vélekedik egy diák utazó. A vörös csillagok még megtalál­hatók a házak tetején, a főtere­ken pedig ott állnak a Lenin- szobrok.- Hogy mennyire félelmetesek az ázsiai állapotok? - kérdez visz- sza az egyik fiú. Nos, a helyi közbiztonság rögtön bemutatko­zott, amint megérkeztünk. A vasútállomáson egyikünk elkö­vette azt a hibát, hogy a zsebé­ben tartotta a pénztárcáját, el is tűnt onnan pár perc alatt. Vidé­ken viszont nem kell félni az em­berektől. Olyannyira figyelnek a külföldiekre, hogy már szinte terhes a segítőkészségük. A he­lyi specialitások viszont kárpó­tolnak mindenért. Mi is megkós­toltuk a kancatejet, de inkább a vodka megy a kocsmákban. Mongólia felnőtt lakosságának 50 százaléka alkoholista, olajos padló, pénztárgép és félliteres üvegek, ez az általános kocsma­kép. A szárított túró a másik jel­legzetesség, ez a télire tartoga­tott táplálék olyan, mintha egy mészkődarabot próbálna az em­ber elrágcsálni. A sós teát fagy- gyúval felöntve tápanyagpótló­ként ugyancsak rendszeresen isszák. Európainak ez fogyaszt- hatatlan, miként az is zavaró, hogy a birkafaggyú íze átjárja az összes ételüket, hiszen egy edényben főznek mindent.- Mongóliában nincs mitől félni, halálközeli élményünk csak a sivatagban volt - mondja az egyik tanár. A Góbiban ugyanis egy napig ástuk a kocsit egy homokvihar után. Persze kellemetlenségekkel számolni kell. A legrosszabb az volt, hogy időnként négy-öt napig nem tudtunk mosakodni. Másrészt éjjelente mínuszba megy át a napközi plusz 30-40 fokos hő­mérséklet. Egyetlen dologra kell jól felkészülni, errefelé nagyon sok nyavalyát össze lehet szed­ni. Mongóliában még napjaink­ban is előfordulnak pestisjárvá­nyok, a kolera sincs elfelejtve. A kisebb ételmérgezés velejárója a kirándulásnak, és még a hegyi patakok vize sem ajánlott fo­gyasztásra, kizárólag a palackos víz a biztonságos. Emlékmű az elődöknek- Stein Aurél a Selyemút mel­letti romvárosokat kutatta, ezért erre a területre is kíváncsiak vol­tunk - folytatja a beszámolót Wilhelm Zoltán. - így a Góbi dé­li, délnyugati részét is felkeres­tük és itt sikerült rálelni az ujgu- rokra egy 4,5 ezer kilométeres autókázás eredményeképpen. Hogy a körülményeket jellemez­zem, errefelé a népsűrűség 0,3 fő négyzetkilométerenként. Volt, hogy napokig nem találkoztunk élőlénnyel. Mindemellett nem marad nyomtalanul a kintlétünk, utunk során építettünk egy Kö- rösi-Stein-em­lékművet is a Góbi legdéleb­bi, határ közeli részén. Repü­lőről is észre­vehető hatal­mas kőkompo­zíciót, amely a két kutató ne­vét mintázza. Film, kőzetgyűjtemény, néprajzi tárgyak kerültek haza, olyan he­lyekre jutottunk el, ahová ide­gen évtizedek, sőt évszázadok óta nem tette be a lábát, úgy ér­zem elérte az utunk a célját. A csapat nem áll meg, jövőre egy közép-ázsiai kirándulást ter­vez, a Selyemút egyes szakasza­inak bejárását. MÉSZÁROS B. ENDRE > \ /[ t //J •• 1

Next

/
Thumbnails
Contents