Új Dunántúli Napló, 2002. augusztus (13. évfolyam, 208-237. szám)
2002-08-17 / 224. szám
Ül 2002. Augusztus 17., szombat RIPORT 7. OLDAL KULTÚRA A pap, a színész és erkölcsi normák A Szeretlek, Faust nem a politikáról szól, csak az emberi megalkuvásról Több mint két tucat drámabemutató van a pécsi származású szerző, Pozsgai Zsolt mögött, akinek tavaly Boldog Asztrik című műve kavart nagy vihart a pécsvára- di Szent István-napokon. Idén is egy olyan drámáját játsszák itt, a Szeretlek, Faust ot, melynek az indulása nem volt zökkenőmentes.- Amikor megmutattam az első írásomat Tüskés Tibornak 1987-ben, azt mondta, küldjem el rögtön egy olyan rendezőnek, akit szeretek, így került a Horatio című munkám Zalaegerszegre - emlékezik a kezdetekre Pozsgai Zsolt. Megjegyzi, hogy ebben a városban indult volna a színházi karrierje a Pécsváradon most színre kerülő Szeretlek, Faust-nak is. A próbák 1993-ban megkezdődtek az igazgató, Halasi Imre vezetésével, de félidőben abbahagyták a munkát.- Állítólag nagy fekete autók jöttek, és politikai okokból leállították a bemutatót - mondja a szerző. A Szeretlek, Faust-ot aztán 1995-ben Tatabányán mutatták be, és már túl van a 250. előadáson is. Ezt követően a Madách SzínPozsgai Zsolt ház, a Pesti Vigadó, New York, Washington voltak a nagyobb állomások.- A Szeretlek, Faust fogadtatása azért nem egyértelmű, mert Mind- szenthy emlékirataira épül, igen fájdalmas emlékekre, de igazolható tényekre - vélekedik Pozsgai. - Eperjes Károly is be akarta tiltatni egykor, mint miniszterelnöki tanácsadó, mert van benne egy jelenet, ami szerinte sérti a pápa és a Vatikán érdekeit. De nem mindenki reagál ezekre a kellemetlen pillanatokra Ilyen elutasítón. Például Kodály Zoltán is szerepel egy részében nem kimondottan kedvező beállításban, az özvegye megnézte, elfogadta és végigsírta a jelenetet. Az pedig tény, hogy Mindszenthy Sopronkőhidán valóban találkozott Jávor Pállal a börtönben. Pontosan a két különleges egyéniség jellemének azonos és eltérő jellemvonásai késztettek a mű megírására. Mindszenthy már 14 évesen kialakította erkölcsi normáit, és ehhez ragaszkodott haláláig, míg Jávor Pál élete csupa megalkuvás, csupa simulás. Másrészt mindketten eljutottak saját pályájukon a csúcsra, ugyanakkor tragikusan zárult az életük, elfeledve, megalázva, magukra hagyva távoztak a földi létből. Kiderült, hogy azért a Faust, Mephisztó párhuzam, mert Mindszentyt a színész egy időutazásra viszi, miközben mindketten szembesülnek saját múltjukkal. Ez a mű nem a politikáról, hanem egy papról és egy színészről szól elsősorban, arról, hogy egy emberen belül mi a határ a kitárulkozás és a megalkuvás között. A több száz előadáson a stáb alig változott, mindig a Jászai-díjas Mertz Tibor és Kautzky Armand kapták a főszerepeket, míg a többiek túlnyomórészt a Pesti Magyar Színház tagjai, mégis minden bemutató egyedi, mert a díszleteket, a térelemeket mindenütt a helyszínhez igazítják, vagy újakat alkotnak. Pécsvá- radra is napokkal előbb lejött a műszaki gárda, felmérni a környezetet. Pozsgai Zsolt a beszélgetést azzal zárta, hogy jövőre is itt lesz a pécsváradi Szent Ist- ván-nápokon, és reményei szerint megint egy ősbemutatóval. mészáros b. e. Színes-táncos kavalkád Nyolc ország néptáncosai lépnek fel Mohácson A hétvégén kezdődik a fesztiválhónap csúcspontja, a VI. Nemzetközi Néptáncfesztivál. Helyi és térségi táncosokon kívül ezúttal hét külföldi csoportot ismerhet meg a közönség, a ghanai Sankofa együttes igazi ínyencség lesz az afrikai kultúra kedvelőinek. A szombattól keddig tartó a hatodik lesz a mohácsi nemzetközi néptáncfesztiválok sorában. A szervezők a jól bevált recept szerint jártak el: a fesztivál alapkoncepciója maradt a régi, természetesen új csoportokkal fűszerezve.- Idén is a két mohácsi csoport, a Zora és a Mohács Nemzetiségi Néptánc Együttes lesznek a házigazdák - tudtuk meg Kövesknti Pétertől, a program főszervezőjétől. - Hagyomány az is, hogy térségi-megyei táncosoknak nyújtunk bemutatkozási lehetőséget, közülük idén a Babarci Német Nemzetiségi és a sombereki Sólyom Néptánc Együttes lép színpadra. Nemzetközivé természetesen külföldi együttesek által válik a fesztivál, idén hét ilyen csoport bűvölheti el a közönséget. Hagyomány meghívni a testvérvárosok legalább egyikéből táncosokat, őket idén az aranyosgyéresi Mugurelu gyermekcsoport képviseli. Fellépők nem, de vendégek érkeznek Mohács német, lengyel, horvát testvérvárosából is, míg a magát táncosokkal is képviseltető Aranyosgyéresről a város polgármestere érkezik. Németországból a Loshauseni Néptánccsoport, Jugoszláviából a Cigra, Lettországból a Dzi- parins és a Senleja, Görögországból a Galatinisz, Horvátországból Medináról a Sárenác nevű együttes érkezik. Igazi csemegének ígérkezik a ghanai Sankofa tánccsoport. Nevük ashanti nyelven annyit tesz: vissza a múltba. A hagyományőrző csapat eredeti afrikai zenére ropja majd ősei táncát. A szervezők a korábbi fesztiválokhoz hasonlóan idén is telt házra számítanak a művelődési ház jól megszokott szabadtéri színpadán. Ebben segíthet, hogy a programot idén sem üzletnek tekintik: amúgy jelképes belépőt csak a keddi gálára kell fizetni. Monumentális zsebszobrok Lukács József kiállítása a Pécsi Pincegalériában A Pécsi Galéria Széchenyi téri Pincegalériában különleges plasztikai tárlat látható. Lukács József Pécsett élő szobrászművész ezúttal azt bizonyítja munkáival, hogy a monumentalitás részéről sem méret kérdése. Fabütyöknyi nagyságú, kavicsnyi súlyú plasztikák. Beférnének egy méretesebb zsebbe. Amott egy vaskosabb közönséges, kemény akácfa nagyharsányi mészkővel egyesülve alkotja a Pécsi Galéria Pincegalériájában megrendezetett kamaratárlat egyeben testesebb szobrát. Az egymástól alapvetően eltérő anyagok formai egységét érzékeltetendő és hangsúlyozandó társította őket egymással Lukács József szobrászművész. A leegyszerűsödés ilyen jellegű előzményeire, hátterére utalva a tárlatnyitó Colin Foster Henry Moore-t és Constantin Brancusit említette. A harmadik évtizedét taposó Lukács József Budapesten járt képző- és iparművészeti szakközépiskolába, majd a Pécsi Tudományegyetem rajz és vizuális szakát végezte el. Ezt az egyetem képzőművészeti mesteriskolájának festő szakja követte, amit Keserű Ilona tanítványaként látogatott. 2001-ben pedig a DLA kurzust is maga mögött tudta - ugyancsak Keserű Ilona és Colin Foster vezetésével. A PTE-n tanít. Jövőre egy nagyobb önálló kiállításra készül. Mostam tárlata is sokakat meglepett. Arasznyi széles, felfüggesztett hosszú deszkán tucatnál is több miniatűr szobor sorakozik. Kapásból azt lehetne mondani a szám szerint 14 marokszoborra, hogy kisplasztikák. Ez a megközelítés azonban némiképpen csorbát szenved, amikor egyenként vesszük szemügyre a kis méretük ellenére is monumentális plasztikákat. Kérdésünkre, hogy az itt látottak mit jeleznek művészi fejlődésével kapcsolatban, Lukács József elmondja, hogy ezúttal azt szeretné bizonyítani, hogy újabb munkái már minden iskolai tanulmánytól függetlenedtek.- Ez azt jelenti, hogy már nem vagyok diák - teszi hozzá. - Úgy érzem, a tér kitágult körülöttem. Ezt azonban egyáltalán nem érzem sem hidegnek, sem félelmetesnek. Inkább művészi kihívást látok benne. Az agyagból, téglából, márványból formált kisméretű tárgyak lényege is a barátságos viszony a végtelenséggel, a monumentalitással. Mindennek egyfajta intimitása is lehet. Arra inspirálhatja a szoborhoz közeledőt, hogy odamenjen és kézbe fogja. Ezáltal valami marokba zárható meleg kontaktust is érezhet. Futnak a képek Növekvő árnyék Az én nemzedékem számára a francia új hullám iskolateremtő, nagy filmjeinek felejthetetlen élménye elválaszthatatlan Marguerite Durastól. Ő írta ugyanis a Hiroshima mon amour forgatókönyvét, amelyből Alain Resnais készített felkavaró szépségű filmet, mint ahogy ő volt a szerzője a talán kevésbé ismert, ám a beavatottak számára az előbbihez hasonló értéket képviselő Ilyen hosszú távoliét című mozgóképnek is. Emlékszem, az immár legendás (és fájdalom, csupán a legendákban élő) Nádorban estéken át beszélgettünk, vitatkoztunk e művekről. Érthető, hogy szinte egymás kezéből szedtük ki a Nagyvilág azon számait, amelyek - a hatvanas évek első felében - az írónő alighanem legjobb műveit közölték, az Andesmas úr délutánján és a Naphosszat a fákon című regényt. Ezek alapján a művek fordítója, Gyergyai Albert joggal állapította meg, hogy Duras „a hallgatást, a félhomályt, a káoszt” kedveli „ a jól hangzó, jólrendezett s oly megnyugtató ékesszólás helyett”. Éppen ez ragadott meg bennünket is, egykori, ifjú olvasókat, akik szintén untuk a „megnyugtató ékesszólás”-t. Mindezt el kellett mondanom ahhoz, hogy kellőképpen megvilágíthassam: miért fontos film az Ez a szerelem (Cet amour-lä), amely Marguerite Durasról szól, s mégis miért vagyok elégedetlen vele. Egyfelől az írónő sugárzó intelligenciájú alakja kétségkívül jelentőséget kölcsönöz a képeknek, másfelől viszont mivel Duras nem írhatta meg a róla szóló filmet, e feladat élettársára, Yann Andreára maradt, aki nyilvánvalóan sokkal gyengébb író Duras- nál. Ezért bármilyen emberi is az életkori tényezőkön túlemelkedő érzelem bemutatása, s mégoly megrendítő az alkoholizmus rabságában vergődő asszony ábrázolása, ami az adott életműben „Capri nincs többé” igazán fontos - a Demarigny) nyelvi megformálás jelentéste- lisége, a lélektani árnyalás, valamint a múló fény vibrálása és a növekvő árnyék rávetülése a létezésre -, azzal adós marad a film. Legalábbis a szöveg. Mert Angelo Badalamenti pasztelltónusú, rezgő szépségű kísérőzenéjében azért fel-fel- csillannak a klasszikussá nemesedett alkotások visszfényei - a rendező, Josée Dayan, a vágóolló szigorú alkalmazása helyett, bölcs belátással hagyja lebegni a képeket a zongorafutamok hullámain -, a drámai módon megöregedett Jeanne Moreau játékában pedig ott sötét- lik mindaz az árnyék, amely rávetül Duras kiegyensúlyozottan, tisztán szerkesztett, a filmben elhangzottaknál sokkal igényesebben formált mondataira. Ezt a filmet Jeanne Moreau- ért érdemes (kell!) megnézni. Akinek fáradt, nyűtt arca bizony már alig-alig emlékeztet a Jules és Jim varázslatos Cathe- rine-jára, egész alakja mégis - a színészi átlényegülés maradandó példájaként - azt a lesújtó és felemelő, gyötrelmes és elbűvölő élményt sugározza, amit, a néhai Catherine híres betétdalát idézve, „az élet forgatagáénak nevezhetünk. Ez a nagy színésznő, azt hiszem, mindenkinél jobban megértette Marguerite Durast. Annyira, hogy emberi gyengéin keresztül olykor talán még írói esendőségét is sejtetni képes. Vitathatatlanul Jeanne Moreau érdeme, hogy a néző - az Andesmas úr délutánja szövegét kölcsönvéve - „egy pillanatra végül mégis látja ezt az immár végleges, borzalmasan végleges emberformát”, a „fagyos és véghetetlen” életet. Nagy Imre (Jeanne Moreau és a Yannt alakító Aymeric EGY ÖREGEMBER EMLÉKIRATAIBÓL Janicsárok könnye Nagyra nőtt a szememben a lokál- patrióták tekintélye. A világ csak globalizálódjon. En azokat becsülöm, akik lakóhelyük arculatát keresik múltban és jelenben, hogy önmaguk arcát is megőrizhessék. Nemrég Pécsváradon a faszobrász művésztelepen dolgozók bemutatkozó kiállítását ajánlottam a város figyelmébe. A nagyon is figyelemre méltó tárlaton alig jutott időm a szobrokról beszélni, mert a hely szelleme, a genius loci kerített hatalmába. Dombay János itt, az Arany-hegyen, kőkori, rézkori, bronzkori, vaskori kultúrák rétegeit ásta, s a Várhegyen Kodolányi szerint is kelta áldozati hely lehetett, szerintem később avar kultikus szentély. Tán Babba szer, hisz a helyén álló katolikus templomot is Nagyboldogasszonynak szentelték. Mi csak az utolsó ezer évet ismerjük - hamisítjuk úgy-ahogy. De a genius loci évezredeken át sugároz. Ha egy közösség rá- érez erre, nem lehet lelki sivárságba taszítani. Pécsváradot többször próbára tette a történelem. A legújabb kori is. Ám amióta ismét ki- vívták városi rangjukat, visszahódították várukat, megrendítő erőfeszítéseket tesznek hagyományaik őrzésére, bemutatására, a kortárs kultúra birtoklására. Nem véletlenül települnek jelentős művészek a városba, akiket munkájuk még Pécshez köt. Kibeszélek valamit. A ’94-es helyhatósági választáson két polgármesterjelölt indult itt. A Várbaráti Kör elnöke, lelke, a tudós, fordító és lektor Gállos Orsolya és Kakas János. Kis különbséggel az utóbbi győzött. Mit tett a vereséget szenvedett, mély helyi gyökerekkel rendelkező jelölt? Sosem fogják kitalálni. Gratulált a győztesnek és azt mondta: - Most beválthatod az ígéreteidet. Mi mindenben segítünk. Nem betartunk, nem lehetetlenné teszünk! Értik ezt? És lön. A Várbaráti Kör, a művelődési ház holdudvarának, a lokálpatriótáknak a támogatásával, az idegenből jött polgármester komoly hátteret kapott. A városka lett fontos, nem a civódás. A következő ciklus polgármestere, Zsáli János már ezt az állapotot örökölte. Pécsváradon sincs több pénz kultúrára, mint amit összekaparnak, de összekaparják, ami kell. Ez hosszú távon meg fog térülni. S már most is jelent annyit, hogy itt nemcsak szorongani, élni is lehet. Mindez azért tolult föl bennem, mert augusztus 19-én Villányban Molnár Tamás borász barátom, helytörténeti gyűjteményét mutatják be a művelődési házban. A kiállítást nem kisebb ember nyitja meg, mint dr. Szita László nyugdíjas levéltárigazgató, a villányi csata nemzetközi tekintélyű tudósa. A helytörténetbe nyakig belemerült Tamás bátya legjobb borait is a villányi csata hadvezéreiről nevezte el. .Boroscímkéin Bá- deni Lajos őrgróf, Miksa Emánuel bajor fejedelem, Lotharingiai Károly főherceg, néhai hadvezérek szavatolják a minőséget. Pincéjében az érdeklődő eddig is kimerítő tájékoztatást kaphatott a köztudatban alig létező történelmi eseményről, térképek, dokumentumok a gazda segítségével. Az amatőr helytörténész a hivatásosok megbecsülését is bírja. Mohács jelkép lett. Nagy vereségünk emlékparkja turisztikái célpont. Mert a vereségeinket számon tartjuk. A győzelmeket alig. De itt nyugodtan dicsekedhetnénk, hisz a Harsány-hegy mellettinek, vagy „második” mohácsi csatának nevezett ütközetben elsősorban bajorok, szászok, lotharingiaiak, osztrákok, horvátok, nyugati zsoldosok verték meg úgy a törököket, hogy Eszékig szaladtak és soha vissza nem jöttek. (Az erdélyi követ a török táborban tartózkodott.) A csata legfontosabb mozzanatai, az akkor már teljesen elpusztult Vülány falu és a mai Villány területén zajlottak. Ideje lenne hivatalosan is e helyről megnevezni. Gondolom, az idegenforgalom serkentéséért felelős tisztviselőknek terve sincs arról, miként lehetne kihasználni Molnár Tamás nemes hobbiját. Ha Vülány nem Dél-Bara- nyában van, hanem mondjuk Dél- Franciaország egyik isten háta mögötti városkája, akkor állandó kiállítás közepén fogadnák a turista- csoportokat a Helytörténeti Múzeumban, s miközben elmagyaráznák, hogy a vülányi csata után a rácok ugyan már behozták a bort, de a bortermelést a németek virágoz- tatták föl az újratelepült helységben. Ők használták ki a természeti adottságok mellett, hogy ezeknek a szőlőknek a földjét sok ezer török katona vére sózta be. Közben a nagy terepasztalon lejátszanék a csatát vagy egyik napját ólomkatonákkal, amiket a vendégek tologathatnának, s egy-egy győztes roham után megkóstolhatnák azt a bort, ami az adott helyen terem azóta, s természetesen az Aga vére néven vásárolható. A gyermekek persze alkoholmentes szőlőlét kapnának, a Janicsárok könnyét. Montecuccoli cuvée-t nyerne, aki egy idetartozó kérdés^ re helyesen felelt. Augusztus 11-12. környékén, a csata évfordulója idején, több napig a környék iskolásai játszanék el a nagy csatát, persze tizennégyezer lovas helyett tizennégy játéklovas rohamozna. Előtte jelmezes, népvise- letes, borrendes felvonulás, utána karnevál. A cirkusz nagyobb csoport számára, szerényebb kivitelben, egész nyáron megrendelhető. Persze a minimum az lenne, hogy a külföldiek beutaztatását is szervezze egy iroda, ne csak a magyarok kopasztását. i Az olvasó holdkórosnak néz. Jártam olyan francia városkában, ahol a mániái Árpád-kori templommal azonos nagyságú, de fiatalabb kápolnára, s benne egyetlen megtalált régi szentképre és egy kinagyított régi oklevél másolatára alapozva, kétnapos fesztivált szerveztek. Még csak nem is borvidéken. Villány hírnevét, várossá emelkedését, öntudatos polgárainak, kiváló borászainak köszönheti. De nekik nincs Szent Istvánjuk, mint a pécsváradiaknak. Dicsekedhetnének azonban a magyar történelem egyik legnagyobb győzelmével, amihez a jelenlegi település születése is kötődik. Jobban Ja lehetne ezt használni. Nem csak a csúcsminőséget termelők javára. Molnár Tamásnak köszönhetően. Bükkösdi László
