Új Dunántúli Napló, 2002. augusztus (13. évfolyam, 208-237. szám)

2002-08-09 / 216. szám

10. OLDAL KATOLY BEMUTATKOZIK 2002. Augusztus 9., péntek A FALU TÖRTÉNELME A településről fennmaradt első írásos emlék 1272-ből szárma­zik, mely szerint abban az időben Lőrinc nádor fia volt Kátoly tu­lajdonosa, s az irat Katlh néven említi a falut. A XVI. század de­rekán a pécsi püspökség birtokának része, az 1695-96-os kincstári összeírás arról tanúskodik, hogy a pécsváradi apát­ságé, 1702-től viszont a pécsi püspök a földesura. Kátoly népessége a fellelhető írásos emlékek alapján 1787-ben mintegy 700 fő volt, s a lélekszáma 1910 körül érte el a maxi­mumot, a 800 főt. 1918-ban a frontról hazatérő katonákkal szer- bek is érkeztek a faluba, ennek ellenére a lakossága ettől kezd­ve fokozatosan fogyott, és a 60-as évekre már a 600-at sem ér­te el. Az elmúlt évtizedekben is sokan hagyták el szülőfalujukat, a jobb elhelyezkedés reményében főleg a fiatalok telepedtek le a megyei városaiban. A statisztikai adatok szerint 1990-ben Kátoly lakóinak a száma 400 fő volt, de a 2002-ben készülő krónikákban már az fog szerepelni, hogy abban az évben itt 365 személy lakott. Ünnepek népviseletben A kicsik újra tanulnak horvátul Évente néhány alkalommal, a je­les napokon, előkerül a szekré­nyek mélyéről a féltve őrzött színpompás sokác népviselet, s a falu apraja-nagyja ünneplőbe öl­tözve pompázik. Talán idén ősz­től még színesebbek lesznek e közös programok, hiszen a hor- vátok mellett most Kátolyban a német kisebbség is önálló önkor­mányzat alakítására készül. A községben egyébként az 1980-as évek elejéig élénk nem­zetiségi kulturális élet volt. Önál­ló zenekaruk kísérte táncosaik, énekkaruk fellépéseit, s a bemu­tatóikon nemcsak a helybéliek körében, hanem a megye több te­lepülésén és Jugoszláviában is minden szereplésükkel fergete­ges sikert arattak. Működött a horvát klubjuk, melynek tagjai három, anyanyelven előadott színdarabjának tapsolt a közön­ség Pécsen és Garán is. Aztán ott te viszont, hogy tavaly szeptem­bertől az óvodában és az iskolá­ban szakkör keretében tanulják a horvátot a gyerekek, Drinócziné Molnár Magdolna szintén Pécs­ről jár ki hozzájuk heti egy-egy foglalkozásra, de így is olyan szé­pen haladnak a nyelvtanulásban, hogy idén már szerepeltek is. A hagyományos ünnepeik kö­zül a farsangi népszokást eleve­nítették föl tavaly, s igen jó han­gulatú mulatságot tartottak idén is. Igazából farsangtemetés nap­ján valamikor csak az asszonyok vonultak a szőlőhegybe elemózsi­ával fölpakolva, férfi pedig a pin­cék közelébe se mehetett ilyen­kor, ám ma már nem ilyen szigo­rúak a szabályok. Családostól lá­togatták sorra egymást a pincék gazdái és a barátaik, aztán sötéte­dés után a Kaszapovics téren a lo­bogó máglya körül énekeltek, tán­coltak, majd a napot a kultúrház­Készülődés húsvétra a 2300 kötetes horvát könyvtár, melynek húsz éve még jelentős volt az olvasótábora.- Kiöregedtek a zenészeink, korosak lettek a táncosok és a da­losok, nincs már horvát klub sem - összegezte a jelent Divják Antalné, hozzátéve, hogy egye­dül a település lélekszámúhoz vi­szonyítva gazdagnak mondható könyvtár az, ami változatlanul minden olvasni vágyó rendelke­zésére áll. -Az a legnagyobb baj, hogy egy főfoglalkozású kultúr- ház-vezető alkalmazására nincs módunk, s ezeket a programo­kat, no meg a próbákat szervezni csak úgy szívességből, az egyéb elfoglaltsága mellett senki nem tudja vállalni. Gugán József taní­tó a 70-es években még a sokác lakodalmast is felelevenítette. Mellette Kollár Jánosáé óvónő nagyon sokat tett a néphagyo- iftány ápolásáért, de mióta az óvoda vezétője nyugdíjba vonult, sőt a lakhelye is Pécs lett, a ki­sebbségi önkormányzat elnöki teendői mellett többre neki sem futja az erejéből - jegyezte meg a polgármester asszony. Hozzátet­ban batyusbállal zárták. Termé­szetesen népviseletbe öltöznek ilyenkor, mint ahogy a pünkösdi falunapon is, amikor a valamikori krajice-járás hagyományai szerint most harmadik alkalommal tar­tottak, no meg a húsvéti készülő­dést a közös tojásfestéssel. Itt a gyerekeknek is módja van ellesni, hogyan készült egykor a hímes to­jás, hogyan lehet kacskaringós in­dákat, különböző levélmintákat, virágokat varázsolni a viaszba mártott gicával. Ehhez a program­hoz persze mindig egy olyan kátolyi lakoshoz telepednek be, akinek a konyhájában még spar- helt van, mert annak a szélén le­het a legjobban használhatóvá ol­vasztani a viaszt. A polgármester asszony örül annak, hogy a kátolyi lakosok mintegy hatvan százalékát kitevő horvátok mellett a németek is önálló önkormányzat alakítására készülnek, és számít rá, hogy a néphagyományaik feleleveníté­sének megtalálják a módját, s a programjaikkal változatosabbá teszik a falu rendezvényeit. www. kátoly. dunantulinaplo. hu Az oldal a kátolyi önkormányzat és a Baranya Megyei Közgyűlés támogatásával készült. Összeállította: Berta Mária Megmaradásuk záloga az értékeik őrzése Négy éve elsőnek a düledező pásztorházat vette meg az önkor­mányzat a faluban, s a következő komolyabb beruházás az egykori termelőszövetkezeti pince vásárlása volt. Alaposan megfontolt szándék vezette a testületet e költekezésnél, és ha­sonlóan állnak a kommunális szennyvízelvezetés, vagy a föld­gáz bekötésének lehetséges megvalósításához is. A meglévő intézmények egyikének bezárását sem tervezik. A kátolyi emberek nem ódzkodnak attól, hogy lakóhelyük kormányzá­sát nőkre bízzák, hiszen több ta­nácselnökasszony után 1998 őszén polgármesternek is nőt választot­tak. Amúgy a családanyai gondos­kodás meg is látszik a falun: tisz­tább, rendezettebb, virágokkal ízlé­sesebben „berendezett” települést aligha találnánk Baranyában, de még az országban is! A neve sincs patak kettéosztotta egyeüen utcáján sétálva szinte sajnálom, hogy a nyá­ri turistaforgalmunk külföldi, sőt hazai utasainak is legalább egy ré­szét az országúiról nem tudjuk ide terelni, és megmutatni, milyen kör­nyezetben élnek az igényes embe­rek nálunk.- Zsáktelepülés vagyunk, ennek csekély előnyével, de főleg hátrá­nyával - legyint Divják Antalné pol­gármester asszony, mikor említem neki, hogy sok önkormányzatnak meg kellene mutatni, hogyan lehet a lovasszekér kerekét virágfüzérrel ékesítve utcai bútorként hasznosíta­ni, vagy a másutt fészerben poroso­dó, semmire sem használható lajtos kocsi kiglancolva milyen jól mutat az egészségház udvarában.- Borzasztóan kevés pénzből gazdálkodunk, de néhány luxusról nem mondunk le. Ezek között leg­főbb értékeink egyike a háromosz­tályos, osztatlan iskolánk további működtetésének biztosítása, ahova most tizenhárom diák fog járni, és a tizenkilenc apróságot fogadó óvo­dát is megtartjuk. De ebbe a kiadási kategóriába tartozhat a főállású parkgondozó, aki szintén nélkülöz­hetetlen - szögezte le a polgármes­ter asszony. Megjegyezte, a horvát nyelv tovább adása már jóformán csak helyben a kisdiákok tanításá­val garantálható, és nem hátrányos számukra az sem, hogy több évfo­lyam tanul együtt, hiszen a kis lét­szám'lehetőség arra, hogy Serei An­na tanítónő minden gyerekkel a ké­pességeit ismerve foglalkozzon. Az­tán hozzátette azt is, óriási a közte­rületük, tavasztól őszig folyamato­san kaszálnak, hogy szép legyen a falu, erre külön ember kell, viszont télen az intézmények fűtése a park­gondozó feladata. Divják Antalné pályaelhagyónak vallja magát, ám az a tény, hogy a gyógyszertári asszisztensi munka­kört 1986-ban a községházi állással fölcserélte, a négy éve vállalt tisztsé­gében előnyös lett számára: jártassá vált a hivatal valamennyi szakterü­letén az ügyintézésben.- Azon túl, hogy a falunk szép, semmi dicsekedni valónk nincs. A rend persze az itt élő emberek szor­gosságát dicséri, hiszen a porták kü- lön-külön is gondozottak, sőt a kátolyiak akkor sem hagytak cser­ben, amikor a környezet szépítésére társadalmi munkázni hívtam őket - hangsúlyozta a polgármester, majd részletezte a megvalósított elképze­léseket: - A megválasztásomat kö­vetően például első dolgom volt, hogy a helyi lakosok segítségével a temetőt és környékét rendeztük, az­tán a községbe bevezető út elején állt, de már nagyon romos pásztor­házat megvettük, lebontottuk és a helyét parkosítottuk. Önkormány­zati fillérekből felújítottuk a játszó­teret és magas kerítéssel vettük kör­be, hogy az úttestre ne szaladhassa­nak ki a gyerekek. A Kaszapovics té­ren a vízelvezető árkot és a hidat ho­zattuk rendbe ugyancsak 1999-ben, s egy akkori felhőszakadás alkalmá­val megrongálódott többi öt hidunk és a három gyalogátkelő javítására is költöttünk, aztán a művelődési ház alatt a beszakadt pincét újra boltoztattuk. Két éve az óvoda konyháját és a két autóbuszvárót újíttattuk föl, a patak medrének egy szakaszát kitisztíttattuk, a művelő­dési ház és a polgármesteri hivatal festés-mázolása történt meg, elkészült a közvilá­gítás korszerűsítése és abban az évben pün­kösdkor ötszáz embert láttunk vendégül, az in­nen elszárinazottak talál­kozóján, melyet a millen­niumi falunap alkalmá­ból rendeztünk. Tavaly az iskola épülete szépült meg, a kultúrház klubhe­lyiségét teljesen felújítot­tuk, a bútorokat is kicse­réltük, köztéri padokat, szemétgyűjtőket helyez­tünk el a faluban és a ra­vatalozó teljes felújításá­ra is futotta. Megvettük a volt téesz-pincét, ami több mint egymillió forintba került, viszont remek közösségi hely, kell egy üyen is az itt élőknek. Nemrég keresztelőt tartottak ott, de több al­kalommal baráti társaság kéri el, az­tán a névnapozók. A tervekről szólva említi, hogy a pincesor villamosítását előkészítet­ték, talán a megvalósítására is rövide­sen sor kerülhet, javítgatni, csinosíta­ni kellene a községi pincét, a már föl- iszapolódott patak medrét kotorni, s azt alaposan megfontolni, hogy a szennyvíz elhelyezésére müyen megoldást válasszanak. Talán a na­pokban tett ajánlat a biológiai tisztító létesítésére számításba jöhet. A föld­Divják Antalné polgármester asszony gáz bevezetését szintén igényelné a lakosság egy része, a szolgáltatóval az eddigi megbeszélések alapján a szellői gerincvezetékre rákötési lehe­tőséget is biztosítanának, ezért a be-, ruházás pályázati támogatásának le­hetőségét keresik, bár kérdés, a beru­házás költségét, majd a fogyasztással járó kiadásokat hányán tudnák biz­tonsággal vállalni a íaluban. Szóval, nagyon át kell gondolni, mielőtt bele­fognának ezekbe a fejlesztésekbe. Lajtoskocsi az egészségház udvarában A fiatalok elköltöztek Kátoly lakossága bár évről évre fogy, némi reménykedésre, ad okot, hogy idén két fiatal pár köt házasságot, akik az elöljárók reményei szerint itt is teleped­nek le. A közelmúltban költö­zött ide egy-egy család. Az utób­bi évtizedben viszont az volt a jellemző, hogy sokan elmentek, a megyeszékhelyen találtak munkát és ott is teremtettek ott­hont.- A nyugdíjas korú lakóink száma százötven, öten rendsze­res szociális támogatást kapnak, szerencsére ellátatlan ember nincs, de a magányosan élők ará­nya igen magas - összegezte a né­pességi statisztikát Divják Antalné. A foglalkoztatásról szólva el­mondta, mintegy hatvanan na­ponta ingáznak: Bólyba, Pécsváradra, Pécsre, Szederkény­be járnak dolgozni. A közlekedé­si lehetőség amúgy jó, hajnali 4- től este fél 11-ig annyi autóbusz jön-megy, hogy a több műszakot is vállalhatják az emberek. Maga az önkormányzat négy közhasz­núnak biztosítja a rendszeres jö­vedelmét. A háziorvos, dr. Szőke Beáta Erzsébetről heti egy alka­lommal rendel Kátolyban, de sze­rencsére a védőnő, Szabó György- né helyben lakik. Munkaalkalom amúgy Kátolyban alig akad. A té- eszből a szarvasmarhatelep ma­radt, ott jó, ha tíz embernek tud­nak munkát adni, két bolt, egy kocsma van a faluban, s míg a 90- es évek elején többen próbáltak vállalkozásba fogni, jelenleg csak két asztalos, és egy szobafestő dolgozik, de alkalmazottat közü­lük is mindössze az egyik vett föl. Adóztatni sincs kit, így a norma­tív támogatásokon fölül egyetlen bevételi forrása az önkormány­zatnak a község 140 háza után befizetett évi háromezer forint kommunális adó. Ez a pénz jófor­mán a hulladék elszállításának a költségét sem fedezi. Erre a szol­gáltatásra különben egy bólyi vál­lalkozóval kötöttek szerződést, de hosszabb távra a térségi hulla­déklerakó létesítéséhez kapcso­lódtak. A falu elöljárói A polgármester Divják Antalné (48 éves), az alpolgármester Pesti Józsefné (46) könyvelő. Képvise­lők: Andrics Antalné (40) agrár­mérnök, Hosszú István (54) kő­műves, Polics Szaniszló (39) me­zőgazdasági gépszerelő techni­kus, Takács József (52) építő­anyag-kereskedő. Körjegyzőjük: dr. Kurucsai Andrea. A horvát ki­sebbségi önkormányzat elnöke Kollár Jánosáé, képviselők: Bárics János és Molnár Szaniszló. n oLovászlwíéhy öNagypall , Jf J \ '■ pFazekasboda Ktartonfal . Kékesdo Ger<%d,ak Pereked O Szilágy ó&asébet. .KÁTOLY VMaráza Önkéntes keresztfelújító Különc, de jólelkű embernek ismerik még a környező településen is a mélyen vallásos Ivánkovics Jánost, akire nem feltűnő öltözkö­dése, kihívó viselkedése miatt figyelnek föl az idegenek, hanem azért, mert rendszeresen lát­ják gyalogolni az út mentén. Ha ideje engedi, és kedve úgy tartja, akár hetente Pécsre is el­megy. Az út mentén az eldobált üvegeket ösz- szegyűjti, és a betétdíjasokat visszaváltja. Az így szerzett pénzből, no meg a temetőben el­vállalt több sírnak a gondozásáért kapott já­randóságából pedig a község közigazgatási te­rületén lévő öt kőkeresztet az elmúlt években kijavíttatta, illetve egy új állításának a teljes költségét finanszírozta. A temetői keresztet felújító mester munkájával viszont nincs meg­elégedve, mutatta is, hogy a talapzaton milyen mély repedések lettek alig egy év alatt, aztán a márványtábla betűi is elmosódtak már.- Reklamálni eszembe se jut a munka minő­sége miatt, most megint spórolok, és ha elég pénzem lesz, újra megcsináltatom. Majd kere­sek egy másik mestert - mondta szelíden Ivánkovics János. A keresztet újra kell készíttetni r ( 4 t <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents