Új Dunántúli Napló, 2002. július (13. évfolyam, 177-207. szám)

2002-07-01 / 177. szám

I 2002. Július 1., hétfő KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL _____________Könyv______________ Ir odalmi linkelés Megjelent egy könyv, amit a 21. századi létező Anonymus írt, az­zal a különbséggel, hogy őt Jake Smilesnak hívják. Persze, ma­napság bevett gyakorlat, misze­rint háziasszonyok és munkanél­küli bányászok írnak regényeket hangzatos angol nevek alatt, Jake Smiles esetében annyi a kü­lönbség, hogy a legjobb magyar írókat, Esterházyt, Bodor Adá- mot, Závadát megjelentető Mag­vető Kiadó gondozta regényét. Méghozzá nem is akármilyent, hiszen az 1 link címet viselő mű a kiadó és egy internetes oldal on­line regénypályázatán nyert első díjat. A szójáték érvényes, ugyan­is a szövegekből, ami magáról az íróról, Smilesról (természetesen mint „kitalált” figuráról) szól, amellett, hogy olvasható magyar szövegről van szó, inkább egy iro­dalmi link alakja rajzolódik ki. Aki bizonyára valóságos könyve­ket is kezébe vesz, sőt, lehet, hogy írt már ezenkívül is, továbbá mű­velt, van világlátása, de valahogy ez az on-line irodalom mégse ugyanaz, amit klasszikusnak vé­lünk. Persze, lehet, hogy csak visszatérünk - teljes paradoxon­ként - a boldognak hitt 19. szá­zadhoz, amikor egy Jókai Mór napi gürivel gyártotta országos hírű regényeinek epizódjait a na­pilapok számára, azaz nem volt arra mód, hogy a horatiusi esz­ménynek megfelelően csiszolgas­sa őket, nem hogy kilenc évig, de egy napig sem. On-line ugyanez a helyzet, csak akkor lesz élő vala­mi, ha azonnal felkerül a hálóra, alkotószobák magánya szinte nincs is. Mint maga Smiles is te­szi, akinek a chatelés, a fórumo­zás ténye sokkal fontosabb, ele­mibb, mint az, hogy miről is van szó, valaki akar-e bármit is el­mondani, megosztani a másik­kal. Az 1 link olvastán éppenséggel az a valamiért mégiscsak zavaró érzésünk lehet, hogy az irodalom csupán egy dolog a sok közül, amire rá lehet kattintani a temér­dek, többnyire sokkal harsá­nyabb ajánlat közül, aztán ha nem jó a duma, akkor egyszerű­en lepattanni róla, és szörfölni to­vább. Jake Smiles szeret több időt tölteni szavak egymás után ra- kosgatásával. Ráadásul, ha e sza­vakból elegendő gyűlik össze, és (az on-line-ságnak némiképp el­lentmondva) papírra nyomtat­ják, teljesen olyan formájú tárgy lesz, mint egy regény. Ez persze kissé link hozzáállás, már abban az emlegetett „klasszikus” érte­lemben, de biztos jobb, mint sem­mi. Olvasni valami rövidet na­ponta a neten, ami olyasvalakiről szól, mint én. Aztán hogy ez re­gény-e? Regényem? __________________MÉHES KÁROLY Ja ke Smiles: 1 link (Magvető) A Szigeten a világ zenéje Debütál a Sziget Fesztivál, 10. alkalommal adnak találkozót egymásnak Európa legjobb zenekarai Budapesten július 31.-augusztus 7. között. Be­mutatkozik néhány új zene­sátor és színpad, több eddig nálunk nem hallható együt­tes, és persze ismert, nagy ne­vek is érkeznek. Természetesen a Nagyszínpad sztárparádéja adja a Sziget igazi vonzóerejét. Nos, idén sem kell csalódni a felhozatalban: a Cure, a Pulp, a Muse részvétele biztos, s itt lesz a Die Toten Hosen, vala­mint a finn HIM is. Nyolcvannál több nemzetközi zenei produkci­ót láthat a több százezerre be­csült érdeklődő, és ennél is több hazait. Az idei találkozó külön szenzációja a „Best of World Mu­sic 2002”, ugyanis a világzenei nagyszínpadon az egy hét során 28 csapat hallható, köztük a The Klezmatics, a Mory Kante, a Bo- ban Markovié Orkestar, vagy a Baba Maal, míg az újak közül ki­emelendő a Hednigarna, Femi Kuti, és Cesaria Evora. A metálze- ne híveinek egy kis ízelítő: jön a Savatage, a Kreator, az Amor- phis, a Gamma Ruy és az Edguy. A szervezők idén is több új helyszínnel bővítik a kínálatot. Újdonság lesz a RádióC Roma Sá­tor, ahol a roma zene minden vál­faja felcsendül. Épül folkcsárda Petőfi idejéből, Afro-Latin Szín­pad, ahová Marokkótól Bolívián át Kubáig érkeznek a fellépők. Külön pódiumot kap a tehetség- kutatás, 35 új banda mutatkoz­hat be itt a hét nap alatt. A napijegyért 3 ezer forintot, a hetíjegyért 18 ezer forintot kémek. MÉSZÁROS B. E. VÁRFESZTIVÁL SIKLÓSON. Nagy közönségsiker mellett, három napon keresztül adtak találkozót egymásnak hazai és külföldi fúvószene­karok a vár udvarában. A rendezvényen a kötelező koncertprogramok mellett lehetőség nyílott a zenészek kötetlen eszmecseréjére is. FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ SZATIRKÁK A gólnál egy országként ugrott fel. Katonaság talpig Kasmírban. A törvény hatálya alá esett - el­ütötte a kivonat. Mellényelte a mérgét. Az volt a science fixa ideája, hogy feltalálta a perpetuum mobilét. A fekvőrendőr nem alszik. „Ő nem drogtríner.” Aki á-t mond, mondjon zs-t is. „Bevettem már a tavalyi gyógy­szeremet?” A felmondásig ő volt a politikus beszédhúzója. Marafkó László Vásári forgatag lecsópartival Kelet-Mecseki Nyál címmel el­ső alkalommal rendeznek egy­hetes, fesztivállal egybekap­csolt kézműves-, néptánc- és népzenei tábort Kárászon, Szászváron és Magyaregregyen. Országos, mi több: Erdély, a Vaj­daság és a német nyelvterületek felé is „kacsintó” egyhetes kézmű­ves-, néptánc- és népzenei tábor és fesztivál kezdődik július 21-én, a Kelet-Mecseki Egyesület szerve­zésében. A nyitó vasárnap kora délutánján, a Máré-vár kapuinak ünnepélyes nyitását követő zene váltakozik tánccal. Mindeközben a vár lábánál mutatványosok, lát­ványosságok, vetélkedések ser­kentik a vásári hangulatot, ami­nek megteremtésében a helyiekre és a környékbeliekre is hárul fel­adat: kiteríthetik piacra, vásárba való portékáikat. A nyitónap utáni hétfőn, kedden és szerdán nap közben szigorúan a táborozásban részt vevő félszáz, a hagyományokra az átlagosnál fogé­konyabb gyereknek és felnőttnek készült a program. Esténként vi­szont mindig lesz a nagyközönsé­get is vonzó program: bábelőadás, koncert, mulatság. (A szervezők, rafináltam a keddi Bóbita-fellépés belépőjéül a szerda esti lecsóparti hozzávalóit szabták meg.) Az egyhetes sorozatból, mely szombaton Szászváron 10-től a va­sárnap hajnalba nyúló fergeteges programmal zárul, érdemes kiemel­ni még egyet: a csütörtöki szászvá­ri bomapot, ahol a kisrégió nedűi mérettetnek meg; ugyan ez a vidék nincsen rajta semmiféle „bortérké­pen”, azért itt is tudják, mi a jó. (Részletes program: www.dunantulinaplo.hu) B. Z. Újság a Tettye-alján „Kívül” még nem veszik komolyan Márciusban jelent meg a Tettye-alján címet viselő, ön­magát kisközösségi kulturá­lis folyóiratnak aposztrofáló ingyenes pécsi magánkiad­vány első száma, melyet ed­dig újabb kettő követett. A fo­gadtatása vegyes: a helyben lakók örömmel üdvözölték, a hivatalok és hivataloskodó szolgáltatók, intézmények egyelőre csak kóstolgatják. Bármily szerény is küllemében a Tettye-alján című, 500 példányban terjesztett kisközösségi kulturális folyóirat - két, egymás fölé rakott képeslapnyi formátumban, 8 oldal állandó terjedelemben -, a kezde­ményezés mégis figyelemreméltó. Nem azért, mert magánkiadásról van szó - egyTettye utcai kereske­dő, Novák József jegyzi -, hanem mert tényleges hiányt pótol. Je­lentkezik ez a zömében csak az itt élőket foglalkoztató problémafel­vetéseiben - koszosak az utcák, rosszak a járdák, néhol folyik szennyvíz, egy postaláda van csak a környéken, némelyek órákra ki­csapják az utcára a kutyájukat stb. -, illetve abban, hogy a Tettye-al- jiakat megpróbálja közelebb hoz­ni egymáshoz. Teszi ezt helytörté­net-sorozatával, a szókimondó asszonyság, a képzőművész, a csak egy éve ideköltözött család, vagy a valamilyen szinten sikere­ket elért gyerekek bemutatásával. S ami nagyon fontos: az ötlet­gazda kiadó arra törekszik, hogy minél nagyobb teret engedjen és helyet adjon az itteniek írásainak, véleményének, kezdeményezései­nek. így születhetett meg egy is­merkedő-majálisnak, az operaba­rátok köre megszervezésének, nyári kamaraestek rendezésének, vagy annak a gondolata, hogy a neves színházi szakember alkalmi darabot tanítson be gyerekeknek. Jellemző a fogadtatásra, hogy két számra elegendő kézirat van a ki­adónál, a nyári szünet utáni követ­kező, augusztus közepi kiadvány ezekből áll össze. Jellemzőnek mondhatjuk ugyanakkor a hivatalok és hivata­loskodó szolgáltatók, intézmények felemásra sikeredett reakcióit. A lapban fölvetett apróbb-nagyobb gondokra, bár tudomást szereztek róluk, zömében nem reflektáltak, s jóllehet a választások előtt a város polgármestere egy rögtönzött mi­nifórumon sok mindent megígért, azóta nem igazán tapasztaltak vál­tozásokat. Előbb-utóbb talán csak fölfedezik - részben a kisközösségi kulturális folyóiratnak köszönhe­tően - ezt az ősi, a szegénység nyo­mait máig magán viselő, az utóbbi évtizedben bármennyire is meg­újult, mégis sajátosan zárt város­részt. Remélhetően nem csak azért, mert közelegnek az őszi ön- kormányzati választások. BALOGH Z. Kerékpártúra a reményért A rákos gyerekek gyógyulási aránya eléri a nyugat-európai szintet a pécsi onkológiai központban Harminc német orvos indult útnak nemrégiben Magyarországon, hogy végig­kerekezzenek egy 510 kilométeres útvonalat. Céljuk a magyarországi rákos gyerekek, illetve az ellátásukban jelentős szerepet betöltő Dél-dunántúli Gyermekonkológiai Központ támogatása. Az 5000 euró annak az összegnek egy része, melyet a „Kerékpártúra a reményért 2002” résztvevői fizetnek a tú­ra megszervezéséért. A nagyszabású jótékonysági vállalkozás 19 éves múltra tekinthet vissza, kezdeményezője a német Merck gyógyszerészeti és vegyé­szeti vállalat, amely az Európai Rák Alapítvánnyal összefogva 1984-ben ren­dezte meg első alkalommal a túrát a rákos gyerekek megsegítésére. Az utóbbi években nőtt a daganatos beteg­séggel kezelt gyermekek gyógyulási esélye, köszönhetően annak a tíz központnak, me­lyek egyike a pécsi. Míg harminc évvel ez­előtt a tumoros gyerekek szinte kivétel nél­kül mind meghaltak, addig most kétharma­duk biztosan meggyógyul. Az elmúlt évti­zedben több mint háromezer gyermek be­tegedett meg rákban Magyarországon. Egy közelmúltban megrendezett szakmai kon­ferencián elhangzott, hogy a kórral küszkö­dök száma átlagosan évente három száza­lékkal gyarapszik, ám ennek okát a szak­emberek egyelőre nem ismerik. Komoly gond a kórban szenvedők rehabilitációja, hiszen túl azon, hogy a feladathoz jól kép­zett, megfelelő számú személyzetre van szükség, a centrumoknak egyszerre kellene biztosítaniuk a terápia mellett a testi-lelki kezelést. Mert nemcsak a betegség, hanem a rák elleni szerek is megviselik a gyerekek szervezetét, számos mellékhatás csakhosz­szú évek múlva jelentkezik: pl. a terápia be­fejezése után öt-tíz évvel derülhet ki bizo­nyos cytostaticumok okozta, esetleges szív­károsodás. Tíz év adatait tekintve a második helyen áll a Dél-dunántúli Gyermekonkológiai Központ a betegszámot tekintve a tíz műkö­dő központ sorában, mondja annak vezetője, dr. Kajtár Pál professzor. A gyógyulás arányait te­kintve elérik a nyugat­európai szintet, a vese­daganatok terén pedig kimagaslóak az adataik, hiszen 90 százalék fölöt­ti a gyógyultak aránya, miközben 1975 előtt még mindenki meghalt. A leggyakoribb gyerekkori daganatok a leukémia különbö­ző formái, magyarázza dr. Kajtár, talán azért, mert fejlődő, növekvő szervezetről van szó, amely mennyiségben és minőség­ben is állandóan változik. A szövetek, szervrendszerek felépítése zajlik ebben az életkorban, ezeknek a sejtjei szaporodnak a leginkább, és a hiba is itt következhet be, s alakul ki a daganat. Ez lehet az oka a gye­rekkori kötőszöveti, izom- és csontdagana­toknak, illetve egyes szervek daganatainak is. A daganatok fele az első öt életévben je­lentkezik, majd a második és harmadik öt­éves periódusban, nagyjából egyformán, 25-25 százalékban. Felnőtteknél a hámere­detű daganatok a jellemzőek, olyan terüle­teken jelentkeznek, ahol a kül- és a belvilág határa húzódik - tüdő, gyomor, bélrend­szer, nemi szervek stb. -, tehát a külső vüág káros, ingerlő, krónikusan irritáló hatására történhet meg inkább a sejtekben az a gene­tikai változás, amely a kóros sejtburjánzás- ,hoz vezet. A gyermekkorban ezek ritkák, náluk másképpen zajlanak le a folyamatok, maguk a daganatok is aktívabbak, vadab­bak, kiterjedtebbek, de szerencsére jobban is reagálnak a gyógyszeres kezelésre, s mi­után a gyógyszeres kezelés egyszerre éri az egész szervezetet, sokkal inkább lehet ural­ni a betegségeket, mint helyi kezeléssel. Ál­talában elmondható, hogy fiúknál gyakrab­ban fordul elő, s ugyanazon betegség és ke­zelés esetében a túlélés esélyei a lányoknál valamivel nagyobb mértékűek, ennek oka azonban ma még nem ismeretes. Az együttműködés a gyerekek részéről lényegesen jobbnak mondható, mint általá­ban a felnőtteknél, mert a gyerekek még őszintébbek, tisztább lelkületűek, mondja a professzor, rendkívül jól értenek a meta­kommunikációból, érzik, hogy valami ko­moly baj van, és hogy segíteni akarunk ne­kik. Koruknak megfelelően értik is, mi tör­ténik, meg is lehet velük beszélni. Hazudni nem lehet, mert előbb-utóbb úgy is rájön­nek, s akkor az orvos hiteltelenné válik. A felszereltség a hazai viszonyoknak megfelelő, de például Tübingenben, az on­kológiai osztályon Kajtár Pál saját szemével látta, hogy a folyosón egy anyuka sétált, ölében transzplantált gyerekével, és egy áll­ványon tolt tizenkét infúziós pumpát, mi­közben a pécsi gyermekonkológiai osztá­lyon ebből összesen hat áll a rendelkezé­sükre. Különböző cégek, alapítványok se­gítségével éppen folyamatban van számuk növelése, s ezt segíti a kerékpározó német orvosok pénze is. Hiszen az infúziós pum­pa kényelmesebbé, biztonságosabbá teszi a gyógyszerek adagolását, mint a szokásos gravitációs, csöpögtetős módszer, amely sokkal nagyobb nővéri és orvosi munkát és figyelmet követel. Azt tudomásul kell ven­ni, mondja a professzor, hogy az egészség­ügy nálunk, de másutt sem az első és leg­fontosabb, talán azért, mert a beteg ember mindig kevésbé tudja érdekeit képviselni, mint az egészséges. CSERI LÁSZLÓ Az itt kezeltek gyógyulási arányai elérik a nyugat-európai szintet FOTÓ: MÜLLER A.

Next

/
Thumbnails
Contents