Új Dunántúli Napló, 2002. július (13. évfolyam, 177-207. szám)

2002-07-31 / 207. szám

megaii oennunK a levegői A Mecsek tövében uralkodó légáramlatok Modell és fotó: Zubán Dániel Rafael; technikai segédletek: Kalmár Nagy András A pécsi levegő minősége az elmúlt évtizedek alatt jelentősen romlott, nagy gondot okoz a betegeknek és a betegellátásnak. Az allergiás, illetve aszt­más megbetegedések nagyon felszaporodtak, a városban minden ötödik ember küszködik valamilyen légúti problémával. Sokat taglalt téma a város leve­gője, aminek a legfőbb oka az, hogy Pécs nagy része a Mecsek és a Baranyai-dombság közti sík te­rületen helyezkedik el. Ebben a völgyszerű földrajzi környezetben könnyen megragad a levegő, a helyzetet rontja még, hogy váro­sunkat átszeli a 6-os főút, és a kö­zeli hőerőmű egy része még szén- tüzelésű. A hetvenes évek köze­pén kezdődtek el azok az építke­zések, melyek során beépült a Mecsek keleti része, és ez a föld­rajzilag nem jelentős, néhány mé­teres szintkülönbség már elegen­dő ahhoz, hogy kevesebb szél­áramlat jusson el a belvárosig. A várost elérő uralkodó szél­irány északnyugati, és a hegy leg­magasabb pontjai (Zengő, Tubes, Jakab-hegy) között fekvő bemé­lyedések biztosítják az utat a friss levegő számára. A másik oldalon a hegyet megkerülő légmozgások állnak, melyek szívó hatást gyako­rolnak a város keleti része felett el­helyezkedő légtömegekre. Sajnos a hőerőmű pont ebben a térség­ben helyezkedik el, és a káros gá­zok így részben visszafordulnak, majd a Mecsek oldalához csapód­nak. Mindez a Tüdőszanatórium magasságában történik, közvetle­nül ez alatt gyakran nagyon ma­gas a kén-dioxid koncentráció. Az erősen szennyezett légtömeget a már említett északnyugati szelek erről a pontról visszafordítják, és a belváros felé terelik, ahonnan már nincs erejük to- vábbsodorni, így a légtömeg megre­ked. A képen jól lát­ható továbbá, hogy a 6-os főút mellett a legnagyobb a leve­gő szennyezettsé­ge, és szmog kiala­kulása esetén széle­sebben tölti ki a völgyet; ezt nappal bárki szemügyre veheti: az Ifjúság útja és a Rózsa­domb magassága fölé emelkedve, reggeli fényben élesen látszik a füstköd lebegő határa. A légminőséget Pécsett négy ál­landó mérőállomáson, illetve hor­dozható műszerrel is mérik. Ta­pasztalatok szerint a belvárosban és a hegyoldalon a legrosszabb a helyzet, míg az új Kertvárosban és a belvárostól távolabbi helyeken elfogadható a levegő minősége. A hegyoldalra a kén-dioxid-, míg a főútra a nitrogén-di- és -monoxid túltengés jellemző. Ezen utóbbi gázokból napsugárzás hatására ózon keletkezik, mely a földközel­ben erősen káros a szervezetre, ezt szin­tén mérik. Nagyon összetett a problémakör, hisz a nyugati világban bevezetett légkímélő hozzáállás hazánk­ban eddig még csak kezdetleges formá­ban valósult meg, ar­ról nem is beszélve, hogy itthon még mindig kiemelkedő­en magas a dohány­zók száma. A kiala­kult betegségek és a szennyezettség mértéke között szoros a kapcsolat, az emberek pedig többnyire csak akkor fordul­nak fül-orr-gégészhez vagy tüdő- gyógyászhoz, ha már megtörtént a baj. Potenciális veszélyeztetettek a gyermekek és a gyakran náthás emberek, asztma tekintetében az allergiások is, kiknek háromne­gyede asztmássá is válik. Nagy számú népességet vizsgálva, tíz­éves időhatárokon belül az embe­rek ötödé lett asztmás. A négy fő károsító gáz (szén- monoxid, kén-dioxid, nitrogén- di- és -monoxid, ózon) mellett számtalan égéstermék kerül a le­vegőbe, melyek mérgezőek és rákkeltő hatásúak; ez leginkább a dízelautók és kamionok füstjé­re igaz. Gazdaságilag természete­sen nem oldható meg minden hazánkban, de ha mindenki csak a saját környezetére és szokásai­ra szánna egy picivel több időt és energiát, sok minden megváltoz­hatna; ezt vallja minden tűzhöz közeli orvos, szakember és ta­nácsadó. Ami a kezeléshez szükséges gyógyszereket illeti, eddig kilenc­ven százalékos támogatottságban részesültek a betegek, de ezt való­színűleg hetven százalékosra csökkentik mostanában, ami fel­veti még azt a problémát, hogy ke­vesebben tudják majd megfizetni az amúgy is méregdrága gyógy­szereket (ez a változtatás három­szorosára növeli a betegek költsé­geit), ezzel pedig csak a súlyosbo­dó betegek száma nő majd, ami még nagyobb anyagi hátteret igé­nyel. Ebben a helyi viszonylatban magánemberként is sokat tehe­tünk, ha csak szükség esetén használjuk személyautónkat, sza­badidőnket ténylegesen a szabad­ban töltjük el, helyesen táplálko­zunk és kevesebbet stresszelünk - mindezt szervezetünk és pénztár­cánk is meghálálja hosszútávon. Z.D.R. Az első szmogriadó Az 1952-es londoni szmog volt az első komo­lyabb légszennyezettségi probléma, melynek sta­tisztikai adatai a mai napig meghatározóak. A vi­lág egyes nagyvárosaiban szmogriadó esetén a reggeli hírekben felszólítják a lakosságot, hogy aznap autó nélkül közlekedjenek akik tehetik, és gyerekeiket ne vigyék a városközpontba. Mérgező gázok A szén-monoxid elválaszthatatlanul kötődik a vérsejtekhez, így azokat az oxigénszállításra is képtelenné teszi. A kén-dioxid folyt, és mind az alsó légutakban, mind az orrban szűkülést és nehézlégzést okoz, az ózon pedig az orrnyálka­hártyán negyven százalékban kötődik meg, al­lergiás tüneteket okozva (hirtelen orrfolyás, ma­ró érzés orrban, torokban, légcsőben.) A do­hányfüst leállítja a természetes orr-légcsőtisztu- lási folyamatokat, allergiásoknál fokozottan se­gíti további betegségek kialakulását. 20 Egészség

Next

/
Thumbnails
Contents